.

              A 2014-es szőlőszüret után

.

         Szüreti beszámoló és előzetes évjárat értékelés

.

.

Előszó gyanánt:

Ezt a jegyzetemet most nem építészként, hanem hobbi szőlész-borász gazdaként jegyzem. A beszámoló jellegű írásom apropóját pedig a szőlőszüreti időszak adta.

Elröppent a nyár, beköszöntött az ősz. Ez után az irodalmilag nem túl míves belépő (antré) után, amely szófukar leegyszerűsítéssel élt ugyan, de mégis tényszerű, következzen azért stílusosabb (költői) folytatás.

"Itt van az ősz, itt van ujra,

S szép, mint mindig, énnekem.

Tudja isten, hogy mi okból

Szeretem? de szeretem."

.

Irta Petőfi Sándor már több mint 150 éve (1848 őszén), de sorai az ősz beköszöntével sokunknak újra és újra eszébe jutnak.

Nos, az nem vitás, a nyárnak vége, de az is igaz, hogy az ősz mindenkor egy új kezdet. Ahogy beköszönt az ősz, szinte észrevétlenül megváltozik a hangulatunk, mert még a nyáridőt főként inkább a pihenéssel töltöttük (volna), most ismét föltámad az érdeklődésünk az élet más, egyéb érdekes dolgai iránt.

Értékeljük hát bátran az ősz szépségeit is!

Ott vannak például az őszidőben kínált programok sokaságai. A jelen jegyzet összeállításának idején, a végefelé ugyan, de még tart a szüreti periódus, ami a hozzá kapcsolódó mulatságok időszaka is egyúttal. Ezért aztán a szőlőtermő borvidékek igyekeznek színes programokkal várni az érdeklődőket. Ha valaki ilyen helyen jár, akkor érdemes megkóstolni az adott régióra jellemző ízeket, lett légyen az étel vagy ital.

Viszont a mértékletesség praktikus íratlan szabálya ekkor is betartásra érdemes ajánlás.

Persze tudom jómagam is, hogy egyébként valamennyi évszak bővelkedik programokban és élményekben is egyaránt, ám ez mégis különleges periódus. A nyárból belépünk az őszbe, és ennek kapcsán hangsúlyos a szüreti időszak. Ezidőtájt szinte megelevenednek a borvidékek, a szőlőültetvények megtelnek vidám emberekkel. A közös szüretelés azonban nem csupán a borospincéket gyarapítja ám, hanem az emberi kapcsolatokat, illetve az életre szóló élmények tárházát is egyaránt gazdagítja.

Az ősz is csodálatos évszak, a maga egyedi színességével, változatosságával igazán magával ragadó. A néha még fel-felbukkanó napsugarak az elmúló nyár utolsó emléknyomai, amelyek még kellemes melengető időszakokat ajándékoznak nekünk. Ilyenformán bizony érdemes a szabadban sétálni, aktívan pihenni, kirándulni, kertészkedni.

Érezzük jól magunkat, élvezzük az ősz értékeit!

Lelkünket alkalmanként tehát ezidőtájt is melengetik az őszi napsugarak, de ajánlatos már fölkészíteni a szervezetünket a hidegebb időszakra. Októberben általában már igencsak benne járunk az őszben, hamarabb sötétedik, és nem ritka a szeles, csapadékos időjárás. Mindezek fokozódó előrehaladása idővel már inkább a lakásban, illetve az épületek belső tereiben maradásra csábít, mintsem kinti programokra.

Apropó, a korán sötétedésről. Régen faluhelyen az egyre korábbi sötétedés okán október 23-án az "Októberi Jánosok" jelezték a konyhából a szobába térténő beköltözés idejét. Egyúttal az állandó szobavilágítás kezdetét, hiszen a sötét miatt muszáj volt világítani, elektromos fényforrás nem lévén, hát petróleumlámpával.

Napjainkban október 23-a már nem a "Jánosok" miatt jeles nap, hanem azért mert ekkor kezdődött a XX. századi magyar történelem egyik meghatározó eseménye, az 1956-os forradalom, amelyről napjainkban már nyiltan lehet és kell is beszélni, megemlékezni róla. Aztán 1989. október 23-a óta ez a nap kettős nemzeti ünnep hazánkban, az 1956-os forradalom kitörésének, valamint (a harmadik) az 1989-es Magyar Köztársaság kikiáltásának a napja is egyúttal.

Október: Mindszent hava, Őszhó, Begyűjtés hava, a régi székely-magyar naptár szerint Magvető havának nevezték. Egyébiránt az október a latin october (nyolcadik) névből ered, mivel a régi római naptárban az évkezdő márciustól számítva ez volt a nyolcadik hónap.

Begyűjtés hava: ekkor érik a sok finom gyümölcs, az alma, a körte, no és persze a szőlőszüret is általában ezidőtájt esedékes. Az ősz tehát a gondoskodás időszaka is. Vagyis: a termés betakarítása, a télre való gondos felkészülés ideje.

Az efféle gondoskodás (ebben a szövegösszefüggésben) nem azt hivatott jelenti, hogy egy feladatot teljesítünk a sok közül, nem egy megoldandó probléma a sorban, amit úgymond kötelességből elvégzünk.

Mert a családunkról történő gondoskodás több ennél, önzetlen törődés és odafigyelés, amely pótolhatatlan szerepet tölt be (kellene, hogy betöltsön) az ember életében.

