Tuba Építész Iroda | Tanácsadás - Tervezés - Szakértés - Kivitelezés - Karbantartás

. 

Szőlőszüret 2012 

.

Tuba Imre (építész) jegyzetei - kivonat egy hobbi szőlész-borász gazda naplójából

. 

Ezt a jegyzetemet nem építészként, hanem hobbi szőlész-borász gazdaként jegyzem, az írásom apropóját pedig a szőlőszüreti időszak adja.

A mi termőterületünkön a szőlő jellemzően folyamatosan érik szeptember első felétől, közepétől október közepéig, végéig. A többi között ezért is van nálunk úgynevezett többlépcsős szüret, valamint ebből adódóan szakaszos szőlőfeldolgozás.

Mifelénk a szőlőszüreti időszak minden évben egy kis évértékelő is egyben, hiszen a tavalyi szüret óta eltelt egy esztendő jó alkalom a szőlész-borász témakörben szerzett tapasztalataink összegzésére, amit remélhetőleg a jövőben majd eredményesen hasznosíthatunk a munkánk során.

Mert nézetem szerint az egyedi kézműves bor készítéséhez szükséges szőlész-borász szaktudás elsajátítása, naprakész ismerete egy soha véget nem érő, állandó tanulási, megismerési folyamat (praktikusan az élethosszig tartó tanulás elve alapján működik), amelynek birtokában az adott szőlész-borász gazda évről-évre új, és egyre több szakismerettel, tudással, tapasztalattal indíthatja el, illetve végezheti a birtokán a tárgyévi szőlőművelést, feldolgozást, borkészítést, kezelést, valamint a kapcsolódó munkákat. 

Akik már egy ideje foglalkoznak szőlőműveléssel, borkészítéssel (és itt most nem csak a hivatásos profi szőlész-borász gazdákra gondolok, hanem a magamfajta hobbi gazdákra is, akik kedvtelésből, aktív pihenésként művelnek szőlőt, készítenek bort) azok bizony már jól ismerik ezirányban az élet akaratát, a természet öntörvényű, kérelhetetlen logikája szerinti rendjét, a mindenkori tárgyév milyenségének a meghatározó voltát, illetve az évjáratok sajátszerű változatosságát.

Az ide vonatkozó mondás úgy tartja, hogy: nincs két egyforma évjárat, de azt is jó, ha tudjuk, hogy ez nem csak a szőlőskertre vonatkozik ám, mert bizony a borospincében sincs két egyforma év.

Az egyedi kézműves borral történő közvetlen találkozás élménye egy olyan dolog, amely semmi mással nem pótolható, a többi között például az évjáratok változatossága okán is mindenkor meghatározó jelentőséggel bír.

Egyébiránt a kézműves borok egyik jellemzője, hogy rendkívül beszédesek, pláne ha borértő fülekre (torkokra) találnak, akkor bizony sokat elmondhatnak nekünk az egyedi és minőségi kézműves borok, példának okáért arról a birtokról, ahol (készültek) születtek.

Hiszen az egyedi kézműves bor illatában, ízében és zamatában mindenkor visszaköszön az adott vidék, a táj, a birtok, a termőterület, a szőlőskert minden szépsége és az összes adottsága, valamint a kézműves szőlész-borász gazda szakértelme, körültekintő gondoskodása, hozzáértő törődése - mindezt a franciák egy szóval: "terroire"-nak nevezik.

A kézműves borok egyedi jellegüket, karakterüket a termőhelyi sajátosságuk, a szőlőfajták tulajdonságai, valamint az adott szőlész-borász gazda által alkalmazott művelési, feldolgozási, kezelési, tárolási módszerek, technikák és technológiák, valamint az úgynevezett (nem publikus) mesterfogások alkalmazása során kapják meg.

A tavalyi, 2011-es évjáratú boraimat az idén már több alkalommal kóstolhatták azok, akik valamiképpen hozzájutottak, mivel az én esetemben hobbi birtokról van szó, ezért ebben a tekintetben jellemzően: családtagokról, rokonokról, barátokról, munkatársakról, ismerősökről van szó, nem pedig kereskedelmi forgalomban történő értékesítésről.

