• Szerelt táblás homlokzatburkolat szakkivitelezés

    Szerelt táblás homlokzatburkolat szakkivitelezés

    Gólyafészek Bölcsőde - Budapest, XVII. kerület (Rákosmente)

  • Székház felújítás - felelős műszaki vezetés

    Székház felújítás - felelős műszaki vezetés

  • Energiatakarékos lakóház építés (FMV)

    Energiatakarékos lakóház építés (FMV)

  • Építészeti műszaki tervezés

    Építészeti műszaki tervezés

  • Új üzemcsarnok - építési műszaki ellenőrzés

    Új üzemcsarnok - építési műszaki ellenőrzés

  • Belsőépítészet - tervezés és kivitelezés

    Belsőépítészet - tervezés és kivitelezés

  • Épületasztalos - szaktervezés és szakkivitelezés

    Épületasztalos - szaktervezés és szakkivitelezés

  • Lakatos - szaktervezés és szakkivitelezés

    Lakatos - szaktervezés és szakkivitelezés

  • Bútorasztalos - szaktervezés és szakkivitelezés

    Bútorasztalos - szaktervezés és szakkivitelezés

  • Épület felújítás, korszerűsítés

    Épület felújítás, korszerűsítés

    Műemléki rekonstrukció - tervezés és kivitelezés

  • Új irodaház - építési műszaki ellenőrzés

    Új irodaház - építési műszaki ellenőrzés

  • Új borászat - építész projektmenedzsment

    Új borászat - építész projektmenedzsment

  • Műszaki ingatlankezelés, épületkarbantartás

    Műszaki ingatlankezelés, épületkarbantartás

  • Új üzemcsarnok - építési műszaki ellenőrzés

    Új üzemcsarnok - építési műszaki ellenőrzés

  • Szakkivitelezés - felelős műszaki vezetés

    Szakkivitelezés - felelős műszaki vezetés

  • Új családi ház - építészeti műszaki tervezés

    Új családi ház - építészeti műszaki tervezés

Építési hibák

. 

Építési Hibák

.

 Épülethibák - Épületkárok

.

Tervezési hibák, kivitelezési hibák, épületszerkezeti hibák, épületüzemeltetési hibák stb. építési hibák, épülethibák, épületkárok - mérnök (igazságügyi) szakértői vizsgálata, megoldási javaslatok kidolgozása, a kijavítás, a helyreállítás tervezése és kivitelezése.

.

Kapcsolódó szakmai szolgáltatási tevékenységek:

  • helyszíni szakmai szemle keretében előzetes felmérés;
  • személyes egyeztetés, feladattisztázás, a vonatkozó információk megszerzése;
  • előzetes szemrevételezéses épületdiagnosztikai vizsgálat;
  • épület állapot, hibák, károsodások vizuális gyorsvizsgálatú felmérése;
  • állapotrögzítő fényképdokumentáció készítése az épületről, épületrészekről, épületelemekről, szerekezetekről stb., illetve a megjelent károkról;
  • kapcsolódó adatgyűjtés, a fellelhető dokumentumok, archív anyagok beszerzése;
  • mechanikai sérüléssel nem járó, roncsolásmentes szakértői helyszíni vizsgálatok;
  • vizuális épületanalízis a külső jegyek alapján;
  • a hibák, a károk felderítése;
  • a hibahelyek, a károsodások behatárolása;
  • további helyszíni szemlét, felmérést igénylő szakvizsgálatok ütemezése;
  • diagnosztizáló készülékekkel, mérőműszerekkel végzendő szakértői vizsgálatok;
  • a hibajelenségek, a károsodások meghatározása;
  • a hibák, a károk okainak feltárása;
  • a problémás jelenségeket, elváltozásokat kiváltó okok kiderítése;
  • további helyszíni szemlét, felmérést igénylő célzott vizsgálatok ütemezése;
  • indokolt esetben, a szükséges mintavételezési helyek meghatározása;
  • indokolt esetben, a szükséges feltárási helyek kijelölése;
  • kisebb mechanikai sérüléssel járó célvizsgálatok lebonyolítása;
  • roncsolásos sérüléssel járó célvizsgálatok lebonyolítása (a roncsolás foka lehet: igen csekély, csekély, erős, nagyon erős);
  • feltárással járó célvizsgálatok lebonyolítása (takart szerkezetek esetén);
  • mintavételezés lebonyolítása;
  • célirányos műszeres szakvizsgálatok elvégzése;
  • akkreditált laboratóriumi célvizsgálatok elvégeztetése;
  • a rendelkezésre álló vizsgálati eredmények rendszerbe foglalása, összesítése;
  • a diagnosztikai vizsgálatok eredményei összességének a gyakorlati elemzése;
  • a vonatkozó műszaki jelenségek ok-okozati összefüggéseinek értékelése;
  • a rendelkezésre állaó adatok összességének a szakmai kiértékelése;
  • a hibák, a károsodások jellegének meghatározása;
  • a hibák, a károsodások mértékének meghatározása;
  • a hibajelenségek, a károsodások részletes leírása (ismertetése);
  • épület (szerkezet) állapot-meghatározások;
  • épület (szerkezet) állapot-minősítések;
  • indokolt esetben a megfelelő intézkedések meghozatala, például: műemléki épület vagy helyi védelem alatt álló épület esetében, ha az épületnek vagy az épület szerkezeteinek, elemeinek a veszélyeztetettsége szakmailag megállapítható, akkor ez úgynevezett értékmentésre vonatkozó intézkedést igényel;  
  • sürgős intézkedési kötelezettség keretében, azonnali (szóbeli és írásbeli) rendelkezések - vészhelyzet, balesetveszély vagy / és életveszély elhárítására;  
  • épületingatlan kárfelmérés, előzetes kárbecslés;
  • összefoglaló szakértői értékelés, műszaki diagnózis, szakmai megállapítások;
  • megoldási javaslatok: a kijavításra, a helyreállításra, a hibaelhárításra, a megerősítésre, a felújításra, a rekonstrukcióra, a korszerűsítésre stb.;
  • tervezés: építész és szakági mérnöki tervezés, a kijavítás, a helyreállítás, a felújítás, a rekonstrukció, a korszerűsítés, átalakítás, átépítés, bővítés stb. megtervezése;
  • megvalósítás: építőipari generál kivitelezés, vagy szakmánkénti kivitelezés.   

. 

Komplex írásbeli szakvélemény dokumentáció: helyszíni vizuális szakértői vizsgálaton, diagnosztizáló készülékkel végzett (roncsolásmentes) műszeres szakvizsgálaton, szükség esetén feltáráson, mintavételen (roncsolásos vizsgálaton), célzott laborvizsgálaton stb. alapuló, átfogó szakmai megoldás(ok) kidolgozása írásbeli szakvélemény formájában.

Amely a kialakult problémákat okozó hibajelenségeket részletesen körülírva meghatározza, valamint munkanemenkénti részletezéssel, szakszerű és gazdaságos megoldást, illetve megoldásokat javasol az adott építési hiba kijavítására, helyreállítására.

A komplex írásbeli szakvélemény dokumentációhoz, ezirányú megbízói igény esetén, kapcsolódik még egy tételes ajánlati költségvetés is, amely részletes tájékoztatást ad, például: az adott építési hiba kijavításának, helyreállításának a várható költségvonzatáról.

.


.

.

Az építési hiba mint olyan,

az épülethibák, épületkárok igazi természete

.   

Az építés az egyik legősibb emberi tevékenység, amit köznapi értelemben új érték létrehozásának tekinthetünk. Az építési munka eredménye valamely épület megépítése, illetve átalakítása, átépítése, felújítása, helyreállítása, korszerűsítése, bővítése stb. Mindezeket a szaktevékenységeket összefoglalóan nevezik a vonatkozó jogszabályok építésnek, illetőleg építőipari kivitelezési tevékenységnek.

Nos, bárhogy is van, mindez olyan komplex, szerteágazó szellemi és fizikai együttes szaktevékenységet takar, amelynek szervezettsége, szabályozottsága, ellenőrizhetősége alapvető fontosságú az épített környezetünk minősége, sikeres megóvása, hozzáértő hasznosítása, illetve megfelelő használata szempontjából.

Ugyanakkor az is tény, hogy az épített környezetünkben (épületek, épületszerkezetek stb.), sajnálatos módon, igen sok problémát, hibát, hiányosságot fedezhetünk fel, amelyek megszüntetéséhez, csökkentéséhez szükséges az építési hibák, valamint azok előfordulásának, keletkezésük szerinti fajtájának az ismerete.

Mert csak a megfelelő szaktudás, illetve a szükséges szakmai gyakorlati tapasztalat birtokában lehet az építési hibákat hozzáértően felismerni, meghatározni (diagnosztizálni), szakmailag kielégítően elemezni (analizálni), majd ezt követően kidolgozni a megfelelő javítási, helyreállítási, szakszerű és gazdaságos megoldási javaslatokat.

Ahogy már fent említésre került, az építés az emberi fejlődéstörténet egyik elemi jelentőségű, rendkívül összetett tevékenysége. Ennek alapján már nem meglepő, hogy az építési hibák problémaköre is szinte egyidős az ember építő tevékenységével.

Ilyenformán érthető, hogy már az emberi építő tevékenység kezdete óta lényeges feladat az épületek állagmegőrzése, az épülethibák, épületkárok felismerése, elemzése, a hibák kijavítása, és ha lehet, akkor mindezen problémák megelőzése.

Ugyanakkor, az igen lényeges volta miatt, a témával kapcsolatban szükséges megemlíteni az építési hibák elkövetésével összefüggő felelősség megállapításának a kérdéskörét is. Mert ennek bizony már komoly előtörténete van.

Tudnivaló, hogy már az ókorban súlyos következményekkel járt, ha például az építőmester nem végzett gondos munkát, továbbá megemlítendő még, hogy a római jog is példátlan alapossággal szabályozta az építési tevékenységet. Valószínűleg jó okuk volt rá.

Az építési hibák fogalmának értelmezése:

Némi leegyszerűsítéssel talán úgy fogalmazhatunk, hogy az építési hibák kifejezés alatt összefoglalóan az épület megvalósítás szakmai folyamatában, vagyis a tényleges építés kivitelezési tevékenység közben elkövetett hibákat, keletkező hiányokat értjük.

Amelyeknek a következménye a minőségromlás, az értékvesztés, a funkcionális hiányosság kialakulása, néha sajnos a balesetveszély vagy akár az életveszély létrejötte.

Az nem vitás, hogy az épület megvalósításakor (tervezés, előkészítés, szervezés, kivitelezés, irányítás, ellenőrzés) az elvárható gondosság, a körültekintés, a szakértelem, a gyakorlati tapasztalat (akár részleges) hiánya is, bizony már az építés folyamatának időszakában problémák sokaságának a forrása lehet.

Ugyanakkor idevonatkozóan az is tudnivaló, hogy minden leegyszerűsítés némileg torzít is egyúttal, ezért aztán szakmailag javasolt az építési hibák, vagy ha úgy tetszik, akkor az épületkárok, épülethibák, épületszerkezeti hibák, úgymond szélesebb körben történő értelmezése, illetve egyúttal részletesebb meghatározása.

Ez praktikusan annyit tesz, hogy nem ajánlott csupán az építőipari (generál) kivitelezési időszakra leszűkíteni az építési hibák létrejöttének a lehetőségét. Ilyenformán pedig úgy fogalmazhatunk, hogy az építési hibák körébe tartozónak mondhatók: a tervezési hibák, a kivitelezési hibák, az épületfenntartási, a karbantartási, az üzemeltetési hibák, valamint az anyaghibák, továbbá a természetes avulásból, az időjárási hatásokból eredő meghibásodások is, illetőleg mindezek következményei.

Jó tudni, hogy a tervellenőri, a felelős műszaki vezetői, valamint az építési műszaki ellenőri szaktevékenység során, a többi között, például a keletkező hiányok, építési hibák felderítése is cél (illetve cél kellene, hogy legyen), pontosan azért, hogy ezek ne legyenek közvetlen okozói az építőipari kivitelezési tevékenység során előálló károknak.

Idevonatkozóan még az is tudnivaló, hogy az építési hibák általában nem járnak egyedül, gyakorlatilag szinte minden esetben többesen, kapcsolódva jelentkeznek, így összeadódva a problémák, a hibák, károk képesek egymás hatását fölerősíteni.

Sőt, azonosnak vélt hibák épületszerkezetenként eltérő mértékűek lehetnek, de megalapozott szaktudással fölismerhetők. Majd az ismeretük birtokában már sok fölösleges munka, időráfordítás elkerülhető, ugyanakkor a komolyabb károsodások is megelőzhetők, végső soron tehát nem kerül sor ezirányban fölösleges többletköltségek kifizetésére.

Az építési hibák egyébként nem törvényszerűek, de nem is természetszerűek, hiszen elvileg nem adódhatnának elő, ha az épületet a vonatkozó szakmai előírásoknak (protokollnak) megfelelően valósítanák meg, illetve az ehhez szükséges szakértelemmel, valamint megalapozott szakmai gyakorlati tapasztalattal terveznének és kiviteleznének.

Fontos volna, hogy a tervezés, majd a tervellenőrzés (ahol ez a lényeges szakmai munka egyáltalán megtörténik), a felelős műszaki vezetés (a felelős építésirányítás), illetve az építési műszaki ellenőrzés (ahol egyáltalán történik) - mindenkor a megfelelő szakértelem és a szükséges szakmai gyakorlati tapasztalat birtokában történjen.

Mert bizony az imént említett dologok igen lényegesek, hiszen a szakszerű munkavégzés, úgy általánosságban véve is kedvező, például a végső eredmény vonatkozásában, az épület műszaki színvonalától a gazdaságosságon és eredményességen át a szavatossági és jótállási időben történő zavartalan működésig egyaránt.

Az építési hibák (épülethibák, épületszerkezeti hibák, épületkárok stb.) létrejöttének az oka többnyire: a felelőtlenség, a hanyagság, leginkább pedig a szakmai, illetve műszaki tájékozatlanság, de gyakorta jellemző a szükséges gyakorlati tapasztalat hiánya, néha pedig az előbbiekhez még a túlzott nyereségvágy, valamint a jellemtelenség is társulhat. Sőt, elvétve még az is előfordul, hogy mendezek együtt jelennek meg.

A tervezési hibák főként az átgondolatlanság, a kapkodás, a tájékozatlanság, de leginkább a komplex épületszintű tervezői (holisztikus) gondolkodásmód hiányára vezethető vissza. Például: a felületesen elvégzett helyszíni szakmai vizsgálatok, a vonatkozó előírások teljes körű ismeretének a hiánya, a méretezési hibák, a nem megfelelő vagy alkalmatlan anyag betervezése, még ugyanazon a szakágon belül is egymásnak ellentmondó, hiányos tartalmú műszaki dokumentáció kiadása stb.

