Mezőgazdálkodási naptár 2. jegyzet

2013.01.12.

Időszerű tennivalók - január 2. hete (az év 2. hete)

. 

       Mezőgazdálkodási naptár 2. jegyzet 

. 

Időszerű tennivalók - január 2. hete (az év 2. hete) 

. 

Amikor megtehetjük, akkor mostanság még javasolt némi időt szakítani a tervezgetésre, a majdani tennivalók, a később szükséges beszerzések átgondolására. Viszont a szükséges vetőmagvakat ajánlott már most célratörően összeírni, majd mielőbb megvásárolni. Egyébiránt az ezirányú beszerzési feladatokat nem praktikus sokat halogatni, mert később már esetleg a vetőmagok javát széthordják a szintén kertészkedő kollégák.

. 

Haszonkert

A fűtött fóliasátorban, üvegházban (hobbiházban) alkalomadtán bizony már hozzáfoghatunk a különböző zöldségfélék vetéséhez. Például: már meg lehet kezdeni a hónapos retek vetését, 5 cm sor- és tőtávolságra.

Valamint már elkezdhető a második szakaszba kerülő zöldségek palántanevelése is, erre a célra a fűtött fóliasátor, üvegház (hobbiház) egyenletes hőmérsékletű, napos része az alkalmas. Alacsony ládába, gyümölcsrekeszbe vessünk paradicsom és paprikamagvakat.

Idevonatkozóan azt még lényeges megemlíteni, hogy csak azoknak a kertbarátoknak ajánlott a palántanevelés, akik már némi tapasztalattal is rendelkeznek ezirányban.

Akik pedig még nem rendelkeznek elegendő gyakorlattal, azoknak ajánlott előzőleg mezőgazdasági szakembertől ellesni a vonatkozó mesterfogásokat, és addig pedig javasolt ismerős gazdától vagy a piacon, hivatásos őstermelőtől palántákat vásárolni.

Nos, visszatérve a palántanevelésre: a paprika legalább kb.: 25 - 28 Celsius-fokon, a paradicsom pedig kb.: 24 - 28 Celsius-fokon csírázik a legjobban. Kelés után, szikleveles korban mindkét növény hőigénye már alacsonyabb. A fényviszonyoktól is függően nappal kb.: 18 - 22 Celsius-fokon, éjszaka pedig ennél alacsonyabb, úgy kb.: 17 - 18 Celsius-fokon ajánlott tartani a növénykéket.

A paprika- és a paradicsompalánták gyakorta előforduló megnyúlásának oka legtöbbször az, hogy a fényszegény januári - februári időszakban, csak a csírázás idején optimálisnak tartott, magas hőmérsékleten nevelik a palántákat. Az így megnyúlt palánta a tűzdeléskor (átültetéskor) könnyebben törik, valamint az ilyen palánta a dőlésre is hajlamosabb.

A sziklevelek szétnyílását követően, az úgynevezett lomblevél kezdeményeinek a megjelenésekor, amikor már tűzdelni lehet a palántákat, akkor már némileg magasabb lehet a hőmérséklet is. Vagyis a fényviszonyoktól is függően a paradicsomnál körülbelül: 20 - 25 Celsius-fokot, a paprikánál pedig körülbelül: 23 - 28 Celsius-fokot javasolt tartani.

Egy ide vonatkozó általános gyakorlati szabály, hogy napos időben magasabb lehet a hőmérséklet, de a borús, fényszegényebb időszakban csökkentsük a fűtést.

A fűtött fóliasátorban, üvegházban (hobbiházban) előkészíthetjük a talajt a fejessaláta kiültetésére. Érett komposzttrágyából négyzetméterenként körülbelül: 6 - 12 kg-ot terítsünk szét, majd gondosan dolgozzuk be.

Idevonatkozóan fontos tudnivaló, hogy friss trágyát vagy bomló szerves anyagot ilyenkor nem szabad adnunk, mert az akár a szürkepenészes rothadás fertőzésének forrása is lehet.