Mások mellett főként az időjósok (a meteorológusok) által Őszhónak is nevezett 31 napos októberi időszak bővelkedik a népi megfigyelésekben is. Több népi megfigyelést is följegyeztek az október hónapról, például:

• ha októberben a hónap elején sok csillag esik, szép idő lesz;
• az októberi zivatar szeszélyes telet jelent;
• a sok októberi eső, sok decemberi szél;
• ha meleg az október, hideg lesz a február;
• ha októberben fagy és szél van, a január enyhe lesz.

Októberben több közkedvelt névnapot is ünneplünk, ugyanakkor a jelen jegyzet tárgya kapcsán mégis a Teréz-nap a meghatározó. Hiszen egykor a legtöbb szőlőtermő borvidékünkön ekkor (október 15.) kezdődött a szüret.

A gazdag spanyol család gyermekeként született Avilai Szent Teréz (aki egyébként a katolikus egyház egyik legnagyobb női szentje) tiszteletére, főként a délvidéki magyarság körében a Teréz-nap hajdanán asszonyi dologtiltó nap volt. Ilyenkor a nőknek tilos volt mosni, kenyeret sütni, mert a néphit szerint ez nagy bajt hozhat a házra és a lakóira.

. 

Szőlőszüret utáni beszámoló

.

Az idei március napsütéses és kellemesen meleg volt mifelénk, ezért hamar (talán túl korán) kezdődött a fakadás a szőlőben, gyors volt a hajtásnövekedés, a virágzás is korábban történt nálunk. Ekkor viszont még bizakodóak voltunk, mert ígéretes évnek mutatkozva indult a 2014-es esztendő. 

Idén tavasztól a nyár első feléig még úgy tűnt, nem jelent majd gondot (sőt talán még jól is jöhet nálunk), hogy az előző évek (a 2012. és a 2013.) némileg szárazabb (tavaszi) nyári időszakához képest az idén több az esős periódus. Aztán kicsit később, úgy a nyár közepe felé már kezdett világossá válni számunkra is, hogy ez a szükségesnél és az indokoltnál már több nedvesség, illetve rendszeresebb csapadék.

Ezzel pedig meg is kezdődött mifelénk az ilyen irányú gondok sorozata a birtokon.

A lényeget tekintve ezügyben elmondható tehát, hogy a mi vidékünkön már a nyáron megkezdődtek a mostoha időjárás miatti problémák, a szokatlanul sok nyári esőzés okán (közepes fokú) lisztharmat fertőzés ütötte fel a fejét nálunk.

Ha a lisztharmat nincs azonnal és szakszerűen kezelve, akkor bizony komoly kárt képes tenni a szőlőben. A lisztharmat elleni védekezést is csak körültekintően szabad végezni. Hetente menni kellett a szőlőbe, úgymond bió, vagyis: nem felszívódó szerrel permetezni. Nálunk időben elvégezve, némi járulékos veszteséggel ugyan, de mégis eredményesnek ítélhető a lisztharmat támadásával szembeni védekezésünk.

Idevonatkozóan tudnivaló, hogy a lisztharmat egy gomba által okozott növénybetegség, igen gyorsan terjed, ezért fontos rögvest védekezni ellene. A szüret után pedig a lombfalon érdemes elvégezni a lemosó permetezést, mert így a gombák lekerülnek a levelekről, nem okoznak károsodást a szőlőnek, ez főként a következő évre hasznos megelőző munka. 

Tehát a fentiek alapján érzékelhető, hogy már júniusban megkezdődtek a problémák, rendszeres eső, záporok, zivatarok, majd rögtön jött a napsütés, így persze a páratartalom is megnövekedett. Ez a szinte már trópusi éghajlathoz közeli nyári időszak (úgyszólván folyamatosan: párás, fülledt, dunsztos levegő és 30 Celsius-fok körüli hőmérséklet együtt) a betegségek melegágya (lisztharmat, botritisz stb.).

Hiszen a meleggel párosuló esős, párás idő nagyon kedvező a szőlőt károsító gombás fertőzések kialakulásának, terjedésének. Ezért fertőzésekkel terhelt esztendőnek is nevezhető a 2014-es. Ezzel összefüggésben, úgymond természetes módszerként történő védekezés gyanánt, mi a termőterületünkön már egy ideje igyekszünk szellősen kialakítani a szőlőtáblákat, dűlőket, hogy (a lehetőségekhez képest) mielőbb átszellőzhessen a lombfal, így nem füllednek be a szőlőfürtök.

Időrendben aztán következett a július. Ezzel együtt pedig folytatódott a cudar időjárás, a rendszeres esőzések, valamint a több alkalommal fellépő, kisebb-nagyobb viharok is némileg megtépázták az ültetvényt. Hosszabb száraz és mérsékelten szeles időszak szükségeltetett volna ahhoz, hogy a szőlőfürtök is megszabadulhassanak a nedvességtől. Valamint a zöldmunkák szakszerű elvégzését is akadályozta a rendszeres esőzés.

Július táján a szőlő még általában gyorsan növekszik, indái keresik a fényt, hogy megfelelő fejlődést tudjanak biztosítani a növény számára. De az idén kimaradt az az időszak, amikor a száraz, napos, meleg időben intenzíven tudott volna fejlődni a szőlő egésze.