Anyaghibák, gyártmányhibák általában az előzetes felhasználási tapasztalat, illetve a minőségi tanúsítvány hiányában bevezetett, újszerű építőanyagoknál szokott előfordulni. Persze néha megtörténhet, hogy a már bevált építőanyagok helytelen tárolásából, szakszerűtlen feldolgozásából, felhasználásából, beépítéséből adódó károsodások is esetleges későbbi hibaforrássá válhatnak.

Az viszont sajnálatos tény, hogy az épülethibák, épületszerkezeti hibák, épületkárok nagyobb részének az oka bizony építési kivitelezési hiba. Persze ez a dolog még akár ellentmondásosnak is tűnhet, hiszen ideálisan azt is mondhatnánk, hogy az építőipari kivitelezés idején még minden hiba kvázi költséghatékonyan kijavítható, helyrehozható.

A kivitelezés során keletkező jellemző hibaforrások például: a szükségesnél gyengébb anyagminőség, nem megfelelő vagy alkalmatlan anyag használata; a tervdokumentáció utasításainak figyelmen kívül hagyása, a technológiai fegyelem be nem tartása, az illetékesekkel nem egyeztetett ad hoc magánakciók alkalmazása, illetve a vonatkozó szakmai rendelkezések és a kapcsolódó jogszabályok előírásainak a megszegése.

Az iménti felsorolás is több mint elég, de ezek mellett gyakori még: a vonatkozó szakmai ismeretek, a fizikai-kémiai törvényszerűségek megalapozott ismeretének a hiánya (például: a vízelvezetés, a páradiffúzió, az akadályozott hőmozgás stb.); gyakorisága miatt említendő még: a gondatlanság, a felelőtlenség, az időzavar, a túlzott nyereségvágy, valamint az úgynevezett "így szoktuk" kivitelezői mentalitás.

.

Az alább idézett gondolatok jól rávilágítanak arra, hogy az építés minősége és az életünk minősége között milyen szoros a kapcsolat, a többi között, ennek okán is - nagy felelősség terheli azokat, akik építéssel foglalkoznak.

Dr. Pogány Frigyes építész, művészettörténész, főiskolai és egyetemi tanár, "A szép emberi környezet" című könyvében azt írja, hogy az építőtevékenység célja az egyes ember, ezek kisebb nagyobb csoportjai és a társadalom komplexen értelmezett életfunkciói számára térbeli környezeti struktúrák megvalósítása.

Az építészet az épületeket, tereket és ezek építészetileg szervezett egységeit és együtteseit, a természet átformálását, hunanizálását eleve magában foglalja.

.

Az építőipari kivitelező vállalkozó a szakmai tevékenysége során, a tisztességes nyereségre törekvés mellett, jóhiszeműen, gondosan és szakszerűen köteles eljárni.

Ugyanakkor persze az sem vitatható, hogy a vonatkozó építésügyi jogszabályok, a műszaki rendelkezések, a szakmai (protokoll) előírások, követelmények stb. körültekintő betartása és betartatása mellett is adódhatnak hibák az építés kivitelezés folyamata közben.

A sokfajta anyag, a többféle szerkezet felhasználásával, illetve a különböző szakmák közreműködésével lezajló építési folyamat során, nem minden esetben alakulhat ki valóban hibamentes épület, viszont az erre irányuló törekvés elemi szakmai követelményként elvárható az építőipari kivitelező vállalkozótól, illetve a felelős műszaki vezetőtől.

A műszaki épületfenntartási, karbantartási, üzemeltetési hibák következtében létrejövő épületkárosodások, hibák, problémák is szintén elsődlegesen a szakmai hozzá nem értésre, illetve a műszaki tájékozatlanságra vezethetők vissza.

Persze az is igaz, hogy a szakszerű és gazdaságos épületkarbantartási munkák megvalósíthatóságához olyan szakemberek közreműködése is szükséges (lenne), akiknek a szakmai (elméleti és gyakorlati) képzése nem állt meg az épület megtervezéséhez és megépítéséhez szükséges szakismereteknél. Hiszen az épületek általában hosszabb távra, jellemzően több évtizedes (vagy még tovább tartó) használatra létesülnek.

Ezért az épületkarbantartó (műszaki épületfenntartó, ingatlan műszaki üzemeltető) szakembereknek további speciális ismeretek, szakmai gyakorlati tapasztalatok megszerzése is elengedhetetlen. Leginkább az épület időbelisége vonatkozásában, vagyis az épületben az idő előrehaladtával lejátszódó változási folyamatok megismerésének irányába, ehhez főleg a komplex épületszintű szemlélet megléte (lenne) szükséges.

További gond ezirányban, hogy általában az öreg épületek, de főként a régi történeti épületek (műemlék épület, műemlék-jellegű épület, helyi értékvédelem alatt álló épület) elhasználódási folyamatának az ismerete, károsodásainak megelőzése speciális szaktudást, gyakorlati tapasztalaton alapuló, különleges hozzáértést igényel.

Mindebből persze az is következik, hogy az építésügy széles szakterületéhez közvetlenül kapcsolódó szakirányokban, például: építész tervező, mérnök szakértő, műszaki ellenőr, építésvezető, építőipari kivitelező (iparos mester) vállalkozó stb. megszerzett szakismeret és szakirányú gyakorlati tapasztalat, bizony egyáltalán nem jelent garanciát arra nézvést, hogy valaki szakszerű és gazdaságos épületkarbantartási szaktevékenységet képes végezni, mivel ez a munka speciális szakértelmet igényel.

Megemlítendő az a tény is, hogy sajnálatos módon a napjainkban komoly hiány mutatkozik a szakszerű és gazdaságos épületkarbantartásban (is) járatos szakemberekből.

És ha lehet, akkor ennél még nagyobb gond, hogy csupán elvétve akad olyan (oktatói vénával is rendelkező) szakember, aki ezen szakterület speciális ismeretanyagát és a tényleges gyakorlati tudnivalóit (a hogyanját és a mikéntjét is a valóságban megmutatva) hozzáértő módon tovább tudná adni a ma diákjainak, a jövő szakembereinek.

. 

Az építésügyi mérnök szakértői munka területén még napjainkban is érvényesenek bizonyul: Dr. Gábor László egyetemi tanár úr, Kossuth-díjas, akadémikus, több ezer építész-hallgató professzora, kiváló tankönyvek szerzője (az Épületszerkezettan című műszaki egyetemi tankönyv I. kötetének előszavában leírt) alább idézett megfogalmazása:

"Az építészet, építés és építéstudomány teljes területe az átalakulás, változás, a nagyiramú fejlődés időszakét éli. Más a feladat, más a tartalom, más a kifejezés és más a formálás is. A régi mellett forradalmian új anyagokból, új szerkezetekkel és új eljárásokkal építünk.

A múlt hagyományos szerkezetei egyre jobban értemüket vesztik, az emberi hangyaszorgalom munkáját egyre inkább a gépek munkája váltja fel. A feltörő új kiszorítja a régit, de az új még nem általános, még nem teljesen kiforrott, még gyakran csak kísérlet (sokszor még ki sem próbált), és eredete is visszanyúlik a régibe.

A régibe, amellyel még unos-untalan találkozunk, amely még házaink anyaga, szerkezete, amelyet még sokáig foltozunk, javítunk, amelyet tehát ismerni kell.

Tanítani és tudni kell tehát a régit, de még inkább az újat. Ismerni kell a múltat, de látni kell a fejlődés irányát, útját."

Dr. Gábor László építész professzor, Budapesti Műszaki Egyetem (BME), Épületszerkezettani Tanszék volt tanszékvezető egyetemi tanár.

. 

A fentiek ismeretében talán már könnyű belátni, hogy az épület és szerkezetei károsodási tüneteinek, valamint azok kiváltó okainak az ismerete olyan speciális szaktudás, amelynek segítségével a komolyabb épülethibák, a súlyosabb épületkárok megelőzhetők, egyúttal pedig az épület műszaki üzemeltetése is folyamatosan biztosítható.

Magyarul: adott esetben akár komolyabb pénzügyi megtakarítást is jelenthet, ha nagyobb összegű ráfordítást igénylő beavatkozásokra azért nem kerül sor, mert a hozzáértés okán még időben felfedezésre kerülnek a hibák, majd mielőbb megtörténik a szakszerű javításuk.

A többi között, például ehhez is szükséges az ezirányban (is) speciális szakismeretekkel rendelkező szakértő, aki jól tudja, hogy a szemrevételezéses épületdiagnosztikai vizsgálat során mit kell megnéznie az épületen, hol kell keresnie a hibákat, a látszat nem takar-e súlyos hiányosságokat, és azt, hogy a felfedezett problémákat, hibajelenségeket mennyire szükséges komolyan venni, milyen további (szak / cél) vizsgálatokat kell eszközölnie.

Mert idevonatkozóan azt is jó tudni, hogy az épülethibák, épületszerkezeti hibák, épületkárok a költséges mivoltuk mellett, néha bizony balesetveszélyes, vagy akár életveszélyes helyzeteket is előidézhetnek. Ilyenformán pedig az épülethibák, épületkárok a köz- és vagyonbiztonságot, az egészségünket, sőt az emberi életet is fenyegethetik.

Köztudomású, hogy valamilyen módon minden ember életében szerepel az épület, jellemzően főként a háza, lakása formájában. Ennek alapján, adott esetben, bárkinek szüksége lehet - mérnök (igazságügyi) szakértő munkájának az igénybevételére.

Egyébként az építésügyi mérnök igazságügyi szakértő magánfelkérésre (magánszemély, cég megbízásából), vagy közjegyzői kirendelésre, illetve hatósági (rendőrségi, ügyészségi, bírósági) kirendelésre egyaránt végezheti a szakmai munkáját.

A mérnök igazságügyi szakértő által elkészített szakvélemény bizonyíték, ilyenformán különleges szerepe van a bizonyítási eljárásban. Ezért igen lényeges (volna) az objektív szakértői vélemény, amelyben az adott szakértő feladata, hogy a mindenkori tudomány és műszaki fejlődés eredményeinek a figyelembevételével, a vonatkozó jogszabályok szerint, az adott terület szakértőjeként segítséget nyújtson az igazságszolgáltatás hatóságainak.

Szakmai hiba mérnök igazságügyi szakértői véleményben. Az építésügy körében előforduló műszaki felelősségi perek esetében is néha tapasztalható, hogy adott hibát különböző mérnök igazságügyi szakértők merőben eltérő módon ítélnek meg.

Ezzel a helyzettel kapcsolatban persze azonnal pontosításra szorul, hogy az adott esetben csupán értelmezési különbségről van szó, tehát a tárgy szerinti dologból a két szakértő esetleg nem ugyanazt a következtetést vonja le.

Vagy arról van szó, hogy például az egyik szakértő a megbízójának az elképzeléseit igyekezett kiszolgálni, és annak megfelelő, tehát nem valós szakvéleményt készített.

Pedig a mérnök (igazságügyi) szakértő véleményének mindenkor objektívnak kell lennie. Olyan szakértői vélemény, amelynek helyességéhez nyomatékos kétség fér, ha ezt az ellenőrző szakvélemény alapján a bíróság is megállapítja, hibás, hamis. Az a szakértő, aki hamis szakvéleményt ad, a hamis tanúzás bűncselekményét követi el.

Ilyen esetben bizony előtérbe kerül a szakértői felelősség, a tárgyilagos és szakmailag is megalapozott szakvélemények jelentősége. Mert többféle igazság ritkán létezik, tehát ha valamely szakvélemény igaz, akkor az attól eltérő szakmai véleményt tartalmazó szakvélemény nyilván nem lehet igaz, vagyis téves, hibás.

Annak ténye, hogy az eltérő szakmai vélemény az adott műszaki kérdéshez kapcsolódó jogszabályok helytelen értelmezéséből adódik, vagy esetleg nem kellően megalapozott szakmai felkészültségre, a szakmai gyakorlati tapasztalat hiányára vezethető vissza, nem menti fel a mérnök (igazságügyi) szakértőt abban a vonatkozásban, hogy a véleményét szubjektíve igaznak tekinti, de objektíve mégis téves, hibás, nem igaz.

A szakmai hiba a mérnök (igazságügyi) szakvéleményben a hamis szakvélemény fogalmát testesíti meg, így vonatkoznak rá a különböző szakmaetikai, illetve jogi következmények. Persze egy szakvélemény téves, hamis voltának a jogkövetkezményei attól is függenek, hogy az adott szakértői vélemény alapján a bíróság ítélete milyen joghatást vált ki.

Hiszen a szakvélemény összeállításának a folyamatában, a felkéréstől, a kirendeléstől a szakvélemény előterjesztéséig, az építésügyi mérnök igazságügyi szakértő olyan kötelezettséget teljesít, amelynek megszegése akár fegyelmi, vagyoni, büntetőeljárási felelősség megállapításához is vezethet.

Azon szakértő ellen, akivel szemben a bíróság jogerősen megállapította a téves, hibás (hamis) szakvélemény adásával elkövetett hamis tanúzás bűntettét, a fél vagy pertársaság esetén a felek polgári pert is kezdeményezhetnek a kártérítési felelősség megállapítása iránt, és a vagyoni reparáció elve szerint, az okozott kár megtérítésére.

Például: a szakértői díjak visszafizetésére, a tárgyalási költségek megtérítésére, az ügyvédi költségekre stb., illetve esetleg a nem vagyoni kár megtérítésére is.

Mert az adott témában speciális hozzáértéssel rendelkező mérnök (igazságügyi) szakértőtől alapvetően elvárható követelmény, hogy szakmailag megalapozott, tárgyilagos (objektív) szakvéleményt készítsen, ami megfelel a jogszabályoknak, valamint a tudomány és a technika mai állásának is egyaránt.

A mérnök (igazságügyi) szakértői tévedéseknek (is) komoly ára lehet, hiszen gyakorta igen nagy értékű épületek, egyébként is igen költséges javításáról, helyreállításáról van szó. Vagy esetleg a téves, hibás szakvélemény okán rejtve maradó káros hatások esetén, az ismeretük hiányából adódó, helytelen javítási módszerek alkalmazása következtében, adott esetben sajnos igen tetemes összegek fölösleges kifizetésére is sor kerülhet.

A mérnök (igazságügyi) szakértői felelősség.

A megfelelő végzettséggel, a szükséges szakképzettséggel, és főleg sok-sok (jellemzően több évtizedes) szakmai gyakorlattal, tapasztalattal rendelkező mérnök (igazságügyi) szakértő: a laikus ügyfelek, építtetők, a nem megfelelő tudással rendelkező szakemberek, továbbá a különböző hatóságok, valamint a bíróság szakértelmét pótolja, helyettesíti.

A mérnök (igazságügyi) szakértő a tevékenységének a keretében szakmai tényeket ismer fel, amelyeket közérthető és logikus rendszerbe foglal össze, tárgyilagos és szakmailag megalapozott mérnök szakértői szakvélemény formájában.

A legfontosabb tényező a mérnök (igazságügyi) szakértő mint ember, akinek lelkiismeretesnek, becsületesnek, korrektnek kell lennie, továbbá igen lényeges még az is, hogy lehetőleg átlagon felüli szakmai tudással, gyakorlattal, tapasztalattal rendelkezzen.

