Épületszigetelés

.

Épületszigetelés

.

(vízszigetelés - hőszigetelés - hangszigetelés)

.

.

Új épületek szigetelési szakmunkáival összefüggő szaktanácsadás, szakmai megoldási javaslatok megfogalmazása, írásbeli szakértői vélemény készítése, szakági műszaki tervezés, valamint az épület (víz-, hő-, hang-) szigetelés szakkivitelezés megvalósítása.

Meglévő létesítmények, régi házak, műemlék vagy védett (történeti) épületek utólagos (vízszintes, függőleges) szigetelésével, nedvességgel, sóval terhelt falak, épületkárok helyreállításával összefüggő épületdiagnosztikai vizsgálat, műszeres (például: hőkamerás) szakvizsgálat, szaktanácsadás, szakmai megoldási javaslatok megfogalmazása, írásbeli szakértői vélemény készítése, szakági műszaki tervezés, valamint az utólagos szigetelési, helyreállítási, rekonstrukciós szakkivitelezés megvalósítása.

Lakóépületek (családi ház, társasház), régi, történeti (historikus) épületek, helyi védelem alatt álló épületek, műemlék épületek, középületek (szálloda, irodaház, biztosító, pénzintézet, banképület, hivatali épület), kulturális épületek (színház, művelődési ház, könyvtár), egyházi épületek (templom, lelkigyakorlatos ház, kolostor, plébánia, egyéb szakrális épület), kastélyok, kúriák, egészségügyi épületek (kórház, klinika, szakrendelő), oktatási épületek (iskola, óvoda, bölcsőde), kereskedelmi és szolgáltató épületek (bevásárlóközpontok), ipari épületek, mezőgazdasági épületek, borászatok, többfunkciós épületkomplexumok (...) - állami, önkormányzati, egyházi, alapítványi, egyéb szervezet tulajdonában vagy kezelésben lévő ingatlanok, vállalati, céges létesítmények, illetve társasházi, lakásszövetkezeti, valamint magántulajdonban lévő épületek részére.


Szakmai szolgáltatási tevékenységek:

  • épületszigetelési szaktanácsadás;
  • épületszigetelési szakági műszaki tervezés;
  • épületszigetelési problémák, hibák, hiányosságok feltárása;
  • épületszigetelési hibahelyek műszeres (például: hőkamerás) szakvizsgálata;
  • épületszerkezetek vagy épületszerkezeti részek, szerkezeti elemek (falazat, padozat, födém, vakolat) anyagából vett minták alapján, laboratóriumi célvizsgálattal történő nedvesség- és sótartalom meghatározás;  
  • épületszigetelési műszaki szakértés, szakmai megoldási javaslatok kidolgozása, megfogalmazása, írásbeli szakvélemény készítés;
  • új épület szigetelés, utólagos épületszigetelés, nedves, vizes, sóterhelt falak helyreállítása - szaktanácsadás, szakértés, szaktervezés és szakkivitelezés;
  • épületszigetelés karbantartás, javítás, felújítás;
  • utólagos épületszigetelés;

 

  • épületakusztikai (zajvédelmi) műszaki szakértés;
  • műszeres zajmérés, zajvizsgálat, műszaki szakértői jelentés, szakmai javaslatok, írásbeli szakvélemény készítés;
  • építési engedélyezéshez előzetes zajvédelmi vizsgálati dokumentáció készítés;
  • építésügyi hatósági engedélyezési eljáráshoz benyújtandó dokumentáció zajvédelmi munkarészének az elkészítése (a környezetvédelmi fejezeten belül);
  • igény esetén mód és lehetőség van a teljes környezetvédelmi fejezet elkészítésére;
  • tervdokumentáció zajvédelmi, akusztikai fejezetének az elkészítése;
  • épületszerkezetek (fal, födém) hangszigetelésének az akusztikai méretezése;
  • épületakusztikai, épület zajcsökkentési, zajszigetelési szaktanácsadás, műszaki szakértés, szaktervezés és szakkivitelezés;

 

  • épületszigetelési árajánlat készítés;
  • épületszigetelési részletes (tételes) költségvetés készítés;
  • épületszigetelési szakági műszaki tervezés;
  • épületszigetelési szakági tervezői művezetés;
  • épületszigetelési beruházás (projekt) lebonyolítás;
  • épületszigetelési szakági műszaki ellenőrzés;
  • épületszigetelési szakági felelős műszaki vezetés;
  • épületszigetelési (vízszigetelés, hőszigetelés, hangszigetelés) szakkivitelezés;

.

Épület vízszigetelés:

  • talajvíznyomás elleni szigetelés;
  • talajvíz elleni szigetelés;
  • rétegvíz elleni szigetelés;
  • csapadékvíz elleni szigetelés;
  • üzemi víz elleni szigetelés;
  • használati víz elleni szigetelés;
  • pinceszigetelés;
  • pincefödém szigetelés;
  • padlószigetelés;
  • lábazati szigetelés;
  • falszigetelés;
  • födémszigetelés;
  • tetőszigetelés;
  • lapostető szigetelés;
  • nem hasznisított lapostető szigetelés (csak a karbantartás céljából járhatók);
  • hasznosított lapostető szigetelés;
  • erkélyszigetelés,
  • teraszszigetelés;
  • terasztető (hő - víz) szigetelés (járható lapostető, alatta belső tér van);
  • tetőterasz (hő - víz) szigetelés;
  • épület zöldtető (növényzettel telepített tető) szigetelés kialakítás;
  • parkolótető szigetelés (emberi és gépjármű forgalomra is alkalmas tető);
  • szivárgó rendszer kialakítása; 
  • épület vízszigetelés karbantartás;
  • épület vízszigetelés javítás;
  • épület vízszigetelés felújítás;
  • épület utólagos vízszigetelés;
  • épületszerkezet utólagos vízszigetelés;

 

Épület hőszigetelés:

  • talajban lévő épületszerkezet hőszigetelése;
  • pincefal hőszigetelés;
  • pincefödém hőszigetelés;
  • talajon fekvő padló hőszigetelés;
  • garázspadló hőszigetelés;
  • épületlábazat hőszigetelés;
  • épületoldalfal hőszigetelés;
  • épülethomlokzat hőszigetelés;
  • közbenső födém hőszigetelés;
  • padlás födém hőszigetelés;
  • magastető hőszigetelés (szarufák között, szarufák felett);
  • épület lapostető hőszigetelés;
  • zöldtető hőszigetelés;
  • válaszfal, előtétfal (hang - hő) szigetelés;
  • zárt (nem perforált) álmennyezetek felső síkjának (hang - hő) szigetelése;
  • épületgépészeti szigetelések (például: kazánok, csővezetékek, szellőző- és klímacsatornák, technológiai szigetelések stb.);
  • tűzvédelmi szigetelések (például: tűzvédelmi csőhéj, éghető- és nem éghető csövek fal- és födémátvezetésére, tüzivíz, sprinkler vezetékek tűzvédelmi szigetelése stb.);
  • épület hőszigetelés javítás;
  • épület hőszigetelés felújítás;
  • utólagos épület hőszigetelés;
  • utólagos épületszerkezet hőszigetelés;

 

Épület hangszigetelés:

  • akusztikai szigetelések;
  • léghangok szigetelése;
  • kopogó hangok, lépéshang szigetelés;
  • válaszfal (hő - hang) szigetelés;
  • zárt (nem perforált) álmennyezetek felső síkjának (hő - hang) szigetelése;
  • hangelnyelő fal- és födémszerkezet (nyitott, perforált fal- és álmennyezeti rendszerek) akusztikai szigetelése;
  • hangszigetelő gipszkarton előtétfalak, gipszkarton válaszfalak akusztikai szigetelése;
  • szintközi födémek lépéshang szigetelése;
  • épület hangszigetelés javítás;
  • épület hangszigetelés felújítás;
  • épület utólagos hangszigetelése;

. 

. 


.

Épületszigetelés 

.

A csapadék (eső, hó) formájában a légkörből érkező nedvességgel szemben hatékony védelmet biztosít (a nedvesség kizárásával) a szakszerűen épített tető, a falazat, a megfelelő és alkalmas vakolattal, valamint a lábazat kialakítással.

Az úgymond fentről érkező nedvesség elleni védelemhez tartozó további fontos követelmény a csapadékvíz elvezetése az épület alapjától, az ereszcsatornák, a járdák, a vízelvezető-csatornák kialakítása, az utóbbi befogadóképes gyűjtőhálózatba bekötése.

Az alulról, a talajból származó nedvesség elleni védelem, az épületek ezirányú szigetelésének szakszerű kialakítása, ugyanolyan lényeges dolog, mint a fentről, a csapadék formájában a légkörből származó nedvesség elleni védelem.

Bármelyik irányból érkező nedvesség az esetlegesen elkövetett építészeti műszaki tervezési, illetve szigetelési szaktervezési és / vagy építőipari kivitelezési, avagy szigetelési szakkivitelezési hibák, hiányosságok, technológiai fegyelem megsértése stb. következményeként az épületszerkezetek átnedvesedésével károkat okozhat.

Példának okáért: a falazat hőszigetelő képessége lecsökkenhet, megjelenhetnek az egészségtelen környezetet teremtő, valamint esztétikailag is kedvezőtlen penészfoltok; a károsodott falak statikai, épület állékonysági problémákat okozhatnak; a pincébe nedvesség, súlyosabb esetben víz szivároghat (...).