Ugyanakkor az is tudnivaló, hogy a folyamatosan tartó, igen erőteljes kánikulai periódus sem kedvező a növénynek, hiszen ilyenkor a viszonylag hosszú ideig tartó túl magas (extrém) hőmérséklet miatt, úgymond sokkhatás érheti a szőlőt. Nos, az idén ilyen okból történő sokkhatás (stressz) nem fenyegette a mi szőlőnket.

A lényeget tekintve, a nyáron még némileg bíztunk abban, hogy száraz, napos, szép csendes őszünk lesz. Mert akkor lett volna lehetőség arra is, hogy a némely szőlőleveleken lévő foltok begyógyuljanak, és a rothadás sem kezdődött volna el bizonyos sorokon lévő szőlőfürtökön. Sajnos az általunk reméltnek az ellenkezőjét kaptuk a természetfelelőstől az időjárás vonatkozásában, folytatódott kora ősszel is a borult, esős, cudar idő mifelénk.

Aztán bizony a továbbiakban sem volt köszönet, hiszen megérkezett a jégesős időszak, a környékünkön sajnos volt olyan birtok is, ahol hatalmas károkat okozott. Óriási mennyiségű záporok hullottak a térségre, de a jég nálunk szerencsére többnyire esővel együtt érkezett, így kisebb veszteséggekkel ugyan, de még ezt a kártételt is megúsztuk.

Ezzel együtt viszont továbbra is nagy gond volt nálunk a szinte folyamatos, gyakorlatilag szűnni nem akaró esőzés, ez pedig a szürke rotthadás megindulásának kedvezett.

A fentiek alapján aztán már nem meglepő, hogy az augusztusi nagy mennyiségű esőzés nálunk is sokat ártott a szőlőültetvénynek. Több betegség is próbálta kikezdeni a szőlőt. Illetőleg, ahogy az már fent említésre került, a lisztharmat már nyáron fellépett.

A nagy mennyiségű, hosszabb ideig tartó esőzés igen káros a szőlőnek, hiszen a borult időben a szemek nem tudnak beérni, sőt rothadni és gombásodni kezdenek a nedvességtől, illetve a rovarkártól (például: a sérült szőlőszemeket kikezdik a darazsak).

Ráadásul a sok esőtől a földterület is átázott, a gyomnövény (gaz, dudva) pedig ilyenkor burjánzik, viszont a sárban a talajmunka sem végezhető hatékonyan, illetve a védekezési feladatok is nehézkesebben megoldhatók.

Pusztán közbevetőleg, egy érdekes kapcsolódó észrevételről, az idei sok csapadék ellenére, a mi termőterületünk bizonyos részén, furcsamód az aszályos évekre jellemző, úgynevezett tápanyaghiányos tünetek voltak észlelhetők.

Minden azértnek van egy miértje, így ennek is. Tehát a látszólagos ellentmondás feloldásaként röviden arról van szó, hogy amikor kevés a talajban a nedvesség, akkor a növény nem tudja felszívni a lebomlott szerves anyagot.

Amikor viszont túl sok a nedvesség, akkor nem jut elegendő levegő a talajba, így az oxigén hiányában nem tudnak lebomlani a szerves anyagok. Tehát szélsőségek, esetünkben a sok vagy kevés nedvesség esetében a végeredmény ugyanaz, a növény nem vagy csak nehezen jut a lebomlott szerves anyaghoz a talajból.

De bárhogy is, augusztus első felében mi még megtehettük (mivel 3 - 4 hét volt a lépcsőzetes szüret első ütemének a várható kezdetéig), hogy a szőlőültetvényünk, bizonyos érintett tábláinál, dűlőiben (rézzel-kénnel) lepermetezésre került a szőlő.

A növényvédelem dolgában annyit még javasolt figyelembevenni, hogy a felszívódó kemikáliát ajánlott kerülni. Tehát a kémiai (mesterséges) alapú növényvédelem helyett inkább a biológiai (természetes) alapú növényvédelmet javasolt előtérbe helyezni.

Visszatérve az alaptémára: a folytatás sem tartogatott egyelőre kedvező fordulatot, mert még szeptember első felében is gyakori volt a felhőszakadás-szerű esőzés mifelénk, ez persze még tovább rontotta, az egyébként sem rózsás helyzetet, hiszen ahol egészséges volt a szőlő, azt is próbálta kikezdeni az időjárás, főként a rothadás különböző formáiban.

De még az eddig említett sok gond és probléma is fokozható volt a természet részéről, hiszen megérkezett a madár-veszedelem. Szeptemberben támadnak a szőlőskertek rémei, a seregélyek, általában februártól novemberig itt vannak a Kárpát-medencében.

A szőlőskertekben egy viszonylag nagyobb csapat bizony akár percek alatt is hatalmas pusztítást végezhet. A szőlész-borász gazdák madárijesztővel, kereplővel, riasztóval igyekeznek valamiképp elriasztani a madarakat, igazság szerint több-kevesebb sikerrel. Ugyanakkor a seregély hasznos is, mert a szőlőben kárt tevő rovarokat is kedveli, tehát nem csupán magát a szőlőt szereti.