A fűtetlen fóliasátorba, üvegházba (hobbiházba) majdan kiültetni szánt karfiolpalánták nevelését is nyugodtan megkezdhetjük már. Szaporítóládába vessünk magokat, és körülbelül: 18 - 22 Celsius-fokon tartsuk.

A palántanevelő helyeket úgymond növényegészségügyi szempontból is készítsük elő, ez praktikusan annyit tesz, hogy mossuk le, tartsuk tisztán a palántaágy kereteit, az ablakokat, valamint a palántanevelés során használt különböző eszközöket is egyaránt.

A tormáról:

A tormát jellemzően inkább a téli időszakban fogyasztjuk, egyrészt mert jól illik az úgymond nehezebb disznótoros ételekhez, másrészt még azért is, mert a többi gyökérzöldség-félével együtt kitűnően tárolható.

Tavak, folyók mentén, ahol magas a talajvíz gyakran termesztik a tormát. Persze ez nem azt jelenti, hogy szárazabb talajokon elpusztul a torma, hiszen a hosszú, mélyrenyúló, erős gyökerei összegyűjtik a szükséges nedvességet.

Ugyan félárnyékban is megfelelően fejlődik, de a tapasztalt termesztők azt tartják, hogy az igazi finom torma csak napsütéses helyen terem. A durva, rögös, köves talajon nem ajánlott próbálkozni a termesztésével, a lazább talajokon kellemesebb a torma íze. A kötött talajon termesztett torma általában úgymond jellegtelen és fás lesz.

A hivatásos (ős)termelők, a (kis)üzemi termesztésben jellemzően évente telepítik, de egyébként vadon évelő növény. A saját használatra, ahol általában a kevésbé tetszetős termés is elfogy, praktikusan lehet évelőként termeszteni. Ilyenformán gyakorlatilag megtakarítható az évenkénti telepítéssel, illetve az azt megelőző forgatással járó munka, és az így fölszabaduló idő célratörően más hasznos munkára is fodrítható.

Kora tavasszal, de késő ősszel is ültethető, szaporításra a 20 - 30 cm hosszú talpgyökerek a legalkalmasabbak. Amennyiben csak rövidebb dugványokat (8 - 10 cm) tudunk beszerezni, a házikertben azok is megfelelnek a célnak. Ebben az esetben ezeket valamivel sűrűbbre rakjuk, 70 centiméteres sortávolság mellett körülbelül 25 centiméterre.

Amikor a dugványokat berakjuk a talajba, akkor ajánlott ügyelni arra is, hogy fölötte legalább 5 centiméteres földréteg legyen, ellenkező esetben kiszárad és nem hajt ki.

A torma ápolása jellemzően "csak" kapálásból és gyomlálásból áll, de ezeket a munkákat is csak addig szükséges végezni, amíg a növények gyengék. Miután levélzete megerősödik, a gyomok már nem jelentenek a tormára nézvést veszélyt, sőt, idevonatkozóan még azt is jó, ha tudjuk, hogy a torma mint gyomnövény képes elterjedni a kertben.

Októberben, novemberben kezdjük el szedni. Tekintettel arra, hogy a torma a hidegre nem érzékeny, akár a talajban is maradhat. Ugyanakkor persze ennek az a hátránya megvan, hogy a hó alól, illetve a fagyos talajból nehezebb fölszedni. Viszont a pincében vagy veremben, mint más gyökérzöldségfélét kitűnően lehet tárolni.

. 

Szőlőskert

Következzen most még néhány további hasznos tanács, praktikus javaslat, a múlt heti (január 1. hete, az év 1. hete) jegyzetben már némileg körülírt, új szőlő telepítés dolgában.