Mindenkor olyan mérnök (igazságügyi) szakértőre van szükség, aki vállalja, hogy rendszeresen (tovább) képezi magát, hiszen a lépten-nyomon előkerülő új anyagok, szerkezetek, technológiák ismerete nélkül nem lehet korrekt szakvéleményt összeállítani.

A felelősségteljes mérnök igazságügyi szakértő elemzi, kiértékeli a tényadatokat, a következtetéseit pedig világosan, közérthető formában indokolja és tárja a laikus ügyfél, az építtető, illetve a különböző hatóságok vagy a bíróság elé.

A lelkiismeretes mérnök (igazságügyi) szakértő elsősorban nem arra törekszik, hogy mindenkor népszerű legyen, hanem arra, hogy tényszerű legyen, így világosan meg tudja különböztetni a tudományost a tudományosnak tűnőtől, a csak látszólag jót a valóban jótól.

A korrekt mérnök (igazságügyi) szakértő ügyel arra is, hogy jogi kérdéseket csak a szakmailag indokolt és szükséges mértékig feszegessen, mert az nem az ő kompetenciája.

A felelősségteljes mérnök (igazságügyi) szakértőnek, a többi között, ahhoz a tényhez is alkalmazkodnia kell, hogy napjainkban az egyes szakmai tudományok egyre több ismeretet kívánnak, az építészet, az építés területén alkalmazott technológiák, szerkezetek, felhasználható anyagok szinte hetente változnak, bővülnek.

A fenteieket is figyelembevéve megállapítható, hogy a gondos mérnök (igazságügyi) szakértőnek az elméleti és gyakorlati tudását rendszeresen frissítenie kell, ha úgy tetszik, akkor az élethosszig tartó tanulás elve szerint, ugyanakkor tisztességes, erkölcsös, megbízható embernek, valamint jó szakembernek is kell lennie egy személyben. 

A mérnök (igazságügyi) szakértői csapatunk:

Szinte nap mint nap találkozunk olyan épülethibákkal, épületszerkezeti hibákkal, épületkárokkal, amelyek némi odafigyeléssel, körültekintő mérnöki tervezéssel, szakszerű építőipari kivitelezéssel, megfelelő építésirányítással, felelős műszaki vezetéssel, valamint hozzáértő építési műszaki ellenőrzéssel, gondos karbantartással, felelősségteljes üzemeltetéssel bizony megelőzhetők lehettek volna.

Vagy az esetleges építési hiba időben történő felismerésével, majd hozzáértő kijavításával az adott épületkár mértéke csökkenthető, illetve minimalizálható lehetett volna.

Az iméntiek tudatában, valamint a kapcsolódó szakismeretünk, illetve az ezirányú gyakorlati tapasztalatunk birtokában került összeállításra a jelen szakmai tájékoztató anyagunk.

A jelen ismeretterjesztő anyag közzétételével is szertnénk segíteni, felhívni a figyelmüket a háztulajdonosoknak, lakástulajdonosoknak, illetve általában mindazoknak, akiknek kapcsolata van épületingatlannal, például az olyan veszélyekre, amelyek talán jelentéktelennek tűnhetnek adott pillanatban, mégsem szabad figyelmen kívül hagyni őket, mert akár komolyabb hibákhoz, illetve jelentősebb károkhoz vezethetnek.

A szakmai jegyzet keretében igyekeztünk összefoglalni a gyakori építési hibákat, illetve az épülethibák, épületszerkezeti hibák, épületkárok jellemzőit. Gyakorlatilag minden olyan Tisztelt Olvasó figyelmébe ajánljuk ezt az ismeretterjesztő szakmai anyagot, akinek valamilyen okból kapcsolata van, illetve lesz épülettel.

Elsődlegesen persze azok vehetik hasznát ennek a jegyzetnek, akik: tulajdonosai, leendő vásárlói, bérlői háznak vagy lakásnak, illetve egyéb rendeltetésű épületingatlannak.

A szóban forgó témánk lényegét összefoglaló fő kérdés általában az, hogy milyen állapotban van az adott ház, vagy lakás, illetve az épületingatlan?

A gyakori építési hibák, épülethibák, épületszerkezeti hibák, illetve a jellemző épületkárok ismertetése mellett, a jelen szakmai anyagunk, az épülettel kapcsolatos hibajelenségek (betegségek) felismerésének a tudományát alkalmazva, vagyis az épületdiagnosztika felhasználásával próbál szakmai segítséget nyújtani a tárgy szerinti problémakörben.

Ezen kívül, megoldási javaslatokkal (receptekkel) is igyekszünk szolgálni az épülettel kapcsolatos gyakori hibák, károk szakszerű kijavítása, helyreállítása ügyében.

Továbbá, a szakmai ismeretterjesztő anyagunkban, kitérünk a jellemző épülethibák bekövetkezésének még idejekorán történő megelőzésének tárgykörére is azért, hogy a komolyabb épületkárosodások elkerülhetők legyenek.

Mindezek mellett, igyekszünk szakmai tanácsokkal, javaslatokkal szolgálni a meglévő épület (szakszerű és gazdaságos) felújítási, korszerűsítési, bővítési témakörében, az ezekkel összefüggő tervezés, szakértés, kivitelezés szakterületeit egyaránt érintve.

Reméljük, a Tisztelt Olvasóink részére hasznos információkkal szolgálhatunk, hogy a körültekintő gazda gondosságával őrizhessék házuk, lakásuk, illetve bármely rendeltetésű épületingatlanuk jó műszaki állapotát, ilyenformán minél többen élhessünk, dolgozhassunk, vagy bármely okból tartózkodhassunk egészséges épületekben.

. 

Tudnivalók az építési hibákról, valamint

szakmai javaslatok a megelőzésükre, illetve

szaktanácsok a kijavításukra, helyreállításukra

.

Az építési hibák problémaköre, ahogy fent már említésre került, lényegében megközelítőleg egyidős az ember építő tevékenységével. Már akkoriban is, amikor még úgymond hagyományosan építettek, egyes szerzők igyekeztek, a mindenkori lehetőségükhöz mérten, áttekintést adni az építési hibákról, valamint a keletkezésük okairól.

Az építési hibák tudományos igényű földolgozása kétségtelenül 20. századi történés. Magyarországon Dr. Möller Károly építész, szakíró volt az, aki jelentősnek, illetve meghatározónak nevezhető szakirodalmi tevékenységet fejtett ki az építési hibákkal, az elkerülésükkel, valamint az ok-okozati összefüggéseikkel kapcsolatban.

Dr. Möller Károly számos megállapítása bizony napjainkban is aktuális. Az 1934. évben kiadott művében ezt írja: "Az összeállítás nem lehet teljes, de tudtommal az egész műszaki irodalomban ez az első ilyen célú és tárgyú mű és ez mentse fogyatékosságait."

Az imént idézett bekezdést követően 195 oldalon példásan összeállított, egyébként ma is tanulságos építési hiba- és hibaok-gyűjtemény következik. A korabeli építési hibákkal kapcsolatos gondolatok jóformán mindegyike még (sajnos) ma is gyakorta aktuális.

"Gyógyítani nem lehet a betegség felismerése nélkül, gyógyítani pedig kell, ha ismét fel akarjuk emelni a tervezők és ellenőrzők tekintélyét, a vállalkozók erkölcsi és anyagi színvonalát, arra a magaslatra, amelyen a múltban volt."

Az alábbiakat is Dr. Möller Károly írta egyik tanulmányában: "A hibák rontják az épület (vagy műtárgy) szépségét, csökkentik a használati értékét, sőt biztonságát, csökkentik élettartamát és növelik a fenntartási költségeit."

"Tulajdonképpen károsítják a nemzeti vagyont, rontják az építő szakma tekintélyét, többletköltséget okoznak tervezőnek, kivitelezőnek, üzemeltetőnek."

"Tehát minden építő szakember kötelessége hazájával szemben, megbízójával szemben, de önmagával szemben is mindent megtenni az építési hibák elkerülésére."

Idézet a Mérnöki Továbbképző Intézet 1943. évi szakmai anyagából - Dr. Möller Károly: Építési hibák és elkerülésük.  

"Az ellenőrzés hibái két véglet közt ingadoznak. Gyenge vagy nem elég gyakori ellenőrzés nem kényszeríti ki a megkívánható minőséget, nem biztosítja az épületben szükséges fegyelmet."

"Ha a vállalkozó nem ellenőrzi eléggé saját munkáját, sokat veszíthet kisebb munkateljesítmény, be nem tartott határidők, anyagpazarlás, utólagos javítási költségek révén."

"Indokolatlanul szigorú, akadékoskodó ellenőrzés elmérgesíti a viszonyt a tervező vagy építtető és a vállalkozók. illetve a vállalkozók és a munkások között, anyagi kárt és késedelmet okoz mindkét félnek."

"Az együttműködés hiánya a minőségre is hátrányos, és különösen az önérzetes, becsületes vállalkozó tűri nehezen az olyan ellenőrt, aki benne nem ügyfelet, munkatársat, hanem vádlottat lát."

"Az ellenőrzés legnagyobb hibája, ha az ellenőr tudatlan vagy jellemtelen, ami gyakran együtt jár. Az ilyen ellenőr akadályozza a munkát rossz intézkedéseivel, és a felelősségtől való húzódozásával."

"Egyáltalán kívánatos, hogy az ellenőrző műszakilag legalábbis egyenrangú, sőt lehetőleg magasabb rendű, tapasztaltabb és tekintélyesebb legyen az ellenőrzöttnél, különben működése az ügyre káros, az ellenőrzöttre bántó lehet." 

.

Az építési hibák felismerése, megállapítása, dokumentálása

Az általánosan elmondható, hogy az épületeket határozott emberi igények kielégítésére hozzák létre. Az építés jellemzően mindig többet jelentett pusztán a használati funkció kielégítésénél. Az épített emberi környezet, példának okáért: a biztonság, a nagyobb kényelem, a szépség stb. iránti vágy mellett még sok más, megfogalmazott, illetve akár meg nem fogalmazott igénynek megfelelően is formálódik.

Ugyanakkor a két lényeges kapcsolódó fogalom, a minőség és a megfelelőség egymástól eltérő jelentésére is célszerű azért mindenkor némi figyelmet fordítani. 

Az építés minősége:

Amikor az építést a minőség oldaláról vizsgáljuk, azokból a sajátszerűségekből szükséges kiindulnunk, amelyek az építőipart megkülönböztetik az egyéb iparágaktól.

Az építőipari kivitelezési tevékenység hozza létre a nemzeti vagyon igen jelentős hányadát. Jellemzően az építőipari kivitelezés mindig más helyszínen, más körülmények között folyik, mindig egyedi, és általában mindig nagy értékű.

A fentiekből is adódik, hogy az építési folyamatokat, illetve azok minden vonatkozását, részleteit úgy kell (kellene) előkészíteni, hogy az adott építési munka elsőre jó legyen.

Az építési hibák ugyanis gyakorta nem javíthatók teljes értékűen, vagy a javítás költségesebb, mint maga az elrontott munkarész volt. Az időveszteség többnyire még további veszteségek forrása, gondoljunk például a kötbérre, vagy arra, hogy egyes munkák az időjárás változása miatt nyár helyett nem végezhetők el ősszel.

Előfordul, hogy egy nem megfelelő anyag beépítése, vagy szakszerűtlen kivitelezés évekkel később okoz károkat. Az építés kivitelezés folyamata általában nem tervezhető meg előre teljes részletességgel, időben párhuzamosan folyik az építőipari kivitelezés a következő munkarésznek az előkészítésével.

A minőség fogalma. A minőségnek nincs pontosan meghatározott, abszolút értelmezésű megfogalmazása, mert a minőség valamilyen igény, elvárás vagy jól körülírható követelmény kielégítéséhez kapcsolódik, ami pedig függ a felhasználótól, a társadalmi környezettől, a kultúrától, tehát koronként is változhat.

A minőség annak mértéke, hogy mennyire teljesíti a saját jellemzők egy csoportja a követelményeket. A követelmény kinyilvánított igény vagy elvárás, amely általában magától értetődő vagy kötelező.

A minőség tehát azt fejezi ki, hogy egy dolog, aminek a minőségéről beszélünk, milyen mértékben képes kielégíteni valamilyen kifejezett vagy elvárt igényt. Ez az igény mint követelmény jelenik meg.

Amikor egy termék vagy szolgáltatás minőségéről beszélünk, akkor elsődlegesen a megrendelő, a vevő vagy a felhasználó az, aki a követelményeket meghatározza a saját igényeinek megfelelően.

A megfelelőség fogalmáról. A megfelelőség egy vagy több követelmény teljesülése. Lényegében az anyagok, szerkezetek és berendezések számszerűsített, objektíven, valamint ellenőrizhetően meghatározott tulajdonság-jellemzőkhöz viszonyítását jelenti. Amennyiben nemzeti szabványokban, ágazati szabályzatokban, műszaki engedélyekben a számszerűsített követelmény-értéket (az előírt vizsgálati mód szerint) az anyag, a szerkezet, a berendezés teljesíti, úgy az megfelelő.

A minőség és a megfelelőség ugyanannak a dolognak a jellemzésére szolgál. Tulajdonképpen a minőség szubjektív, nehezen vagy közvetetten mérhető, bizonyos funkciók, funkcionális tulajdonságok alapján értelmezhető, míg a megfelelőség jól megfoglamazott követelményrendszer esetén mérhető és vizsgálható.

A követelményeinek egy részét a vevő paraméterekkel vagy értékelhető jellemzőkkel konkrétan megadja, emellett vannak olyan elvárásai, amelyet nem fogalmaz meg, mert az adott helyzetben, környezetben stb. az magától értetődik.

A vevő igényektől függetlenül vannak olyan jogszabályokban vagy hatósági rendelkezésekben, illetve a szakmai (protokoll) előírásokban meghatározott további követelmények, amelyek teljesítése kötelező. Ezek jellemzően mindenkor egy nagyobb csoport vagy a társadalom közös érdekeinek, illetve igényeinek megfelelő követelményeket igyekeznek megfogalmazni.

Mindebből pedig az következik, hogy a minőséget bizonyos emberek vagy csoportok igényeihez viszonyítva lehet értékelni. A minőség szempontjából nem rangsorolható két hasonló rendeltetésű, de más-más igényeket kielégítő dolog, hiszen a vevő, felhasználó dönti el, hogy melyik felel meg az ő igényeinek.

A minőség szabvány szerinti definícióját érdemes azért egy másik szempontból is elemezni. Egy terméket a tulajdonságainak összessége jellemez, vagyis valamennyi úgymond saját jellemzője, de a felhasználó számára e tulajdonságok közül nem mindegyik jelent értéket, csak a jellemzők egy csoportja.

