. 

Személyes hangvételű előszó

. 

Tuba Imre építész vagyok, hobbi kertész és szőlész-borász gazda, egyben ennek a most induló új menüpontnak a lejegyzője. A tanult mesterségemet már több évtizede gyakorlom, tervező és kivitelező építészként egyaránt, főként Budapesten és Pest megyében.

A szabadidőmben pedig, 1982 óta a saját kis földbirtokomon, Tápióbicskén kertészkedek, díszkertet, haszonkertet művelek, a gyűmölcsöskertet gondozom, valamint a szőlőskertemben és a borospincémben munkálkodom. Mindezt persze kedvtelésként, úgymond aktív pihenésként, kikapcsolódásként teszem.

A "Hobbi kert, szőlő, bor" menüpont alatt a különböző jegyzetek formájában elérhető információk elsősorban azoknak készülnek, akik a szabad idejük hasznos és kellemes eltöltése céljából, úgymond hobbi szinten foglalkoznak mezőgazdálkodással, azaz például: kedvtelésből, aktív pihenésként kertészkednek, szőlőt művelnek, bort készítenek

Az ilyen úgymond "hobbi gazdának" (a többi között) például azirányban is szokott jelentkezni időnként némi nehézsége, hogy nem mindenkor tudja pontosan eldönteni azt, hogy éppen milyen mezőgazdálkodási munkálatok időszerűek, illetve hogy mi az aktuális kerti tennivalók praktikus sorrendje.

Az többnyire köztudomású, hogy az utóbbi évek időjárása már némileg eltér az átlagostól, vagy ha úgy tetszik, akkor a régebben megszokottól, gyakorta szélsőséges, de azért tapasztalható azonosság is. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy az időjárást mindenkor figyelembe kell venni a mezőgazdálkodás során is, hiszen a kert életének az egyik legalapvetőbb meghatározója.

Egyébként a természet változásainak figyelembevétele azért is lényeges, mert például a szokásosnál korábban vagy néha több héttel később beköszöntő tavasz esetében, az átlagost megközelítő időjárás esetén is, bizony eltérés mutatkozhat a növények fejlettségében, akár egymástól nem is olyan távol lévő, de eltérő fekvésű területeken is.

Idevonatkozó gyakorlati javaslat, hogy inkább némileg korábban végezzük el a tervezett munkát, mint sokat késve, mert a késedelem jellemzően már csak részben pótolható, és általában csak valamilyen kényszermegoldással, amely gyakorta bizony még akár többletköltséggel is együtt járhat.

Nos, a "Hobbi kert, szőlő, bor" menüpont (egyebek mellett) egyfajta úgymond szakirányú munkanaptár is, amely ilyenformán időrendben foglalkozik (a többi között) például: az aktuális kertész, szőlész, borász munkák szakszerű menetrendjével is.

A menüpontban föllelhető jegyzetek némi segítséget próbálnak nyújtani (a kezdő és a már gyakorlottabb, ha úgy tetszik, akkor a haladó mezőgazdálkodóknak is egyaránt) az időszerű kerti tennivalók tekintetében, példának okáért: a kerti tápanyagellátás, az öntözés, a gondozási munkák, a növényvédelmi tennivalók vonatkozásában.

Praktikusan főként a mit és a mikor kérdéskörre fokuszálva, de persze a hogyanra is időnként kitérve, sőt esetenként a fontosabb miérteket is némileg körülírva.

Ugyanakkor a "Hobbi kert, szőlő, bor" menüpont igyekszik egyúttal más hasznos információkkal is szolgálni a mezőgazdálkodás vonatkozásában, elsősorban például: a haszonkert, a díszkert, a gyümölcsöskert, a szőlőskert, valamint a borászkodás gyakorlati munkáiról, továbbá esetenként egyéb kapcsolódó tennivalók ismertetésével, illetve a menüpont tárgykörével összefüggő fontosabb hírek említésével.

A "Hobbi kert, szőlő, bor" menüpont fő küldetése az, hogy az itt föllelhető információk némileg hozzásegítsék a Tisztelt Olvasót ahhoz, hogy például: a díszkertben pompázó virágokkal egyre szebbé, kellemesebbé varázsolhassa a környezetét, valamint egyúttal praktikusan hasznossá is azért, hogy minél több és jobb saját gyümölcsöt, zöldséget, szőlőt termelhessen, illetve bort készíthessen, fogyaszthasson, illetve megoszthassa mindezt a családjával, rokonaival, barátaival, ismerőseivel is egyaránt.

