Tuba Építész Iroda | Tanácsadás - Tervezés - Szakértés - Kivitelezés - Karbantartás

. 

       Mezőgazdálkodási naptár 1. jegyzet

. 

Időszerű tennivalók - január 1. hete (az év 1. hete)

. 

Az új esztendő kezdete az ember életében jellemzően mindenkor a számvetés, a rendszerezés, a tervezgetés, az összeírás, no és ilyenformán persze általában az újrakezdés időszaka is egyaránt.

Az év eleje rendszerint hideg, a földeket is többnyire hó borítja, magyarán szólva tehát ezidőtájt inkább a téli sportokat praktikus előnyben részesíteni az aktív pihenés, kikapcsolódás gyanánt, mert a kertben ilyentájt érdemben munkálkodni nem tudunk.

Ugyanakkor persze mindig célszerű a kertünk, a szőlőnk szakszerű művelésére, a gyümölcsösünk gondozására, kezelésére már időben fölkészülni, ilyenformán bizony bőségesen kínálnak tennivalót a tavaszi előkészületek, tervezgetések, a majdani bokros tennivalók praktikus összeírása.

Ajánlott például: a munkákhoz szükséges szerszámokat, eszközöket, gépeket időben átnézni, illetve rendszeresen karbantartani. Szükség szerint javítani vagy javíttatni azokat. Továbbá azt is jól tesszük, ha: az ásó, a kapa, a lapát, a csákány, valamint a metszőolló, a kacor (fanyelű görbe kés), a fűrész, a fejsze, a balta stb. élezéséről sem feledkezünk meg.

Valamint javasolt: a fűnyírógép, a permetezőgép, a kerti (rotációs) kapálógép, illetve az egyéb kerti gépek rendszeres karbantartása is. Egyébiránt praktikus, ha a kerti gépek kisebb meghibásodásának az esetére van a birtokon tartalék alkatrészünk, így az gyorsan cserélhető. Tehát egy alkatrészcserét igénylő kisebb probléma miatt, a már esedékes, sürgősebb időszerű tennivalók idején sem kell hosszabb időre leállni a munkákkal.

Azt is okosan tesszük, ha az öntözés eszközeit úgy tároljuk, hogy bármikor könnyen üzembe helyezhessük, majd hamarjában használatba is vehessük, hiszen ezek (a maguk idején) a kertben nem nélkülözhető eszközök, ezért például az is lényeges, hogy a gumitömlő sérülésmentes legyen, a szórófejek pedig üzembiztosak legyenek.

Idevonatkozóan talán még annyit, hogy a kerti szerszámokat, eszközöket, gépeket (...) javasolt a nedvességtől is védett, és lehetőleg fagymentes helyen tárolni.

. 

Szőlőskert

Aki új szőlő telepítésében gondolkodik, annak igencsak javasolható, hogy erre vonatkozóan készítsen gondosan tervrajzot. A terven a többi között föltüntethető például: a szőlőtőkék száma, valamint a szőlőfajták, amelyekből telepíteni szándékozunk.

A körültekintően elkészített tervrajz, illetve annak a szöveges része nagy segítségünkre lesz majd az új szőlő telepítésekor, valamint a későbbi években is hasznos támpontot adhat számunkra a szőlőben végzendő munkáinkhoz.

Példának okáért (a többi között) azért is praktikus az úgynevezett telepítési vázlatrajzra a szőlőfajták nevét is följegyezni, mert így majd később is könnyebben tájékozódhatunk a szőlőskertben, mindez különösen a metszés időszakában igen lényeges dolog.

A szőlő késő ősszel és tavasszal is egyaránt ültethető. De a telepítés leginkább közel optimális időpontja április, amikor a talaj rendszerint már kellően fölengedett, egyébként a telepítésre kedvező időszak egészen május közepéig tart.

Ahogy az építészetben a sikeres épületmegvalósításnak, úgy a mezőgazdálkodásban, például az eredményes szőlőtermesztésnek is a körültekintő előkészítés, a gondos tervkészítés az egyik fő megalapozója.

Készítsünk hát egy praktikus összeírást az új szőlő telepítéséhez szükséges eszközökről, szerszámokról, felszerelésekről és anyagokról is. Majd pedig időben gondoskodjunk mindezek meglétéről, továbbá a rendeltetésszerű és biztonságos használatra való alkalmasságukról, illetőleg szükség esetén a hiányzó dolgok időben történő beszerzéséről.