Tehát a tulajdonságok egy másik része a felhasználó számára úgymond felesleges. Amennyiben ezek a felesleges tulajdonságok többlet ráfordítás árán jöttek létre, akkor ezek a ráfordítások is feleslegesek voltak. Vannak esetek, amikor a ráfordítás / érték arányt vagy az ár / érték arányt is célszerű vizsgálni a minőség összefüggésében.

A tervezés szerepe az igénynek megfelelő épület megvalósításában:

Az épülettel szemben megfogalmazott igényekből többlépcsős folyamat eredményeként alakul ki az a követelményrendszer, amely az épület egészére és annak részeire vonatkozik a főbb szerkezeteken keresztül az épület legapróbb részletéig.

A mindenkori igényekből, az adott lehetőségek (jogszabályi, műszaki, pénzügyi stb.) figyelembevételével, levezetett követelmények meghatározása, az azoknak megfelelő műszaki megoldások tervezése, valamint a kivitelezés módjának kialakítása szerteágazó szakmai folyamatok láncolata.

Az épület megvalósítása a követelmények meghatározását követően, a kivitelezés megkezdése előtt többlépcsős tervezést igényel. Ezek nagyjából három főbb szakmai fázisra oszthatók föl: 1.) Az épület, illetve az épületszerkezetek elvi és általános tervezése; 2.) A kiviteli tervek és a részlet-tervezés; 3.) A technológiai tervezés.

Az építési termék kiválasztása:

Az építési termék a beépítés folyamán az épület alkotórészévé válik, ezért a tulajdonságaival már befolyásolja, illetve meghatározza az épület tulajdonságait. Ilyenformán az építési termékekkel szembeni követelményeket tehát az épület tulajdonságaira tett hatásuk alapján kell meghatározni.

Más megközelítésben: az épületekkel szemben támasztott követelményekből, valamint az épületeket érő környezeti és használati hatásokból kell levezetni az épületszerkezetektől, az épületelemektől, az építési anyagoktól elvárt követelményeket.

Ehhez a tervező funkcióelemzést végez, és megállapítja, hogy a kívánt minőségi szint elérése szempontjából a termék mely műszaki tulajdonságai lényegesek. Minden többé-kevésbé jelentős minőségjellemzőt az előírt tűréshatárokkal együtt elő kell írmi.

Vizsgálatokkal szükséges igazolni, hogy a termék a követelményeknek megfelel egy gazdaságilag ésszerű élettartam alatt. Ezeknek a követelményeknek való megfelelés nagyrészt szabványok alapján igazolható. Azokban az esetekben, amikor nincs szabvány, a termékre egyedi műszaki specifikációt kell beszerezni, és azt kell igazolni, hogy a termék megfelel az egyedi műszaki specifikációnak.

Az építőipari kivitelezési technológia szabályozása:

Az épület minőségét a beépített építési termékek minősége mellett az építkezés helyszínén végzett építés kivitelezési munkák határozzák meg. Ezért az építőipari kivitelezési tevékenység minőségbiztosításában az egymást követő folyamatok, illetve a részfolyamatok megfelelő szabályozása kiemelt jelentőséget kap.

Előre meg kell tervezni, hogy a minőséget közvetlenül befolyásoló minden műveletet szabályozott körülmények között végezzenek. Ehhez szakszerűen meg kell határozni és megfelelően dokumentálni szükséges azokat az építési kivitelezési technológiai utasításokat, amelyek hiánya a minőséget közvetlenül befolyásolhatja.

Ez különösen az erőforrások szempontjából fontos annak érdekében, hogy az építőipari kivitelezéskor a megfelelő eszközök rendelkezésre álljanak, beleértve a vizsgálóeszközöket is, ha szükség volna rájuk. Ugyanilyen lényeges a munkatársak, a szakemberek felkészültsége, illetve a dolgozói létszám előzetes szakszerű felkészítése a munkára.

Az építőipari kivitelezési munkák ellenőrzése:

Az építés kivitelezési folyamatban az ellenőrzés tárgya lehet: egy építési termék vagy szerkezet, építési munka, épületrész, épület egy vagy több jellemzője, a kivitelezés munkaközi vagy már a kész állapotban.

Amennyiben az ellenőrzést mint folyamatot vizsgáljuk, akkor a folyamat bemenete a követelmény, amelyhez képest a megfelelőséget meg kell állapítani. A folyamat kimenetele pedig a megállapítás a megfelelőségről.

Az ellenőrzési folyamat kettő lépésből áll: a vizsgálatból és a vizsgálati eredmény kiértékeléséből. Az értékelés lehet a vizsgálat során mért érték összehasonlítása a követelménnyel, vagy lehet akár még komolyabb szakmai mérlegelést igénylő ítéletalkotás. Az előbbi a szabványoknak megfelelő ellenőrzésre jellemző, az utóbbi pedig összetett, nem szabványos vagy nem rutin jellegű esetekben szükséges.

Az ellenőrzési folyamathoz tehát ismerni kell a követelményt, a követelménynek megfelelő vizsgálati módszert, szükség van vizsgálati eszközökre és megfelelő vizsgálati körülményekre, lényeges továbbá, hogy a vizsgálatot és az értékelést képzett, kellő jártasságú és szaktudású személyek végezzék

Egyébiránt pedig, mint az építőipari kivitelezés egyszemélyi és teljes körűen felelős vezetője, a felelős műszaki vezető feladata az általa irányított építőipari kivitelezési munkák folyamatos felügyelete, ellenőrzése, ha alvállalkozókat is alkalmaznak, akkor az alvállalkozó építőipari kivitelezők munkájának az ellenőrzése is.

A hozzáértő ellenőrzéssel és a vizsgálattal igazolható, hogy az építőipari kivitelezés az előírt követelményeknek megfelelően folyik, az elkészült munkarészek, és végül az épület megfelelnek a követelményeknek. A többi között ezért is lényeges, hogy az elvégzett ellenőrzéseket és vizsgálatokat időrendi sorrend alkalmazásával dokumentálni is kell.

Az építőipari kivitelezést kísérő ellenőrző vizsgálatok többfélék lehetnek:

A előzetes szemrevételezéses (vizuális) műszaki vizsgálat az ellenőrzendő épület (szerkezet) szemmel látható paramétereit vizsgálja az adott épületre vonatkozó követelmények szerint. Emellett kiterjed a vizsgálandó anyag vagy szerkezet esetleges hibáinak keresésére, az arra jellemző szemmel látható tünetek felismerése alapján.

Egyszerű, helyszíni műszeres vizsgálatok, amelyek a leggyakrabban méret- és alakvizsgálatok szoktak lenni. Jellemzőjük a könnyen mozgatható kéziműszerek alkalmazása. Egyszerű műszeres vizsgálatokkal ellenőrizhetők a méretek, a különböző felületi tulajdonságok, a nedvességtartalom, a hőmérséklet stb.

A bonyolultabb helyszíni műszeres vizsgálat már általában előre megtervezett és előkészített vizsgálatot jelent. Az építőipari kivitelezés folyamatához kapcsolódó ellenőrzési és vizsgálati tervet jellemzően az építőipari kivitelező, illetve a felelős műszaki vezető készíti el, valamint gondoskodik a végrehajtásáról is.

Egyes épületek, bizonyos építmények átadás-átvételi eljárása összekapcsolódhat próbaterheléssel vagy üzemi kísérlettel, ami igen alapos előkészítést és tervszerűséget is egyaránt igényel. Ilyen jellegű vizsgálatokra egyébként szükség lehet épületdiagnosztikai céllal a komolyabb építési hibák pontos feltárása okán, vagy régi épületek további sorsát érintő megalapozott szakmai döntések előkészítésére.

Egyebekben pedig, az építőipari kivitelezés közben laboratóriumi vizsgálatokra akkor kerül sor, ha a minőségügyi terv, az ellenőrzési és vizsgálati terv vagy szabvány előírja a vizsgálatot a megfelelőség igazolás kellékeként.

Káresetek a tervezés, a szállítás, a kivitelezés, valamint a próbaüzem időszakában: 

Károk a tervezés időszakában: a tervezésnél a leggyakrabban előforduló károkat az egyes helyszíni körülmények figyelmen kívül hagyása, a tervezés alapjául szolgáló adatok helytelen, pontatlan vagy hiányos figyelembevétele, a szaktervezői egyeztetésekből vagy azok hiányából fakadó hibák, pontatlanságok alapozzák meg. Közbevetésként még annyit, hogy napjainkban már egyre ritkábban fordul elő a szabványoktól, előírásoktól eltérő vagy azokat figyelembe nem vevő tervezés, illetve általában tervezői szakszerűtlenség.

Lényeges kapcsolódó tudnivaló, hogy napjainkban a tervezési munka gyakran előforduló túlságosan rövid határideje, időbeni szorítottsága, az ennek következtében fölmerülő, jelentősebb mértékű helyszíni tervezői művezetési igény kedvezőtlenül befolyásolja a károkhoz vezető műszaki tervezési hibák számának az alakulását.

Ezen kívül pedig, az úgynevezett szakaszos tervszolgáltatás jóval nagyobb tervezői rutint és szakmai fegyelmet igényel, különösen abban az esetben, ha a tervezési program bármely oknál fogva időközben módosul.

A tervezői hiba nemcsak az épületekben keletkező úgynevezett dologi kárhoz vezethet, például: süllyedés, dőlés, leszakadás, mérethiba, dilatációs problémák, gépészeti elégtelenségek, tűzveszély, illetve ezek kezelésének a nehézségei, penészedés stb.

Hanem gyakorta keletkezik úgynevezett vagyoni kár, például: amikor a helyreállítás időszakában kiköltöztetés vagy részleges használaton kívül helyezés okán költségek merülnek fel, vagy veszteségek keletkeznek, például: bérirodaháznál, kórháznál, kereskedelmi, szolgáltató létesítménynél stb.

Súlyosabb esetben személyi baleset, vagy akár még haláleset is bekövetkezhet a tervezői felelősségre (felelőtlenségre) visszavezethető okokból. A tervezői kockázatok csökkentésére célszerű tervellenőrzést beiktatni a tervezési munka folyamatába.

Az ezirányú tapasztalatok szerint a tervezési hibák jelentős része úgymond durva hiba, amely sokszor egyszerű tévesztésből adódik. A tervezés során a négy szem mindig többet lát, mint két szem elvének kellene érvényesülnie. A leghelyesebb megoldás (ezen a szakmai területen is) a független külső ellenőrzési rendszer bevezetése volna, ami biztosíthatná a tervezési hibák nagy valószínűségű elkerülését. 

A szóban forgó ellenőrzésnek ki kellene terjednie úgy a tervellenőrzésre, mint az építéshelyi ellenőrzésre is egyaránt. A tervezési és építési hibák következményei rendszerint olyan súlyosak, hogy ehhez képest az ellenőrzés költsége minimálisnak nevezhető.

Idevonatkozóan még valami, egyre gyakoribb az, hogy a kiviteli tervdokumentációt az építőipari kivitelező vállalkozó készíti vagy készítteti. Ez praktikusan annyit tesz, hogy megszűnik az épület teljességére vonatkozó szerkezettervezői felelősség.

Igen nagy veszélyt is rejt magában, amikor például az egyik szakkivitelező a mélyalapozást, a másik a vasbeton szakmunkát, a további szakkivitelező a acélszerkezeti szerelést, vagy például a faszerkezeti szakmunkát tervezteti.

Ennek a szakszerűtlen és veszélyes gyakorlatnak sürgősen véget kellene vetni, mert az egyes szakági tervezések tökéletessége esetében sem mindig biztosítható az egész épület hibátlansága, ha hiányzik mindezek szakszerű generál tervezői összefogása.

Károk a szállítás során: a szállítmányok körében, függően persze a szállítás módjától (vízi, szárazföldi, légi úton történő szállítás), illetve ezen belül a raktározás, a be- és kirakodás, valamint a szállítás folyamatától, a keletkező károk lehetnek az úgynevezett elemi károk (tűz, villámcsapás, árvíz, földrengés); a szállítóeszközt ért balesetből származó károk (süllyedés, lezuhanás, karambol, burulás, stb.); illetve az emberi cselekedettel összefüggő (rongálás, lopás, dézsmálás, rablás, felgyújtás stb.) jellegűek. Ezért a szállított eszközök, anyagok, áruk megfelelő biztosítási védelméről időben gondoskodni kell.

Károk a kivitelezés időszakában:

Az építőipari generál kivitelezés során már igen színes és változatos kárkép vázolható föl. Ezek  többnyire a legismertebb, leglátványosabb, illetve a legemlékezetesebb esetek, amelyeket általában a média (sajtó, rádió, tv) is széles körben hírül ad.

Néhány ilyen közismert esetként marad meg, nemcsak a szakma emlékezetében, hanem a szélesebb nyilvánosság előtt is, egy-két komoly baleset. Például: sportcsarnok tetőzetének beomlása, darubontáskor történt gémszakadás, épülettűz a bitumenes szigetelés készítésekor, tetőszerkezeti tűz a tetőn végzett hegesztéssel összefüggésben, épületsüllyedés talajmechanikai / talajtömörségi problémák kapcsán, épületomlás mélyalapozásnál a kitámasztások nem kielégítő megoldása miatt stb.

Általánosan fölismerhető az építőipari generál kivitelezés / szakkivitelezés időszakában bekövetkező káreseteknél, hogy jellemzően nem egy ok vezet a végzetes eseményhez, hanem több kedvezőtlen körülmény együttes hatása vált ki hirtelen bekövetkező és az adott pillanatban gyakorlatilag már kivédhetetlen káreseményt.

Károk a probaüzem során: a probaüzem az épületek létesítésének a kockázatok szempontjából is az egyik legkritikusabb szakaszának nevezhető. Ekkor ugyanis az épület teljesítmény-paraméterei az úgymond hétköznapi (normál) igénybevételhez képest túlterhelés mellet kell, hogy igazolódjanak.

Ez az üzemmód mindenképpen feszített állapot, még akkor is, ha a próbaüzemi személyzet a szokásosnál nagyobb technikai és szakmai fölkészültséggel van jelen, mégis ezidőalatt megnövekednek azok a veszélyek, amelyek végül kárhoz vezethetnek. Ilyenek lehetnek példának okáért: a tűz-, a robbanásveszély, a különféle gépek, berendezések törésének, illetve a személyi baleseteknek a veszélye egyaránt.

Az építési hibákkal kapcsolatos általános tapasztalatok:

Az egyedi építési hibák alapján általánosítható tapasztalatok fogalmazhatók meg, alább következik ezek közül néhány példaként:

Az épületek méreteinek a növekedésével járó meghibásodások csupán a mozgási hézagokkal nehezen kerülhetők el. Igen gyakoriak a csatlakozási, tömítési hibák, hőhidak.

Azonos szerkezetű földszintes, többszintes épület meghibásodási jellege, gyakorisága eltérő, ugyanis a többszintes épületek naptól, éghajlati viszonyokból adódó terhelése az egyes égtájakon igen eltérő, ebből következően a meghibásodási hajlam is növekszik.

A gyorsan megépített, de nem szerelt jellegű épületek technológiailag egyébként szükséges várakozási ideje elmarad, akkor ebből több hiba is származhat, általában származik is.