Néhány gondolat a "Hobbi kert, szőlő, bor" elnevezésű menüpont elindításának az okáról.

Az egyik kapcsolódó előzmény, hogy: 2011-ben már, "Hobbi szőlő és bor - nem csupán építész nézőpontból" címmel közzétettem egy 3 részes jegyzetet a www.tubaimre.hu honlapomon, amely ott a menüsorban, az imént megnevezett címmel, jelenleg is elérhető.

Az előző, három részes jegyzet megjelenítésének a célja akkor az volt, hogy ezúton is megpróbáljak (a magam módján és a mindenkori lehetőségeimhez mérten) némileg hozzájárulni a fejlődő magyar szőlő- és borkultúra ismereteinek a terjesztéséhez, illetve általában a szőlő és bor iránt érdeklődők ezirányban már meglévő ismereteinek a kiegészítéséhez, és ha lehet, akkor a bővítéséhez is akár, valamint a magyar kézműves borok kulturált fogyasztásának az ösztönzéséhez is egyaránt.

Mert a szerény véleményem szerint a magyar mezőgazdasági, valamint a szőlészeti és borászati hagyományok vonatkozásában egy olyan kulturális örökségről van szó, amelynek a történetét megismerni, illetve az ezzel kapcsolatos ismereteket terjeszteni érdemes.

A jelenleg szóban forgó "Hobbi kert, szőlő, bor" nevű új menüpont elindítását (ellentétben a az imént említett "A szőlő és a bor - nem csupán építész nézőpontból" című három részes jegyzettel) már nem elsődlegesen e sorok lejegyzőjének ötlete, hanem sokkal inkább az élet kérlelhetetlen akarata, vagyis: az ezirányú igény teremtette meg.

Mert napjainkban egyre inkább erősödni látszik az emberek részéről annak az igénye, hogy a külvilág kényszereitől való egyoldalú függésre, sőt a szinte teljes kiszolgáltatottságra épülő jelenlegi modell helyett inkább az élő (biológiai) természeti környezethez történő közvetlen kapcsolódással, úgymond a saját erőforrásokra való támaszkodás kerüljön előtérbe, illetve annak nagyságrendje egyre növekedjen, és idővel (a régi rendhez hasonlóan újra) ez válhasson majd meghatározóvá.

Egyfajta régi / új rendként, a múltban gyökerező, régen már bevált hagyományok szerinti, természetes és arányos rendszer hosszabb távon fenntartható módon történő  kialakításának az igénye már bizony erőteljesen körvonalazódni látszik, sőt ebben a témakörben több helyütt már a tettek mezejére is léptek, és bizony van, ahol ezirányban úgymond a kedvező hozadékok is mutatkoznak már.

A lényeget tekintve a régi mezővárosok egyfajta korszerűsített formájáról van szó, amellyel praktikusan használható a kisvárosi - kertvárosi és a vidéki - falusi élet célratörő ötvözésének az előnye. Az így kialakuló kisebb nagyobb önálló közösségek lassanként majd önellátóvá, önfenntartóvá válhatnak, ilyenformán pedig idővel talán apránként ismét helyreállhat a régi összhang az élő (biológiai) természeti környezetünkkel.

Ehhez kapcsolódóan a jövőben talán újra kialakulhat egy köztes (régi / új) környezet, amely (a jelenlegi, már hosszabb távon fönntarthatatlan rendszerrel ellentétben) idővel már képes lehet az emberi hasznosítás, valamint az élő (biológiai) természeti környezet eltartó, valamint hulladék eltakarító képessége között egyfajta optimumközeli egyensúlyt kialakítani, illetve akár hosszabb távon is fönntartani.

Ennek az úgymond régi / új rendnek jelen korunkban hosszabb távon is fönntartható módon történő megvalósításának a létjogosultságát egyrészről igazolja a múltban már bizonyított életképessége, másrészről pedig az, hogy nem kizárólag csak a fogyasztásra épül, hanem elsősorban az élő (biológiai) természeti környezet javaival, a józan ész rendje szerint történő gazdálkodáson alapul.

Ilyenformán (a többi között) megvalósulhat általa például: az a napjainkban egyre erősödő természetes emberi igény is, amely legalább a részleges önellátás megteremtésére, végső soron pedig az önfenntartás saját erőből történő biztosítására irányul.

