.

     Mezőgazdálkodási naptár 7. jegyzet

.

Időszerű tennivalók - február 2. hete (az év 7. hete)

.

Ezidőszerint a hajtatott hagymás virágaink (tulipán, jácint, krókuszok) jó esetben már nyílnak az üvegházban, ezekből a virágainkból is bátran ajándékozhatunk a szeretteinknek. A február 14-i Bálint (Valentin) napra a korán virágzó hagymás növényeinkből is összeállíthatunk ajándékot kedvesünknek. Egyébként akár az üzletből vásárolt virágcsokrot is kiegészíthetjük egyéni ízlésünk szerint a kertünkből különböző örökzöldek ágaival. Vázában lévő virágok tartósságát pedig növelhetjük időnkénti vízcserével, ezenkívül néhányszor ajánlott még a vágási felületet is megújítani rajtuk.

.

Haszonkert

Alkalomadtán az üvegházban (hobbiházban), fűtött fóliasátorban a hónaposretek vetést lehetőleg szikleveles korban ritkítsuk, amennyiben túl sűrűre sikeredett volna. A fölösleges növénykéket ne húzzuk ki, hanem inkább a talajszinten csípjük el. Ezen felül pedig a második szakaszba kerülő salátauborka vetéshez készüljünk fel. A magvakat csíráztassuk.

Száraz magvakat is vethetünk a 10 - 12 cm-es cserépbe, kettesével, 0,5 cm vastagon, fertőtlenített melegágyi földdel takarjuk, és alaposan öntözzük be. Előcsíráztatásra a szaporítóládába helyezett nedves fűrészporba vagy homokba, 3 cm sor- és tőtávolságra, 0,5 - 1 cm mélyen nyomkodjuk be a magvakat. Mostanság már a későbbi vetésű paprikákat is tűzdelhetjük át 8 - 10 cm-es cserépbe, tápkockába.

A fűtetlen fóliasátorba szánt fejessaláta palánták öntözése fokozott figyelmet kíván ebben az időszakban. Lehetőleg inkább napos időben, de akkor viszont némileg nagyobb vízadaggal öntözzünk, majd utánna bőséges levegőztetéssel minél hamarabb szárítsuk fel a növényeket. Közben pedig a korábbi paradicsomvetés palántáit már tűzdelhetjük át 7 vagy 8 cm-es tápkockákba.

A paprikapalántákat ezidőtájt úgy 20 Celsius-fok körüli hőmérsékleten tartsuk éjszaka is. Borult időben is ennyi legyen a hőmérséklet. Ugyanakkor napsütésben akár 28 - 30 Celsius-fokig is engedhetjük felmenni a hőmérsékletet. Amint a lomblevelek megjelennek, akkor kezdjük is el a tűzdelést. Amennyiben kevés a helyünk, akkor első körben szaporítóládába tűzdeljünk, 4 - 5 cm-es térállásba. Viszont, ha úgy áll a dolog nálunk, hogy időnk nincs, de helyünk viszont akad, akkor pedig ajánlott csupán egyszer tűzdelni, véglegesen 8 - 10 cm-es cserépbe vagy tápkockába.

A szabadföldi termesztésre a fűthető palántanevelőben, most a középkorai paradicsomfajtákból vessünk. A korábbi vetést pedig tűzdeljük át 7 cm-es tápkockába. Tűzdelést követően három napig a hőmérsékletigény nappal 18 - 22, éjjel pedig 6 - 18 Celsius-fok. Ezenkívül már elkezdhető a nyári fogyasztásra szánt zeller palántanevelése. Apró magjából 0,5 - 1 g elegendő négyzetméterenként. A jól elmunkált talajra szórt magvakat vékonyan takarjuk. Kelésig inkább csak finoman porlasztva nedvesítsük.

Mindezeken túlmenően a korai termesztésre szánt burgonyát is kezdhetjük már csíráztatni, lapos rekeszekben 9 - 17 Celsius-fokos hőmérsékleten, párás és világos helyiségben. További tudnivaló, hogy a kelő karalábénak tűzdelésig nappal 10 - 14, éjjel pedig 8 - 12 Celsius-fokos hőmérséklet szükséges.

