2014.02.08.
Gasztronómiai rovat - avagy házi sütés-főzés tradicionális receptek alapján. | Aktuális téma: Háztartásvezetés III.
.
A Gasztronómiai rovat jegyzeteit az édesanyám, Tubáné Kiss Rozália emlékének ajánlom, aki Pakson az Erzsébet Szállodában volt szakácsnő.
.
.
Gazdakonyha (gazdasszonyoknak is) 6. jegyzet
.
Gasztronómiai rovat - avagy házi sütés-főzés tradicionális receptek alapján.
.
A Gasztronómiai rovat témájához kapcsolódóan, mintegy közbevetés gyanánt, következzen ismét egy kis részlet az Édesanyámtól útravalóként kapott polgári szellemi örökségből
.
Jószándékú intelmek gazdasszonyoknak 1935-ből
az iparosgazda (és egyéb) háztartás vezetésével kapcsolatosan
.
Háztartásvezetés III.
.
Ahol a takarítást és a bevásárlást, valamint a főzést ugyanaz a személy végzi, ott gyakorta időben kétfelé kell osztani a takarítást. A bevásárlás elé és az utánra. De ez nem baj, mert a hálóhelyeknek nem árt, ha tovább szellőznek.
A mindennapi bevásárlás lényeges dolog ugyan, de ne áldozzunk neki túlságosan sok időt. Hogy ki és mikor, hányszor megy piacra hetenként, az jellemzően a helyi viszonyoktól függ. Ha nem muszáj mindennap menni, akkor ne tegyük, különösen télen, amikor egyszerre több napra is ajánlatos bevásárolni, még a húst is.
Fűszerféléket, ha csak tehetjük, vegyünk egyszerre egész hónapra, mert így gazdaságosabb, és jobban ellenőrizhető a beosztás is. A legtöbb mindennapra szükséges dolog (kenyér, tej, vaj stb.) esetében, még vidéken is megoldható, hogy házhoz küldik. Ugyis jobb, ha rendesen, egy helyen vásárolunk, alaposan ellenőrizve az árut és persze a szállító személyzetet is.
A bévásárlás után a takarítás befejezése és a főzés következik. Hogy ez milyen legyen, az általában az adott család anyagi, egészségi viszonyaitól, igényeitől függ. Az viszont mindenkor lényeges, hogy ne legyen pazarló, tartsa be a modern főzéstudomány szabályait és ne legyen egyhangú.
Még a legkitűnőbb gazdasszonynak vagy háziasszonynak sincs igaza, ha nem használ szakácskönyvet és mindég csak a saját maga kitalálásával vagy a régi ételeivel untatja a családját. Arról nem is szólva, hogy a korszerű szakácskönyvek mai írásai sok jó gazdasszony, háziasszony gyakorlati tapasztalatait, valamint orvosok szakmai tanácsait szedik egybe, szűrik le, ami mindég, feltétlenül több, mint egy emberé.
Továbbá az is szabálya még a főzésnek, hogy mindég csak a konyhára szorítkozzék minden hozzávaló munka. Lehetőleg sem szag, sem piszok ne jusson közvetlenül be más helyiségbe. Szép időben pedig dolgozhatunk a főzéshez kapcsolódó különböző részletmunkán erkélyen, folyosón, teraszon stb., de ennek nyoma ott sem maradjon.
Még a ruhánkon sem. A főzéshez vegyünk föl külön ruhát, kötényt, hajunkat pedig kössük be. Ezt a tisztaság föltétlenül megkívánja. A főzéssel elkésni nem szabad. A rendes gazdasszony, háziasszony munkabeosztásának ez a próbája. Amikor a munkából hazatérő családtagok megjönnek, ebédet, vacsorát kell kapniuk. Akkorra már a gazdasszony, háziasszony is átöltözött. Sőt még az asztal is megterítve vár.
A terítés ugyan könnyű munka, de fontos. Feltétlenül tisztaságot és körültekintést, figyelmet igényel. Az pedig nem megtakarítás, ha a már foltossá vált abroszt, asztalkendőt tovább használjuk, mert úgy nehezebben moshatók. A legkisebb kényesebb foltot is azonnal távolítsuk el belőle, a könyebben moshatókat se használjuk tovább így, hanem szennyesbe vele. Éppen ezért mindég mosható asztalneműt használjunk.
A terítés előtt mindent újra át kell törölgetni, a poharakat, az edényeket, az evőeszközöket, mindeniket külön ruhával. Mert a legtisztább konyhában, szekrényben is rakódik le por, ami köztudomásúan egészségtelen. A többféle törlőruha pedig azért kell, mert például: az evőaszközökhöz nem használunk olyan finomat, mint a poharakhoz, az utóbbi nem lehet szálas, különben a pohár is az lesz.
A terítés rendje legyen állandó, azaz: aki terít, az tudja, hogy mi kell az asztalra, ne felejtsen el semmit, mert abból általában csak bosszúság származik. Asztalkendője, egészségi szempontból, mindenkinek külön legyen megjelölve. A sótartót, a tál alá valót, se feledjük el. A kenyeret csak a tálalás előtt, és akkor is csak letakarva tegyük az asztalra. Italt is csak ekkor készítsünk be.
Ahol az asztal kisebb, ott ne szorongjunk, hanem a kenyérnek, a tálnak, az italoknak legyen a gazdasszony, háziasszony mellett külön, terítővel letakart asztalka. A tálalás pedig külön asszonyi tudomány, amire (ha van, akkor) a személyzetünket is meg kell tanítani. Soha se tegyük az ételt a főzőedényben az asztalra, amit nem önthetünk át, annak szerezzünk be tűzálló edényt. Úgy tálaljunk, hogy ne tömjük túl a tálat, mert az piszkíthat és csúnya is. Csorba edényt ne használjunk, mert csúf és veszélyes is.
A terítéshez használt edény is ép legyen, repedtet se tűrjünk meg, azt ha javítható, akkor a konyhában még használhatjuk. Az asztalt étkezés után azonnal le kell szedni, az étkező helyiséget pedig alaposan szellőztessük ki, seperjünk, majd töröljük le a port. Ha az asztalnemű nedves lett, akkor szárítva tegyük csak el, mivel jóvátehetetlen penész és más foltot kaphat. Ha mégis foltot kapott, akkor azonnal távolítsuk el belőle.
.
Budapest, 2014. február 08.
Jó egészséget kívánva,
Tisztelettel üdvözli:
Tuba Imre okl. építész építőmester,
hobbi kertész és szőlész-borász gazda
.
.
Befejezésül pedig egy kis kultúrmisszió
avagy következzen egy magyar irodalmi verses költemény
.
Petőfi Sándor - Bufordúltam a konyhára...
.
Befordúltam a konyhára,
Rágyujtottam a pipra...
Azaz rágyujtottam volna,
Hogyha már nem égett volna.
A pipám javában égett,
Nem is mentem én a végett!
Azért mentem, mert megláttam,
Hogy odabenn szép leány van.
Tüzet rakott eszemadta,
Lobogott is, amint rakta;
Jaj de hát még szeme párja,
Annak volt ám nagy a lángja!
Én beléptem, ő rámnézett,
Aligha meg nem igézett!
Égő pipám kialudott,
Alvó szívem meggyúlladott.
.
(Pest, 1843. július-augusztus.)
.
.