Példának okáért: a zöldségtermesztés, a gyümölcstermelés, a borkészítés, a haszonállat-tartás során megtermelt javak saját hatáskörben (családi, rokoni, baráti, ismerősi körben) történő feldolgozása, felhasználása, sőt ha felesleg adódna, akkor annak a hasznosítása, értékesítése is - ennek az úgymond régi / új rendnek a praktikus irányába mutat.

Nos, idevonatkozóan annyit azért itt még helyénvaló megemlíteni, hogy az imént némileg körülírt úgymond régi / új rend előtérbe kerülése már némileg bizony törvényszerű is volt, hiszen a jelenlegi, hosszabb távon már föntarthatatlan modell egyre inkább kezd a valóság (a realitások) korlátaiba ütközni - valamennyi kapcsolódó vonatkozása tekintetében.

Az embereknek az eddigitől eltérő, másfajta (régi / új természetes) igényei következtében a jelenlegi, de már hanyatlóban lévő (fönntarthatatlan) modellen lassan már kezd felülemelkedni, átlépni az élet kérlelhetetlen akarata, az öntörvényű és szükségszerű rend.

Amely az átalakuló társadalmi elvárásokkal, általában a józan ésszel ellentétes, ráerőltetett vagy kierőltetett dolgokat, például: a valóságos helyett a virtuálist, vagy a természetes helyett a mesterségest hosszú távon egyszerűen nem fogadja el, mert az életszerűtlen, a valóság (a realitások) korlátaiba ütköző dolgokat idővel általában mindig kidobja a kelléktárából - éppenséggel ez történik a napjainkban is.

Egyébiránt pedig nem csak a szóban forgó témánk vonatkozásában lehet helytálló a fenti megállapítás, hanem például: a magyar emberek, családok meghatározó részét érintő úgynevezett devizahitel-gondok tekintetében is.

Napjainkban már a devizahitelek dolgában is jól érzékelhető, hogy nem lehet az idők végezetéig szemben menni a realitásokkal, a józan ész rendjével.

Ilyenformán persze ezeken az úgymond részben hibás, esetenként pedig tisztességtelen feltételeket is tartalmazó hitelszerződéseken is lassan átlép az élet kérlelhetetlen akarata, az öntörvényű és szükségszerű rend, magyarán: a józan ész logikája.

Ha már itt tartunk, akkor csak dióhéjban erről még annyit, hogy a devizahitelek dolgában az egyik alapvető fő probláma az, hogy a devizahitel-szerződések gyakorta nem felelnek meg a hitel gazdasági, pénzügyi fogalmának, mert az adós nem azt a pénzt és annak kamatait fizeti vissza, amit fölvett, hanem egy másik összeget, amelynek kiszámítási módja egy más pénznemben meghatározott összegre épül.

Csak igen röviden még a némely devizahitel-szerződések részben úgymond hibás részeiről. Ilyen esetekben nem a törvénynek megfelelő kölcsönszerződés jött létre, ugyanis a szerződés aláírásakor nincs előre meghatározva, hogy a fölvett összeg után pontosan mennyit kell visszafizetni, ilyenformán példának okáért: több évnyi folyamatos és határidőben való törlesztés esetében is gyakorta bizony nem tudja pontosan megmondani némelyik bank, hogy mennyi van még hátra a hitelből.

Ezt a csak közvetetten kapcsolódó témát lezárva, befejezésként még a némely devizahitel-szerződések úgymond tisztességtelen részeiről. Ilyen esetekben némely bank akár egyoldalúan módosíthatja a szerződést, ezáltal pedig önkényesen megváltoztathatja a kamatot, ténylegesen kiszámíthatatlanná téve a hátralévő, még vissza nem fizetett pénzmennyiség összegét, ugyanakkor pedig az adós köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

Nos, ennek az úgynevezett devizahitel problémának a részletes körülírása azonban már egy másik történet, ami túlnő a jelen írásom, illetve ennek a személyes hangvételű előszónak a keretein, ilyenformán pedig egy másik (egyébként bizonyosan széles körű érdeklődésre számot tartó) jegyzet tárgya lehetne.

Visszatérve tehát a szóban forgó mezőgazdálkodási témánkra, a földművelésre, a gazdasági haszonállat-tartásra, a haszonkertre, a díszkertre, a gyümölcsöskertre, a szőlőskertre, no és persze (ki ne maradjon a sorból) a borászkodásra is egyaránt.

Jómagam építészként és ingatlanszakemberként is egyre inkább azt az egészséges változást, kedvező irányba történő elmozdulást tapasztalom, hogy a keresett, illetve a megvenni kívánt építési telekingatlan jellemző méretei az eddigi úgymond átlagoshoz képest már valamelyest növekednek.