Az új telepítésű szőlőfajták kiválasztásakor elsősorban a birtokunk, a földünk, a kertünk adottságait javasolt figyelembe venni. Célszerű utánanézni annak is, hogy a környékünkön melyik fajták érzik jól magukat, illetve melyek díszlenek a legszebben.

A szőlőfajták kiválasztása tekintetében további fontos szempontok még például: a birtokunk, a földünk, a kertünk fekvése, a talaj milyensége, a téli és a tavaszi fagy gyakoriságának mértéke. Célszerű továbbá, ha figyelembe vesszük az érési sorrendet is, hogy praktikusan augusztus elejétől október közepéig, sőt akár a végéig szedhessünk szőlőt a tőkékről.

Ugyan a házikertekben jellemzően a csemegeszőlő dívik, ám ha a borászkodáshoz is van némi affinitásunk, akkor bizony azt is jó, ha tudjuk, hogy a csemegeszőlők többségéből is bizony igen kellemes italt készíthetünk.

A szóban forgó témánkhoz egyelőre talán még annyit, hogy az a szőlőművelő, illetve új szőlőt telepíteni szándékozó, aki szőlő-értékesítésben is gondolkodik, annak javasolt, hogy erre a célra inkább egy-két fajtából ültessen többet, mert ilyenformán egyszerre terem majd nagyobb mennyiségű eladható szőlője.

Ugyanakkor persze a régebbi telepítésű szőlőben is praktikusan kihasználhatjuk az időt. Mégpedig olyanformán, hogy körültekintően járjuk be a területet, és gondosan írjuk is össze, hogy: hol van tőkehiány, azt mivel kívánjuk pótolni, hol szükséges karópótlás, hol indokolt megerősíteni vagy javítani a támberendezést, és esetleg merre kell pótolni huzalt.

Egyébiránt pedig ajánlott átvizsgálni a tavalyi növényvédelmi tervet, amennyiben indokolt, akkor pedig készítsünk újat. Ha szükségesnek mutatkozik, akkor érdemes változtatni a permetezések számán, illetve új növényvédő szert betervezni.

Persze mindezt az elsődleges főszabály figyelembevételével tegyük, amely szerint: a kémiai (a mesterséges alapú) növényvédelm helyett a biológiai (természetes alapú) növényvédelmet ajánlott előtérbe helyezni.

A kapcsolódó növényvédelmi terv aktualizálása vagy új terv készítése során papírra vetett elképzeléseinknek megfelelően ajánlott már időben megvásárolni a kiválasztott növényvédelmi szereket, majd száraz és hűvös helyen tárolni a fölhasználásig.

. 

Borászkodás - pincemunkák

Ha eddig valamiért nem tettük meg vagy nem volt módunk megtenni, akkor ezidőtájt már mindenütt igencsak javasolt elvégezni az első fejtést. Nem ajánlatos tovább várni, mert ha túl sokáig a seprőn marad a bor, akkor például: seprőbomlás vagy más egyéb borbetegség léphet fel. Az általában is fontos, hogy az üledékről mindenkor időben eltávolítsuk az újbort.

A fejtés megkezdése előtt mindig ellenőrizzük, hogy a fogadóhordó tiszta-e, nincs-e szaga. Amennyiben szükséges, akkor mossuk ki a hordót és csak kénezés (kénszelet elégetése) után fejtsük át az újbort. Ugyanakkor arra is ügyeljünk (egyébként ez mindenkor fontos), hogy ne maradjon darabban bor, mert romlásnak indulhat és fertőzés forrása lehet.

Idevonatkozóan pedig az is tudnivaló még, hogy az egészséges újbort is ajánlott kénezni. Mindig pontosan mérjük ki a borként. Ha viszont méretlenül használjuk, ne csodálkozzunk azon, ha az ilyen bor fogyasztása után fejfájást és / vagy gyomorfájást kapunk.

Fontos dolog még az is, hogy a kiürült hordót ne hagyjuk, csak úgy kezeletlenűl magára. Még a fejtést követően feltétlenül el kell végezni a boralj, a seprő eltávolítását, mert ez bizony igen gyorsan bomlásnak indul.