Az épületet többféle nedvesség, víz támadja. Ezen hatások egy része kívülről, más része belülről éri a házat. Kívülről: a terepszint felett a csapadék, a talajban pedig a talajvíz, a talajnedvesség és a talajpára. Belülről: a használati víz, az üzemi víz és a pára támad.

Ezeket az úgymond támadókat, mivel az épületet, illetve a szerkezeteit nedvessé teszik, nedvességokozóknak nevezzük. A káros hatásuk ellen pedig szigeteléssel védekezünk.

A védelem módját és mértékét, tehát praktikusan: a szigetelés jellegét, anyagát, helyét, kialakítását, minőségét, kivitelét stb. egyrészről az adott épület vagy épületrész rendeltetése, másrészről a nedvességokozó, illetve jellemző tulajdonságai határozzák meg.

A megoldás ugyanakkor több más tényezőtől is függ, mert azt egyrészt az adott terep, a talaj, az épület alaprajzi és szerkezeti rendszere, a pince, az alapozás módja, másrészt pedig a körültekintő tervezés, az építőipari kivitelezés (az épületszigetelési szakkivitelezés) szakszerűsége, a felhaszált anyagok minősége stb. is befolyásolja.

Az épület alépítményeit, épületrészeit, épületszerkezeteit védő szigetelésnek az a célja, hogy ezen szerkezeteket elhatárolja a talajpárától, a talajnedvességtől vagy víznyomástól. Az elvárások és követelmények tehát egyértelműen a nedvességvédelemre vonatkoznak. Mivel a szigetelést végző anyagok igen sérülékenyek, szakszerű alkalmazásuk jellemzően igényli a különböző védelmi vagy elhelyezési célzatú épületalkatrészek kialakítását, illetve megépítését. Ezek a szigeteléssel együtt egységes rendszert alkotnak.

Megemlítendő még egy igen lényeges és fontos dolog, mégpedig az a mindenkor alapvető tudnivaló, hogy a nedvesség, a víz az épület első számú, legfőbb ellensége! 

 

Az épület nedvesség és víz elleni szigeteléséről

Az épületek leggyakoribb és legkomolyabb meghibásodásait jellemzően főként a szigeteléshibák jelentik. A lágy lemezekkel és bevonatokkal készült szigetelések az épület különböző nedvességhatások elleni védelmét szolgálják. Általában kettős feladattal: egyrészt a belső vagy védett terek megfelelő szárazságát hivatottak biztosítani, másrészt a szerkezetek nedvesség elleni védelmét kell ellátniuk.

Rendeltetésük szerint a szigetelések három fő csoportra oszthatók: A) - talajból támadó nedvességhatások elleni szigetelések; B) - csapadékvíz elleni szigetelések; C) - üzemi víz, illetve használati víz elleni szigetelések

Ez a három nagy csoport a hozzáférhetőségében is különbözik egymástól. A csapadékvíz elleni szigetelés (a hasznosított tetők kivételével) viszonylag könnyen hozzáférhető, az esetleges hiba a szakember számára egyszerűen megkereshető, majd kijavítható.

A burkolattal takart szigetelések feltárásához már jellemzően roncsolásra is szükség lehet, amikor maga a szigetelés is tovább sérülhet, a talajban lévő szigetelések pedig (takart helyzetük miatt) többnyire nem hozzáférhetők. Tehát követelmény, hogy élettartamuk egyezzen meg a védendő épület, épületrész vagy épületszerkezet elvárt élettartamával.

További fontos szempont még, hogy a szigetelés soha nem egyetlen réteg, hiszen mindenkor csak az aljzatával és a fölé kerülő, csatlakozórétegekkel együtt tudja feladatát ellátni, tehát ezeket a rétegeket együtt kell vizsgálni. Emellett maga a szigetelés is többnyire nem csak egyetlen rétegből áll, a kellősítés, alapozás, alátét-felületkiegyenlítő, védő-elválasztó stb. rétegek nélkül rendeltetésszerű használatra alkalmatlan lenne.

Az imént fent körülírt komplex szemlélet különösen igaz például: a csapadékvíz elleni szigetelések esetén, ahol az épületfzikai szempontok további, például: hőszigetelő, páratechnikai stb. rétegek alkalmazását is szükségessé teszik. 

A szigetelések szakági műszaki tervezéséről:

Többféle részletességű szigetelési kiviteli terv készülhet az épület megvalósításától függően: a) - műszaki specifikáció, szöveges műszaki leírás; b) - a jellemzőbb részlettervek és műszaki leírás; c) - kiviteli szintű részletterv-gyűjtemény és műszaki leírás; d) - teljes körű szigetelési kiviteli terv, műszaki leírás, ígény esetén árazatlan-költségvetési kiírás.

Ajánlott mindig törekedni a teljes szigetelési kiviteli terv elkészítésére, hiszen ez a tervfajta biztosítja a kivitelezés szereplői számára a legmegbízhatóbb információkat. A szigetelési tervek mindig az építész tervvel, valamint a kapcsolódó szakági tervekkel, például: statikai, alapozási, épületgépész, épületvillamossági stb. együtt érvényesek. Ilyenformán pedig fontos az összhangjuk, az adatok egyezősége, illetve az átfedések helyén a szükséges hivatkozások megléte is egyaránt lényeges. 

A talajból támadó nedvességhatások elleni szigetelésekről:

A talajszint alatti szigetelés összetett szerkezeti rendszer, amelynek sokféle igénybevételnek kell megfelelnie. Az új épületek gyakran pincével, néha többszintes mély pincével készülnek, időnként bizony kedvezőtlen, vizes talajszerkezetbe, ezért a talajvíz elleni szigetelés készítése a szigetelési szakkivitelező szakma egyik legkomolyabb felkészültséget igénylő szakfeladatai közé tartozik.

A talajban lévő szigetelések az épületszerkezetek azon csoportjába tartoznak, amelyek (a takart helyzetükből adódóan) az épület élettartama során jellemzően nem, vagy csak igen komoly költségráfordítással javíthatók, ezért a létesítésük során elsődleges igény a biztonságos megoldások alkalmazása.

A csapadékvíz elleni szigetelésekről:

A lapos tetők vízszintes helyzetű, teherhordó és egyben térelhatároló szerkezetek. Feladatuk, hogy a belső terek megfelelő komfortfokozatát biztosítsák, a klimatikus jellegű (hő, csapadék stb.) külső hatásoktól, védelmet nyújtsanak az általuk takart teherhordó szerkezetek számára. Az épületek úgymond ötödik homlokzataként azonban az esztétikai szerepük sem elhanyagolható.

A hasznosított tetők esetén, az iméntiek kiegészülnek még a használat jellegéből adódó egyéb elvárásokkal is. Példának okáért: - az erkélyek és terasztetők rendeltetésszerűen pihenés, közlekedés, illetve szabad- és egyéb idő eltöltésre alkalmas felületet adjanak; - a növényzettel telepített tetők bizonyos mértékű úgymond környezetjavító (oxigén-termelő, pormegkötő, zajcsökkentő stb.) feladatot is ellátnak; - a gépjárművel is járható tetők az út, a parkoló szerepét is betöltik.

A megvalósításuk során (mint az építészet területén általában) mindig komplex szemléletmódra van szükség, mert az összetett követelményeknek a tető csak a teljes rétegfelépítésével tud megfelelni. Egy-egy réteg önhatalmú, öncélú kiemelése a lejátszódó hő- és páratechnikai folyamatok figyelmen kívül hagyását jelenti, ami törvényszerűen idővel meghibásodásokhoz vezet.

Az üzemi és használati víz elleni szigetelésekről:

Az üzemi - használati víz elleni szigetelések feladata kettős: egyrészt a csatlakozó terek védelme, azok szárazságának biztosítása, másrészt a határoló tartó- és egyéb épületszerkezetek védelme. Az üzemi - használati víz fogalmak gyakorta összemosódnak, a két szót a szakmai zsargon is együtt alkalmazza.

Üzemi vízként kezelhetjük azon nedvességhatásokat, amelyek az épület rendeltetés szerinti működésével vannak összefüggésben. Tehát egyfajta technológiához kötődnek, például: uszoda, palackozó, textilipar, kazánház stb.

A használati víz általában egyes helyiségek vagy épületrészek időszakos, szakaszos használata során keletkezhet. Például: fürdők, konyhák, egyes gépházak, takarítószer kamrák stb. - amennyiben ezek nedvességterhelése nem folyamatos.

Az ipari jellegű nedvességhatások egyedi elbírálást igényelnek, mert összetett jellegűek: a nedvesség valamilyen formáján túl hőmérsékletük, kiáramló nyomásuk vagy vegyi összetételük együtt olyan különleges igénybevételt jelent, amelyek ellen az úgymond szokásos szigetelések közül több változat is alkalmatlan lehet.

. 

Az épület vízszigeteléséről

Az épület vízszigetelésének fogalmába beletartozik minden olyan intézkedés, amely a nedvesség és a víz épületrongáló hatását gátolja. Eszerint a vízszigetelés egy vagy több egymáshoz ragasztott, illetve rögzített szigetelőrétegből álló, az épületszerkezetet, épületelemet a víz hatásaitól annak felületén védő szerkezeti elem.