Közülük pedig a borértő füllel (torokkal) rendelkezők bizony már azt is tudhatják, amit elbeszéltek nekik a boraim, vagyis azt, hogy a tavalyi, 2011-es szüretből szép, emlékezetes boraink születtek, mert tavaly nálunk mindent visszaadott az időjárás abból, amit még tavalyelőtt, 2010-ben elvett tőlünk.

2011-ben a mi vidékünkön a napsütéses órák száma magas volt, ugyanakkor a kánikulai hőség időszakok viszonylag rövidebbek voltak, a szőlőszemek savai megfelelően konzerválódtak, a csapadékmennyiség mérsékelt volt, a szőlőt nem veszélyeztette a sok esővel gyakorta együtt járó rothadás, a hosszú meleg ősz nálunk teljesen beérlelte a szőlőt.

Mindehhez tavaly szerencsésen még az is társult, hogy sikerült jól megválasztanunk a szüret időpontját, így már gyakorlatilag minden adott volt ahhoz, hogy a 2011-es évjáratunk jó minőségű, emlékezetes, egyedi és minőségi kézműves bor lehessen.

Egyébként ez a jó évjárat már ránk is fért, hiszen a 2010-es esztendő után már csak egy jobb jöhetett, mert a tavalyelőtti év igazi kihívás volt mifelénk a szőlőművelő és borkészítő ember számára.

Mert 2010-ben sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzánk, a mi vidékünkön rengeteg csapadék volt tavasszal, majd ez némileg szelídülve ugyan, de folytatódott a nyári hónapok során is, ugyanakkor kevés napsütés és hűvös idő volt a szőlőültetvényre.

Így aztán persze nem okozott nagy meglepetést, hogy nálunk is az átlagostól elmaradó, gyengécske évjárat lett a 2010-es, mennyiségre is kevesebb, a szőlő minősége pedig igencsak kívánnivalót hagyott maga után.

Az úgynevezett gyengébb években, amilyen például nálunk a 2010-es volt, amikor a bor alapanyagául szolgáló szőlő több vonatkozában is kívánnivalót hagy maga után, akkor bizony igencsak előtérbe kerül a tradicionális kézműves borkészítés mesterfogásainak az ismerete, az ügyes, leleményes szakmai fogások és eljárások, valamint egy-egy szakmai technikai trükk magabiztos alkalmazása a szőlőfeldolgozás és a borkészítés, illetve a pincemunkák során egyaránt.

Persze ezeknek a tradicionális kézműves szakmai mesterfogásoknak egy része nem publikus ám, azok egyik szőlész-borász iskolában sem tanulhatók meg a maguk teljességében és összefüggésében, talán csak egy-egy kiragadott részletük.

A való életben a tradicionális kézműves hagyományok szerinti szőlőművelés, az egyedi és minőségi borkészítés mesterfogásai, illetve az ezirányú elméleti és gyakorlati (tapasztalati) szaktudás úgymond apáról fiúra szálló örökségként maradhat csak fenn, illetve jellemzően ekképpen adható csak tovább.

Jómagam még abban a szerencsében részesültem, hogy gyerekként Pakson még láthattam a nagyapám szőlőbirtokán a hozzáértő törödéssel végzett, szakszerű szőlőművelés különböző fázisait, valamint az egyedi és minőségi kézműves bor gondos készítésének a mesterfogásait, illetve a körültekintő borkezeléshez szükséges pincemunkák folyamatának praktikus sorát is módomban állt ellesni.

Bizony az idén már éppen három évtizede annak, hogy 1982 óta mint aktív hobbi szintű szőlész-borász gazda jómagam azt a nézetet vallom, illetve eszerint is munkálkodom, hogy: a jó gazda, aki ismeri a szőlője igényét, érti a kérését az a természet munkájába, a föld, a szőlőfajta, az éghajlat dolgába mindenkor csak annyit avatkozik be, amennyit a kedvező előfeltételek megteremtése végett feltétlenül szükségesnek ítél.