Szeptember közepétől már fokozott figyelmet kell fordítani a szőlők sav és cukor, valamint a ph értékeire, mert ezektől az értékektől is nagyban függ, hogy mikor lehet megkezdeni a szüretet az adott évben. Tudnivaló, hogy a szőlőskert hozzáértő gondozása alapozza meg a jó bort, magyarul: a szőlőben már sok minden eldől.

Ugyanakkor az év során folyamatosan zajló, szakszerű, gondos és körültekintő szőlőművelési munkák idején még a lehetőségek szerint valamelyest formálható, illetve szükség szerint alakítható, némileg befolyásolható a szőlő.

A közel optimális szüreti időpont meghatározása jellemzően akként történik, hogy a gondos szőlész-borász gazda bejárja a szőlőültetvényét, és sorban megkóstolgatja a szőlőjét. Ilyenformán személyesen tudja megítélni azt, hogy akkor és ott mi a helyzet példának okáért a cukor és a sav dolgában.

Idevonatkozóan még annyit, hogy a szüret időpontjára vonatkozó végleges döntést a körültekintő szőlész-borász gazda jellemzően annak ismeretében hozza meg, hogy az adott szőlőből milyen bort szándékozik készíteni.

A szüret praktikusan akkor kezdődhet, ha az adott szőlő eléri a fajtára és a termőhelyre jellemző cukor-sav arányt. Mert ezt követően az idő múlásával, illetőleg a szőlő további érésekor a cukortartalom általában már csak növekszik, viszont a savak jellemzően már inkább csak folyamatosan lebomlanak.

Ezzel összefüggésben viszont tudnivaló, hogy a savak is igen fontosak, hiszen a bor minőségét, illetve majd az eltarthatóságát is jelentősen befolyásoló tényező. 

Nálunk normál üzemmódban is lépcsőzetes szüret van, mert folyamatosan érnek be a különböző szőlőfajtáink, ebből adódan természetesen a szőlőfeldolgozás is szakszos.

Viszont az idén nagyon egyenetlen volt az érés, a korábbi szőlőfajtáink már szeptember első felétől szedhetők lennének, de az idén a cukorfok akkor még nem volt elég a szüreteléshez, némi türelemre, illetve megfontolva haladásra volt szükség.

Mint igen gyakran, most is ott volt a szokásos dilemmája a szőlész-borász gazdának. Miszerint: kezdjük meg a (kényszer)szüretet, vagy várjunk még, viszont akkor kockáztatjuk, hogy az esetleges fertőzés a mennyiség és a minőség rovására is mehet egyaránt.

Azt is jó tudni, hogy a szőlő nem utóérő gyümölcs. A nem érett vagy többé-kevésbé érett (praktikusan: éretlen), a fanyar, valamint az erősen savas szőlő sem étkezési célra, sem pedig borszőlőnek nem alkalmas.

De bárhogy is van, minőségi szőlőt az idén, a legtöbb szőlőtermelő vidéken, így nálunk is, csak többlet idő és szakmunka (azaz: pénz) ráfordítással lehetett megtermelni, főként a nővényvédelemre fordított plusz költségekből adódóan.

Elsősorban a kedvezőtlen időjárási körülmények okán nálunk több heti lemaradásban volt a szőlő érése. Igy aztán a szüret is váratott kicsit magára, inkább az úgynevezett előkészítő munkák zajlottak, ugyanakkor a szőlőt veszélyeztető betegségek folyamatosan jelen voltak.

A lisztharmat-problémák után jött a peronoszpóra-fertőzésveszély, mintha ez nem lett volna több mint elég, még a botritisz is támadásba lendült a szőlőleveleken, persze onnan aztán már nem kell neki sok, hogy a szőlőförtökön is mutatkozzon.

Viszont nekünk némileg várakozni kellett a szürettel, de a megfelelő cukrosodáshoz (a többi között) egészséges szőlőlombozat is szükségeltetne, amivel ugyebár az idén, a fent már részletezett természeti csapások okán, mi nem igen büszkélkedhettünk.

Egyébként, ha csapadékos az idő és nincs meg a napi hőmennyiség, ami az altalajt kiszárítja, illetve nincs elegendő napsütés, ami kedvezően dolgozna a cukron, akkor a később érő fajtáknál sem érdemes várni a szürettel.

A szeptember utolsó hetének szárazabb, naposabb időjárása valamelyest enyhített a felgyülemlett gondjainkon. Ezidőtájt nálunk szerencsére eső már nem volt, napközben zömében napsütéses időszakok voltak, a szőlőszemek még némileg cukrosodhattak is.

Majd 2014. szeptember 27-én megkezdődött nálunk a lépcsőzetes szüret első üteme.

Ezidőtájt jellemző életkép a szőlőben: hűvös reggel, vérpezsdítő pálinka, színes ruhák, viccelődés, a metszőollók szorgos, egyenletes csattogtatása, időnként egy-egy kurjantás a puttonyos után - azaz: szüret van.

Időközben aztán a szüret folyamán láthatóvá vált, hogy az előzetesen vártnál kevesebb egészséges szőlő van az ültetvényen. A minőség dolgában természetesen az idén is igyekszünk hozni a tőlünk elvártat, de mennyiség tekintetében már akkor érzékelhető volt, hogy bizonyosan elmaradunk némileg az előző évektől.