Az új szőlő telepítése bizony fontolva haladást igényel, hiszen (a többi között) a szőlőültetvény élettartama, terméshozama, jövedelmezősége - a körültekintő előkészítéstől, a gondos tervezéstől, majd pedig mindezek szakszerű és becsülettel történő megvalósításától is nagymértékben függ.

Nos, a fontolva haladásra, a gondosságra, a körültekintésre és a szakszerűségre mind szükségünk is van, hiszen a szőlő termésére általában 3 - 4 évet kell várnunk, és még az is tudnivaló, hogy az úgynevezett termőre fordulásig az új telepítésű szőlő ápolása bizony több munkával, illetve még további pénzügyi ráfordítással is jár.

Ugyanakkor a szőlőtelepítéskor, illetve a termőre fordulásig beinvesztált pénzt, valamint a ráfordított időt, a becsülettel végzett gondozást, a hozzáértő törődést - mind bőségesen meghálálja nekünk a szőlő a finom termésével, amit úgymond köszönet képpen több évtizeden keresztül kapunk majd tőle.

A szőlőtelepítés-tervezés és előkészítés főbb lépései (dióhéjban):

1.) a terület-kiválasztás, vagyis annak a meghatározása, hogy a birtok, a föld, a kert melyik részén kívánunk új szőlőt telepíteni;

2.) az alkalmassági talajvizsgálat, talajelemzés elvégeztetése;

3.) aztán majd dönteni kell arról is, hogy csemege- vagy borszőlőt kívánunk-e termeszteni, vagy mindkettőt;

4.) a célszerű művelési forma meghatározása (fejművelés, lugasművelés stb.), és az ehhez szükséges támberendezés megválasztása;

5.) a szőlőfajta (fajták) kiválasztása;

6.) annak eldöntése, hogy milyen szaporítóanyaggal (gyökeres, vessző, oltvány stb.) telepítünk majd.

A szőlőtelepítés-tervezés és előkészítés időszakának egyik igen fontos teendője (ezért kiemelve most külön is említésre kerül) a talajvizsgálat elvégeztetése. Erre a feladatra mindenképpen hozzáértő és tapasztalt szakembert javasolt fölkérni, illetve szakcéget ajánlott megbízni. Az ilyen jellegű szakvizsgálat, elemzés hivatalos elvégzésére engedéllyel és referenciával rendelkező szakemberek, szakcégek az interneten is föllelhetők.

A talajvizsgálat, elemzés eredményéről kapott szakvélemény javaslata alapján történhet a talaj előkészítése az új szőlő telepítésére, valamint a szükséges és indokolt mértékű talajjavítás elvégzése, illetve a leendő új szőlőtelepítés talajára a szerves trágya elhelyezése, majd a talajba történő bedolgozása.

. 

Borászkodás - pincemunkák

A borospincében ezidőtájt is ajánlatos ellenőrzést tartanunk. Nézzük át a fiatalborokat, ha nem elég tiszták, akkor végezzünk derítést, vagy szűrjünk. Egyébként pedig javasolt, hogy a borokat általában kéthetenként töltögessük fel, az üres hordókat pedig úgy négyhetenként kénezzük és törölgessük tiszta ruhával.

Az ezidőtájt végzett pincemunkák során javasolt átvizsgálni a borainkat. Különösen akkor, ha az esős időjárás következtében szüretkor több volt a penészes, rothadt szőlő, a borunk könnyen megtörhet. A törési próba után, amennyiben szükséges, akkor azonnal kénezzünk.

Amennyiben van még a pincénkben olyan újbor, amelynél tavaly decemberben nem volt módunk vagy még nem lehetett elvégezni az első fejtést, azt most már ajánlott megtenni. Ugyanakkor idevonatkozóan az tudnivaló, hogy a későn szüretelt, valamint a nehezebb borok első fejtését általában januárban végezzük.

Egyébiránt pedig szőlőtörköly és a borseprő (boralj) dolgában is munkálkodhatunk már, hogy a kifőzést követően már saját pálinkával lehessen majd koccintani.

A magyar embernek bárhogyis, de már évszázadok óta finom csemegéje a törkölypálinka. Az ezirányú hagyományaink része a pálinka, ott van a múltunkban, de persze jelen van napjainkban is, ugyanakkor a jó pálinka méltán gyarapítja a hungarikumok sorát, ílyenformán pedig remélhetőleg már jövője is akad.

. 