Amennyiben nincs már hótakaró, akkor ajánlott rendbehozni az áttelelt sóska ágyásait, a száraz növénymaradványokat is takarítsuk le. Majd akár vethetjük is már a spenótot 20 - 25 cm-es sortávolságra, a talaját persze előtte kapáljuk fel. Alkalomadtán, ha az időjárás is engedi, akkor vethetjük a petrezselymet.

Akkor, amikor az időnk megengedi, bizony ajánlott megszemlélni a palántanevelő helyeket. A palántadőlés esetleges fertőzési tünetei (a szárrész barnulása, majd a növény eldőlése, pusztulása) ilyenkor már jól észrevehetőek a lombleveles karalábé-, a karfiol-, a kelkáposzta- és a szikleveles paradicsom- és paprikapalántákon. Ez esetben ne késlekedjünk, hanem a károsodott növényeket rögvest szedjük ki.

.

Szőlőskert

Az előző, a 6. jegyzetben már éritőlegesen említésre került, hogy a meghatározó volta okán, következő jegyzetekben (egyfajta sorozat gyanánt) némileg részletesebben is körüljárjuk a szőlő metszésével kapcsolatos alapvető szakirányú tudnivalókat, mindezt természetesen igyekszünk gyakorlatias szemlélettel megtenni.

A termő szőlő munkái - A metszés I.: a termesztett szőlőfajták a vadon élő szőlőktől származnak, ugyanakkor tőlük már igen sokban különböznek. Az ősi helyén a vadon élő, gondozatlan szőlő szabadon növekvő hajtásai a fára kapaszkodnak föl vagy a földön kúsznak, fürtjei kicsik, bogyói aprók, levük pedig savanyú. A szőlő sajátszerűsége, hogy mindig az éves vessző felső, illetve legmagasabb részén lévő rügyei hajtanak ki, ezért aztán gondozatlanul hagyva bizony igen nagy területeket képes beborítani, szárrészei azonban hamar felkopaszodnak.

Az ember már évezredekkel ezelőtt rájött arra, hogy ha a szőlőt nem hagyja szabadon növekedni, hanem mesterségesen szabályozza a fejlődését, akkor a termése több, bogyója nagyobb, lédúsabb, a leve pedig cukrosabb lesz. Valahogy így történt, hogy az apró, silány, kevés cukrot és sok savat tartalmazó bogyójú szőlőtermésből az ember kitartó munkájával, évezredek alatt nagy fürtű, nagy bogyójú, cukorban gazdag és kiváló zamatú, mindemellett tetszetős külsejű szőlőtermés alakult ki.

Majd később aztán, amikor az ember a szőlőt őshazájától eltérő éghajlati viszonyok közé vitte, azután pedig ott termeszteni akarta, ezt már csak a szőlő fejlődésének szakszerű irányításával, a törzsének célratörő alakításával tudta úgy elérni, hogy ott hasznot hajtóan termeszthető legyen. Ilyenformán alakultak ki az adott környezet sajátosságainak a hatására a szőlő különböző művelési módjai.

Amíg a szőlő törzsének a talajszint feletti magassága az adott éghajlat szerint módosult, addig a művelési és a metszésmódjai már a fajtától, a talajtól, a termelési céltól és egyéb kapcsolódó tényezőktől függően alakultak ki. A szőlőtörzs talajszint feletti magassága tehát mindenütt az éghajlattól függ, amin változtatni nem tudunk. A szőlő művelési és a metszési módját azonban általában a céljainknak megfelelően alakíthatjuk vagy akár módosíthatjuk. (Folytatása a következő jegyzetben olvasható.)