A hordókat rendszeresen törölgessük tiszta ruhával, nehogy penész telepedjen meg rajtuk. Az erre a feladatra rendszeresített ruhát a munka után mossuk ki alaposan mosószerrel, és csak alapos szárítást követően dolgozzunk majd vele újra.    

. 

Gyümölcsöskert

A gyümölcsfák és a gyümölcstermő bokrok téli nyugalmi állapota lehetővé teszi, hogy a növények fejlődése szempontjából döntő fontosságú ápolási, fatisztogatási munkák elvégzésére viszonylag hosszabb idő áll a rendelkezésünkre.

Ugyanakkor persze ennek tudatában, a károsítók áttelelését, illetve továbbszaporodását megakadályozó ezirányú növényvédelmi teendőket nem ajánlatos az utólsó pillanatokra, vagyis a rügyfakadás idejére hagyni.

Amennyiben ősszel nem volt rá lehetőségünk, akkor javasolt már az első fagymentes, némileg enyhébb téli napokon hozzákezdeni az ezirányú munkálatokhoz.

Ezzel egyrészről praktikusan elkerülhetjük a kora tavaszi időszerű munkák összetorlódását, másrészről pedig csökkenthetjük az egész évi permetezési gondjainkat.

Télidőben jól láthatóak például: a fákon éktelenkedő úgynevezett gyümölcsmúmiák, hernyófészkek, ezeket szedjük le, majd égessük el.

Sokfelé láthatók a kertekben elpusztult, idős gyümölcsfák. Nem javasolt meghagyni ezeket, mert kitűnő bűvóhelyei lesznek a kártevőknek és a kórokozóknak, segítik az elszaporodásukat. Ajánlott kivágni és eltávolítani őket.

. 

Díszkert

Aki karácsonyfa céljára élő fenyőfát vásárolt, annak mostanság javasolt gondoskodnia arról, hogy a földlabdás fácska fagymentes helyen várakozzon, amíg az időjárás lehetővé teszi az elültetését. Eközben azért ajánlott ügyelni arra is, hogy a földlabdája ne száradjon ki.

Hóesés idején, illetve hóesés után ajánlott az örökzöldjeinkről óvatosan lerázni a havat, eltávolítani a rájuk rakodó hóréteget. Célszerű a kerti utakra hullott havat is eltakaritani. Ugyanakkor az is fontos, hogy a kertben semmi esetre se sózzuk az utakat.

Házban, lakásban a központi fűtés száraz levegőjétől szenvedő szobanövényeink számára gyors, hatásos segítség lehet, ha cserepükkel együtt vízbe mártjuk őket. Addig tartsuk a vízben, amíg teljesen meg nem szívták magukat vízzel. Gyakorlatilag tehát addig, amíg a földlabdából már nem indulnak légbuborékok.

A cserépben virágró cikláment és azaleát, ha módunkban áll, akkor tartsuk nikecellre vagy habszivacsra állítva a két ablak között, vagy hűvös helyiségben, így sokkal tovább virágoznak, díszlenek. De mínusz 5 Celsius-foknál alacsonyabb hőmérséklet előrejelzésekor ajánlott bevenni őket az ablak közül, mert megfagyhatnak.

A virágzó szobakálát vigyük melegebb, 15 Celsius-foknál magasabb hőmérsékletű helyiségbe, öntözzük lágy vizzel. Ez praktikusan annyit tesz, hogy forraljuk fel és hűtsük le a csapvizet, gyűjtsünk esővizet, vagy havat olvasszunk föl.

A telelő kaktuszainkat ne hagyjuk teljesen kiszáradni, időnként permetezzünk finoman vizet a tárolóhelyiségükben, vagy öntözzük a földjüket úgymond mérsékelten.