Nedvességhatások:

A talajpára: a talajvíz, illetve a talajnedvesség párolgása következtében a talajszemcsék közötti hézagokat, üregeket kitöltő vízpára. Ez a csatlakozó épületszerkezetek felületén lecsapódik, ekkor már a kapillaritás törvényei lesznek érvényesek, ezért a talajpárát mint nedvességokozót minden esetben talajnedvességként illendő kezelni.

Talajnedvesség: a talajvízből a kapilláris felszívódás hatására a talajszemcsék felületén megtapadt és vízfilmet képező kötött víz. Idevonatkozóan lényeges, hogy a talajnedvesség nem fejt ki hidrosztatikai nyomást.

A talajvíz: a talajszemcsék közötti üregeket kitöltő, állandóan meglévő szabad víz, amely az épületszerkezetekre a bemerülési mélységtől függő hidrosztatikai nyomást fejt ki.

A talajvíznyomás: akkor lép fel, ha a meggyülemlett állóvíz, rétegvíz vagy felszíni víz valahol felduzzad és kivülről vagy belülről hidrosztatikus nyomást fejt ki, vagy ha az épület a talajvízben áll. A víznyomás értéke a vízoszlop magasságával arányos.

A higroszkópos vízfelvétel: a könnyen oldódó, illetve a vízben oldódó sók (például: kloridok, nitrátok és szulfátok) jelenléte okozza a levegő nedvességtartalmától, illetve a kapillárisan felemelkedő nedvesség mértékétől függően. Egy adott építőanyag nedvességtartalma mindig függ a levegő nedvességtartalmától. Ezért úgynevezett kiegynlített vagy egyensúlyi nedvességtartalomról beszélünk. A lerakódott vízben oldódó sók ezt az egyensúlyi nedvességtartalmat bizony nagymértékben megnövelhetik.

A hátoldalon hatást gyakorló víz: olyan víz, amely a szigetelés belső, úgynevezett negatív oldala felől fejti ki a hatását. Ez az igénybevétel bármelyik terhelési esetben előfordulhat. Szigetelés kivitelezés során a csapadékvíz bejuthat a szigetelés mögötti szerkezetekbe, így a szigetelés a belső oldala felől nedvesedik át.

. 

Az épület utólagos vízszintes szigeteléséről

Általánosan elterjedt vélemény, hogy a felszálló kapillárisnedvesség okait utólagos vízszintes szigetelésekkel meg lehet szüntetni. Ugyanakkor a szakmai gyakorlatban ez csak részben valósítható meg. Amennyiben a lábazat teljesen átnedvesedett, és a sótartalma is magas, akkor falszárítással csupán a tüneteket lehet kezelni.

Az utólagos vízszintes szigetelések az igazi okokat, például: a hiányzó függőleges szigetelések hátrányos következményeit vagy a higroszkóposan okozott nedvességet nem szüntetik meg. A többi között ezért is a szakszerű helyreállítási terv elkészítéséhez elengedhetetlen az átnedvesedés konkrét okainak az ismerete.

Tudnivaló még, hogy a falazatok teljes kiszárítása fizikailag és műszakilag sem lehetséges. Megfelelő eljárásokkal, rendszerekkel és termékekkel azonban csökkenthető a falazat nedvességtartalma. A kiszárítás határát az egyensúlyi nedvesség jelenti, amelyet az építőanyagok nedvszívó és nedvességfelvevő képessége határoz meg.

Nem létezik olyan eljárás, rendszer vagy termék, amelynek alkalmazása során a falazat azonnal kiszárad. A megfelelő eljárás, rendszer vagy termék kizárólag a nedvesedés okát tudja megszüntetni, a falazat majd csak ezt követően kezd kiszáradni. A különböző rendszereket és termékeket adott esetben kombinálni is kell egymással, a nedvesedés okaitól és a mindenkori károktól függően.

Éppen ezek miatt van szükség az utólagos vízszintes szigetelések mellett a falazat sótalanítására is. Előfordulhat, hogy ezek az intézkedések még mindig nem oldják meg teljesen a nedvesedés okozta problémákat. Ilyenkor az előbb említett megoldásokat utólagos függőleges szigetelésekkel és drénezéssel kell kiegészíteni. A helyreállítások szükséges mértékét nem az egyes eljárások határozzák meg, hanem a konkrét épület adottságai, illetőleg a keletkezett károk.

Az utólagos vízszintes szigetelések céljára mechanikai, vegyi vagy elektrofizikai eljárásokat alkalmazhatunk. A mechanikai eljárások során olyan szigetelést építenek be a falazatba, amely egyenértékű az új épületek vízszintes szigetelésével. Az injektálás úgy fejti ki a hatását, hogy a kapilláris nedvességet egészen az egyensúlyi nedvesség eléréséig csökkenti a falazatban. Ezeken kívül léteznek még olyan rendszerek is, amelyek elektrofizikai úton szüntetik meg a kapillárisan felszálló nedvességet.

Mechanikai eljárások: falfűrészelés és átvágás; falkibontás és épület alátámasztás, falcsere; furatkiöntéses szigetelés; kétoldali résvágás; krómacéllemez-besajtolás;

A kémiai eljárások - furatinjektálás: az injektáló módszerek között megkülönböztetünk: nyomás alatti injektálást, nyomás nélküli injektálást, impulzusmódszert.

A furatinjektálás, injektálási eljárás vagy kémiai eljárás alatt azt a folyamatot értjük, amikor injektálófolyadékot juttatunk a falazatba nyomással vagy nyomás nélkül. A technológiának biztosítania kell az injektálószer elosztását a falazat teljes keresztmetszetében, és a folyamatos záróréteg hatást. Az impulzusmódszer egy olyan korszerű injektálási technológia, amellyel megnőttek a klasszikus palackos injektálási módszerek alkalmazásának határai, és nagyobb üzembiztonság érhető el.

. 

Az épület utólagos függőleges falszigeteléséről

Egy épület értekét meghatározó mértékben befolyásolja, hogy szigetelték-e minden oldalról átnedvesedés ellen, és ha igen, akkor milyen módon. A tetőszigetelés és a homlokzatvédelem mellett természetesen a talajjal érintkező épületrészek nedvesség elleni védelmének van a legnagyobb szerepe.

A talajjal érintkező épületszerkezetek  a talajban lévő nedvesség különféle formái miatt állandó terhelésnek vannak kitéve. Hiányzó, hiányos vagy tönkrement szigetelések, megváltozott nedvességhatások, vagy az idő vasfoga a falszerkezet átnedvesedéséhez, illetve a víz épületbelsőbe történő beszivárgásához vezethetnek.

Az utólagos külső szigetelések: a talajjal érintkező épületszerkezetek utólagos vízszigetelésénél, ha megoldható, akkor mindig a külső szigetelés készítésére kell törekedni. A függőleges szerkezetek külső szigetelését megfelelően kialakított vízszintes szigeteléshez kell csatlakoztatni. A szigetelési rendszernek teknőszerűen körbe kell ölelnie az épületszerkezeteket.

A külső szigetelés a nedvességokozók barmely formájánál készíthető, de az lényeges, hogy legyen valamilyen szigetelés a pincepadlónál, amihez az utólagos szigetelés csatlakoztatható. A többi között meg kell bizonyosodni arról is, hogy a különböző szigetelési rendszerek összeférhetők egymással. Az adott szigetelési rendszer kivitelezésének lépéseit a nedvességterhelés fajtája, a felhasznált szigetelőanyagok, az altalaj, valamint az épület adottságai határozzák meg.

A feltárt és szigetelendő épületrészek szigetelésére több módszer is kínálkozik. Bitumenes- és műanyaglemez-szigetelések mellett egy- vagy kétkomponensű műanyaggal modifikált bitumenes szigetelőmasszák, cementkötésű rugalmas vagy merev kent szigetelések, valamint vízzáró vakolatok, illetve öntapadós szigetelőlemezek is rendelkezésre állnak.

Az utólagos belső szigetelések: általában arra törekszünk, hogy a vízszigetelés a szigetelendő épületszerkezetnek a nedvesség támadási felülete felőli oldalára kerüljön. Talajjal érintkező épületszerkezeteknél gyakorta azonban nem megoldható vagy nem gazdaságos, hogy a szigetelést a külső oldalon helyezzük el.

Az utólagos belső szigetelések elsősorban a talajnedvesség és a víznyomást nem okozó talajvíz által okozott terhelés felvételére alkalmasak. Ha talajvíznyomás lép fel, különleges megoldásokat kell alkalmazni. A szakszerűen kivitelezett belső szigetelések víznyomást nem okozó talajvíz esetén a technika általános szabályai szerint működnek.

A falkeresztmetszetbe építendő gépészeti szerelvények számára még a szigetelés elkészítése előtt megfelelő falnyílásokat kell kialakítani, hogy a szigetelőrétegeket a gépészeti szerelvények mögött felületfolytonosan át lehessen vezetni.

A pincék utólagos belső szigetelése során cementkötésű szigetelőanyagokat alkalmazunk (ásványi rugalmas és merev vakolatszigetelések, vízzáró vakolatok, habarcsok és tömítőhabarcsok). A cementkötésű szigetelőanyagok előnye az is, hogy nedves aljzatra is föl lehet hordani őket, és összeférhetőségük miatt a szilikátaljzattal, illetve falszerkezettel kötéseket tudnak kialakítani. Így a negatív víznyomásnak is ellen tudnak állni.