Néhány gondolat az aktualitásokról: a szőlősorok közé kihordott szerves trágyát ajánlott egyúttal el is teregetni, betakarni földdel, illetve forgassuk a talajba. Mert, ha ezt elmulasztjuk, akkor bizony sok tápanyag elvész. Aki mostanság szőlőoltványt szeretne készíteni, az mielőbb állítsa készenlétbe, ha kell, akkor hozza rendbe az előhajtató ládákat. Javasolt beszerezni az előhajtatáshoz fűrészport vagy tőzeget, és ellenőrizni a szabadban, a pincében elvermelt szaporítóanyagot, az oltványkészítésre szánt vesszőket.

.

Borászkodás - pincemunkák

Az előző, a 6. jegyzetben már hozzákezdtünk ahhoz, hogy némileg áttekintsük a borászkodás és a pincemunkák eszközeinek tárgykörét. Javaslom, hogy jelen jegyzetben is folytassuk ezt az irányvonalat. Ennek a keretében most a boroshordókkal kapcsolatos alapvető szakirányú tudnivalókat járjuk körül, persze törekedve a gyakorlatias szemléletre.

A boroshordók I.: a borok tárolására tradicionálisan fahordót használnak. A fahordóban a bor a dongák pórusain keresztül levegőzik, és ez elősegíti a fejlődését, az érését egyaránt. A fahordók jellemzően tölgyfából, ritkábban szelídgesztenye- vagy akácfából készülnek. 

A főszabály szerint: bort csak tisztán szabad kezelni! Ilyenformán pedig igen fontos dolog, hogy a hordók mindenkor egészségesek, tiszták legyenek, ép szájnyílással, csaplyukkal, és megfelelő erősségű abroncsok fogják össze. A csaplyukba parafa vagy fadugót illeszthetünk. A szájnyílásba olyan akonadugót tegyünk, amelynek vége beleér a borba, így zár majd tökéletesen. Jellemzően a hordók végén fellelhető a megállapított űrtartalom, valamint a súly és a hitelesítés éve.

Idevonatkozóan az még tudnivaló, hogy a nem hitelesített vagy már régi hitelesítésű hordó űrtartalmát házilag is megállapíthatjuk a következőképpen: teleöntjük a hordót vízzel, és megmérjük, hogy hány kilogramm. Ezt követően a vizet kiöntjük a hordóból, majd kicsurgatjuk, és megmérjük az üres hordó súlyát is. A tele hordó súlyából levonva az üres hordó súlyát, megkapjuk a hordó űrtartalmát literben, merthogy 1 kg víz egyenlő 1 l-rel (az űrtartalom kiszámítására egyéb módszerek is vannak).

A tárolóhelyiségben a hordókat 30 - 40 cm magas úgynevezett ászokfákon tartjuk, és ékekkel rögzítjük őket. A hordót a megtöltés előtt mindig vizsgáljuk meg, mert a rossz vagy hibás szagú hordótól a bor is elromlik. A kisebb hordók egyszerű vizsgálati módszere, hogy belefújunk, vagy a szájnyílásra tenyerünkkel ráütünk, és utánna pedig megszagoljuk. Egészséges hordóban bor- vagy kénszagot, az ecetes hordóban viszont szúrós ecetszagot, a penészes hordóban pedig dohos penészszagot érzünk.

A jó szőlész-borász gazda gondosságával akkor járunk el, ha még körültekintőbben megvizsgáljuk a hordót, ezt akként tehetjük, hogy drótra egy darabka gyetyát kötünk, és a szájnyíláson át a hordóba engedjük, így megláthatjuk benne az esetleges szennyeződést is. Ha a gyartya elalszik, akkor bizony az adott hordó penészes vagy dohos, esetleg valami más hibája van, ez esetben előbb mindenképpen rendbe kell hozni, majd csak ezt követően szabad borral megtölteni a hordót.

A tiszta, egészséges hordóba minden további nékül önthetünk bort vagy mustot. Amennyiben hosszabb ideig üresen állt a hordó, akkor a megtöltés előtt ajánlott vízzel kiöblíteni vagy kimosni. Sőt, a legjobb kiforrázni a hordót, hogy a kénezések alkalmával a fába ivódott kénessav is kioldódjon. (Folytatása a következő jegyzetben olvasható.)