A nyári balkonládák virágaihoz ezidőtájt lassan elkezdhetjük a virágmagok vetését. Magvetéshez, szaporításhoz a földet előzőleg fertőtlenítsük. Praktikus úgymond házi módszer: a fertőtleníteni kívánt földet fél órán keresztül a sütőben, 150 fokon hevíteni, ezt a munkát megfelelő edényben vagy erre alkalmas fóliában végezhetjük.

A muskátli magját kb.: fél centiméter vastagon takarjuk földdel. Jellemzően kb.: 20 - 24 Celsius-fokos helyiségben csírázik a leggyorsabban. A nenyúljhozzám is kedves virág balkonládába ültetve. Csak enyhén nyomkodjuk a földbe, a nenyúljhozzámok fényen csíráznak. Praktikusan üveglappal vagy fóliával fedjük a szaporítóládát, és világos, úgy körülbelül 18 - 22 Celsius fokos helyiségben tartsuk.

A begónia sikeres fölneveléséhez általában jó érzék és ügyesség szükséges, de azért bátran megpróbálkozhatunk vele. Az elvetett magokat szintén nem kell takarni, csak enyhén lenyomkodni a földbe, finoman porlasztott vízzel nedvesen tartva, kb.: 20 - 24 Celsius-fokon, 3 - 4 hét alatt kicsírázik. Többnyire kétszer kell tőzeges földbe áttűzdelni (átültetni).

.  

A tollas barátainkról

Közismert a megállapítás, amely szerint: a veréb is madár. Nos, amennyiben módunkban áll, akkor etessük a verebeket is! Ugyan az etetési időszakban vannak, akik arról panaszkodnak, hogy a verebek elzavarják az etetőtől az énekes madarakat, vagy például a cinkék elől eleszik, elcsipegetik az eleséget.

Nos, akkor nézzük csak röviden a valóságot, a tényeket. A verebek nem zavarják el a cinegéket. Tehát nem valós az a félelem, amely szerint úgymond a verébcsapatok nem engedik a szegény cinkéket az etetőhöz. Az igazság az, hogy a cinkék rendkívül karakán állatkák, és jellemzően nem ijednek meg az etető többi madarától.

Az úgymond elűzöttnek vélt cinke elrőppenésének az oka, a megfigyelések alapján, nem az ijedtség, hanem a magevőkétől eltérő táplálkozási stratégia. Mert míg a pintyfélék a maghalom közepére ülve folyamatosan az etetőn szeretnek tartózkodni, addig a cinegék egy-két napraforgómagot fölkapva a sűrű bokrosba húzódnak, hogy majd ott bontsák föl a magot. Így hát ez az oka annak, hogy gyakorta fürgén ide-oda ugrálva láthatjuk őket az etetőnél, nem pedig az, hogy a cinkék félnek a verebektől.

A nagy kínai verébfiaskó. A Mao Ce-tung vezette Kína az 1958 - 1962 közötti időszakban hirdette meg a "Nagy lépés" programot, amelynek egyik első akciója az "Öt kártevő kampány" volt. A kártevőirtásban a verebek (mint a rizstermés vélt megdézsmálói) az élen szerepeltek. A lakosságot arra kötelezte a kormányzat, hogy fémedényekkel zajongva folyamatosan riasszák a verebeket, akik így nem tudtak leszállni táplálkozni és pihenni. Emellett mindenféle eszközzel lőtték is őket, megsemmisítették a fészkeiket, összetörték a tojásaikat és megölték a fiókáikat.

Aztán idővel, ahogy egyébként az mindig lenni szokott, ezügyben is érvényesült az élet kérlelhetetlen akarata, az öntörvényű és szükségszerű rend. Miután 1960-ban a kínai tudományos akadémia kutatási eredményekre hivatkozva kejelentette, hogy a verebek elsősorban nem magevők, hanem inkább rovarokkal táplálkoznak. Azonban Mao elnök már hiába visszakozott, hogy akkor "felejtsük el" - bizony már késő volt. Mert a fiókáikat rovarokkal tápláló verebek hiányában a túlszaporodó rovarok fölfalták a vetést, és az ilyenformán kialakuló éhínségbe legalább harmincmillió kínai halt bele.