A falfelületek szigetelésére előnyösen alkalmazhatunk ásványivakolat-szigeteléseket, amelyeket kézzel, gépi szórással, és rendszertől függően simítóvassal is fel lehet hordani az adott felületre. A szigetelést legalább két rétegben kell kialakítani.

A padlófelület szigetelésére általában hidegen megmunkálható, műanyaggal modifikált bitumenemulziókat, bitumenes szigetelőlemezeket, műanyaglemez-szigeteléseket és műanyag fóliákat alkalmazunk. Ezen szigetelőanyagok felhasználásának egyik lényeges feltétele, hogy kellő leterhelés vagy ellenszerkezet is épüljön, ami a víznyomásból eredő statikai terheket fel tudja venni.

A pincehelyiségek utólagos szigetelésével megváltoztatjuk a falkeresztmetszetekben a kapilláris-vízfelszivárgás magasságát. Ezért bizony igen erőteljesen ajánlott a pincefödém alá egy utólagos vízszintes szigetelőréteget beépíteni, hogy a nedvesség ne szivárogjon fel a födémbe vagy a felsőbb épületszintekre.

A szivárgórendszerek: a szivárgórendszeren (drénezés) a talaj cső- vagy árokrendszereken kersztül történő víztelenítését értjük, amelyek a fölösleges vizet összegyűjtik és elvezetik. Az ebből származó vizet a szivárgóberendezések veszik át, megakadályozva a talajvíznyomás kialakulását.

A szivárgóberendezések a szivárgókból és az ellenőrző létesítményekből állnak. Szivárgónak nevezzük a falszerkezetek előtt, aljzatlemezek alatt vagy a zöldtető talajrétege alatti réteget a hozzá tartozó szivárgócsövekkel együtt. Ez a szivárgóréteg és -cső felveszi a vizet, és továbbvezeti a vízelvezető rendszerekbe.

Szivárgórendszert akkor ajánlatos kiépíteni, ha a falszerkezetet egyébként is fel kell tárni a függőleges falszigetelés készítéséhez. De itt is igaz, hogy a földmunkák költsége gyakorta bizony túllépi a voltaképpeni szivárgórendszer költségeit. A munkálatok megkezdése előtt érdemes tisztázni a szakszerű szivárgórendszer létesítésének lehetőségeit és feltételeit.

. 

Az épület hőszigeteléséről 


A vonatkozó szabályozási környezetről:

Az épületek fűtési energiafelhasználásának csökkentésére az egyik legnyilvánvalóbb megoldás azok határoló szerkezeteinek hőszigetelése. Ugyannakkor viszont annak a meghatározása, hogy mi az a mérték, amelyet úgymond megfelelően hőszigeteltnek, vagy ha úgy tetszik, akkor ezügyben kívánatosnak tekinthetünk, nos ez nem is olyan egyszerű.

A hőszigetelés célja praktikusan, hogy a szigetelt térből ne jusson ki a hőmennyiség a külső térbe, vagy a külső térből ne jusson be a szigetelt térbe. A hőáramlás iránya tulajdonképpen nem meghatározó a szigetelés technikai kivitelezésében, mert mindkét esetben azonosan kell kialakítani a szigetelést.

Az épületek energetikai méretezésére vonatkozó jelenleg hatályos szabályozást a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet tartalmazza. Idevonatkozóan megemlítendő, hogy bizony alkalomadtán még a szakemberek között is nézeteltérés tárgyát képezi a jelenleg hatályos szabályozásban az egyes szerkezetek hőátbocsátási tényezőjére vonatkozó követelményérték táblázat, amelynek (bizonyos kivételekkel) minden új építésű épületnek meg kell felelnie.

A korábbi szabályozással ellentétben a határoló szerkezetek maximális hőátbocsátási tényezőire vonatkozó követelmények az első követelményszint formájában széles körűen rögzítve lettek. Ezek a követelmények nemzetközi összehasonlításban az úgynevezett fejlett nyugat-európai országokhoz képest ugyan enyhébbek, de a korábban általánosan alkalmazott és elfogadott szerkezetekhez képest viszont lényegesen szigorúbbak. 

Az egyes határoló szerkezetek hőátbocsátási tényezői (régebben "k", jelenelg "U" értékei) közérthetőek, általános esetben tanúsított termék adatok, vagy számíthatók. Az épület határoló szerkezeteinek energetikai minőségéről azonban egy ilyen "U" érték keveset közöl. Nem tartalmazza ugyanis a különböző hőhídhatások (falsarkok és falcsatlakozások, nyílászáró csatlakozások, lábazatok stb.) miatti hőveszteségeket, illetve nincs tekintettel az épület geometriájára, méretére.

Azonos hőveszteség mellett egy kisebb épület határoló szerkezeteinek jobbnak kell lennie, mint egy hasonló formájú nagyobb épület esetén. Egy egyszerűbb geometriájú épület határoló szerkezetei viszont úgymond rosszabbak is lehetnek, mint egy összetettebb geometriájú épületnél. Ennek alapján érzékelhető lehet, hogy egy korszerű szabályozás bizony nem ragadhat le a hőátbocsátási tényezőnél.

Talán az összetettségéből adódóan kisebb hangsúlyt kap a szóban forgó jelenleg hatályos szabályozás második követelményszintje, amely az épületek fajlagos hőveszteség-tényezőjére ad meg követelményt, az adott épület felület térfogat arányának függvényében. A fajlagos hőveszteség tényező meghatározása során figyelembe vesszük az egyes határoló szerkezetek korrigált hőátbocsátási tényezőit, a vonalmenti veszteségeket, valamint a direkt szoláris nyereségeket.

A követelményérték és a számított érték összehasonlítása során gyakorta szembesülünk azzal, hogy a fajlagos hőveszteség-tényezőre vonatkozó követelményérték csak lényegesen jobb hőszigetelésű szerkezetekkel kielégíthető vagy megoldható, mint az első követelményszint elvárt értékei.

Magyarország meglévő épületállománya a határoló szerkezetek hőszigetelése szempontjából (is) eléggé vegyes képet mutat, de a legutóbbi időszakban készült új épületek egy bizonyos részét leszámítva, bizony a meglévő épületek gyakorta igencsak elmaradnak a jelenlegi követelményektől. Az egyes szerkezetekre vonatkozó és a fajlagos hőveszteség tényező számítható értékét tekintve egyaránt.

Ezt alátámasztja az épületek összesített energetikai jellemzőivel meghatározható fajlagos (m2-re vetített) éves energiafelhasználása. Az energiaszámlák és a számítás alapján is.

A szóban forgó jelenleg hatályos szabályozás harmadik követelményszintje az épületek összesített energetikai jellemzőjére ad követelményt, azok felület-térfogat arányától és a rendeltetésének függvényében. Az összesített energetikai jellemző meghatározása a határoló szerkezetek jellemzőin messzemenően túlmutat. Tartalmazza az épületgépészeti rendszerek energiafogyasztását, veszteségeit.

Az építészeti műszaki tervezés során mindhárom követelményszint teljesítését igazolni kell, továbbá vizsgálni kell a nyári túlmelegedés veszélyét is. Az épületek energetikai besorolása az összesített energetikai jellemző alapján történik. Az összesített energetikai jellemző számított értékében azonban jelentős (meghatározó) szerepet játszik a határoló szerkezetek energetikai minősége.

A vonatkozó hatályos szabályozásnak megfelelő épületet csak kielégítően hőszigetelt határoló szerkezetekkel és korszerű épületgépészettel együttesen lehet létrehozni.

. 

A jellemző szerkezetekről:

Nos, ezügyben talán nem túlzás, ha azt megállapítjuk, hogy az elmúlt időszakban, illetve napjainkban is folyamatosan elterjedőben vannak azok a műszaki megoldások, amelyekkel a határoló szerkezetekre vonatkozó jelenleg hatályos hőtechnikai követelmények már általában különösebb probléma nélkül teljesíthetők.

Javaslom, hogy a következőkben tekintsük át ezeket röviden:

Falszerkezetek: A falszerkezetek esetében jelentősen fejlődtek, illetőleg folyamatosan feljődnek a különböző anyagú hőszigetelő falazóblokkok. A legkorszerűbb vázkerámia és könnyűbeton falazóblokkok felhasználásával úgymond még éppen teljesíthető az Ufal = 0,45 W/m2K követelményérték. De szigorúbb fajlagos hőveszteség-tényező követelmény esetén ez már kevés lehet. Tehát nem minden épület határoló falaiként alkalmazhatók.

A követelmények folyamatos szigorodásával egyre inkább a többrétegű, intenzív hőszigetelésű rétege(ke)t is tartalmazó szerkezetek kerülnek előtérbe. A réteges, intenzív hőszigeteléssel rendelkező falszerkezetek lehetnek "nehéz" és "könnyű" besorolásúak is.

Nehéz falszerkezetek: hőtechnikai szempontból előnyösebbek azok a szerkezetek, amelyek belső oldala nagyobb testsűrűségű, például: tégla, beton, vasbeton, a külső oldala pedig megszakítás nélküli hőszigetelő réteggel rendelkezik. Az ilyen falszerkezetekben a hőfokesés legnagyobb része a külső hőszigetelő rétegben zajlódik le, míg a nehéz belső oldali fal hőingadozása minimális lehet.