Néhány gondolat az aktualitásokról: azt már érintettük az előző jegyzetekben, hogy rendszeres ellenőrzéseket ajánlott tartani a borospincében, illetve időről időre javasolt átvizsgálni a borainkat egy-egy felülvizsgáló körút keretén belül.

Amennyiben időközben egy-két hordóból már kifogyott a bor, akkor azokat gondosan mossuk ki, majd úgy állítsuk fel őket, hogy a víz teljesen kicsepeghessen belőlük. Szikkadás után kénezzünk. Ha a boroshordók abroncsai rozsdásodni kezdenek, akkor tisztítsuk meg őket, majd kezeljük le a felületet megfelelő festéssel.

.

Gyümölcsöskert

Az ezt megelőző, a 6. jegyzetben már említésre került, hogy néhány gondolat erejéig a következő jegyzetekben kitérünk a szakszerű metszés gyakorlatias szemlélettel megfogalmazott fontosabb részleteire. Egyrészt azok számára, akik még nem járatosak ezen a területen, másrészt azoknak, akik már részt vettek vagy maguk is végeztek metszési munkát, de szívesen kiegészítenék, esetleg még bővítenék is az ezirányú ismereteiket. Jelen jegyzet témája a metszés során használandó eszközök

A szerszámok, eszközök I.: jó minőségű munkát mindenkor csak arra alkalmas szerszámmal végezhetünk. A különböző eszközök és szerszámok rendszeres karbantartása is lényeges. Ezen belül, meghatározó jelentősége okán, külön is kiemelendő a szakszerű szerszámélezés fontossága. Mert az életlen szerszámmal (még a metszési munkavégzéshez szükséges szakismeret megléte esetén is) csak nehézkesen, kínlódva tudunk dolgozni. Mindezek mellet az életlen szerszámmal végett munka ránézésre sem esztétikus. Ezért mindenkor kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy csak megfelelően (szakszerűen) megélezett szerszámmal dolgozzunk.

A minőségi munkához tehát megfelelő és alkalmas szerszámokra, segédeszközökre van szükség. A megbízható, tartós szerszám általában nem olcsó dolog, de ne sajnáljuk rá a pénzt, mert a minőségi szerszámra, gépre nem lehet ráfizetni, az idővel kitermeli az árát, majd akár még haszonra is termel. Például: az életlen, kicsorbuló, kényelmetlen fogású, nehéz metszőollóval keserves a munka; az alkalmatlan fűrésszel jellemzően több kárt okozhatunk, mint amennyi hasznot hajtunk.

Tehát a szerszámvásárláskor ajánlott nem kizárólag az árat, hanem a praktikumot, a használhatóságot is szem előtt tartani. Célszerű olyan eszközt választani, amilyet már láttunk működés közben, sőt akár már ki is próbáltuk valahol. A kedvezőbb áron megvásárolható szerszámok jellemzően nehezebbek, és aki már nyírt órákon át sövényt, az bizony tisztában van vele, hogy az olló vagy a gép irányítása is éppen elég fárasztó feladat. Ha mindezt még az eszköz tömege is tetézi, akkor bizony már minden megtakarított dekagramm is igen sokat számít.

A metszőolló: a metszési munka leggyakrabban használt eszköze az olló. Úgy körülbelül: 1,5 - 2 cm átmérőig vághatunk vele hajtásokat, vesszőket, gallyakat. A vágáskor bal kezünkkel segítsünk, vagyis: az olló támasztóélének irányába feszítsük a vesszőt, ezzel megkönnyítjük az ollót tartó kéz munkáját. Metszéskor úgy tartsuk az ollót, hogy a vágópenge legyen közelebb hozzánk, illetve fölül. Elágazásnál a vékonyabb vágópenge a megmaradó vesszőhöz, gallyhoz egészen közel kerüljön.