De bárhogy is, a jól megválasztott időpontban történő szüretelést követően a szőlő feldolgozásánál, majd a pincemunkák során csodát már ugyan nem tudunk tenni, de az bizonyos, hogy az egyedi és minőségi kézműves borok készítéséhez ekkor már elengedhetetlen az úgynevezett kapcsolódó tradicionális mesterfogások magabiztos ismerete és azok szakszerű alkalmazása a szőlész-borász gazda részéről.

.

Előzetes évjárat értékelő

.

A tárgyévi kedvezőtlen időjárási körülmények, valamint a kórokozók szokásosnál nagyobb kártételei (a tavaszi előzetes várakozásokhoz képes), úgy 25 százalékos terméskiesést okoztak összességében nálunk. A termőterületünkön a lisztharmat, főként a betegségre érzékeny szőlőfajtáknál, például: a kadarkánál és a kékfrankosnál okozott gondokat.

A lisztharmat: fehér vagy szürke porfoltnak néz ki, amely a növények leveleit és szárait támadja meg. A lisztharmat valójában egy gomba. Káros hatással van a növényre, és súlyos vagy ismétlődő fertőzés legyengítheti a szőlőt. Amennyiben a levélfelület nagy részét beborítja a lisztharmat, akkor a fotoszintézis már nem fog megfelelően működni. Ilyenformán pedig a fertőzött szőlőlevelek idejekorán lehullanak.

A korábbi szüretelésű szőlőfajta kis részénél sajnos, úgynevezett termésmentésre is kényszerültünk az idén. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a teljes érettség előtti időszakban voltunk kénytelenek leszedni (egy kisebb területünk néhány során) a szőlőtermés bizonyos részét. Ilyenkor plusz almasavakkal kell kalkulálni.

A fent már részletezett kedvezőtlen időjárás okozta gondok miatt, jelenleg a szőlőanyag (boralapanyag) dolgában a jellemző helyzet nálunk az, hogy viszonylag magasabb a szőlő savtartalma és jobbára alacsonyabbnak mondható a cukorfoka. Nem titok, hogy általában ennek a fordítottja nevezhető kedvező állapotnak. Egyébként az országosan is elmondható, hogy az átlagostól gyengébb volt a szőlők cukorfoka az idén. Ekkor a bor természetes alkoholtartalmának emelése lehet a megoldás.

A nagy mennyiségű csapadék, valamint a felénk megszokottnál hűvösebb nyár miatt úgy néz ki a dolog, hogy az idei szőlőanyagunk (boralapanyagunk) összességében nem lesz kiemelkedő minőségű. Egy kis jóindulattal én az átlagoshoz közelinek mondanám, de semmiképpen nem nevezném rossznak. Viszont az kétségtelen tény, hogy idén a kapcsolódó pincemunkáink milyensége bizony igen meghatározó lesz a boraink eleddig megszokott minőségi színvonalának megtartása dolgában.

A lelkiismeretes szőlész-borász gazda minden igyekezete ellenére is akadnak sajnos olyan esztendők, amikor valamilyen lényeges (külső)minősítő körülmény miatt az adott év nem adja ki a megfelelő minőséget, illetve az előzetesen számított mennyiséget.

Ilyenek például: A kedvezőtlen időjárás, kevés napsütés, gyakori esős napok, rendszeres viharos szél, jégeső stb.; A növényvédelmi problémák, amikor az aktuális növényvédelmi munkák a kedvezőtlen időjárás miatt csak késve végezhetők, így hatásfokuk is csak mérsékelt, nem megfelelő; Vagy a madár-veszedelem, a seregélyek például percek alatt is nagy mennyiségű szőlőt dézsmálnak, többszöri hivatlan látogatásuk alkalmával pedig már igen nagy kárt tudnak tenni a tárgyévi szőlőtermésben.

Az imént részletezett, illetve az ezekhez hasonló problémákkal súlytott kedvezőtlen esztendőkben a szőlész-borász gazda nem tudja az elvárt minőségű, egyedi kézműves borait kedve szerint elkészíteni, mert az adott évjárat nagyobb része megy a házasításba.

Bár a kapcsolódó mondás szerint: Nincs rossz bor, csak rossz borivó! 

Viszont az is igaz, hogy a jó évek a szőlész-borász gazda elhivatottságát, következetesen és alázattal végzett szakszerű, körültekintő és gondos munkáját általában egyedi (emlékezetes) évjáratokkal hálálják meg, ismerik el.

A 2014-es tipikusan az az esztendő, amikor párhuzamosan fokozott figyelmet kell (kellett) fordítani mind a szőlészeti munkákra, mind pedig a borászati feladatokra egyaránt. Jellemzően sok munkaidő ráfordítással járó zöldmunkával, rendszeres növényvédelemmel (ami főként anyagöltség igényes dolog) - ezekkel együttesen valamelyest megóvható volt a szőlőültetvényünk meghatározó része a természeti csapásoktól, illetve a kapcsolódó káros hatásoktól, valamint a mindezekkel összefüggő járulékos károktól.

A kékszőlőket a vastag héjuk miatt könyebb megvédeni. Nálunk a korábbi érésű fehérszőlőnél is eredményes volt a védekezésünk, viszont a közepes és a későbbi érésű egy kisebb része sajnos kirepedezett. Ráadásul az októberi naposabb időjárás hatására a későbbi fajták egy kisebb része úgymond aszúsodni kezdett. Ami ezeknél a szőlőknél a mennyiség rovására megy ugyan, de viszont értékes pluszt, ha úgy tetszik, akkor nemes karaktert ad az évjáratnak. 