A téli időszakban kivitelezett épületeknél az egyre fejlettebb technológiai eljárások mellett is, sajnos gyakran fordulnak elő meghibásodások, különösen a fagypont körül többször változó hőmérséklet lehet veszélyes károkozó.

Az őszi időszakban történő első épületűtés főleg a nedvességre érzékeny munkákra, valamint a felületképzésekre lehet káros. A szerkezetkész épületeket érő nedvesség, rendszeres ázás, erősen hátráltatni képes a műszakilag megfelelő színvonalú befejezést.

A nem megfelelő anyag felhasználása, az építés kivitelezési munka közbeni hiányosság általában még a műszaki átadás előtt észrevehető hibák forrása.

Az épület átadásának időpontja egyben az állagromlás megkezdődésének a pillanata is. Egyes épületrészek, különösen a felületkezelések, az épület átadása után néhány év múlva már felújításra szorulnak. Ez többnyire a kisebb költségráfordítási igény következménye, ezért nem tekinthető építési hibának, inkább a használatból adódó vátozásnak.

Az épületingatlan szakszerűtlen műszaki üzemeltetése esetén, bizony rövid időn belül megjelennek a meghibásodások, például: a tetőszigetelésnél. A takart helyeken bekövetkező meghibásodások esetén, mint például: hegesztési csomópontnál, hőszigetelő rétegnél, talajvíz-behatolásnál stb. az adott szerkezetet mielőbb szükséges hozzáértően feltárni, majd szakszerűen meghatározni a javítási teendőket.

Az építési hibák jellege:

Volt idő, amikor az építési hibákat csupán a tervezési, a kivitelezési és az anyaghibák csoportjába sorolták. Napjainkban már a gyorsan fejlődő technika következtében az anyagok, a szerkezetek, a berendezések stb. piacán sok lehetőség közül választhatunk. Ugyanakkor viszont az ezzel összefüggésben történő hiányos tájékoztatás (is) építési hibához vezethet, ez az úgynevezett kommunikációs hiba.

Az építési kivitelezési eljárások is egyre gyorsabban változnak, nem minden építőipari (generál) kivitelező vállalkozó vagy építő iparos mester tud (kvázi mindenből) kellően fölkészülni, ez az úgynevezett ismerethiány okozta hiba.

Az építőipari kivitelezés üteme napjainkban már igencsak (talán túlságosan is) fölgyorsult, ez építési, szerelési kivitelezési technológiai sorrend felcserélődéshez, várakozási idő elhagyáshoz vezethet, ez az úgynevezett időzavar okozta hiba.

A meglévő épületingatlan: felújítása, korszerűsítése, átalakítása, átépítése, tetőtér-beépítése, egyéb bővítése, rekonstrukciója stb. esetén az építési hiba keletkezésének az esélye nagyobb, mint az új épületek (generál) kivitelezése során.

Épületingatlan visszabontás, csatlakoztatás során váratlan események fordulhatnak elő. Műszaki állapotot többnyire szemrevételezéses épületdiagnosztikával szükséges megállapítani, gyakran azonnal. Az építési feladatokat meg kell változtatni, ennek során megalkuvásokra is sor kerülhet, aminek olykor építési hiba a következménye.

A méretezés szó hallatán a legtöbb tervező mérnök a vasbeton födémek, vasbeton és fémépületek erőtani tervezésére gondol. Pedig az utóbbi időben már egyre több rész-szakterületen kell számszerű méretezést készíteni, például: a hőtechnika, az akusztika, a rögzítéstechnika, a tömítéstechnika, a ragasztástechnika stb. területeken is. Begyakorlottság hiánya, a méretezés lebecsülése az építési hibák egyik gyakori okozója.

Az épületekben egyre több a különböző berendezés, valamint a hozzájuk kapcsolódó vezetékek sokasága kerül elhelyezésre. A vezetékek egymáshoz viszonyított elrendezése, a megvalósításuk sorrendje szabályokhoz kötött. A nem terv szerinti, hanem az épületen kényszerűségből úgymond kitalált vezetékszerelés is lehet építési hibaforrás.

Az építési hibák felismerése: 

Az építési hibák meghatározó része felismerhető az úgynevezett szemrevételezéses (vizuális) épületdiagnosztikai vizsgálattal (1). Az építési hiba mértékének megállapítására építéshelyi műszeres szakvizsgálatokra kerülhet sor (2). Ezekhez a szakértői (szak / cél) vizsgálatokhoz speciális mérőműszereket, diagnosztizáló készülékeket fejlesztettek ki. Gyakorta előfordulnak az akkreditált laborvizsgálatok, főleg vitás esetek során (3).

A szakértőnek mindhárom, fent említett, szakmai eljárásnál szelyesen jelen kell lennie, részt kell vennie, illetve közre kell működnie. Akadnak olyan speciális esetek, amikor az építési hiba okát, a várható kárt csak azon a szűkebb rész-szakterületen működő mérnök szakértő tudja korrekt módon meghatározni, ilyenkor célszerű a specialista közreműködése.

A szemrevételezéses (vizuális) épületdiagnosztikai vizsgálat elve: 

A szemrevételezéses (vizuális) diagnosztika a vizsgálandó anyag, szerkezet, épület, illetve technológia vagy folyamat megalapozott szakmai ismeretét (is) megköveteli, ezért a vizsgálatra mindig fel kell készülni szakmailag is.

Meg kell ismerni a műszaki jellemzőket, az alkalmazási területet, illetve az alkalmazási korlátokat, a beépítés, a felhasználás, a kivitelezés technológiáját, a jellemző hibákat, a károsodási folyamatokat, valamint azok tüneteit, továbbá a tárolásra, a kezelésre vonatkozó követelményeket is egyaránt.

A fentiekhez a vonatkozó szabványok, a műszaki előírások, a szakmai protokoll, a termékismertetők, a technológiai utasítások, a gyártótól származó adatok mellet a szakirodalom is segítséget nyújt.

A szakszerű vizsgálathoz szükséges a vonatkozó tervek, illetve a tervdokumentáció alapos áttanulmányozása is. A tervdokumentáció tartalmazza az ellenőrzés alapkövetelményeit.

A vizsgálat megkezdése előtt szükséges: az ellenőrző vizsgálat tárgyának és terjedelmének pontos behatárolása; a vizsgálandó elemek, minták mennyiségének meghatározása, illetve annak a meghatározása, hogy egy vizsgált mennyiség alapján mekkora tételről jelenthető ki nagy biztonsággal, hogy a követelményeknek megfelel.

A vizsgálat a következőkre terjed ki: tervekkel való egyezőség vizsgálata, a beépített anyagok, szerkezetek azonosítása (típus, beépítési sorrend, rétegrend stb.); a külső megjelenés vizsgálata a szemmel vagy más érzékszervvel (szenzorikus vizsgálat), például: tapintással, hallással, szaglással érzékelhető jellemzők vizsgálata alapján, attól függően, hogy az valamilyen információt nyújt-e a megfelelőség szempontjából fontos műszaki jellemzőkről (például: szín, felületi struktúra, érdesség, nedvesség, oldószer szag, rezgés, kopogó- éles, vagy tompa hangzás stb.);

működtetési vizsgálat (például: a nyílászáróknál); méret- és alakellenőrzés szemrevételezéssel vagy egyszerű eszközökkel (például: függőón, vízmérték stb.); a szerkezet épsége, felületi hibák, sérülések jellege, száma, helye, mértéke; más jellegű hibákra vagy károsodásokra utaló tünetek keresése; azonos szerkezetek vagy anyagok összehasonlítása, egyezőség vagy eltérés megállapítása; valamint a beépítés és a szerkezeti csatlakozások ellenőrzése.

A szemrevételezéses (vizuális) épületdiagnosztikai vizsgálat alapján észlelt jelenségek kiértékelése mindenkor igen alapos szakmai mérlegelést igényel.

Az értékelés eredménye lehet: megfelelő, nem megfelelő, további vizsgálata szükséges (pl.: műszeres szakvizsgálat, mintavételen alapuló, akkreditált laboratóriumi célvizsgálat).

A nem megfelelő minősítés esetén is többféle további intézkedés lehet szükséges, amely az eltérés jellegétől, mértékétől, a javítás lehetőségeitől stb. függ, ezért ebben a szakaszban jellemzően konzultálni szükséges az ügyben illetékes személyekkel.

A vizsgálati módszer kiválasztása:

A számértékkel megadott követelményekhez általában meghatározott vizsgálati módszer szokott tartozni, ilyenformán pedig a követelményérték csak a hozzá tartozó vizsgálati módszerrel együtt értelmezhető.

Példának okáért: a betonszilárdság szabványos méretű, meghatározott korú és számú próbatestet meghatározott módon terhelve állapítható meg, más módon vizsgálva ugyanis más szilárdsági értéket kapunk.

A vizsgálatok tervezése azon kérdésekkel kezdődik, hogy: mit, mikor és hogyan kell megvizsgálni ahhoz, hogy az épület kivitelezésének befejezése után annak megfelelőségéről megalapozottan lehessen nyilatkozni.

Mit vizsgáljunk? Azt az anyagot, szerkezetet vagy szakmai munkafolyamatot, amelynek hatása van az épület minőségére. Az anyag, a szerkezet vagy a szakmai munkafolyamat azon jellemzőit, amelyekre a meghatározott követelmények vonatkoznak, figyelembe véve a követelmények közötti fontossági sorrendet. Nem szükséges minden elem vagy darab vizsgálata, amennyiben az úgynevezett mintavételes vizsgálattal jól jellemezhető az egész (épület) tétel, szerkezet, folyamat stb.

Mikor vizsgáljuk? Leginkább közvetlenül az elkészítés után vagy az eltakarás előtt, amikor az esetleges hiba még nem okozott további kárt, és a javítás is még a legkisebb költségráfordítással megoldható lehet. A vizsgálat akkor halasztható, ha egyébként utólagos vizsgálattal is igazolható a megfelelőség, és az utólag észlelt esetleges hiba javítható, helyrehozható minőségromlás, használatiérték-, illetve biztonság-csökkenés, jelentős anyagi kár, és határidő eltolódás nélkül. 

Ugyanakkor, az építési minőség szempontjából kényesebb szerkezetek kivitelezésekor a szakmai folyamatot kísérő célirányos építési műszaki ellenőrzés erősen indokolt is lehet. Ekkor a célzott műszaki ellenőrzés a kivitelezéssel párhuzamosan történik, és a vizsgálat tárgya maga az adott szakmai munkafolyamat.

Hogyan vizsgáljuk? A szabványos vagy a műszaki előírásokban megadott követelmény értékek a hozzájuk tartozó vizsgálati módszerrel mért értékekkel hasonlíthatók össze. Egyedi követelmények esetén egyedi vizsgálati módszerek kidolgozása válhat szükségessé, amely többnyire igen komolyan megalapozott, többirányú, jellemzően a társ-szakágakra is kiterjedő szakmai felkészültséget (is) igényel.

A vizsgálat lehet: helyszíni szemrevételezéses, helyszíni műszeres, vagy műszeres laboratóriumi. Lehet: mintadarabos, mintavételes vagy modellvizsgálat.

Az építéshelyi műszeres vizsgálat jellemzően néhány speciális műszerre és berendezésre korlátozódik. Az alapos vizsgálat helye a laboratórium, hiszen ott a műszerek és az eljárások a hiba okának megállapítását szinte minden esetben lehetővé teszik.

A mintavétel:

A vizsgálati eredményeket befolyásolja a mintavétel módja, ezenkívül a vizsgálati eredmény értékelésénél jelentősége lehet a mintavétel helyének és a minták számának is egyaránt.

Szabványos vizsgálatok esetében a szabvány általában megadja a mintavételnek a módját. A mintavétel a vizsgálatra kerülő termékek, szerkezetek vagy mintadarabok / próbatestek kiválasztását jelenti, és beletartozik a mintavétel helyének, gyakoriságának, méretének, darabszámának, illetve a mintavétel körülményeinek a meghatározása.

Ezen kívül, a mintavételnek része a megfelelő csomagolás, tárolás, szállítás és kezelés is, ha mindezeknek hatása van (vagy lehet) a vizsgálati eredményre.

A szemrevételezéses vizsgálatnál vagy dokumentáció ellenőrzésnél is értelmezhető a mintavételes vizsgálat fogalma. Amely azt jelenti, hogy az ellenőrzendő dolog: anyag, szerkezet, szakmai folyamat, épületelem, épületrész, épület - teljes terjedelmét reprezentáló, többnyire véletlenszerűen kiválasztott minta vizsgálatára kerül sor, de a vizsgálat eredménye a dolog egészére vonatkozik.

Mintavételnél fő alapelv az, hogy jellemezze a vizsgálandó anyag minőségét, mennyiségét. A jellemezni kívánt anyag, szerkezet tulajdonságait megfelelően képviselje.

Ez beépített anyagok esetében nem mindig egyszerű dolog abban az esetben, ha adott észlelt jelenséget akarunk a mintákon bizonyítani. Nehézséget jelent, hogy az észlelt jelenség a kivett mintán milyen mértékig jelenik meg, illetőleg a későbbi vizsgálatok eredményeit milyen mértékig befolyásolja. 

A vizsgálat végrehajtása:

A vizsgálat elvégzésének a feltételei: a követelmények ismerete; a követelményhez tartozó vizsgálati módszer kiválasztása; a vizsgálandó épület (épületrész, épületelem, szerkezet, anyag stb.) és a vizsgálati módszer függvényében kiválasztott minta, ami a vizsgálat tárgya; a vizsgálathoz kapcsolódó dokumentumok, feljegyzések, például: vizsgálati utasítás, vizsgálati terv, ellenőrzési napló vagy formanyomtatvány; a megkövetelt mérési pontossággal összhangban lévő vizsgálóeszközök, mérőberendezések, hitelesített vagy kalibrált állapotban; a vizsgálat körülményeire előírt követelmények teljesülése, például: fényviszonyok, hőmérséklet, páratartalom stb.; a felkészült, szakképzett és gyakorlott, tapasztalt szakemberek, illetve szakszemélyzet; az érdekelt felek jelenléte a mintavételen és / vagy az ellenőrzésen.

A vizsgálati feljegyzések: 

A vizsgálatokról olyan feljegyzést kell készíteni, amelyből egyértelműen megállapítható, hogy a vizsgálat az előírt feltételeknek megfelelően történt. A feljegyzésben legyen feltüntetve minden olyan körülmény, amely lehetővé teszi, hogy a vizsgálatot azonos módon és azonos körülmények mellett megismételjék, ha szükség van rá.

A vizsgálati jelentésnek vagy jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell minden adatot és mért értéket, amely alapján a vizsgálati eredmények kiértékelése elvégezhető.

A vizsgálati jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell: a vizsgálat tárgyát, a termék megnevezését; a vizsgálat módszerét; a vizsgálat helyét és idejét; a vizsgált minták azonosítását és mennyiségét; a vizsgálati körülményeket, ha azok hatással vannak a mérési eredményre; a vizsgálathoz használt mérőeszközök felsorolását és a mérési bizonytalanságot; a mért értéket; a vizsgálatot végző szakemberek nevét, beosztását, aláírását.