Általában kettő metszőolló-típust különböztetünk meg: a rávágó és a kétélű mellévágó ollót. A rávágó ollóval nem lehet csonk nélkül metszeni, inkább virág-, rózsaszedésre alkalmas. Jellemzője, hogy a vágópengéje a támasztópengére rávág. Éle egyenes, ezért sem alkalmas vastagabb fás részek metszésére. A mellévágó ollók az általánosan elterjedtek. Ezeknek vágóéle a támasztópenge mellett záródik. A metszés minőségét a penge élességén kívül az határozza meg, hogy milyen szorosan zárnak a pengék. Ha hézag van közöttük, akkor bizony nem szépen vág, hanem roncsol a szerszám.

A metszőolló részei: a két nyél, a támasztó- és a vágópenge, a forgástengelyt képző csap a rögzítőanyával, az ütköző, a rugó és a zár. A kétélű ollónak a támasztópengélye is élezett. A jó olló leghasznosabb tulajdonságai: szilárd, tartós, ugyanakkor könnyű. A pengélye cserélhető, az éle tartós. A nyele tenyérbe simul, meleg tapintású, tehát célratörő bevonat van rajta, ennek főként télen, fagyban van jelentősége.

A praktikus olló ujjaknál lévő nyele, tehát a vágópengéhez tartozó nyél a saját tengelye körül elfordul. Ennek az az előnye, hogy a szerszám valóban a tenyérbe simul, és bizonyosan nem tör hólyagot a kézen. A nyél ugyanakkor éppen megfelelő hosszú legyen. A rövid nyél feltöri a tenyeret, ha pedig túl hosszú, akkor nem tudjuk elég nagyra nyitni az ollót. Ezt a vásárlásnál ajánlott kipróbálni.

A rugó ne legyen túlságosan kemény, mert akkor a fás rész lemetszésén kívül külön erőkifejtés szükséges a záráshoz. A záródó olló könnyen ütközzön, ennek elősegítésére jellemzően gumibetéteket tesznek az ütközőbe. Végül a zárat, amely nyugalmi helyzetben megakadályozza, hogy az olló szétnyíljon, könnyedén, lehetőleg az ollót tartó kézzel tudjuk kezelni, és ne a nyélen legyen.

A megfelelően karbantartott, éles, jól beállított metszőolló nem roncsol, nem csípi be a vékony vesszőket. A karbantartás főként a szakszerű élezésből, olajozásból, tisztításból áll. Kezdő kertésznek ajánlott, hogy az élezést szakemberre bízza, majd lesse el a szakmai fogásokat. A házi élezésre különböző finomságú fenőköveket, majd fenőszíjat használunk. A pengének csak az egyik, mégpedig a domború oldalát élezzük. A fenőkövet élezéskor vizezzük be. A kétélű ollónak a támasztóélét is fenjük, de ritkábban, mint a vágót. A munka után az ollót tisztítsuk meg, töröljük szárazra, majd olajos ronggyal áttörölve, tegyük félre. (Folytatása a következő jegyzetben olvasható.)

Néhány gondolat az aktualitásokról: a korszerű gyömülcs-sövényeket támaszrendszer mellett neveljük. Ez lehetővé teszi, hogy a fák ágait és termőrészeit úgy irányítsuk, hogy minél több és minél szebb gyümölcsöt tudjunk kinevelni a fákon.

Amennyiben az időjárás engedi, akkor bátran kezdjük meg a támberendezés anyagának előkészítését, az oszlopok méretezését. Ha módunkban áll, akkor a meglévő támberendezés karbantartási, illetve az esetleges javítási munkáit is legjobb mostanság elvégezni. Az oszlopokat állítsuk függőlegesre, a tövüknél pedig a talajt jól tömörítsük, a meglazult huzalokat pedig feszítsük meg.

.

Díszkert

Amennyiben a természetfelelős némi kedves gesztust gyakorol felénk, akkor fagymentes napokon már megkezdhetjük a lombhullató sövények, illetve egyes díszcserjék metszését. A fagyalt (Ligustrumot), a gyertyánt (Carpinust), a juhart (Acert) ifjíthatjuk, alakíthatjuk.

Idevonatkozóan az még tudnivaló, hogy a virágdíszükért ültetett cserjeféléket viszont fölösleges évente metszeni. Csupán akkor tegyük ezt, ha a fejlődésük, a sűrűségük igényli. A metszés célja kettős: részint bőségesebb hajtásképződésre, részint gazdagabb virágzásra serkenti a növényeket.