A külső intenzív hőszigetelés vastagsága a korábban megszokott vagy járatos 5 - 10 cm helyett akár 20 - 30 cm is lehet. A nehéz falszerkezetek úgymond extrém vastagságú külső hőszigetelésével teljesíthetők az úgynevezett passzív házakra vonatkozó követelmények is. Megjegyzendő még, hogy a nyári túlmelegedés veszélye általában elfogadható a nehéz szerkezetek nagy hőtároló tömege miatt.

Külön csoportot képeznek azok a falszerkezetek, amelyek árnyékolt, átszellőztetett légréssel rendelkeznek. Ezek esetében a nyári napsütés ventillációt idéz elő a légrésben, így a folyamatosan cserélődő levegő lassítja, hogy az átforrósodott külső kéreg átmelegítse a fal belső részét. Ezek esetében az ésszerűen alkalmazható hőszigetelés vastagság a külső kérget tartó konzolok miatt általában korlátozott, illetve a hőszigetelés hatékonyságát csökkentik az azokat átszúró rögzítő elemek.

Többnyire a közelmúltban terjedtek el azok a bennmaradó zsaluelemekkel készített inhomogén falszerkezetek, amelyek külső és belső oldalát hőszigetelő képességű (általában polisztirolhab) alkotja, a belső teherhordó mag pedig az üregek kibetonozásával jön létre. A zsaluelemek külső oldalának vastagsága jellemzően meghaladja a belső oldalét (egyes termékeknél a külső kéreg vastagsága). A bennmaradó zsaluzat készíthető egymásba illeszthető falazó-zsaluelemekkel, illetve a speciálisan előkészített hőszigetelő táblák összekapcsolásával is.

Hőtároló tömeg szempontjából ezek a falszerkezetek a "könnyű" szerkezetek közé tartoznak a belső oldali intenzív hőszigetelés miatt. A nyári túlmelegedés ellen árnyékolással, illetve nehéz szerkezetű födémek, falak beépítésével lehet védekezni. Megemlítendő, hogy a korábban széles körben elterjedt nehéz, maghőszigeteléssel rendelkező szendvicspanelek alkalmazása a hőszigetelés korlátozott vastagsága, a csomópontok szükségszerű hőhidassága, valamint az elemek nagy súlya és tervezési kötöttségei miatt csak bizonyos speciális területeken valószínű.

Könnyű falszerkezetek: a könnyűszerkezetes lakóépületek falszerkezetei jellemzően fa vagy fém vázszerkezettel, vagy előregyártott könnyű panelekkel készülnek. Az összeépített és általában hőszigeteléssel is rendelkező, de hőtechnikailag inhomogén falszerkezet általánosan még egy folyamatos 5 cm-nél vastagabb külső hőszigetelő réteget is kap, ennek okán a szerkezeti hőhidak hatása szinte teljesen lecsökken.

A külső hőszigetelés szabadon megválasztott vastagságától függően a falszerkezetek hőátbocsátási tényezője igen alacsony is lehet. A hőszigetelést belső oldali párazáró fólia védi a téli állapotban történő elnedvesedéstől. Hőtároló tömeg szempontjából ezek a falszerkezetek a "könnyű" szerkezetek közé tartoznak, hiszen teljes felülettömegük nem éri el a 100 Kg/m2-t. A nyári túlmelegedés ellen árnyékolással (tető túlnyúlás, redőnyök), illetve a nyílások tájolásának és méretének ésszerű megválasztásával lehet védekezni. Idevonatkozóan még annyit, hogy a folytatólagos hőszigetelő réteget nem tartalmazó szerelt szerkezetek csak ipari, mezőgazdasági célra alkalmazhatók.

Lábazati falak: megfelelően hőszigetelt homlokzati falak esetén a talajon fekvő padlószerkezetekhez csatlakozó lábazatok, pincefalak lábazati szakaszai nem maradhatnak intenzív hőszigetelés nélkül (javasolt vastagsága: min. 5 cm). Lényeges dolog, hogy az alkalmazott hőszigetelő anyag legyen erre a célra kifejlesztett, nedvességre érzéketlen (például: extrudált polisztirolhab).

Nyílászárók, üvegfalak: A homlokzati nyílászárók (ablakok, erkélyajtók, bejárati ajtók) hőszigetelése a hőhídmegszakítással rendelkező tok- és szárnyszerkezettel, valamint a napjainkban már általánossá vált alacsony emissziós bevonatokkal a korábbihoz képest körülbelül 50 százalékkal javult. Nagy általánosságban elmondható, hogy az ablakok belső oldali párásodása tulajdonképpen megszűnt.

Ugyanakkor a legjobb ablakok hőszigetelése is elmarad azonban a többi határoló szerkezettől. A jelenleg hatályos 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet fajlagos hőveszteség tényezőre vonatkozó követelménye jelentős üvegezési arány (nagy üvegfelületek) mellett nehezebben (költségesebben) teljesülhet. Ezért a tervezés során, a többi között, ezt a szempontot is figyelembe kell venni. Másrészről a vonatkozó szabályozás nem öncélú, hiszen az úgynevezett üvegpalota, vagy ha úgy tetszik, akkor egy csupaüveg épület jellemzően az átlagostól tőbb hűtési - fűtési energiát igényel.

Idevonatkozóan megjegyzendő, hogy a vonatkozó rendelet fa-, műanyag és fém nyílászárókra vonatkozó hőátbocsátási tényező követelménye különösebb nehézség nélkül teljesíthető, az üvegfalakra vonatkozó Ucw = 1,50 W/m2K követelményérték az úgynevezett átlagos szerkezetekkel nem teljesül. Ekkor egyedi tervezésű és kivitelezésű megoldások alkalmazása javasolt.

A nyílászárók beépítése során szerencsés, ha a tokra vagy a toktoldóra a homlokzati hőszigetelés rátakar. Az üvegezett nyílászárók hővesztesége (például: éjszaka), valamint nemkívánt hőnyeresége jelentősen csökkenthető külső árnyékolók beépítésével és használatával. Még egy kapcsolódó dolog, a korszerű nyílászárókkal, függönyfalakkal fokozott mértékű lézgárás érhető el. Az ilyen épületekben, terekben a szükséges légcserét egyéb módon biztosítani szükséges.

Padlásfödémek: azok a szerkezetek, amelyek hőszigetelése a legegyszerűbb, és leghatékonyabb a hőveszteség korlátozása szempontjából. A zárófödém típusától függetlenül is min. 20 cm intenzív hőszigetelés vastagság javasolható. A zárófödém járhatóságát kettős vázszerkezet kialakításával, valamint deszkázattal lehet biztosítani. Ezenkívül még valami, a hőszigetelés korábban szokásos lebetonozása csak szilárd födémeken, páratechnikai ellenőrzés mellett javasolható.

Beépített tetőteret határoló szerkezetek: kialakíthatók a hőtároló tömeg szempontjából nehéz és könnyű szerkezetként egyaránt. Lényeges, hogy a héjazat alatt méretezett átszellőztetett légréteg kialakítása szükséges.

A nehéz szerkezetkialakítás esetén általában külső oldalon hőszigetelt úgynevezett vasbeton koporsófödém készül, amely bizony hatékonyan véd a nyári túlmelegedés ellen.

A könnyű tetőtéri szerkezetek általában fa szaruzat, hőszigetelés, tető- és párazáró fóliák, valamint különböző építőlemezek összeépítésével jönnek létre. Ezek esetében a nyári túlmelegedés veszélye reális, különösen nagyobb felületű tetősík ablakok beépítése esetén.

Mindkét szerkezeti megoldás esetén javasolt megszakítás nélküli hőszigetelő réteget is létrehozni. A korábban a szarufák között elhelyezett 10 - 12 cm hőszigetelés helyett ezügyben úgy körülbelül 20 - 25 cm hőszigetelés összvastagságban ajánlott gondolkodni. Fontos még, a beépített tetőtereket határoló szerkezeteknél a leggyakoribb építési hiba, hogy a szellőző légrés nem működik, mert vastagsága kicsi, illetve a ki / beszellőzése nem elégséges, vagy nem lehetséges. 

Lapostetők: a lapostetők jellegzetes szerkezeti megoldásai (egyhéjú melegtető, kéthéjú hidegtető) már évtizedek óta kialakultak. A korábbi k = 0,40 W/m2K helyett Utető = 0,25 W/m2K hőátbocsátási tényező követelményérték előrelépés. Ami a hőszigetelő rétegek vastagságának jelentős növekedését eredményezi. Ez praktikusan annyit jelent, hogy a korábbi 10 - 12 cm helyett 20 cm feletti.  

Nem fűtött térhez kapcsolódó falszerkezetek: a nem fűtött térhez kapcsolódó falszerkezetek ugyan nem homlokzati falak, de mégis számottevő hőveszteség keletkezhet rajtuk. Közbevetésként említendő, hogy korábban egyébként ilyen falak készültek például: 15 cm vasbeton falként is. A jelenleg hatályos vonatkozó szabályozás követelményérték táblázata Ufal = 0,5 W/m2K hőátbocsátási tényezőjüt ír elő. 

. 