Amennyiben a vizsgálatot független (akkreditált) laboratóriumban végzik, akkor a vizsgálati jegyzőkönyv tartalmazza még: a laboratórium megnevezését, címét, hivatkozást az akkreditált, kijelölt státusra; a megrendelő nevét, a megrendelés adatait; a vizsgálatért felelős nevét, beosztását, aláírását; a vizsgálati jegyzőkönyv keltét; a nyilatkozatot arról, hogy a vizsgálati eredmények csak a megvizsgált mintára vonatkoznak.

A vizsgálati eredmények értékelése: 

Az értékelés a követelmény, illetve a követelményértékek és a vizsgálati eredmények összehasonlítását, valamint a mérlegelését jelenti. Amelynek alapján megállapítás születik a megfelelőségre vonatkozóan. A több mérési eredményt adó vizsgálati módszerek általában tartalmazzák a kiértékelés szisztémáját (átlag, súlyozottátlag-képzés stb.), ennek alapján kell meghatározni a vizsgálati eredményt.

A követelménytől való eltérés megengedett mértékének az ismeretében megállapítható, hogy a vizsgálat eredménye megfelelő vagy nem-megfelelő. Nem-megfelelő minősítés esetén mérlegelés és értékítélet alapján lehet dönteni a szükséges további intézkedésekről.

Az ellenőrzés eredményének dokumentálása: 

Az ellenőrzés elvégzését és az eredményét dokumentálni kell. A dokumentum tartalmazza a követelményt, valamint a megfelelőségre vonatkozó megállapítást az elvégzett vizsgálatokra hivatkozva. A dokumentumban célszerű a vizsgálati jegyzőkönyvre hivatkozni, vagy értelemszerűen feltüntetni mindazt, amit a vizsgálati feljegyzés tartalmaz.

A dokumentum alapján mindig egyértelműnek kell lennie, hogy ki végezte az ellenőrzést, ki végezte a vizsgálatot. Mivel nem szükségszerű, hogy ezeket egy személy vagy ugyanaz a szervezet végezze. Például az építési műszaki ellenőr a követelményeknek való megfelelőséget az építőipari kivitelező, vagy független (akkreditált) vizsgálószervezet vizsgálataira alapozva is megállapíthatja.

Az építőipari (generál) kivitelezés szakmai folyamatának a felelős szakmai irányítása, tervszerű felügyelete, ellenőrzése egyaránt a felelős műszaki vezető feladata és hatásköre. Aki a szakmai feladatának elvégzésének tényét, a megfelelő eredményt az elektronikus építési naplóba (e-naplóba) bejegyzi.

Az elektronikus építési naplóba (e-naplóba) az építési műszaki ellenőr is tehet bejegyzéseket, aki a megbízója (az építtető) képviseletében kíséri figyelemmel az építőipari (generál) kivitelezést. Ugyanakkor, az építési műszaki ellenőr szakmai tevékenysége nem csökkenti a felelős műszaki vezető ellenőrzési kötelezettségét. Hiszen a felelős műszaki vezető az építkezés egyszemélyi és teljes körűen felelős szakmai irányítója.

Az építési műszaki ellenőrnek ajánlott a saját használatra részletesebb feljegyzéseket készítenie, mint amit az e-építési naplóra vonatkozóan a rendelkezés előír a részére. 

A feljegyzés: bizonyítja, hogy az ellenőrzést a tervnek megfelelően végezték; rögzíti az ellenőrzés eredményét; meghatározza a nem-megfelelő ellenőrzés eredménye alapján szükséges intézkedéseket; bizonyítja, hogy az elrendelt intézkedés megtörtént és eredménye megfelelő volt; dokumentálja a nem-megfelelő eredmény körülményeit, amely alapján elemezni lehet a nem-megfelelőség okát annak megszüntetése érdekében.

A feljegyzésre külön ellenőrzési naplót lehet alkalmazni, vagy más módon rögzíteni az eredményeket és adatokat, illetve összekapcsolni az ellenőrzési tervvel.

Az építési hiba dokumentálása: 

Az építéshelyen tapasztalt hibát az elektronikus építési naplóban is rögzíteni kell. Készítendő jegyzőkönyv is, ha a tényállás csak terjedelmesebb irattal rögzíthető megfelelő módon, illetve akkor is, ha többek számára szükséges megküldeni a jegyzőkönyvet.

Lényeges követelmény, hogy a jegyzőkönyvbe csak a tapasztalt eltérések, azok számszerű értéke kerüljön, és azt az érintettek hitelesítsék. A meghibásodás okáról a hibafeltárás résztvevői általában eltérően szoktak vélekedni, ebből következően ezeket a különböző véleményeket a valós tényekkel összekeverve nem szabad rögzíteni, mert ez a későbbiekben befolyásolhatja az objektív elbírálást. Hiszen az építésügyi (igazságügyi) mérnök szakértő részére csak a hiteles tények szolgálhatnak alapul.

Intézkedés vészhelyzet esetén:

Az építési hibáknak van egy csoportja, amely vészhelyzetet hozhat létre:

Példaként: a helyszínen betonozott vasbeton födém alátámasztásának elégtelensége miatt beomlás kezdődik, ilyenkor az anyagi kár csökkentése másodlagos feladat, statikus mérnök jelenléte nélkül a szerkezetet nem szabad megközelíteni, bontani.

Példaként: a függőleges és vízszintes felületekről a vakolat nagyobb, összefüggő és súlyos darabokban válik le, ilyenkor azonnali intézkedésként, a veszélyeztetett területnél nagyobb részt haladéktalanul el kell keríteni.

Példaként: a faanyagú fedélszerkezet (fa tetőszerkezet) korhadás következtében részben bedől, ilyenkor a bontás előtt a szükséges biztosító alátámasztásokat el kell készíteni, és csak azután szabad a további részt bontani.

Példaként: a tetőhéjalásokat (tetőfedéseket) a készítés során a vihar megbonthatja, a kármentés érdekében a vihar elmúltáig a tetőzetet nem szabad megközelíteni, nagy felületű hullámlemezeket, bádogozásokat csak felülről lefelé szabad leemelni, és akkor is csak biztonságos munkaszintről.

Vészhelyzet esetén az építési műszaki ellenőrnek az építésen dolgozókkal történő együttműködése különösen fontos, felelősséggel is tartozik.

Teendők vészhelyzet esetén:

A közvetlen, esetleg közterületre is kiterjedő életveszély megszüntetése (körülkerítés, rögzítés, alátámasztás csak saját veszélyeztetés nélküli mértékig); szükség szerint mentők, tűzoltóság, rendőrség és a statikus mérnök értesítése; az illetékes önkormányzati építésügyi hatóság, az építésfelügyeleti hatóság értesítése; a tulajdonos, építtető, használó értesítése; a vészhelyzetben érdekelt építőcégek, egyéb vállalkozások értesítése; a biztosítótársaság értesítése. 

Az esemény minden részletét (időpont, esemény jellege, esetleges sérültek, tanúk, hatóságok, mennyiségi adatok stb.) és az intézkedéseket jegyzőkönyvben kell rögzíteni, ezt a vészhelyzet minden jelen lévő közreműködőjével alá kell íratni.

.

Az építési hibák és a szabványok  

Az építőipari kivitelezésre vonatkozó előírásokban meghatározott követelmények teljesítésének a részletes módját gyakran szabványok és a műszaki előírások tartalmazzák. A szabványok (hasonlóan a jogszabályokhoz) a műszaki szabályozás fontos eszközei, a szerepük és a céljuk azonban lényegesen különbözik. 

Kapcsolódó történeti áttekintés: 

A szabványosítás Magyarországon a XIX. század második felében kezdődött meg azzal, hogy 1868-ban a fiumei vasút építésénél kötelezővé tették a sínek, tapfák, valamint a felépítmények szabvány szerinti elkészítését.

Az építőanyagok szabványosítását 1875-ben kezdték, Ybl Miklós irányításával.

Idővel aztán a szabványosítás szervezeti keretei is létrejöttek, majd többször változtak is. Az 1948. évben került az állam közvetlen irányítása alá, majd 1951-ben létrehozták állami szervezetként a Magyar Szabványügyi Hivatalt.

A szabványok készítésének alapelve, tartalma és hatálya az idők során fejlődött, változott. A korábbi leíró jellegről áttértek a követelmény elvén alapulóra. A fejlődő vizsgálati eljárások a követelmények pontosabb meghatározására teremtettek jobb feltételeket.

Az állami keretek között a szabványok jogszabály jellegű normaként funkcionáltak, kötelezően alkalmazták őket. Csak hatósági engedély esetén lehetett a szabványtól eltérni. Idővel aztán a hatályos szabványok állománya már közel 20 ezerre duzzadt, ezzel pedig ezen a területen is létrejött a túlszabályozottság.

A nemzeti szabványok:

A nemzeti szabványosításról szoló 1995. évi XXVIII. törvény teremtette meg a keretét egy a piacgazdasági követelmények és az európai gyakorlatnak megfelelő nemzeti szabványosítási rendszernek.

A törvény keretjellegét erősíti a célmegjelölés: A törvény meghatározza a nemzeti szabványosítás szervezeti kereteit, működésének főbb elveit, követelményeit, kapcsolatrendszerét és gazdálkodásának főbb eszközeit.

A szóban forgó törvény egyik legfontosabb rendelkezése annak kimondása, hogy a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes, mint ahogy az alkalmazás önkéntessége a nemzetközi és az európai szabványosításnak is lényeges eleme.

Ugyanakkor, az önkéntesség nem jelenti azt, hogy a szabvány előírásai alól gyengítő értelemben el lehet térni. Az önkéntesség itt akként értelmezendő, hogy a szabvány így lehetővé teszi a műszaki fejlődést és a minőség színvonal növelést.

A hatályos szabványok akkor válnak jogi értelemben is kötelezővé, amikor az adott szerződő felek ebben megállapodnak. 

A kapcsolódó fogalmak:

A szabványosítás: olyan tevékenység, amely általános és ismételten alkalmazható megoldásokat ad fennálló vagy várható problémákra azzal a céllal, hogy a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb legyen.

A szabvány: elismert szervezet által alkotott vagy jóváhagyott közmegegyezéssel elfogadott olyan műszaki (technikai) dokumentum, amely tevékenységre vagy azok eredményeire vonatkozik és olyan általános és ismételten alkalmazható szabályokat, útmutatásokat vagy jellemzőket tartalmaz, amelyek alkalmazásával a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb.

A magyar nemzeti szabvány: a magyar nemzeti szabvány olyan szabvány, amelyet a magyar nemzeti szabványügyi szervezet (Magyar Szabványügyi Testület - MSZT) alkotott meg vagy fogadott el, és tett a nyilvánosság számára hozzáférhetővé. A nemzeti szabvány jele: MSZ (Magyar Szabvány). Ez a szabványjel más szabványon nem használható.

Az Európai Unió tagállamaiban a nemzeti szabványrendszert egyre inkább a nemzetközi (európai) szabványok határozzák meg. A szabványok kidolgozása nemzeti szintről átkerül a nemzetközi szintre. A nemzetközi szabványosítási tevékenységet a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) koordinálja.

Azokon a területeken, ahol nemzetközi (európai) szabvány van, nincs helye külön nemzeti szabványnak, illetve ezeket a szabványokat át kell venni és a hatályos nemzeti szabványok közé kell iktatni.

A nemzetközi szabványt bevezető magyar szabvány jele: MSZ ISO. Az európai szabványokat bevezető magyar szabványokat: MSZ EN jelöléssel, az úgynevezett európai előszabványokat bevezető magyar szabványokat: MSZ ENV jelöléssel különböztetik meg.

Az európai szabványként elfogadott nemzetközi szabványnak hazai jelölése: MSZ EN ISO. A hatályos magyar szabványokat az MSZT által évente kiadásra kerülő "A magyar nemzeti szabványok jegyzéke" című kiadvány sorolja fel.

A nemzeti szabvány nem lehet jogszabállyal ellentétes. A nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes, azaz külön jogszabályi előírás hiányában nem kötelező, ez azonban nem jelenti azt, hogy a szabvány előírásai alól gyengítő értelemben el lehet térni.

Műszaki tartalmú jogszabály is hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy az adott jogszabály vonatkozó követelményei is teljesülnek.

A épületekkel szemben támasztott követelmények egy része, mint például: a hő- és zajvédelem, a jogszabályok mellett szabványban rögzített. Általában is elmondható, hogy az épületszerkezetek tervezését, méretezését nagyon gyakran szabványok alapján végzik.

Tipikusan ilyenek a tartószerkezeti méretezési szabványok. Az épületbe betervezett berendezések, szerkezetek kiválasztásához is szabványokat (termékszabványokat) vesznek igénybe. Az építőipari kivitelezési tevékenység biztonsági, munkavédelmi stb. követelményeit az esetek többségében szintén szabványok rögzítik.

A szabványoknak fontos szerepe van az építészeti műszaki tervdokumentációk összeállításánál is. Jogszabályi előírás ugyanis, hogy a tervdokumentációban az úgynevezett alapvető követelmények teljesítését a vonatkozó nemzeti szabványok vagy azokkal legalább egyenértékű műszaki megoldás alkalmazásával kell biztosítani.

Ugyancsak követelmény, hogy a hatósági eljárásokban használt tervdokumentációkat általános esetben a vonatkozó hatályos nemzeti szabványokban meghatározott jelölésekkel kell készíteni.

Az egyes építési termékek (anyagok, szerkezetek, berendezések) megfelelőségének igazolása a vonatkozó szabvánnyal vagy műszaki előírással (együtt: műszaki specifikáció) való összevetésen alapul. A megfelelőség igazolására elsősorban az úgynevezett harmonizált európai szabványok és az európai műszaki engedélyek (ETA) szolgálnak.

Uniós csatlakozásunkat követően a megfelelőségigazolás legfontosabb dokumentumai éppen a honosított harmonizált európai szabványok, illetve az európai műszaki engedélyek (ETA), magyar műszaki specifikáció csak akkor alkalmazható, ha megfelelő európai dokumentum áll rendelkezésre.

A harmonizált szabvány az európai szabványok újabb, speciális csoportja, amelyik konkrét műszaki előírásokat is tartalmaz az EU úgynevezett új megközelítésű irányelveinek (New Approach Directives), jogszabályainak figyelembevételével.

Az irányelvek (mint jogszabályok) a közérdeket megtestesítő alapvető követelményeket rögzítik, a műszaki részletek meghatározása pedig ezen harmonizált szabványok feladata.

Az új megközelítésű irányelvek mint jogszabályok átvétele és alkalmazása az EU tagállamai számára kötelező, ebből következően az ezekben rögzített alapvető követelmények is megfelelően érvényesülnek az egyes országokban, megteremtve ezzel az unión belül a biztonság egységes szintjét.