Továbbá a korán tavasszal virágzó aranyvesszőt (Forsythiát), a valódi jázmint (Jasminum nudiflorumot), a japánbirset (Chaenomelest) és az ezeket követően virágzó galagonyát, loncot, gyöngyvesszőt, díszcseresznyéket stb. csak a virágzás után formázzuk, alakítsuk. 

.

Bevált módszerek, praktikus ötletek, hasznos javaslatok  

Alkalomadtán időről időre célszerű ellenőrizni a fagymentesített vízcsapokat, vízmedencét, és ha indokolt, akkor a takarást meg kell igazítani, illetve az egyéb szükséges intézkedéseket meg kell tenni. Idevonatkozóan még lényeges, hogy a medencében, kővázákban stb. ne gyűljön meg a hó vagy a víz, mert a fagy és az olvadás ismétlődő váltakozásai kárt okozhatnak.

Az előző jegyezetekben is kitértünk rá, de most is megemlítésre kerül, hogy a kémiai (mesterséges alapú) növényvédelem helyett lehetőleg mindenkor a biológiai (természetes alapú) növényvédelem részesítendő előnyben.

Lényeges, hogy a növényvédő szereket zárt helyen tároljuk úgy, hogy illetéktelen személyek, főleg a gyerekek ne férhessenek hozzá. A hőmérsékleti ingadozásoktól lehetőleg mentes, száraz tárolóhely az élelmiszerektől, a takarmányoktól, sőt a lakóháztól, lakástól is távol legyen. A szerek az eredeti, felcímkézett csomagolásban maradjanak.

Még néhány gondolat, kapcsolódó intelem gyanánt: alkalomadtán nézzük át az előző évről maradt növényvédő szereinket. Mert még a megfelelő körülmények között tartott készítmények sem tárolhatók el a végtelenségig, jellemzően csupán úgy: 1 - 2 esztendőig. Ezért aztán az ennél régebbieket, valamint a megrongálódott csomagolású, kiszóródott, kifolyt szereket okvetlenül selejtezzük ki. Ugyanígy erőteljesen ajánlott megsemmisíteni az olvashatatlan feliratú készítményeket is, amelyekről nem tudjuk teljes bizonyossággal, hogy mire alkalmasak. Mindezt csak a selejtezés vonatkozó szabályait betartva tegyük.

.

A farsangról

A farsang vízkeresztkor, január 6-án kezdődik és hamvazószerdán ér véget, ami idén március 5-re esik. Ezt követi a 40 napos böjt, amely egészen húsvétig tart.

Némelyek szerint az év második hónapjának a latin neve, a februm a tisztulás szóból eredhet. Mivel a február a decemberi és a januári vígasságokra következő testi és lelki megtisztulás idejének számított. Őseink nevezték: télutónak, böjtelő és jégbontó havának is.

A februárnak amúgy nem sok előnye van, nem igazán tartozik a kedvelt hónapok közé. Mégis szép emlékeket gyűjthetünk a farsangi mulatságok alatt. Mert nem úgy áll a dolog, hogy a karácsonyi, szilveszteri összejövetelek után egyszeriben csak visszaállunk az úgymond szürke hétköznapi üzemmódra.

Ez nem így működik, hanem inkább úgy, hogy erőteljesen ajánlott jól érezni magunkat. Ugyanis vízkereszttől hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig a farsang járja, ez a hivatalos titulus. A farsang elnevezés a német nyelvterületről érkezett hozzánk, a faser, fasein szóból ered, jelentése pajkosságot űzni.

A farsang idején jön az elengedhetetlen dínom-dánom, evés, ivás újfent. Egyébiránt ez olyan kategória, amelyben versenyképesek is vagyunk. Nem titok, hogy igen előkelő helyen tanyázunk a világranglistán mind az étkezés, mind az iszogatás dolgában.