A meglévő szerkezetek utólagos hőszigeteléséről: 

A meglévő, úgymond hőtechnikai szempontból elégtelennek minősülő épületszerkezetek utólagos hőszigetelése gyakorta nem is olyan egyszerű dolog, mint azt elsőre gondolnánk. Gyakorlatilag a vonatkozó dilemma tárgya műszaki és építészeti is lehet egyaránt.

Műszaki szempontból általában a hőszigetelés elhelyezése, az utólagosan hőszigetelt szerkezet megfelelő páratechnikai működésének a biztosítása, a kellő légcsere megoldása okozhat gondot. Az utólagos beavatkozásokat mindig épületfizikai számításoknak kell megalapoznia, ezek elmaradása esetén nem várt kellemetlen hatások jelentkezhetnek. Általában óvatosan kezelendők, vagy ha úgy tetszik, akkor csak szükséges és indokolt esetben tekinthetők elfogadhatónak a belső oldali hőszigetelések.

Építészeti szempontból, például: egy épített örökségi értéket képviselő műemléki homlokzat utólagos hőszigetelése, történeti ablakok cseréje - mindig szép feladat, de ugyanakkor szakmai kihívás is egyben. A műemlék épületek esetén mindenkor a kompromisszumos megoldások keresése a javasolt. Az ilyen műemléki épület-rekonstrukciós, szerkezet-restaurálási feladatoknál nem kötelező elérni a vonatkozó rendeletben szereplő követelményértékeket.

. 

Az anyagválasztás:

Idevonatkozóan máris megjegyzendő, hogy az épület határoló szerkezetek, illetve azok hőszigetelésének anyagválasztása műszaki és gazdaságossági kérdés is egyaránt.

Műszaki szempontok lehetnek a következők:

  • szilárdság, például: padlóba kerülő hőszigetelések;
  • tűzvédelmi, például: a hőszigetelés, illetve a vele készült szerkezetek tűzvédelmi osztálya, tűzállósági határértéke, homlokzati tűzterjedése, tető-tűzterjedése, égve csepegési és füstfejlesztési tulajdonságai stb.;
  • hővezetési tényező;
  • nedvességtechnikai, például: lábazatok, fordított tetők esetén;
  • használati biztonság (ütésállóság), fizikai, vegyi és biológiai hatásokkal szembeni ellenállás;
  • hozzáférhető anyagvastagság, például: fordított tetők esetén lehet fontos;
  • veszélyes anyagok kibocsátása;
  • az egyes épületszerkezetekre vonatkozó egymástól eltérő követelményeket csak különböző hőszigetelő anyagokkal lehet teljesíteni;
  • a gyári készítésű hőszigetelő anyagokra vonatkozó műszaki követelményeket harmonizált európai termékszabványok tartalmazzák (ásványgyapot, polisztirol, fenolhabok, fagyapot termékekre).

. 

Az esetleges túlzott hőszigetelésről:

Hazánk épületállományát általában nem fenyegeti az úgynevezett túlzott hőszigetelés veszélye. Ugyanakkor a kapcsolódó szakismeretek alapján elmondható, hogy a falak, nyílászárók túlzott hőszigetelése a külső felület túlhűlését eredményezheti.

Ilyen esetben arról van szó, hogy a külső falra, a külső üvegezésre csapodik le a levegő nedvessége. A falak esertében ez a vakolat elszíneződését okozó mikroorganizmusok táptalaja is lehet, az üvegezésen pedig a páralecsapódás akadályozza a normál átlátást. Bizonyos hőszigetelési mérték után az épület fűtési energiaszükségletét már csak épületgépészeti eszközökkel lehet hatékonyan működtetni.

. 

Az épület hangszigeteléséről

A mindennapokat bizony igencsak képes megkeseríteni, ha olyan házban, lakásben élünk, amelynek nem megfelelő, vagy egyszerűen rossz a hangszigetelése. Ezért az építtetőenek, a többi szakág mellett, az épületakusztikára is gondot kellene fordítania. Sajnálatosan azonban a jellemző az, hogy az esetek többségében a hangszigetelési vonatkozásokat nem veszik kellőképpen figyelembe az építészeti műszaki tervezés időszakában.

Példának okáért: az idegen lakások közötti elválasztó födémszerkezetet többféle akusztikai hatás éri. Megkülönböztetünk léghanggerjesztést és testhanggerjesztést. A kettőfajta hatás ellen eltérő módon kell védekezni. Léghanggerjesztést jelent az emberi beszéd, a tévé, a rádió stb. által keltett (és a hangforrásból kiindulóan a levegőben terjedő) hang. Testhanggerjesztés esetén a födémszerkezetet (padlófelületet) nem levegőben terjedő hangok, hanem közvetlen mechanikai ütések terhelik (például: lépések, bútortologatás stb.).

Amennyiben ezek a gerjesztő hatások megfelelő csillapítás nélkül bejutottak az épület összefüggő tartószerkezeti rendszerébe, akkor abban kis csillapítással, nagy sebességgel, nagy távolságra terjednek. Az ilyen módon rezgésbe hozott határoló szerkezetek (falak, födémek) ezt a rezgési energiát a helyiségekbe léghangként lesugározzák - ezt lépéshangnak nevezzük, és ezt fogjuk zavaró hanghatásként hallani.

A fentiekből következik, hogy az ilyen eredetű zajok ellen egy hatásos védekezés lehetséges: olyan rugalmas padlóburkolati rendszer, amely kellő mértékben lecsökkenti a tartószerkezetbe bejutó testhanggerjesztés mértékét. Például: úsztatott padló vagy megfelelő akusztikai paraméterekkel rendelkező szőnyegpadló, illetve habalátétes PVC stb. A lépéshangok ellen tehát a forrásnál kell védekezni.

Az imént fent körülírt példából is érzékelhető, hogy az épületakusztikának bizony ugyanolyan szerepe kell(ene) hogy legyen, mint bármelyik másik olyan szakterületnek, amely befolyásolja az épületekkel szemben támasztott alapvető követelmények teljesülését. Az építési termékek vonatkozásában már ezidáig is számos szakmai anyagban megjelent, hogy a régi úniós irányelv hat, az új rendelet pedig hét alapvető követelményt határoz meg. Ezek között a statika, a tűzvédelem, hővédelem stb. mellett bizony ott van a zajvédelem is. A követelmények egyenrangúak, mindegyiket teljesíteni kell, mert ha akár csak egy is hibádzik, az épület valamilyen szempontból nem lesz rendeltetésszerűen használható.

Amikor egy többszintes, többlakásos házban viszonylag sok ember él egymás felett, mellett, az egész életminőséget leronthatja, ellehetetlenítheti a túlzott áthallás. Ezt a helyzetet még az is nehezíti, hogy amíg például egy vízszigetelési hiba, tetőbeázás akár egy laikus számára is egyértelműen észrevehető, látható, addig a hangszigetelési hibák (ugyan szubjektív módon érzékelhetők) vita esetén csak időigényes és költséges műszeres szakvizsgálattal, méréssel bizonyíthatók objektív módon.

Ugyanakkor az általános gyakorlat szerint bizony az építtetők, a beruházók jellemzően a minél olcsóbb megvalósításban érdekeltek, és gyakran (egyebek mellett) háttérbe szorulnak a hangszigetelés szempontjai. Azt azonban csak a használatbavétel, a beköltözés után, az épület tartós haszálata során fogják érzékelni a benne élők vagy dolgozók, hogy a nem megfelelő hangszigetelés milyen jelentős mértékű használatiérték-csökkenést okozhat.

Mindazonáltal az is igaz, hogy a helyesen megtervezett szerkezetek hangszigetelő képességét akár teljes mértékben tönkreteheti a szakszerűtlen vagy gondatlan kivitelezői munkavégzés. Ezért az építési műszaki ellenőröknek lényeges tisztában lenniük (sok egyéb mellett) azzal is, hogy a zajvédelem minősége nem választható el a kivitelezés minőségétől.

A megfelelő hangszigetelés érdekében az egyes szerkezetkomponensek, hangterjedési utak akusztikai minőségét össze kell hangolni. A hangszigetelési szampontból gyenge szerkezeti elemek vagy a gondatlan kivitelezésből eredő hanghidak ugyanis nem felületarányosan, hanem annál lényegesen nagyobb mértékben rontják le az eredő hangszigetelést, akár hatástalanná is téve az egész szerkezetet. Ez fokozott mértékben igaz a nagy hangszigetelést biztosító, akusztikailag igényes szerkezetekre.

Példának okáért: a sorházakat, ikerházakat elválasztó kettős falak esetében a szükséges nagy hangszigetelő képesség előfeltétele, hogy a két fal között az épületek egészére kiterjedő, teljes körű dilatáció legyen. A falak között semmilyen merev mechanikai kapcsolat nem lehet. A falazás során a dilatációs résbe hullott, és a két falat így néhány ponton összekötő úgymond habarcshidak azonban drasztikusan képesek lerontani a hangszigetelést. Ilyenformán pedig a hangszigetelés (jól érzékelhetően) több minőségi osztállyal el fog maradni a hibátlanul kivitelezett szerkezet teljesítőképességétől.