Gyümölcsöskert

Télen bizony igen gyakran előfordul, hogy vastag zúzmararéteg vonja be a fák ágait, vagy ne adj' Isten ónos eső hatására jégréteg képződik a vesszőkön. A zúzmara súlya alatt lerepedhetnek az arra érzékeny ágak, a jégbevonat pedig megakadályozza a rügyek légcseréjét, és ezzel a pusztulásukat okozhatja.

Ezért ajánlott a zúzmarát és a jégréteget a fákról eltávolítani. Ha lehet, akkor rázogassuk őket, valamint óvatosan ütögessük meg az ágakat, például seprővel. A téli dőben bizony már ezzel is némi segítségükre lehetünk a kertünkben lévő fáknak.

A télidőben alkalmasint a növényvédelem dolgában is némileg gondolkodhatunk. Javasolt növényvédelmi tervet készíteni. Első körben az idevonatkozó egyik főszabályról talán annyit, hogy a mesterséges helyett a természetes, a virtuális helyett a valóságos.

Mindez praktikusan annyit tesz, hogy a kémiai (mesterséges alapú) növényvédelem helyett lehetőleg a biológiai (természetes alapú) növényvédelmet részesítsük előnyben.

Tekintettel a téma lényeges voltára, a későbbi jegyzetekben is majd időről időre kitérek, főként a biológiai (természetes alapú) növényvédelem tárgykörére.

Viszont, ha már a tavaszi előkészületeknél tartunk, akkor ennek a keretében javasolt ellenőrizni azt is, hogy miként állunk a lajtorja dolgában. Amennyiben szükséges, akkor még most idejekorán szerezzünk be gyümölcsszedő létrát.

A létra könnyű, de biztonságos legyen, mert majd a metszéshez, a gyömölcsszedéshez, sőt esetleg még a permetezéshez is szükségünk lehet rá. Amennyiben módunkban áll, akkor univerzális alumínium létrát ajánlott beszerezni, amely (a többi között) a mezőgazdálkodási munkák során is praktikusan használható.    

. 

Díszkert

A díszkert létrehozása, berendezése először talán némileg több munkával és költséggel jár, mint a zöldséges- vagy a gyümölcsöskert kialakítása. Viszont később már valamelyest kevesebb vele a munka, és a szükséges pénzügyi ráfordítás is csökken.

Télidőben, amikor még jóval kevesebb a kinti munka, akkor akad némi idő az ezirányú tervezgetésre is. Akár a háznál vagy a nyaralóban, hétvégi telken kívánunk új díszkertet létrehozni, berendezni, akár a meglévőt szeretnénk felújítani, igazítani, vagy egyszerűen már változásokat szeretnénk, átalakítást kívánunk végrehajtani ezen a területen, akkor itt az ideje az elképzeléseink körültekintő összeírásának, az ezirányú tervezésnek.

Főként a pihenésre, kikapcsolódásra szolgáló díszkertet kifejezetten ajánlott gondosan megtervezni. Elsősorban: a gyep, a megfelelő pihenőhely, a biztonságos gyermekjátszó, illetve a díszfák, a cserjék és a virágok a szép pihenőkert főbb kellékei.

A későbbi ápolásuk, gondozásuk sem túl nehéz, ha úgy tetszik, akkor elvégezhető aktív pihenés, kikapcsolódás gyanánt. A pihenőkert kialakításához, berendezéséhez szükséges úgymond növényanyagot ugyan nem szükséges egyszerre beszerzeni, illetve telepíteni, de az viszont ajánlott, hogy valamennyit egyszerre tervezzük be a kis díszkertünk vázlatrajzán.

Egyébként pedig az sem ördögtől való gondolat, ha ezirányban kikérjük egy kertész, illetve kerttervező szakember tanácsát is, vagy utánnanézünk a kertészet, díszkertészet témakörének a megfelelő szakkönyvekben, szakirányú honlapokon, hogy melyek a kerttervezés alapszabályai, hogyan alakítsuk ki a kertünket ahhoz, hogy majd örömünk teljék benne, és esztétikus környezet vegyen körül bennünket.   

. 

A tollas barátainkról

A zord téli időkben, amikor már általában nagy hó is borítja a tájat, akkor bizony sokat szenvednek az éhségtől a tollas barátaink, vagy ha úgy tetszik, akkor a hasznos kis segítőtársaink - az énekes madarak, az állatvilág természetes képviselői.

Az etetési időszak dandárja Magyarországon az első fagyok beköszöntétől ezek tartós megszűnéséig tart, azaz: általában november elejétől akár április közepéig is eltarthat, amennyiben módunkban áll, akkor etessük őket, a tollas barátainkat rendszeresen.