Farsangvasárnap van többféle, a menü is egyedi: krampampuli, burgonyagálica, aztán pedig a szemrevaló és finom farsangi fánkok tömkelege - csöröge, forgács, gyűszű, szalagos. A kocsonya is tipikus téli, farsangi étel, persze pálinkával és borral kísérve. Akárhogy is van, figyelemreméltó felsorolás, az nem vitás.

A fánkról még valami, a farsangi étkezések alapvető étele a fánk, más néven pampuska. Mágikus erőt is tulajdonítottak neki, amelyik házban fánkot sütöttek, annak nem vitte le a tetejét a vihart. Bács megyében érdekes szokás volt, hogy az első fánkot eltették, megszárították és porrá törve a beteg állatoknak adták.

A farsangi mulatságok helyszíne és hangulata is színes, változatos. Mindenütt másként és eltérő eszközökkel dáridóznak. Ott van például a busójárás Mohácson, amely talján eredetű, mégis teljesen más, mint a velencei karnevál, és ha még délebbre tekintünk, ott már kacér jelleget ölt, például a riói karnevál.

Ha már az imént Velence is szóba került, akkor még annyit hozzá, hogy ott a karnevál első napján szokás megválasztani a karnevál hercegét. Ő az, aki az események mindegyikén jelen van, és látványosan eszik, iszik, mulat. Az emberek mindent megadnak neki, amit csak szeretne. Irigylésre méltó állapot.

Talán nem köztudomású, hogy a farsang eredendően esküvői szezon, a párválasztás időszaka. A törzsközösségi termékenységkultuszok maradványa, szerte a világon. Ilyenformán nem véletlenül esett szabályozás, vagy épp tiltás alá a kersztény Európában.

A szabadosság a szabadság előszobája, és annak kulcsát ne is keresse senki ember fia vagy lánya, ha lehet. Nem is kötődik egyházi esemény a közösségi élményhez, inkább a néphagyományra épül az a kevés, ami megmaradt belőle.

A sokgenerációs tapasztalások sűrítménye egy-egy tradíció. A kultúrtörténeti nimbusz övezte velencei karnevál az ókori Dionüszosz-mulatságok okozata, és folyamánya, a riói nemzetközi népünnepély portugál telepesek által importált találmány.

A portugálok, amúgy, a velenceiektől tanulták a farsangot, hisz azok a rómaiaktól örökölték. Ők meg a görögöktől. És ha már ókori, akkor őskori, azaz: tudnivaló, hogy általában az (állat)maskara az áldozatot volt hivatott megszemélyesíteni, no nem mindig azt, aki mögé bújt, hanem úgy egyáltalán (...).

Vissza a gyökerekhez hát, a hagyomány megtartható elemeihez, például farsang farkához, legyen még oly frivol a kifejezés is! Húshagyó kedd előtti hétvége a dátum, ahol a szükség törvényt bont, bár a valódi hiány ebben az esetben erősen kérdéses, mintegy pont az ellenkezőjéről van szó, legalábbis a helyszín és az idő tekintetében.

Konc király és Cibere vajda a középkortól eredeztetett mitikus figurák, a jelen és az eljövendő szimbólumai. Pedig csak veszekszenek a koncon (mint maradék) és a ciberén (mint böjti eledel), mi meg csak nevetünk, gyakran még akkor is, amikor biz rólunk van szó. Még akkor is, ha már tanulhattunk volna eleinktől, főként azt, hogy csupán a képmutatásból, a jelmezből és a maszkabálból nem élünk meg!

.

.

Budapest, 2014. február 14.

Jó egészséget kívánva,

Tisztelettel üdvözli:

Tuba Imre  okl. építész építőmester,

hobbi kertész és szőlész-borász gazda

.

.

Befejezésül pedig egy kis kultúrmisszió

avagy következzen egy magyar irodalmi verses költemény

.

 Csoóri Sándor - Farsangi kutyabál

.

De érdekes volna,

ha kutyabál volna,

s farsang napján

minden kutya,

bálba gyalogolna,

nagy kutya is,

kis kutya is,

kit csíp meg a bolha.

.

(Csoóri Sándor)

.

.