A szaktervezés, szakértés, szakkivitelezés oldaláról tekintve elmondható, hogy az akusztika több más szakterületnél is némileg bonyolultabb. Egy épületszerkezetnek a statikai, hőtechnikai tulajdonságai általában egy-egy meghatározott mennyiséggel jellemezhetők, például: hogy mennyi egy födém nyomatéki teherbírása, mennyi egy külső fal hőátbocsátási tényezője. Ezek az egy számadatos mennyiségek megmondják, hogy milyen műszaki teljesítőképessége van az adott szerkezetnek.

Az akusztikában azonban minden műszaki - fizikai jellemző a frekvenciától függ. Ez a tény a hangjelenségekkel kapcsolatosan már köztudomású, ennek megfelelően beszélhetűnk mély hangokról (kis frekvenciákon) vagy magas hangokról (nagy frekvenciákon). Például: egy ablak hangszigetelő képessége is a frekvenciától függően más-más értéket fog mutatni. Ezért aztán a tervezés, szakértés során a megoldandó műszaki problémák egy pluszdimenzióval bővülnek. Nagyon összetett műszaki, fizikai jelenségekről van tehát szó. A hang (szakszerűen meghatározva) mechanikai rezgés, amely rugalmas közegben hullámként terjed, csak a vákuumban nem.

Az eddigiekből talán már valamelyest érzékelhető, hogy az akusztika több szempontból is némileg bonyolultabb műszaki probléma, mint más szakterületek. A nehézségeket tovább fokozza, hogy az akusztikai szempontból hatékony műszaki megoldások gyakorta ütköznek más szempontokkal, követelményekkel. Az akusztikailag megfelelő épületszerkezeti megoldások azonban értelemszerűen nem veszélyeztethetik például: az épület állékonyságát, nem mehetnek a tűzvédelem rovására, nem okozhatnak szerkezeten belüli páralecsapódást. Tehát nem szabad kizárólag az akusztikai szakterületre szűkíteni a megoldást, hanem ahogy az építészet területén általában, ez esetben is épületszinten, komplex módon kell kezelni a faladatot.

Egyébiránt pedig, az akusztika összetettségéből és viszonylagos bonyolultságából adódó nehezebb átláthatósága és megérthetősége még további akadályokba is ütközik, hiszen meg kell küzdeni még azzal is, hogy sok téveszme kering a szakterületről a különböző műszaki szaklapokban, szakmai jegyzetekben, illetve az elektonikus médiákban is egyaránt. Ezek sajnos gyakorta nemcsak a laikus ügyfeleket (építtetőket, megbízókat), hanem az akusztikával érdemben nem foglalkozó szakembereket is félrevezethetik.

"Jól tenné sok 'hő- és hangszigetelő' fődém és fal előállítója is, ha hirdetéseiből a 'hangszigetelő' szót elhagyná". Dr. Möller Károly, 1933.

Nos igen, a félreértések már magánál a hő- és hangszigetelő anyag fogalmánál elkezdődnek. Ilyen anyag ugyanis nincs, nem létezik. Ez műszakilag értelmezhetetlen. Hőszigetelő anyag van, ugyanis lehet olyan anyagjellemzőt találni (a hővezetési tényezőt), amely alapján kijelenthető, hogy ebből az anyagból jó hőszigetelő képességű épületszerkezetet készíthetünk.

Olyan anyagjellemző azonban nincs, amely alapján egy anyagra egyértelműen azt lehet mondani, hogy jó hangszigetelő képességű szerkezet lesz belőle. A kérdés jóval összetettebb, ha úgy tetszik, akkor bonyolultabb: a hangszigetelő képesség anyagra nem értelmezhető, hanem csak komplett, konkrét épületszerkezetre. Hő- és hangszigetelő szerkezet elvileg már létezhet, de a fenti (1933-as) Möller-idézet is azt kívánta érzékeltetni, hogy a valóságban többnyire mégsem. Azoknak a műszaki megoldások a többsége, amelyek a hőszigetelő képességet növelik, sajnos a hangszigetelő képességet rontják.

Természetesen az is elmondható, hogy léteznek olyan (többnyire igényes, de költséges) épületszerkezetek, amelyek mind hő-, mind hangszigetelő képesség szempontjából nagy teljesítőképességűek. Ugyanakkor az is igaz, hogy amit a különböző gyártók marketingesei rutinszerűen mondanak, hogy hő- és hangszigetelő szerkezet, az a legtöbb esetben nem fedi a valóságot. Ha úgy tetszik, akkor gyakorta nem kerül kibontásra a témával kapcsolatos igazság, miszerint: lehet, hogy nagyon jó a szerkezet hőszigetelő képessége, a hangszigetelő képessége viszont nem igazán.

Mindezek mellett további probléma még az is, hogy alapvetően összekeverik a hangelnyelés és a hangszigetelés fogalmát. Ha szóba kerül az akusztika, akkor sokan rögvest hangelnyelésről, hangelnyelő burkolatról kezdenek beszélni. Pedig az épületek nagy részénél (például: a lakóépületeknél) a hangelnyelés többnyire nem játszik szerepet. Egy koncertteremnél, beszédcélú teremnél, középületnél már igen.

A többlakásos, többszintes társasházak, sorházak, ikerházak esetében a legalapvetőbb feladat a megfelelő hangszigetelést biztosítani az idegen rendeltetési egységek között. Vagyis ez esetben itt a hangelnyelésnek semmi szerepe nincsen, a hangszigetelés a lényeg. A hangelnyelő képesség azt mutatja meg, hogy a hangenergia mekkora hányada nem verődik vissza a helyiség határoló szerkezeteiről, hanem eltűnik, elvész az adott hangtér szempontjából. Hogy egy helyiség határoló felületei visszaverőek vagy elnyelőek, az a helyiségen belül a hangzást befolyásolja.

Példának okáért: ha egy üres lakásba bemegyünk, kellemetlenül visszahangos, mert kemény, visszaverő felületei vannak: vakolt tégla, csempézett felületek, többnyire kemény padlóburkolat, így aztán kevés a hangelnyelő szerkezet a helyiségben. Ha viszont ezt a lakást már berendezik, belakják, a berendezési tárgyakkal óhatatlanul sok hangelnyelő szerkezet kerül a térbe: függönyök, szőnyegek, a különböző ülőgarnitúrák textil- és bőrfelületei, könyvek stb. Azt lehet mondani, hogy a szokásos módon berendezett lakásban beáll az a hangelnyelő képesség, amely már elfogadható akusztikai környezetet teremt.

Az iméntiekből érzékelhető, hogy ennek az elfogadható akusztikai környezetnek az előállításához semmiféle hangelnyelő burkolatra nincs szükség, egyébként többnyire nem is lenne hová rakni egy átlagos lakásban. Egy iskolai osztályteremben viszont már indokolt lehet, mert funkciója miatt olyan kemény határoló szerkezetekkel és bútorzattal van berendezve, amelyek mindenféle mechanikai behatásnak jól ellenállnak.

Tehát rendeltetésszerű állapotban az iskolai osztályteremben kevés az elnyelő, sok a visszaverő felület, még akkor is, ha figyelembe vesszük a bent tartózkodó emberek hangelnyelő hatását. Hogy egy osztályterem ne legyen túl visszahangos, és jó legyen a beszéd érthetősége, szükség lehet például hangelnyelő álmennyezet beépítésére. Iskolában egy ilyen szerkezet jól illeszkedik a helyiség jellegéhez. Kellően távol is van ahhoz, hogy megrongálják, úgymond védett helyen van.

Egy lakóépületben olyan speciális esetekben lehet szükség hangelnyelésre, mint például: egy zenehallgató szoba, ahol alkalmazhatnak bizonyos akusztikai elemeket, de azok is inkább mobília, bútor jellegűek, és nem képezik az épületszerkezet szerves részét.

Amikor viszont a szomszéd lakás felől nagy az áthallás, akkor jó hangszigetelő képességre van szükség. Ez azt jelenti, hogy a határoló szerkezetekre eső hangenergiából minél kevesebb jusson át a másik oldalra. Az a szerkezet, amely jó hangelnyelő, például: néhány cm vastag kőzet- vagy üveggyapot burkolat, az nagyon rossz hangszigetelő képességű. Amelynek meg nagyon jó a hangszigetelő képessége, például: a 25-ös hagyományos tömör téglafal, kétoldalt vakolva, az viszont visszaverő, rossz hangelnyelő képességű szerkezet.

Idevonatkozóan megemlítendő, mert alapvető tévedés az is, hogy a rossz hangszigetelő képességet gyakorta úgy próbálják megjavítani, hogy a falra hangelnyelő burkolatokat, például: esztétikusnak nem mondható szivacsokat ragasztanak. Ha áthallási probléma van két lakás között, akkor a hangszigetelő képességet kell növelni. Erre alkalmas lehet egy megfelelően kialakított gipszkarton előtéthéj. Az viszont, hogy hangelnyelő szerkezetet teszünk fel a falra, ebből a szempontból hatástalan, és ellentétes a lakás funkciójával, példának okáért: a bútorozhatóságával is.

Amikor zajvédelemről, hangszigetelésről esik szó, akkor az emberek többsége különleges szerkezetekre gondol. Pedig az, hogy megfelelő hangszigetelő képességű egy szerkezet, még nem feltétlenül jelenti extra, nem szokványos anyagok és műszaki megoldások alkalmazását. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy normál lakóépületnél akusztikai szaktervezés alapján, megfelelő falakat, födémeket, nyílászárókat, padlóburkolatokat kell választani. Azt pedig, hogy ezügyben mennyire nem extra dolgokról van szó, az mutatja, hogy a leginkább jellemző, hagyományos, nehéz, falazott jellegű építési módok esetében lényegében egy dolog kell hogy legyen: ez pedig a megfelelő tömeg.