Az imént kifejtett szemléletmódom az alapja a gazdálkodási módszeremnek is, amely szerint: a már kialakult praktikus szőlész-borász hagyományok tiszteletben tartása és ápolása, például a természet által nyújtott lehetőségek, ha úgy tetszik, akkor a segítségek igénybevétele (felhasználása), illetve az ősöktől és a hivatásos profi szőlész-borász gazdáktól ellesett mesterfogások alkalmazása, ugyanakkor a tradicionális kézműves gazdálkodás mellett, mintegy annak kiegészítéseként a mai korszerű (és egyben környezetbarát) szőlőtermesztési és feldolgozási, illetve borkészítési és kezelési technológiák együttes alkalmazása.

Az persze mindenkor tudnivaló, hogy a szőlőskert hozzáértő gondozása alapozza meg a jó bort, ebből adódóan tehát - a szőlőben már sok minden eldől.

Ugyanakkor az év során folyamatosan zajló szakszerű és gondos szőlőművelési munkák idején még igény szerint valamelyest formálható, illetve szükség szerint némileg befolyásolható a szőlő.

A közel optimális szüreti időpont meghatározása jellemzően akként történik, hogy a gondos szőlész-borász gazda bejárja a szőlőültetvényét és szép sorban megkóstolgatja a szőlőjét.

Ily módon személyesen tudja megítélni azt, hogy akkor és ott éppen mi a helyzet például a cukor és a sav dolgában.

Egyébiránt a szüret időpontjára vonatkozó végleges döntést a körültekintő gazda jellemzően annak az ismeretében hozza meg, hogy az adott szőlőből milyen bort szándékozik készíteni.

A szüret praktikusan akkor kezdődhet, ha az adott szőlő eléri a fajtára és a termőhelyre jellemző cukor-sav arányt. Mert ezt követően az idő múlásával, illetőleg a szőlő további érésekor a cukortartalom általában már csak növekszik, viszont a savak jellemzően már inkább csak folyamatosan lebomlanak.

Ezzel összefüggésben pedig az tudnivaló, hogy a savak igen fontosak, hiszen a bor minőségét, illetve majd az eltarthatóságát is jelentősen befolyásoló tényezőről van szó.

A többi között az imént leírtakat is figyelembe véve, jól megválasztott időpontban történő szüretelést követően a szőlő feldolgozásánál, majd a pincemunkák során már csodát ugyan nem tudunk tenni, de az bizonyos, hogy az egyedi és minőségi kézműves borok készítéséhez ekkor már elengedhetetlen az úgynevezett kapcsolódó tradicionális mesterfogások magabiztos ismerete és azok szakszerű alkalmazása.

Nos, akkor nézzük a 2012-es esztendőnket: a kedvező előjeleket látva úgy vélem, hogy idén sem átlagos évjárat ígérkezik nálunk.

Ez évben a szőlőtermés minősége nálunk nem maradt el a tavalyitól, sőt az idősebb szőlőültetvényen még némi emelkedést is mutatott, ellentétben más vidékekkel, ahol bizony 2012-ben jellemzően kevesebb szőlőt szüreteltek a tavalyinál.

Nálunk a szőlő az idén egészséges, fertőzés nem rontotta a minőséget, a száraz meleg időjárás persze hatást gyakorolt a szőlőtermésre, a sok napsütés hatására úgymond cukrosabb, ami azt is eredményezi, hogy némileg alkoholosabb borok készülhetnek az idén.

A mi vidékünkön általánosan jellemző volt a nyári csapadékhiány, a birtokközpont mögötti idősebb szőlőültetvényünk (mivel annak már mélyebbre nyúló gyökérzetei vannak) jobban bírta a hosszabb száraz időszakot, mint a fiatalabb telepítéseink, ahol a szőlőfürtök úgymond könnyebbek lettek, kisebb fürtméret, apróbb szőlőszemek, ezeknek a szőlőbogyóknak a létartalma is kisebb, így kevesebb must préselhető ki belőlük.

Az idén az általánosan jellemzőtől kicsit korábban kezdtük a szüretet, ha vártunk volna még vele, akkor az úgynevezett darázs-kár, valamint főleg a madár-veszedelem bizony bajt okozhatott volna nekünk a tárgyévi szőlőtermésünk tekintetében.

A madár-veszedelemmel kapcsolatban tudni való, hogy például a seregélyek akár percek alatt is nagyobb mennyiségű szőlőt képesek megdézsmálni, a többszöri hívatlan látogatásuk alkalmával pedig már számottevő kárt tudnak okozni a szőlőültetvényben.