Sajnos az utóbbi évtizedekben (ugyan a kínai verébfiaskótól eltérő okokból) már Európában is bekövetkezett egy területenként bizony már ijesztő nyagyságrendű verébállomány-csökkenés. Nyugat-Európa meghatározó részén a veréb szinte már már ritkának számít, de bizony akadnak olyan régiók is, ahol úgy növekedett föl egy most kb.: tizenéves generáció egy része, hogy nem találkozhattak a bokrok között csiripelő madarakkal, vagyis az ifjúság ezen részénél sajnos kimaradt a verebek vonatkozásában (is) a közvetlen találkozással együttjáró személyes megtapasztalás élménye, amely egyébként gyakorta előfordul a mai túlzottan virtuális világunkban.

A lényeget tekintve gyakorlatilag arról van szó, hogy a II. világháborút követő éhezéséből kiutat teremtő úgynevezett Közös Agrárpolitika sajnálatos mellékhatásaként jelentősen romlott Európa környezeti állapota, így a nyugati területek jelentős részén a verebek (az agrárterületek más fajaival együtt) egyedszáma megfogyatkozott, sok helyen bizony drasztikusan lecsökkent.

Az Európai Unióhoz utóbb csatlakozott országok, köztük Magyarország érintetlenebb madár állományai fontos kontinentális bázist képeznek ezeknek a fajoknak. Ezért javasolt baráti szemüvegen keresztül tekinteni a verebekre, akinek módjában áll: etetéssel, itatással segítse és védje őket.

A csapatosan mozgó, maghántoló táplálkozású verebek nélkülözhetetlen részét képezik a madáretetők tollas-asztalközösségének, úgy is, mint az áttelelő rovarevő énekesmadarak több fajának alapvető táplálékbázist "előállító" madarak.

A verebek védelméről, segítéséről szóló racionális természetvédelmi érvek mellett idevonatkozóan még azt is jó tudni, hogy ezek a csoportban élő madárkák rendkívül érdekesek, gyakorta pedig kimondottan jópofák. Ha alkalomadtán szánunk némi időt a megfigyelésükre, akkor megértjük, hogy miért is lenne szegényebb a világ nélkülük.

Például a földön táplálkozó verebeket megfigyelve egyből világossá válik, hogy miért ilyen a színezetük. A tarka, barna és szürke tónusok ideális rejtőszínt jelentenek, ugyanakkor a foltok az egymás mellett ugrándozó, szedegető csapat tagjait nehezen elkülöníthetővé teszik egy távolabbról szemlélődő ragadozó számára.

. 

Budapest, 2013. január 12.

Jó egészséget, a mezőgazdálkodáshoz sok siket kívánva,

Tisztelettel üdvözli:

Tuba Imre  okl. építész építőmester,

hobbi kertész és szőlész-borász gazda

. 

. 

Befejezésül pedig egy kis kultúrmisszió

avagy következzen egy kapcsolódó magyar irodalmi verses költemény

. 

. 

Kosztolányi Dezső - Téli alkony 

. 

Aranylanak a halvány ablakok...

Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,

fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,

a hósík messze selymesen ragyog.

. 

 Beszélget a kályhánál a család,

a téli alkony nesztelen leszállott.

Mind áldozásra készülő leányok,

csipkés ruhába állanak a fák.

. 

A hazatérő félve, csöndesen lép,

retteg zavarni az út szűzi csendjét,

az ébredő nesz álmos, elhaló.

. 

S az ónszin égből, a halk éjszakában

táncolva, zengve és zenélve lágyan,

fehér rózsákként hull alá a hó.

. 

(Kosztolányi Dezső)

.

.

 

 

vissza