A zavaró hatástól függően többféle akusztikai követelmény van: zaj- és rezgéshatárértékek, hangszigetelési követelmények, azon belül is helyiségek közötti, illetve homlokzatokra vonatkozó hangszigetelési követelmények. Többlakásos házaknál, illetve bizonyos középületeknél az épületen belüli hangszigetelési követelmények között megkülönböztetünk úgynevezett alapkövetelményt, valamint fokozott követelményt.

Az alapkövetelmény: az amelyet minden esetben teljesíteni kell az idegen rendeltetési egységek között, és amely jogilag is számonkérhető. Mivel a zaj megítélése nagyon szubjektív, és az emberek különböző mértékben érzékenyek rá, ez nem jelenti azt, hogy mindenki száz százalékig biztosan elégedett lesz. Hiszen a gyakorlati tapasztalat is azt igazolja, hogy bármit csinál az ember, jellemzően mindig akat valaki, aki azt mondja, hogy neki ez bizony így nem jó vagy nem felel meg.

Ugyanakkor az elmondható, hogy a hangszigetelési alapkövetelmény széles körben elismert, összhangban van más országok gyakorlatával, és az emberek döntő többsége számára megfelelő akusztikai komfortot eredményez. Többnyire azért nem olyanok panaszkodnak, akik az átlagnál érzékenyebbek a zajra, hanem azért merülnek fel panaszok, mert az adott épület jelentősen elmarad a megkívánt alapkövetelménytől.

Az úgynevezett fokozott követelmény: érzékelhetően jobb akusztikai szeparáltságot eredményez, de komolyabb szerkezeteket igényel, ami a kapcsolódó költségben egyértelműen jelentkezni fog. Ez a magasabb követelményszint beruházói, építtetői ezirányú dötés alapján választható, ekkor viszont már számonkérhető.

Valójában csak akkor várható el jó megoldás, ha már az építészeti koncepció kialakítása során, a tényleges tervezést megelőzően már figyelembe veszik az épületakusztikai szempontokat is. Az ezirányú gyakorlat viszont többnyire az, hogy azt nem kockáztatja meg egy építész, hogy ne legyen statikus szaktervezője, aki felelősséggel megtervezi a tartószerkezetet. Akusztikus szaktervezőt viszont jellemzően már nem vonnak be, pedig az épületeket bizony ilyen szempontból is meg kellene tervezni.

Persze lehet ökölszabályokat alkalmazni, de ezek csak nagyságrendi becslések, hogy ne legyen már a kiindulásnál alkalmatlan szerkezet betervezve. Igazából azt, hogy az adott alaprajzi szituációban és az adott szerkezetekkel ez megfelel-e a helyiségek közötti, helyszíni hangszigetelési követelményeknek, csak egy bonyolult számítással lehet igazolni. Magyaul: ahogy egy statikai számítást is meg kell csinálni, az akusztikai számítást sem szabadna elhagyni. A statikus is körülbelül megbecsülheti, milyen gerenda- meg pillérszerkezetre lesz szükség, de csak akkor lehet benne biztos, hogy ez tényleg megfelel, ha a szükséges statikai számításokat végigcsinálta.

Nos, így van ez az akusztikában is, csak egy kicsit bonyolultabb, ha úgy tetszik, akkor nehezebb. A több szakági tervezőt foglalkoztató építészirodákra nem jellemző, de az egyszemélyes építészirodák között gyakori, hogy némelyek úgy terveznek épületeket, hogy az akusztikai szakág egyszerűen kimarad, jellemzően (vélt) költséghatékonysági okból fel sem merül, hogy az építész még akusztikus szaktervezőt is bevonjon. Aztán majd amikor elkezdenek panaszkodni a lakók, akkor bizony jönnek a perek, ekkor (persze útólag) már bevonásra kerül az épületakusztikai (igazságügyi) szakértő is.

. 

Az építész generál tervezés és az akusztikai szaktervezés kapcsolatai az épületszintű tervezési feladatok megoldásában

Épületszintű tervezés során egy feladat általában a következő szempontsor alapján indul el: 1.) kialakult városi környezetben létre kell hozni; 2.) meghatározott rendeltetésű; 3.) meghatározott méretekkel és más kapacitásokkal jellemezhető; 4.) meghatározott belső és külső funkcionális kapcsolatokkal rendelkező épületet.

Az 1.) szempont többirányú kapcsolatot jelent:

  • a környezet (a közlekedés, a távolságok, a szomszédos épületek és területek rendeltetésszerű használata miatt) meghatározandó nagyságú, jellegzetes, adottságként kezelendő külső akusztikai terhelést okoz, magyarán szólva: a környezeti zaj terheli az épület külső határoló szerkezeteit;
  • a környezet (teületi besorolása, rendeltetése, távolsági viszonyai és a szomszédságában található más épületek száma alapján adódó) egyik sajátossága az, hogy a tervezési feladatban szereplő épület milyen nagyságú zajt bocsáthat ki.

A 2.) szempont (tehát az, hogy a tervezési folyamatban eldől az épület és helyiségei rendeltetése) azt jelenti, hogy az épület helyiségeinek akusztikai minősége mint tervezési cél az épület és helyiségei rendeltetésétől függ. A helyiségek funkciójának meghatározása egyértelműen a zajhatárértékek, illetve a hangszigetelési követelmények előírását is jelenti.

Az épület funkciója a környezethez fűződő számos kapcsolatot maga után von, elég csak a kereskedelmi, szolgáltató vagy az egészségügyi létesítményekhez tartozó szállításokra, a szórakoztató komplexumokhoz kapcsolódó gyakorta tömeges ügyfélforgalomra, illetőleg mindezek időbeli sajtosságaira gondolni.

A 3.) szempont a 2.) szempont kiegészítése a mennyiségi sajátosságok alapján.

A 4.) szempont végső soron a helyiségek, belső területek egymás közötti és az épületen kívüli területek irányába mutató térbeli kapcsolatai alapján a határolószerkezetek szigetelési igényeinek minimumát és a berendezések emissziójának maximumát eredményezi.

A különböző tervfajtákat, döntési csomópontokat számításba véve az alábbiakban következő kapcsolati pontok emelhetők ki:

A) Beruházási program, beruházási döntés:

A beruházási program létrejötte lényegében az 1 - 4 szempontok előzetes meghatározását jelenti. Tehát megadja az akusztikai részfeladatokat, valamint részlegesen az akusztikai minőség szükséges értékeit (követelmények). Ha ezen munkarészben érvényesülnek az akusztikai minőség létrehozására irányuló sajátos gondolatok, akkor a szerkezetválasztás, berendezéstelepítés egyszerűbben megoldható, esetleg kötséghatékonyabb (olcsóbb) szerkezetek felhasználását eredményezheti.

B) Különböző célú és szintű engedélyezési tervek:

Az engedélyezési tervek véglegesítik a megoldandó feladatokat, valamint bemutatják a faladatok megoldásának fő elemeit és irányát. Ennek megfelelően az engedélyezési tervhez csatlakozó akusztikai munkarésznek tartalmaznia kell az akusztikai terheléseket és követelményeket, tervezési célokat (szöveges anyag), valamint a megoldás fő elemei között, például a következőket:

  • a teherhordó szerkezetek típusát az akusztikai minőség alapján;
  • a padlóburkolatok típusát;
  • a géprögzítések módját;
  • a burkolatok, álmennyezetek típusát;
  • a telepítendő berendezések megengedhető akusztikai adatait stb.

C) Tenderterv:

A tenderterv az épületszerkezetekre, berendezésekre és a telepítés módjára lebontva fejezi ki a megoldást olyan módon, hogy meghatározza a szerkezetek, berendezések és telepítési módok akusztikai termékjellemzőinek szükséges minőségét.

D) Kiviteli terv:

A kiviteli terv pontosan tartalmazza a szerkezeti részleteket és elemeket, anyagokat, rögzítési módokat, berendezéstípusokat és azok telepítési megoldásait. Ez a munkarész jellemzően rajzos jellegű, valamint a rajzi anyaghoz kapcsolódó szöveges jellegű műszaki leírás. Ebben a munkarészben általában úgymond nem sok keresnivalója van, példának okáért: az akusztikai követelmények ismertetésének.

.

.

Jó egészséget kívánva,

Tisztelettel üdvözli:

Tuba Imre

okl. építész építőmester, ingatlanszakember

Tuba Építész Iroda

.

.


.

.

.


.

Kapcsolatfelvétel

Név *:
E-mail cím *:
Telefonszám *:
Üzenet:

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!

 

 

Ajánlatkérés

Név *:
E-mail cím *:
Telefonszám *:
Ajánlatot szeretnék kérni a következőre *:


















Üzenet:

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!

 

 

Kérdőív

Kérjük, hogy az alábbi kérdőív kitöltésével segítse a munkánkat! Köszönjuk!

Név *:
E-mail cím *:
Telefonszám:
Hogyan talált ránk?:




Üzenet:

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!

.

.