A közelmúltban még átlagosan jellemző 200 négyszögöl (kerekítve nagyjából: 700 négyzetméter) helyett napjainkban már inkább a 300 négyszögöl (kerekítve nagyjából: 1000 négyzetméter) körüli, sőt akár még az ettől is nagyobb telekingatlan méret is keresett.

Ugyanakkor pedig az ilyen "életképes" telekingatlanok esetében már kifejezetten a tudatos vásárlói alapelvárások része az is, hogy a telken megvalósítani szándékozott új épület praktikus elhelyezése mellett a mezőgazdálkodásra (díszkertre, haszonkertre, gyümölcsösre, valamint haszonállatok-tartására stb.) is lehetőséget biztosító megfelelő területrész kialakítása is megoldható legyen.

Manapság az építtetők részéről ez a fent említett, egészséges (régi / új) igény már az építészeti műszaki tervezést megelőző, úgynevezett tervezési program-kialakítása során, illetve már a tervezést-előkészítő, információ-begyűjtő időszakban gyakorta fölmerülő építtetői-megrendelői kívánalom.

Ez az egészséges, a józan ész logikája és rendje szerinti (régi / új) gondolkodásmód bizony hosszabb távon is igen életképes lehet, hiszen Magyarország (főként mezőgazdasági ország lévén) több különböző kedvező adottsággal is rendelkezik a mezőgazdálkodás, a földművelés, a nővénytermesztés, a gazdasági haszonállat-tartás, illetve a haszonállat-tenyésztés tekintetében egyaránt.

A magyar föld az egyik legdrágább kincsünk, a többi között ezért is igen örömteli dolog, hogy a magyar emberek föld iránt való érdeklődése növekszik. Hiszen tudnivaló, hogy Magyarország nagyszerű termőföldje egykor Európa éléskamrája volt.

Magyarország klimatikus viszonyai, a napsütéses órák száma és az a tény, hogy az évi középhőmérséklet meghaladja az erre a szélességi fokra jellemző értékeket, mind egyedivé teszi példának okáért a magyar gyümölcsök íz- és illatvilágát egyaránt.

Nem véletlen tehát a Gyümölcstermelő Pannónia megfogalmazás, hiszen a rómaiak idejében: a vadalma, a vadkörte, a vadcseresznye, a különböző szilvafajták, valamint az áfonya, a ribiszke, a szamóca, a málna mellett már a som, a homoktövis és a boróka is bizony mind-mind megtermett itt.

Egyébiránt pedig a földművelés, a kertészkedés vagy akár a szőlőművelési munkálatok különböző fázisai az emberi izmokat is megmozgatja, eközben pedig az általánosan megszokottól eltérő tevékenység okán egyúttal kikapcsolódásra, illetve az egyébként jellemzőtől eltérő, úgymond más típusú gondolkodásra is készteti az embert.

Ez a típusú mozgás (aktív pihenés, kikapcsolódás) gyakorta kedvezőbb még az olyan sportoknál is, amelyeknél nem az egész ember, hanem csak néhány izom van kemény munkára fogva, ne adj' Isten, esetenként bizony akár rendszeresen túlerőltetve.

Másrészről pedig a kertészkedés amellett, hogy egészséges, ha valaki ügyesen végzi, akkor bizony még gazdaságos is a megtermelhető zöldség, gyümölcs és egyéb termések miatt. Továbbá ezen saját termésű javaink egészségesek, vegyszer-mentességükben, ha úgy tetszik, akkor úgymond bio minőségükben is teljesen biztosak lehetünk, hiszen saját termésről lévén szó, az eredetüket pontosan ismerjük.

Mindazonáltal napjainkban a fiatalabb generáció körében még csak keveseket érdekel, foglalkoztat vagy vonz a mezőgazdálkodás, és még ezen belül is csak igen kevesen értenek a föld szakszerű megműveléséhez.

Ugyanakkor az is igaz, hogy egy nem szakirányú iskolában a mezőgazdálkodási (alap)ismeretek nem képezik a tanterv anyagát. Sajnos még alapszinten sem, tájékoztató vagy figyelemfelkeltő jelleggel, illetve még melléhelyezetten sem, kvázi úgymond egy kis bepillantást engedve az ifjúság részére ebbe a témakörbe is.