Tehát a harmonizált szabványok azáltal biztosítják az irányelvben foglalt alapvető követelmények kielégítését, hogy az adott termék teljesítményjellemzőit ennek megfelelően határozzák meg.

Egyébiránt a harmonizált európai szabványok átvétele ütemesen történik, bár a rendelkezésre álló források szűkössége okán gyakorta előfordult az a megoldás, hogy az európai szabványt angol nyelven hirdették ki, és csak a címét fordították magyarra.

 Az Európai Unióban a CE megfelelőségi jelölés igazolja, hogy az adott termék kielégíti a rá vonatkozó irányelvben, illetve harmonizált szabványban rögzített követelményeket.

CE jelet csak az a termék kaphat, amelyet jogszabályban meghatározott megfelelő értékelési eljárásnak vezettek alá. Az Európai Unió piacán csak CE jelölésű termék forgalmazható korlátozás nélkül.

A szabványok rendeltetése:

A köztudatban a minőség gyakorta csupán a szabványoknak történő megfelelést jelent. Persze nem vitás, hogy a szabványoknak a minőség szempontjából valóban komoly jelentősége van, ugyanakkor a szabványok és a minőség kapcsolata ennél összetettebb.

A szabvány általában valamilyen szakmai vagy társadalmi közösség számára készül azzal a céllal, hogy: a kor szakmai és technikai színvonalának megfelelő ismereteket és fejlesztési eredményeket széles körben elterjessze; az élet, az egészség, a környezet, a vagyon, a fogysztói érdekek védelmét és biztonságát szolgálja; segítse a termékek és szolgáltatások szabad mozgását a közösség érdekei szerint; megalapozza a megfelelőség tanúsítás követelményrendszerét; segítse a minőségvédelmet.

A szabványok általános és ismételten alkalmazható eljárásokat és műszaki megoldásokat adnak, amelyeket közmegegyezéssel fogadtak el, és optimális megoldást kínálnak a különböző érdekelt felek számára.

A szabvány kidolgozásában önkéntes alapon, a nyilvánosság és a nyitottság elvének megfelelően, minden érdekelt szervezet vagy természetes személy rész vehet.

A szabványosításban az ellemtmondás-mentesség elve praktikusan azt jelenti, hogy a szabványon belül, a különböző szabványok között, valamint a szabványok és jogszabályok között nem lehet ellentmondás.

A szabványosításnak különböző szintjei vannak attól függően, hogy mi az a közösség, amelynek a számára készül. A vállalati, a szakmai, a nemzeti és a nemzetközi szintű szabványok egymásra épülhetnek, de mindenképpen összehangoltnak kell lenniük.

Az alacsonybb szintű szabványok nem lehetnek ellentmondásban a magasabb szintű szabványokkal. A szabványok abban a közösségben nyilvánosak, amelynek a számára készülnek. A nyilvánosság a magasabb szinteken növekszik azáltal, hogy a kidolgozásban és felhasználásban érdekeltek köre is egyre szélesedik.

A szabványok alkalmazása minden szinten önkéntes annak érdekében, hogy a szabvány ne legyen akadálya a fejlődésnek, újszerű megoldások alkalmazásának, de egy érvényes nemzeti szabványt nem lehet figyelmen kívül hagyni, amiatt, hogy az abban foglaltakat valamelyik érintett fél nem tudja vagy nem akarja alkalmazni.

Azáltal, hogy a nemzeti szabványok az érintettek széles körének részvételével, sokféle szempont és érdek összehangolásával, közmegegyezéssel jönnek létre, erőteljes a nyomás az alkalmazásra. A szabványtól el lehet térni, de legalább azzal egyenértékű más megoldás alkalmazása mellett, és az egyenértékűséget bizonyítani kell.

A szabványok a közösség érdekeit azzal védik, hogy meghatározzák: a rendeltetési célra való alkalmasság, a biztonság, a környezetvédelem, a fogyasztói védelem, valamint a gazdaságosság és hatékonyság, a csereszabatosság és kompatibilitás szempontjából teljesítendő minimális követelményszintet, alkalmazkodva a kor általános tudományos színvonalához és műszaki gyakorlatához.

A szabványkban foglaltaktól el lehet térni úgy, hogy az imént felsorolt érdekek nem sérülnek, illetve szigorúbb feltételeket, magasabb követelményeket teljesítenek.

A szabványosítás szintjei:

A szabványozás alsó szintje a vállalati szabványosítás. A vállalati szabvány, aminek lehet más elnevezése is, a vállalaton belül készül, és azon belül használják. A nyilvánosság számára többnyire nem hozzáférhető dokumentum, de a vállalat hozzáférhetővé teheti vevői és más partnerei számára, és hivatkozhat rá üzleti megállapodásaiban, abban az esetben, ha ezt mindkét fél elfogadja.

Az építési termékekre vonatkozó vállalati szabvány a termék saját jellemzőit tartalmazza, amelyek a vállalat termékeit megkülönböztetik más hasonló termékektől vagy a termékre vonatkozó magasabb szintű szabvány követelményein felül más jellemzőket is megad.

A vállalati szabvány például: rögzítheti egy gyártó- vagy kivitelező szervezet és a megrendelője közötti műszaki átadás-átvétel feltételeit, amelyre a két fél közötti szerződésben hivatkozni lehet.

A következő szint a szakmai szabványosítás, amikor egy szakterülethez tartozó szervezetek és személyek szakmai szövetsége vagy társulata dolgoz ki és hagy jóvá műszaki előírásokat, műszaki irányelveket, amelyek a nyilvánosság számára általában a kidolgozó szervezeteken keresztül hozzáférhetők.

A szakmai szabványok alkalmazása ajánlott a szakterülethez tartozó minden érdekelt számára, de az építési folyamatban részt vevő felek kölcsönös megállapodással a műszaki előírás vagy irányelv alkalmazását magukra nézve kötelezővé tehetik.

Magasabb szint a nemzeti szabványosítás szintje. Ezen a szinten kiadott nemzeti szabványok a nyilvánosság számára teljes mértékben hozzáférhetők. A kidolgozók az összes érdekcsoportot képviselik (gyártók, ipari felhasználók, fogyasztók, állami szervek, tudományos kutatók, oktatási intézmények stb.), a kidolgozás allamilag kizárólagosan elismert nemzeti szabványügyi szerv keretén belül, műszaki bizottságokban folyik, részletesen szabályozott (protokoll) eljárási rend szerint.

A magyar nemzeti szabványokat a Magyar Szabványügyi Testület (az MSZT) teszi közzé. Nemzeti szabványok betű jelzete az: MSZ. Szabványkatalógus az interneten is elérhető. Szabványkatalógusban hivatkozási szám (szabványjelzet) és cím szerint, vagy ICS-kód (Szabványok Nemzetközi Osztályozási Rendszere) szerint lehet keresni.

Az építőanyag és építés ICS-kódja: 91.

Minden országnak saját nemzeti szabványosítási rendszere van. A szabvány betűjelzetéből megállapítható, hogy melyik ország nemzeti szabványa. Például: a nálunk legismertebb külföldi szabványok: a német DIN, az osztrák ÖNORM vagy a brit, illetve angol BS.

A szabványosítás legmagasabb szintje a nemzetközi szabványosítás, amelyet a világ vagy egy nemzetközi régió több országa alkotta nemzetközi szabványügyi szervezet végez.

A világon a legelterjedtebben alkalmazott ISO jelzetű (International Standard) nemzetközi szabványt az International Organisation for Standardization (ISO) bocsátja ki, amelyet száznál több nemzeti szabványügyi szervezet mint tagszervezet alkot.

Az Európai Unió (EU) és az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagállamai közös szabványügyi szervezete a CEN (European Committee for Standardization), amelynek feladata az európai régió, pontosabban az EU és EGT országai között az aruk, vagyis a termékek szabad mozgását lehetővé tevő szabályozási héttér megteremtése.

Az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) mellett az Európai Elektronikai Szabványügyi Bizottság (CENELEC) és az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet (ETSI) ugyanennek a régiónak a szakmai szabványosítási szervezetei. Ezek a szervezetek dolgozzák ki egy-egy termékdirektíva alapján az úgynevezett harmonizált szabványokat.

Az Európai Unióban a műszaki jogszabályok összehangolására azok a közös irányelvek (direktívák) szolgálnak, amelyeket a tagországok kötelesek a saját jogrendjükbe beépíteni. A szabványok összehangolása pedig az európai szabványokon keresztül valósul meg.

Nem minden európai szabvány harmonizált szabvány. Az úgynevezett új megközelítésű irányelvek szerint az EU Bizottságtól kapott mandátum alapján dolgozzák ki a harmonizált szabványokat, minden részletében egyeztetve a tagországokkal. A harmonizált szabvány azoknak a lényeges követelményeknek a teljesítésére összpontosít, amelyeket a termékre vonatkozó irányelv (direktíva) előír.

A harmonizált szabványok előírják az alapvető követelmények szempontjából lényeges termékjellemzőket, valamint azokat a vizsgálati módszereket és megfelelőség értékelési eljárásokat, amelyekkel a termék megfelelőségét igazolni kell.

A harmonizált szabványokban hivatkoznak arra az irányelvre, amely a termékre vonatkozik. Építési termék esetében a hivatkozott irányelv a 89/106/EEC építési termék irányelv (Construction Products Directive), amelynek rövidítése CPD.

A nemzetközi szabványokat egy más régió vagy ország szabványügyi szervezete kiadhatja saját szabványként. Például: a minőségirányítási rendszerekre vonatkozó, MSZ EN ISO 9000 egyszerre magyar nemzeti (MSZ), európai (EN) és nemzetközi (ISO).

Szabványok az építési tevékenységben:

A szabványok egyértelmű tájékoztatást adnak a szabvány tárgyát képező tevékenységről vagy termékről, amely alapján a felhasználó összehasonlításokat tehet, választhat, és a szabványok alapján követelményeket fogalmazhat meg, illetve meggyőződhet a követelmények teljesítéséről.

A szabványnak a való megfelelés akkor jelenti a minőséget, ha a szabvány követelményei találkoznak a felhasználó vagy a vevő igényeivel. Az építési tevékenységben általában nem lehet az igényeket csak a szabványok alapján meghatározni, ezért az egyedi igények kifejezéséhez más műszaki specifikációkra is szükség van, például: műszaki tervekre.

A műszaki tervek részleteikben szabványokra hivatkozhatnak. A szabványra való hivatkozással bizonyos körben a szabvány alkalmazása kötelezővé válik. Szabványra lehet hivatkozni: jogszabályban, szerződésben vagy más kötelező érvényű megállapodásban.

2002. január 01-től nem lehet a szabványokat jogszabállyal gyakorlatilag kötelezővé tenni. Mivel a jogszabály mindig kötelező, a jogszabályban hivatkozott szabvány is kötelezővé válik a jogszabály hatályán belül. Ha egy korábban szabványban előírt követelményt beemelnek egy jogszabályba, az mint jogszabály válik kötelezővé.

Ha egy szerződésben vagy egy megállapodásban szabványra hivatkoznak, az a szerződés vagy megállapodás tárgyára vonatkozóan a felek számára kötelezővé válik. Ha egy építési szerződés egy olyan tervdokumentáció megvalósítására vonatkozik, amely szabványra való kizárólagos hivatkozásokat tartalmaz, a hivatkozott szabvány betartása kötelezővé válik.

A szabványokra nemcsak kizárólagosan, hanem példaként is lehet hivatkozni, amikor a hivatkozás követelményszintként vagy teljesítményszintként értelmezhető, attól el lehet térni egyenértékű, más megoldás alkalmazásával.

A szabványra való hivatkozás lehet dátumos vagy dátum nélküli. A dátumra való hivatkozás pontosabb, a dátum nélküli az alkalmazás idején éppen érvényes kiadású szabványra vonatkozik. Ha a hivatkozás szám nélkül a szabvány tárgyára hivatkozik, akkor az alkalmazandó szabvány kiválasztásában a felhasználó felelőssége nagyobb.

A szabványok alkalmazásának vitás esetekben van kiemelt jelentősége. Ha egy szerződésben vagy megállapodásban nem volt meghatározva egyértelmű követelményszint, akkor a szabványok adják meg a viszonyítási szintet, amelynek alapján a vitás kérdés eldönthető.

A bírósági perekben például: ha van olyan szabvány, amely a vitára okot adó esemény bekövetkezésekor érvényben volt, és műszaki alapot ad a kérdés eldöntéséhez, akkor a bíróság erre hivatkozva hozza meg az ítéletét. Az érintett feleknek azt kell bizonyítania, hogy a szabványban előírt szintet teljesítette, ha attól eltért, akkor azzal egyenértékű más vagy jobb megoldást alkalmazott.

Az európai szabványok gyakran hivatkoznak más európai vagy nemzetközi szabványra. Például: a követelményszabványok vizsgálat szabványokra. Előfordulhat, hogy a nemzeti szabványként kiadott európai szabvány olyan más szabványra hivatkozik, amelyet még nem vezettek be nemzeti szabványként. Ekkor a hivatkozott szabványt alkalmazni kell, mert enélkül a nemzeti szabvány sem alkalmazható.

Az alapvető követelményekre vonatkozó szabványok azáltal váltak kötelezővé, hogy attól eltérni csak bizonyítottan egyenértékű vagy magasabb követelményeket kielégítő megoldás alkalmazása mellett lehet.

Az építési engedélyezési tervdokumentációban hivatkozni kell az alapvető követelmények teljesítésére vonatkozó szabványok előírásaira, és az engedélyhez igazoló műszaki számításokat kell csatolni. Az alapvető követelmények teljesítése alól nem lehet engedményt adni, mert az veszélyeztetné az épület: állékonyságát, biztonságát, az egészséget, a környezetet és a gazdaságos energiafogyasztást.

Nem szabvány, de szabványt pótló egyedi műszaki specifikáció az építési termékekre vonatkozó ETA (European Technical Approval) európai műszaki engedély vagy a hazai Építőipari Műszaki Engedély (ÉME).

Az ETA-t a Jóváhagyó Szervezetek Európai Szervezetének (EOTA: European Organisation for Technical Approvals) tagjai adhatják ki egy termékre vonatkozóan, harmonizált európai szabvány hiányában. Az ÉME-t Magyarországon kijelölt jóváhagyó szerv akkor adhatja ki, ha nincs a termékre sem harmonizált szabvány, sem ETA.

Az ETA vagy ÉME tartalmazza a vonatkozó műszaki követelményeket és alkalmazási feltételeket, beleértve a technológiára alkalmazható műszaki megoldásokra, szállításra, tárolásra, beépítésre és üzemeltetésre vonatkozó követelményeket, továbbá magadja a megfelelőség értékeléshez tartozó vizsgálati módszereket, a megfelelőségértékelés módját és a megfelelőségigazolás módozatát.

Az ETA és az ÉME is hivatkozhat szabványokra, amelyek a termékre vagy annak egyes alkotóelemeire vonatkoznak, elvárást határoznak meg valamelyik lényeges követelményhez kapcsolódóan, vagy megadják a vizsgálati módszert. Ekkor a termék megfelelőség értékeléséhez a hivatkozott szabványok alkalmazása kötelező.