Nem vitás, hogy cudar időjárásunk volt 2014-ben, de a szőlőfeladolgozás, valamint a borkészítés során, talán most annál szebb a feladatunk, hogy ilyen kedvezőtlen előzmények után is születhessenek jó, sőt, akár kiemelkedő minőségű borok a pincénkben.

Ehhez persze csak gondosan válogatott, egészséges szőlőanyag (boralapanyag) használható, a szőlész-borász gazdának pedig ugyancsak be kell vetnie minden szaktudását és gyakorlati tapasztalatát. No, de sebaj - Ora et labora!

A 2014-es évjárat várhatóan nem a testes birtokborok éve lesz, hanem inkább a némileg kevésbé testes, vagy ha úgy tetszik, akkor a vékonykább, fajtajelleges borok készítése kerülhet előtérbe az idén. Persze mi arra mindenkor törekszünk, hogy: a fajta, a termőhely és az évjárat hármas egysége fellelhető legyen a borainkban.

Egyébként, emlékezetem szerint, időjárás dolgában 2010-ben volt ilyenformán kritikus a helyzet, bár 2014-ben ugyan melegebb volt az idő, mint 2010-ben, de a rengeteg csapadék, valamint az egymást követően fellépő károsítók miatt összességében mégis hasonlóan problémás volt az idei esztendő is. Akik nem fordítottak megfelelő figyelmet és erőfeszítést a zöldmunkákra, illetve a szőlő növényvédelmi munkálataira, azok között bizony akadtak olyan szőlész-borász gazdák is, akiknek nem volt mit szüretelniük az idén.

Nos, a leszüretelt egészséges szőlő vonatkozásában, az általában jellemzőhöz képest, a mennyiségi elmaradásunk nem vitatható. Ugyanakkor a minőség tekintetében szerencsére nálunk azért nem vészes a helyzet, én átlagosnak (középszernek) mondanám.

Igaz ugyan, hogy a vegetációs időszakban mifelénk kevesebb volt a napsütéses időszak, de összességében (az ismert időjárási körülmények tudatában) mégis megfelelőnek nevezhető a szőlőanyagunk (a bor alapanyagunk) minősége.

Az már ezidőszerint tényként említhető, hogy az idén mifelénk úgymond összehangolt ostrom volt a szőlő ellen. Kezdődött a lisztharmat és a peronoszpóra támadásával, majd jött a szürkepenész (botritisz). Az utóbbinál már bizonyos szőlőfajtáknál nem volt mese, kezdeni kellett a (kényszer)szüretet, másképp fogalmazva, a kármentést.

Ugyanakkor az is igaz, hogy mindezek okán most az idén a valóságban is látható, illetve megtapasztalható volt, hogy miként reagálnak a különböző szőlőfajtáink az ilyen összehangolt támadásra. Ezirányban megállapítható, hogy a vékonyabb héjú, tömöttebb fürtű fajtákat érte némileg nagyobb veszteség, ezeknek a kisebb részénél, még a teljes beérés előtt kellett (kényszer)szüretelni, hogy mentsük, ami menthető.

A lényeget tekintve az idén némileg alacsonyabb cukorfokkal szüreteltünk, mint ahogy egyébként jellemző mifelénk, a savak pedig valamelyest magasabbak nálunk, esetenként még a 2010-es évjáratnál is magasabbak. De a sopánkának nálunk nincs helye, hiszen nekünk legalább volt mit szüretelni, a szőlőtermés nagyobb részét meg tudtuk menteni.

A többszöri, gondos válogatást követően feldolgozott egészséges szőlőből többnyire (viszonylag) alacsonyabb cukortartalmú mustot kaptunk, ebből az úgynevezett könnyebb, némileg talán savhangsúlyosabb bor készül. Még ha a szokásostól kisebb mennyiségben, de azért az idei évjáratból is készítünk markánsabb vörösbort, úgynevezett birtokbort. Jellemzően testesebb vörösbor, de szintén inkább az élénk savak fogják jellemezni, a későbbi (októberi) szüretelésű szőlőfajtákból, idén főként házasítással készül.

Összességében a 2014-es boraink kevésbé lesznek testesek (talán nem annyira komplexek), viszont friss illatúak, és némileg élénkebb savérzetet biztosítanak, persze ezek a savak az idő múlásával finomodnak majd. Mert idevonatkozóan az tudnivaló, hogy a bor az élő anyag, ami folyamatosan érik, változik, alakul.

Hiszen a valóságban úgy működik a dolog, hogy az erjedés, illetve az érlelés idején is még változnak, alakulnak a borok, tehát a lehetőség arra nézvést adott, hogy akár szép tételek is kikerekedhetnek belőlük, sőt, a házasítás vegykonyhájából adódóan, akár egyedi minőségű borok is születhetnek az idén a pincénkben - mi bizonyosan azon leszünk, hogy így legyen.

Apropó, a házasítás vegykonyhája, ezzel kapcsolatban két pontosítás:

Bor házasítás: a különböző szőlőfajták, dűlők, parcellák, táblák, eltérő évjáratok borainak az összekeverése (házasítása) - egy összességében jobb minőség elérése érdekében.