Több ok miatt is ajánlatos volna (megfelelő helyen és időben) az iskolai tantervben is némi helyet biztosítani a mezőgazdálkodásnak. Néhány érdeklődő fiatal a szüleitől, a nagyszüleitől talán szerezhet ezirányú ismereteket, a saját kertjükből némi gyakorlati tapasztalatot is akár, de ma még nem ez az általánosan jellemző gyakorlat.

Pedig a kert nemcsak a felnőttek, az idősebb generációk, hanem a gyerekek, a fiatalabb generációk természetes élettere is. Ilyenformán a kert lehet a munka, az aktív pihenés, ugyanakkor pedig a kikapcsolódás, a játék színtere is egyaránt.

Gazdaságossági (pénzügyi) szempontból sem ördögtől való dolog a házkörüli földterületből a díszkert, illetve a füvesített, parkosított stb. részeken kívül, azoktól elkülönítve kialakítani egy úgynevezett haszonkerti részt, illetve gazdasági udvart is, ahol legalább a közvetlen család részére megtermelhetők a szükséges javak, valamint esetleg megoldható egyúttal a (kis)haszonállat-tartás is.

Természetesen az iménti javaslat csak azoknak szól, akiknek van lehetőségük és igényük ilyen célt is szolgáló házkörüli földterületre, no és persze némi kedvük az ezirányú gazdálkodási tevékenységre, illetve hajlandóságuk a kapcsolódó mezőgazdálkodási (alap) ismeretek elsajátítására is egyaránt.

Napjainkban gyakori téma, a magánbeszélgetésekben és az úgymond közbeszédben is egyaránt, hogy az ifjúságot becsületes és hasznos munkára (is) kell nevelni.

A magyar föld, a kert az ebbéli törekvésben is segítségére lehet közvetlenül a családnak, közvetve pedig a társadalomnak. Jelöljünk ki a gyerekek számára az életkoruknak megfelelő nagyságú területrészt a kertben, és bizzuk meg őket annak gondozásával.

Mondjuk el, illetve mutassuk is meg nekik, hogy mit ültessenek - vessenek a kiskertjükbe. Arról is világosítsuk fel őket, hogy miként kell a növényeket becsülettel gondozni.

Egyébként az újdonsült kiskertész önbizalmát, emberi tartását már az is fokozza, hogy őt a felnőttek ilyen komoly feladattal bízták meg.

Az így kertészkedő gyerkőcök, az ifjúság, vagy ha úgy tetszik, akkor a jövő generációja a valódi gyakorlatban majd rövid idő alatt saját tapasztalatból megbizonyosodnak arról, hogy például: a paradicsom palánták, a muskátli bokrai csak akkor lesznek szépek, csak akkor virágoznak gazdagon, csak akkor érlelnek bőséges termést, ha rendszeresen kapálja a talajukat, ha öntözi, ha törődéssel ápolja és becsülettel gondozza őket.

Magyarul: a gyerekek ezirányú gyakorlati tapasztalatuk alapján saját maguk rájönnek arra, megértik azt, hogy konkrét, kézzelfogható eredményt, valódi értéket képviselő dolog általában csak a szakszerűen, a hozzáértő törődéssel végzett, becsületes, gondos és kitartó munkával érhető el.

Az effajta úgymond nevelési módszernek (a többi között) az egyik nagy előnye az, hogy nem erőltetett, tehát nem a különböző bonyolult eszmefuttatásokkal is megtűzdelt szóbeli fejtágítást is magában foglaló, egyfajta hegyi beszéd formájában próbálja, az úgymond általa helyesnek vélt irányba terelni az ifjúságot. (Egyébként az ilyen kierőltetett vagy ráerőltetett eljárásnak az eredményességéhez más területeken is nyomatékos kétség fér.)

Hanem inkább arra apellál a szóban forgó módszer, hogy a gyerekek jellemzően örömmel élnek a számukra fölajánlott lehetőségekkel, ilyenformán pedig az önszántukból, jókedvvel és örömmel végzett kertészkedési munkálataik során szerzett élményeik alapján idővel majd saját maguk bizonyosodnak meg a becsületes munka értékéről, és ezt a személyes tapasztalatot általában egész életükön keresztül megőrzik, továbbá valószínű, hogy egy részük más tevékenységek végzésekor is bizonyosan hasznosítani fogja majd mindezt.

. 

Budapest, 2013. január 02.

Jó egészséget, a mezőgazdálkodáshoz sok sikert kívánva,

Tisztelettel üdvözli:

Tuba Imre  okl. építész építőmester,

hobbi kertész és szőlész-borász gazda