A legfontosabb téli madáreleség a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó. A szotyiba praktikus még apró szemű magvakat, például kölest keverni, a legjobb, ha pinty és hullámos papagáj magkeveréket használunk. Az pedig kifejezetten előny, ha a vásárolt napraforgó törött, mert sok madár csőre nem elég erős az egész napraforgó szemek feltörésére, ezek a fajok csak a törött szemekből kihulló magtörmeléket, és a napraforgóba keveredő egyéb apró magvakat tudják hasznosítani.

De azért arra is ajánlatos figyelni, hogy egyszerre ne tegyünk ki túl nagy mennyiségű eleséget (olyan helyre vagy olyan etetőbe, ami erre nem alkalmas), mert az könnyen átnedvesedik, valamint sem a nedves földre, sem a hóba ne szórjunk madáreleséget.

Az olajos magvakhoz hasonlóan fontos téli etetőanyag az állati zsiradék: a nem sózott vagy kifőzött szalonna, a faggyú. Például a cinkék nagyon kedvelik a spárgán kiakasztott faggyúdarabokat is. Továbbá az is nagyszerű, ha lágy sajtot is van módunk kitenni valamilyen vízszintes felületre, mert ezt is nagyon szeretik a madarak.

Az olajos magvak és az állati zsiradék mellett, ha módunkban áll, akkor gyümölccsel, elsősorban a legolcsóbb almával is etessünk. Ezeket lehetőleg szúrjuk fel bokrok és fák ágcsonkjaira, de néhány szemet ebből akár a talajra is tehetünk, mert ilyenformán a madarak hóeséskor és majd azt követően is hozzáférnek, viszont csak a földre szórt élelem mindaddig elérhetetlen marad a számukra, amíg el nem takarítjuk a havat.

Az almákkal úgymond feldekorált fák és bokrok bizony sok madárfaj, például a cinkék és a rigók téli túlélésében szinte nélkülözhetetlen.

Viszont idevonatkozóan van még egy igen fontos tudnivaló, hogy soha ne adjunk az énekesmadaraknak kenyeret, kenyérmorzsát, mert ezek erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást, akár a madarak pusztulását is okozhatják.

Ugyanakkor a vízi madarak, például: a hattyúk, a récék, a libák számára az úgymond alkalmi kenyérfogyasztás nem jelent egészségügyi problémát.

A madáretetőkről. A kihelyezés módja és a működési elve szerint számos etetőtípust különböztetünk meg. Az etetőre látogató madarak közül több is, például a rigók, a vörösbegy és a magevők jobban szeretnek a talajon táplálkozni, míg mások inkább a talajfelszín felett vagy kimondottan az ágak között érzik jól magukat.

A talajetető: legegyszerűbb, ha a megtisztított talajra, illetve az etetőtálcára szórjuk ki a magot, de az eső, a hó elleni védelem érdekében ajánlott az etetőhely főlé valamilyen védőtetőt, praktikusan legalább egy féltetőt építeni.

A rögzített etetők közé tartozik az úgynevezett dúcetető. Ez gyakorlatilag a madarak számára praktikusan egy külön oszlopon elhelyezett házikó. A magtartóval fölszerelt dúcetető lényege, hogy egyszerre több kilogramm napraforgó is elfér benne. Ezért a dúcetető praktikus madárvédelmi eszköz olyan helyen, például: a birtokon, a hétvégi telken, a nyaralóban, tehát ott, ahol jellemzően naponta nem fordulunk elő.

A függeszthető etetők is sokfélék lehetnek a szépen kimunkált fa házikótól, a fémhálóból vagy műanyagból készült gyári önetetőkön át egészen a kreatív kézimunkával készülő rögtönzött függő etetőkig széles a skála.

Idevonatkozóan lényeges tudnivaló még, hogy a madáretető legfontosabb kiegészítője a madáritató, amit az etetőre járó tollas barátaink előszeretettel használnak nemcsak ivásra, de fürdésre is. Ezért bizony fontos, hogy amennyiben ez módunkban áll, akkor az etető közelében itatót is működtessünk.

A fagyok beköszöntével a madarak számára nemcsak a táplálék összegyűjtése, de az ivóvíz és a napi higiénia biztosítása is nehézzé válik. Ezért lényeges, hogy a lehető legtöbb madáretető mellett működjön itató - madráfürdő is. Azok a madárbarátok, akik télidőben is itatják a tollas barátainkat jól tudják, hogy a szárnyas kosztosaink bizony majdnem olyan gyakorta láthatóak az itatóknál, mint magot, almát csipegetve az etetőknél.