Cuvée (küvé): a különböző szőlőfajták mustjának az (erjesztéskor vagy érleléskor történő) összekeverése (házasítása) - egy összességében jobb minőség elérése érdekében. 

Röviden összefoglalva az előzetes évjárat értékelőt: a 2014-es esztendő nem nevezhető könnyűnek, visszatekintve még az is elmondható, hogy a 2012-esnél is küzdelmesebb volt. Egyébként 2012-ben a hőség és a szárazság okozta stressz miatt, előfordult, hogy egyes bortételeinknél kesernyés íz alakult ki. Mellesleg halkan talán még olyan nyilatkozat is megkockáztatható, hogy még a 2010-esnél is viszontagságosabb volt az idei év minálunk.

Egy mondatban összegezve mindez praktikusan annyit tesz, hogy: a nálunk egyébként jellemzőtől nagyobb költségráfordítással, a szokásosnál kevesebb szőlőt, a vártnál szerényebb minőségben szüreteltünk az idén.

Mert hiszen, ha a gazdasági (pénzügyi) oldalát nézzük, az nem vitás, hogy a növényvédelmi többletmunka, illetve ezek költségei, valamint a terméskiesés miatt, együttvéve a 2010-esnél is rosszabbnak nevezhető a 2014-es esztendő.

Ugyanakkor a minőség tekintetében viszont nagyjából hasonló a helyzet a 2010-es évjárathoz, ami azért némi bizakodásra is okot ad, mert nálunk a 2010-es évjárat borai, úgy mindent ősszevetve, jónak nevezhetők.

Mielőtt azonban túlzottan belemerülnénk a különböző összehasonlításokba, idevonatkozóan annyi tudnivaló, hogy nem igazán szerencsés dolog közvetlenül összehasonlítani a különböző éveket (évjáratokat). Ugyanis az tény, hogy nincs két egyforma esztendő, sem a szőlőskertben, sem a borospincében. Ebben a tárgykörben is igaz a mondás, hogy minden összehasonlítás némileg torzít is egyúttal.

.

Kapcsolódó gondolatok utószó gyanánt 

. 

Évezredek alatt a szőlőből történő kézműves bor készítés, a lényegét tekintve gyakorlatilag, mit sem változott, hiszen napjainkban is: szüretelünk, darálunk, áztatunk (akár taposunk is), préselünk, kapcsolódó pincemunkát végzünk stb.

Az eltelt évezredek alatt eleink is, ha tehették, mindig szüreteltek, békében gazdagabban, háborúban szegényesebben, vagy sehogy. Rendre készült bor is, méghozzá egyre jobb!

Az idő előrehaladtával változott, nemesedett a szőlő, javult a bor, de talán korántsem annyit, mint ékes-édes anyanyelvünk! Micsoda gazdagság, mennyi ízes tréfa, történet, rigmus, vers által csiszolódott nyelvünk, és szinte alig akad költőnk, aki ne vetette volna papírra, illetve ne énekelte vona meg a szőlő és a bor dícséretét.

A szerény véleményem szerint, a magyar szőlészeti és borászati hagyományok vonatkozásában egy olyan kulturális örökségről van szó, amelynek történetét megismerni, valamint az ezzel kapcsolatos ismereteket terjeszteni érdemes és fontos dolog.

Őszintén hiszem és remélem, hogy sikerül a magyar bor régi legendás hírnevét helyreállítani, illetve jelenünkben (hosszú távon is fenntartható módon) újra megteremteni.

Hiszen a minőségi kézműves bor egyedisége praktikusan a természetes mivoltából ered. Egészséget hordoz magában a bor, a Napnak, a Földnek az életadó energiáját.

Csodálatos folyamatként alakul minőségi borrá az egészséges szőlőtermés, áldásos örömöt szerezve ezzel a borivó embereknek. Hiszen a bor nem csupán egyedi táplálék az ember számára, hanem egyfajta szakrális szimbólum is.

Természetfelettisége valahol a Teremtő szándékát is tükrözi. Erőt ad, egészséget, reménységet és vidámságot, ugyanakkor okosan kell tudni (kellene tudni) élni ezzel az ajándékkal, túlzások, emberi gyarlóságok nélkül.

Talán nincs is, de úgy vélem, hogy nem is kell beszédesebb dolog egy szőlőskertről, borospincéről, a szőlész-borász gazda szakértelméről, mint az ott készülő borok.

Mifelénk a szőlőszüret, illetve az azt követő feldolgozási és borkészítési időszak minden évben egy kis évértékelő is egyúttal, hiszen a tavalyi szüret óta eltelt egy esztendő bizony jó alkalom a szőlész-borász témakörben szerzett tapasztalataink összegzésére, amit remélhetőleg az elkövetkező években eredményesen hasznosíthatunk is a munkánk során.

Akik már egy ideje foglalkoznak szőlőműveléssel, borkészítéssel (itt most nem csupán a hivatásos, profi szőlész-borász gazdákra gondolok, hanem a magamfajta hobbi gazdákra is, akik kedvtelésből, aktív pihenésként művelnek szőlőt, készítenek bort) azok bizony már jól ismerik ezirányban az élet akaratát, a természet öntörvényű, kérlelhetetlen logikája szerinti rendjét, a mindenkori tárgyév milyenségének meghatározó voltát, illetőleg az évjáratok sajátszerűségének a szeszélyes változatosságát.