Nos, rövid összegzésként: a lezajlott 2012-es szüret vonatkozásában jómagam a jelenleg rendelkezésemre álló információk alapján most úgy látom, hogy nálunk a leszüretelt szőlő mennyisége az átlagosan jellemzőtől kicsit több, a szőlőtermés minőségével nincs gond, a cukortartalom is jónak ígérkezik, talán a savak hagynak némi kívánnivalót maguk után.

A meglátásom szerint az idén megfelelő alapanyagunk van az egyedi és minőségi kézműves bor készítéséhez, most úgy vélem, hogy nálunk a 2012-es év: a némileg testesebb, egy kicsit koncentráltabb, valamelyest nagyobb alkoholtartalmú, kissé tüzesebb borok évjárata lesz.

Köszönöm a megtisztelő figyelmét!

Budapest, 2012. október 10.

Jó egészséget kívánva,

Tisztelettel üdvözli:

Tuba Imre - hobbi szőlész-borász gazda (okl. építész építőmester)

Most pedig az irodalmilag nem túl míves, inkább a szakmaiasságra fókuszáló, illetve a kézműves szőlész-borász gyakorlat felé hajló, némileg talán száraz jegyzetem után mondjuk, hogy kikapcsolódásként vagy stílusos levezetésként következzen egy csodálatos mondat folyandárokban viruló poétikus szemelvény Krúdy Gyula írásából.

Krúdy Gyula - A szőlő (szemelvény)

...A Dunán érkezik a hajnali hajóval olyan mennyiségben, hogy a parton is megérzik illatát, vagy fehér kosárkában jön le a budai hegyekről egy fiatal nő karján.

Királyi gyümölcs, és a szegények gyümölcse, mert ízében benne van minden jó íz, amelyet az életben szerettünk.

Van benne ilyenkor az üde ifjúság savanykája, később érett öregség édes bölcsessége.

Eszedbe hoznak ízei minden ízt, amely kedves és emlékezetes volt életedben, az első csók friss zamatosságától kezdve az öregségig csipegeted a szőlőszemeket a fürtről.

Egyik szemben gyermekkorod ízeit érzed, másikban esküvőd napja van elrejtve, a harmadikban a roppanó magocska vénségedről beszél.

Ősszel jön ő a városba a hegyek közül, amely időben legkedvesebb az élet.

Túl a tavasz szökkenésein, lehűlve a nyár hevétől: az élet mint egy kedves stáción pihen meg őszidőben.

Lejön a szőlő a hegyekből, és frissít, üdít, gyönyörű ígéreteket tesz.

Mutat hosszú piros őszt, miközben folyton érik, mint az ember.

Felszedi magába az élet napsugaraiból az erőt, a szélből a szilajságot, a halkan hulldogáló esőből a bölcsességet.

Mire megérik: a nap messze húzódik a hegyektől, hűvösödik az éjszaka, borong a felhő a domb felett: akkor van szüksége a szőlőfürtnek elrejtett ifjonti erejére, délceg öregségére, a napsugár tüzére.

Hordóban jön le a hegyről, hogy esztendőn át vigasztalója, erősítője, mámorítója legyen az embereknek. (...).

Mivel köszöntsem még őt, aki régi pontossággal eljött a természet rejtelméből, midőn rövidebb a nap, és csapatban jár a seregély?

Halkabban virrad, korábban esteledik, de a nappal népes az édes szőlőfürttől.

A szelek, amelyek tán lábnyomaikat az érő szőlőbogyó hamvában hagyják, most is úgy járnak a hegyek fölött, mint régen.

A szőlőskertek fölött hulldogáló eső (amelyet végtelen nyugalommal hallgatnak a kertek) tüzes nedvvé válik.

A tüzes napsugár átformálódik a szőlőkön, megöleli a hegyet.

Most még egyforma a szőlőfürt mindenütt ezen a darab földön, ahol szőlő terem.

De majd ha borrá érik a szőlő, majd ha pincébe zárva megismerkedik a fogság gyötrelmeivel és forrongó szenvedélyeivel, majd ha felolvadnak benne a könnyek és sóhajtások, amelyek a kapálgatásnál körülvették, akkor tudjuk meg, hogy mi a különbség bor és bor között.

.

.

.

.