A tollas barátaink a téli gondoskodásért cserébe majd nyáron is gyakorta meglátogatnak bennünket, sőt hálából sok kártevőt, bogarat, kukacot, hernyót eltüntetnek majd a kertből.

Az etetőhelyre a madárvendégeink rendszeresen, egyre többen gyülekeznek majd, és ez ilyenformán úgymond megtölti élettel, mozgalmassá, változatossá is teszi az egyébként téli álmát alvó, nyugalomba dermedt kertünket.

Ugyanakkor viszont arról soha nem szabad megfeledkeznünk, hogy a rendszeressé vált, megszokott etetés esetleges elmaradását a tollas barátaink jellemzően igen nehezen viselik, általában nagyon megsínylik.

A lényeget tekintve, a madáretetés rendszerességével kapcsolatban gyakorlatilag arról van szó, hogy: a szárnyas kosztosaink gyorsan megszokják az ingyenlakomát, ilyenformán pedig folyamatosan számítanak a kialakult etetőhely táplálékkínálatára. Majd évről-évre akár még messziről is visszatérnek az úgymond stabilnak vélt etetők közelébe telelni, ezért aztán, ha váratlanul abbahagyjuk az eleség rendszeres pótlását, bizony ezzel rengeteg madarat hozhatunk igen nehéz helyzetbe.

Az etetőre járó kistestű, gyakorta alig 4,5 - 10 gramm (!) körüli testtömegű madárkák számára -10 Celsius-fok alatti hőmérsékleten a túlélés gyakran arról szól, a tartalékaik csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát. Ha másnap nem tudnak eleget táplálkozni, a télidőben rövid, csak alig 5 - 6 órányi nappali periódusban, ne adj' Isten például azért, mert nem töltöttük föl a madáretetőt némi lakomával, akkor sajnos igen könnyen elpusztulhatnak a következő hideg téli éjszakán.

A rendszeres etetés igen nagy könnyebbséget és biztonságot jelent a tollas barátainknak, mi pedig, madárbarát kertészkedők rengeteg megfigyelési élménnyel gazdagodhatunk a madáretetési tevékenységünk során.

. 

Budapest, 2013. január 06.

Jó egészséget, a mezőgazdálkodáshoz sok sikert kívánva,

Tisztelettel üdvözli:

Tuba Imre  okl. építész építőmester,

hobbi kertész és szőlész-borász gazda

.

.  

Befejezésül pedig egy kis kultúrmisszió

avagy következzen egy kapcsolódó magyar irodalmi verses költemény 

. 

  Petőfi Sándor - A puszta, télen

Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!

Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda;

Amit a kikelet

És a nyár gyüjtöget,

Ez nagy könnyelmüen mind elfecsérli,

A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli.

. 

Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával, 

Sem a pásztorlegény kesergő sípjával,

S a dalos madarak

Mind elnémultanak,

Nem szól a harsogó haris a fű közűl,

Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl.

. 

Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,

Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,

Vagy hogy rövidlátó

Már öregkorától,

S le kell hajolnia, hogy valamit lásson...

Igy sem igen sokat lát a pusztaságon.

. 

 Üres most a halászkunyhó és a csőszház;

Csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz;

Mikor vályú elé

Hajtják estefelé,

Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül,

Jobb szeretne inni kinn a tó vizébül.

. 

 Leveles dohányát a béres leveszi

A gerendáról, és a küszöbre teszi,

Megvágja nagyjábul;

S a csizmaszárábul

Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol,

S oda-odanéz: nem üres-e a jászol?

. 

 De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak,

Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak,

Mert a pince kulcsát

Akár elhajítsák,

Senki sem fordítja feléjök a rudat,

Hóval söpörték be a szelek az utat.

. 

 Most uralkodnak a szelek, a viharok,

 Egyik fönn a légben magasan kavarog,

A másik alant nyargal

Szikrázó haraggal,

Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő,

A harmadik velök birkozni szemközt jő.

. 

 Alkonyat felé ha fáradtan elűlnek,

A rónára halvány ködök telepűlnek,

S csak félig mutatják

A betyár alakját,

Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló...

Háta mögött farkas, feje fölött holló.

. 

 Mint kiűzött király országa széléről,

Visszapillant a nap a föld pereméről,

Visszanéz még egyszer

Mérges tekintettel,

S mire elér a szeme a túlsó határra,

Leesik fejéről véres koronája.

. 

(Petőfi Sándor - Pest, 1848. január)

.