A vonatkozó mondás úgy tartja, hogy: nincs két egyforma évjárat, de azt is jó, ha tudjuk, hogy ez nem csupán a szőlőskertre vonatkozik ám, mert bizony a borospincében sincs két egyforma év, az igazság pillanata pedig mindig a kóstoláskor jön el.

Az egyedi kézműves borral történő közvetlen találkozás élménye egy olyan dolog, amely semmi mással nem pótolható, a többi között például az évjáratok változatossága okán is mindenkor (minden esztendőben) meghatározó jelentősséggel bír.

Ugyanakkor azért annak is megvan a maga diszkrét bája, hogy a kontinentális, változákony égöv hatására a boraink magukban hordozzák az évjáratok sajátosságait.

Egyébiránt a kézműves borok egyik jellemzője, hogy rendkívül beszédesek, pláne ha borértő fülekre (torokra) találnak, akkor bizony sokat elmondanak nekünk az egyedi minőségi kézműves borok, példának okáért arról a birtokról, ahol (születtek) készültek.

Hiszen az egyedi kézműves bor illatában, ízében és zamatában mindenkor visszaköszön az adott vidék, a táj, a birtok, a termőterület, a szőlőskert minden szépsége és az összes adottsága, valamint a kézműves szőlész-borász gazda szakértelme, körültekintő gondoskodása, hozzáértő törődése - mindezt a franciák egy szóval: "terroire"-nak nevezik.

A kézműves borok egyedi jellegüket, karakterüket a termőhelyi sajátosságuk, a szőlőfajták tulajdonságai, valamint az adott szőlész-borász gazda által alkalmazott művelési, feldolgozási, kezelési, tárolási módszerek, technikák és technológiák, valamint az úgynevezett (nem publikus) mesterfogások alkalmazása során kapják meg.

A 2013-as évjáratú boraimat az idén már több alkalommal is kóstolhatták azok, akik valamiképpen hozzájutottak, lévén hogy az én esetemben hobbi birtokról van szó, ezért ebben a vonatkozásban főként: családtagokról, rokonokról, barátokról és kollégákról, munkatársakról van szó, nem pedig kereskedelmi forgalomban történő értékesítésről.

Az imént felsoroltak közül pedig a borértő füllel (torokkal) rendelkezők bizony már azt is tudhatják, amit elbeszéltek nekik a boraim, vagyis azt, hogy a 2013-as szüretből egyedi, minőségi kézműves bort készíteni igazi kihívás volt, hiszen az időjárás, a természetfelelős nem volt kegyes hozzánk tavaly, de gondos munkával mégis szép borok születtek.

A jó gazda, aki ismeri szőlője igényét, érti a kérését, az a természet munkájába (azaz: a termőterület-föld, a szőlőfajta és az éghajlat dolgába) általában csak annyit avatkozik bele, amennyit a kedvező előfeltételek megteremtése érdekében feltétlenül szükségesnek ítél. Ilyenformán mindenkor törekedve a természet és az ember összhangjára.

Mert a szőlőművelésben és a borkészítésben egyaránt meghatározó jelentőségű a hagyományok tisztelete, amely napjainkban már többnyire a korszerű, és egyúttal persze környezetbarát technológiával kiegészítve kerül alkalmazásra, jelenünkben már minálunk is.

A jó szőlész-borász gazda tudja, hogy csupán így készíthet korrekt, az adott termőterületre jellemző, magas élvezeti értékkel bíró, természetes, egyedi kézműves bort.

.

A korrekt kézműves bor jellemzője a meglátásom szerint:

A gondos (hobbi) szőlész-borász gazda által készített, egyéniséggel rendelkező (egyedi), korrekt kézműves bor jellemzője közérthetően, hogy:

.

A poharunkba töltve először a látványával gyönyörködtet, tetszetős szín és mindenkor tisztaság jellemzi, a poharunkban lévő borban a szőlőskert, a termőtáj szépsége és a sok napsütés tükröződik, ilyenformán a szemlélőt kellemes érzésként tölti el a szőlőt megérlelő napfényes nyár emlékének ilyetén visszaköszönése a kezében tartott pohárból;

Majd a bort megszagolva a poharunkba varázsolt gyümölcs határozott, de nem tolakodó illatát érezzük; aztán a bort megkóstolva, ízét érzékelve már kiteljesedik a gazdagsága;

Ilyenformán megerősítést kapunk a szemünk, az orrunk által korábban közvetített kedvező benyomásokra, mert a bor zamatában visszaköszön a szőlőszemek szinte frissen megőrzött gyümölcsös íze, aromája;

Majd a bor lenyelését követően kellemes utóízzel találkozunk.

Nos, tehát valahogy eképpen tud az egyedi, korrekt kézműves bor különleges harmóniát teremteni az ember és a természet között, hiszen olyan formán van a dolog lényege, hogy a bor valahol az ember és a természet párbeszéde.

.

.  

Mindannyiunk kedves egészségére!

Budapest, 2014. október 26.

Tisztelettel üdvözli:   

Tuba Imre - hobbi kertész és szőlész-borász gazda  (okl. építész építőmester) 

.

.

Kapcsolódó fényképek

.

A szüreti mulatságra invitáló szalmabála figurák

.

.

Szalmabála papa

.

.

Szalmabála mama

.

.

.