A szabványok önkéntességéről:

A szabványok 1994 óta önkéntesek, 1994 - 2001 között volt azonban egy olyan időszak, amikor a minisztériumok a hatáskörükbe tartozó szakterületeken a biztonsági szempontból fontos szabványokat jogszabállyal kötelezővé tehették. Ez 2002 januárjában megváltozott, attól kezdve a szabvány önkéntes, nem lehet kötelezővé tenni.

Viszont jogszabályok hivatkozhatnak szabványokra. A jogszabályi hivatkozás módja jelenleg az úgynevezett példakánt való hivatkozás, amit egyébként a szabványosítási törvény is lehetővé tesz. Ez azt jelenti, hogy a hivatkozott szabvány nem tekintendő kizárólagosan kötelező, egyetlen elismert, elfogadott műszaki megoldásnak.

Vagyis el lehet térni a szabványoktól, de a műszaki színvonaltól visszalépni nem szabad. Vonatkozó jogszabályokban ezért általában olyan megfogalmazások szerepelnek, hogy a nemzeti szabványok szerinti vagy azokkal legalább egyenértékű műszaki megoldásokat kell alkalmazni.

Annak elbírálása, hogy egy adott műszaki megoldás valóban egyenértékű-e a szabványban előírtakkal már (igazságügyi) műszaki szakértői kérdés. A hivatkozott szabványoktól csak azonos vagy jobb műszaki értelmezésben lehet eltérni.

Ha viszont valaki eltér a szabványoktól, mindenképpen számolnia kell azzal, hogy ez számára többletterhet és többletmunkát jelent, ami pénzben és időráfordításban egyaránt jelentkezik. Ilyen többletteher például: vitás esetben bizonyítania kell, hogy az általa alkalmazott (szabványtól eltérő) megoldás legalább egyenértékű a szabványban előírtakkal.

Magyarországon egyébként nem az a jellemző, hogy eltérnek a szabványoktól, hanem inkább az, hogy eleve nem is alkalmazzá azokat. Ez nem feltétlenül tudatos dolog, sokszor a kellő ismeretek hiányára vezethető vissza.

Amíg nincs prpbléma, addig az látszólag nem okoz gondot, bírósági per esetén azonban óhatatlanul előkerül a kérdés, hogy a tervezők és kivitelezők a szabványok szerint jártak-e el. Amennyiben nem, akkor legalább egyenértékű műszaki megoldást alkalmaztak-e.

A szabványok önkéntességének alapvető oka, hogy szeretnék elkerülni azt, hogy a tudomány és a technika fejlődését kötelező előírások akadályozzák. Ha a szabványok kötelezők lennének, semmiféle olyan új műszaki megoldás nem lenne alkalmazható, amelyet a meglévő szabványok még nem ismernek. Lehetséges, hogy egy fejlettebb, élenjáró megoldás épp újszerűsége okán nem értelmezhető a meglévő szabványok szerint.

Bár a szabványok alkalmazása önkéntes, valójában azt kell megfontolni, hogy egyáltalán érdemes-e a szabványoktól eltérni. Általánosságban megállapítható, hogy valamely követelmény teljesítését akkor lehet a legkisebb költség- és időráfordítással, valamint kockázattal bizonyítani, ha az érvényes nemzeti szabványok szerint járunk el.

Lényeges felhívni a figyelmet arra, hogy a szabványok ugyan önkéntesek, mégsem hagyhatók figyelmen kívül, azokkal egyenértékű vagy jobb megoldásokat szabad csak alkalmazni. Ez különösen egyértelmű akkor, ha a szabványokra a jogszabályok kifejezetten hivatkoznak, ilyenkor az alkalmazásuk szinte kötelezővé válik.

Szabványhivatkozások az építésügyi jogszabályokban:

Számos építésügyi jogszabályban találunk szabványokra való hivatkozást, amelyek (jogszabályról lévén szó) kötelezőek. Ilyen például az OTÉK, azaz: az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet. 

Az OTÉK jogszabályban megfigyelhető az, hogy a hivatkozások egyrészről általánosak, mert nem sorolnak föl konkrét szabványokat, hanem szövegesen körülírják a hivatkozott szakterületet. Ezeknek a szakterületeknek a részletesebb kifejtése és értelmezése megtalálható az OTÉK IV. fejezetében.

Megállapítható, hogy a szövegesen körülírt szabványhivatkozások gyakorlatilag felölelik szinte az építőiparral kapcsolatos összes szabványt.

Az OTÉK hivatkozások másrészről vizsgálva példaként való hivatkozásnak minősülnek, mert azt mondják ki, hogy egy adott szakterületre vonatkozó nemzeti szabványok szerint kell eljárni, vagy azokkal legalább egyenértékű módon.

Megállapítható, hogy a szabványok alkalmazása alapvetően önkéntes, a különböző jogszabályokban található hivatkozások miatt a szabványok előírásait figyelembe kell venni.

A szabványok kijelölik azt a teljesítményszintet, amely (tekintettel a reális műszaki és pénzügyi adottságokra) elvárható a gazdasági élet szakmai szereplőitől.

Ezért a szabványtól való eltérés csak legalább azonos vagy jobb eredményt biztosító műszaki megoldás esetén engedhető meg.

A vonatkozó bírósági gyakorlatról:

A jogszabályok szabványhivatkozásaiból következik, hogy a hivatkozott szabványokat a bírósági gyakorlatban is alapvető műszaki dokumentumként kezelik.

Amennyiben a bíróságnak olyan műszaki kérdésben kell állást foglalnia, amelyről a szerződő felek külön nem állapodtak meg, és esetleg jogszabály sem rendezi, a joggyakorlat abból indul ki, hogy a szállítónak elvárható gondossággal kell eljárnia, a tudomány és a technika elismert szabályai szerint.

Ezekben az esetekben is visszajutunk a szabványokhoz, mert a szabványok optimális megoldást testesítenek meg, továbbá alkalmazkodnak a tudomány és technika elismert eredményeihez.

A bíróság tehát megvizsgálja, hogy van-e olyan szabvány, amely választ ad a vitatott kérdésre. Ha ilyen létezik, akkor annak előírásait tekintik mérvadónak, annak ellenére, hogy az alkalmazása önkéntes.

A szabványtól eltérő megoldás esetén pedig bizonyítani kell, hogy az legalább egyenértékű a szabványossal, példának okáért: a tervezőnek nem szabványos tervezési módszer esetén. A bírósági eljárás során a tervezés, illetve a kivitelezés idején az adott szakterületen érvényben volt szabványokat veszik alapul.

A szabványokra való hivatkozásról:

A műszaki szabályozásnak két (eltérő szerepkört betöltő) elsődleges dokumentum típusa van: a jogszabály és a szabvány. A két dokumentum típus között: kidolgozás, pénzügyi finanszírozás, alkalmazás és szerzői jogvédelem területén lényeges különbségek vannak.

Az egyik lényeges különbség az alkalmazás módja, mert a jogszabályok alkalmazása mindig kötelező, a szabványok alkalmazása viszont önkéntes. Az eltérések ellenére a jogszabályok és a szabványok között szoros kapcsolat van, mert összehangolt módon, együtt valósítják meg az egységes műszaki szabályozási rendszert. A kapcsolatok elsősorban a jogszabályok szabványhivatkozásain keresztül jönnek létre.

A szabványokra való hivatkozás módjai:

A hivatkozás konkrétságától függően háromféle módon lehet hivatkozni szabványokra:

Évszámmal (dátummal) ellátott (merev) hivatkozás. Ebben az esetben a szabvány teljes hivatkozási számát meg kell adni. Ennek a végén kettősponttal elválasztva megtalaljuk a szabvány kiadási évét. (Például: MSZ 15601-1:2007.) Amennyiben évszámmal hivatkoznak egy szabványra, akkor az idézett, évszámmal meghatározott kiadást szükséges alkalmazni. Ezért nevezik ezt merev hivatkozásnak.

Évszám (dátum) nélküli (rugalmas) hivatkozás. Az évszám nélküli hivatkozás végén nem szerepel a szabvány kiadásának az éve, csupán az úgynevezett jelzetet adják meg. (Például: MSZ 15601-1.) Az ilyen hivatkozás mindig a szabvány legutóbbi, érvényes kiadására vonatkozik (beleértve bármilyen módosítást is). Ezért nevezik ezt rugalmas hivatkozásnak. Ez a hivatkozási mód a szabvány alkalmazója számára feladatot és felelősséget jelent (az érvényes kiadás meghatározása).

Általános hivatkozás:

Az általános hivatkozás esetén a szabványokat nem sorolják föl konkrétan (a hivatkozási számukkal vagy azonosító jelzetükkel), hanem általánosságban, szövegesen utalnak valamely szakterület nemzeti szabványaira. Az általános hivatkozás alatt a szakterület összes érvényes szabványának legutóbbi szövegváltozatát kell érteni, a szabványalkalmazás időpontjában.

Ezek meghatározása a szabványalkalmazó feladata. Ez a hivatkozási mód az előzőknél több feladatot és felelősséget ró a szabványalkalmazóra. A jogszabályokban egyre gyakrabban találhatók általános hivatkozások.

A hivatkozás szigorúsága szerint mindhárom hivatkozási mód esetében beszélhetünk kizárólagos hivatkozásról, illetve példaként való hivatkozásról:

Kizárólagos hivatkozás: ebben az esetben csak és kizárólag hivatkozott szabvány fogadható el a jogszabályban szereplő követelmény kielégítésére (kötelező szabvány).

Példaként való hivatkozás: ebben az esetben a hivatkozott szabvány szerinti megoldás egy elismert, lehetséges módja a jogszabályban szereplő követelmény kielégítésének, de bizonyos feltételekkel más megoldások is elfogadhatók.

A példaként való hivatkozás azonban kijelöl egy kielégítőnek tekinthető teljesítményszintet, amely más megoldások esetén is irányadó. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy a szabványostól eltérő megoldásoknak legalább azt a színvonalat kell biztosítaniuk, mint amelyet a példaként hivatkozott szabvány eredményezett volna.

A szabványokra való hivatkozás esetei:

A szabványokra történő hivatkozásnak négy fő területe van, ezek közül három alább kerül ismertetésre, a bírósági perekben való hivatkozás már fentebb említésre került. 

Jogszabály szabványra hivatkozik. Ez a legfontosabb hivatkozási forma. A nemzeti szabványozásról szóló 1995. évi XXVIII. törvény, 2002. január 1-től hatályos módosítását követően már nem lehet szabványt jogszabállyal kötelezővé tenni.

A módosítás szerint továbbra is hivatkozhat azonban jogszabály szabványra olya módon, hogy kimondja, meghatározott szabványok alkalmazása esetén a jogszabály vonatkozó követelményei is teljesülnek.

A törvény a továbbiakban, jogszabályokban csak a példaként való hivatkozást engedi meg. Így a hivatkozott szabvány egy elismert, lehetséges megoldásnak tekinthető a jogszabály követelményeinek kielégítésére. A jogszabály és az abban foglalt követelmények kötelezőek, a szabvány alkalmazása azonban nem.

Ezért minden különösebb engedély nélkül választható a szabványostól eltérő megoldás is. Ha azonban nem élünk a fekínált lehetőséggel (a hivatkozott szabvány alkalmazása), akkor más módon kell bizonyítani, hogy kielégítjük a jogszabály előírásait. Ekkor bizonyos esetekben külső közreműködőre (jóváhagyó szervezet, szakértő stb.) is szükség lehet.

Figyelembevéve, hogy a hivatkozott szabvány a jogszabály követelményeit kielégíti, megállapítható, hogy a szabványostól eltérő megoldásnak is legalább egyenértékűnek kell lennie a szabványossal, mert ellenkező esetben magát a jogszabályt nem tartanánk be.

A jogszabállyal kötelezővé tett szabványok megszűnése nem jelenti azt, hogy megszűnt volna a jogszabályokban a szabványokra való hivatkozás. Csupán a hivatkozás módja változott meg, kizárólagos hivatkozás helyett példaként való hivatkozás.

A jogszabályokban mind az évszámmal ellátott, mind az évszám nélküli, mind az általános hivatkozás előfordulhat. Számítani lehet azonban arra, hogy a jövőben növekedni fog az általános hivatkozások szerepe.

Szabványra hivatkozás szerződések keretében. A szerződésben hivatkozott szabványok a szerződő felekre kötelezőek, de ezt a kötelező alkalmazást a felek közös megegyezéssel, önként vállalják, nem pedig külső kényszer hatására.

Figyelembe kell azonban venniük, hogy csak olyan szabványokat emelhetnek be a szerződésbe, amelyek alkalmazása nem ellentétes a jogszabályok előírásaival.

Ha a jogszabály hivatkozik valamely szabványra, akkor a szerződésbe nem kerülhet olyan másik szabvány, amely nem biztosítja legalább ugyanazt az eredményt.

Ez a meggondolás vonatkozik például azokra az esetekre is, amikor a megbízó esetleg ragszkodik bizonyos külföldi szabványok szerződésbe foglalásához. Ekkor vizsgálni kell, hogy a külföldi szabvány legalább egyenértékű-e a jogszabályban hivatkozott magyar nemzeti szabvánnyal.

Amennyiben az egyenértékűség nem bizonyítható, akkor a külföldi szabványt nem szabad szerződésbe foglalni, és jogszerűen nem alkalmazható a mérnőki tervezés és az építőipari kivitelezés során.

Ugyanakkor az is tudnivaló, hogy az egyenértékűnek tekinthető külföldi szabványok alkalmazása mindenképpen növeli a kockázatot, mert esetleges vita, illetve bírósági per esetén bizonyítani kell az egyenértékűséget, és itt különböző szakértői vélemények ütközhetnek egymással.

A szerződések kapcsán szintén gyakori probléma, hogy rutinszerűen hivatkoznak a minőségi osztályokra, anélkül, hogy ennek a megalapozottságát leellenőriznék.

Az európai termékszabványokban jellemzően nem találkozunk a régi magyar szabványokban megszokott, I.-II.-III. minőségi osztályokkal, mert a termékre egy olyan követelményrendszert írnak elő, amelyet egyértelműen teljesíteni kell.

Ha a termék jellege miatt mégis szükség van valamilyen kategorizálásra, akkor a szabványok általában teljesítőképesség szerinti osztályba sorolást vagy alkalmazási kategóriákat használnak, nem pedig minőségi osztályokat.

Ilyen esetekben akár végeláthatatlan műszaki és jogi vitákhoz vezethet, hogy a szerződés szerinti I. osztályú-e a termék, illetve ez ürügyül szolgálhat fizetés késleltetésére vagy megtagadására. A szerződésekben elvileg mindhárom hivatkozási mód előfordulhat, de a leggyakoribb, hogy a szabványokat a szerződés mellékletében listaszerűen felsorolják, akár évszámmal, akár évszám nélkül.

Szabvány hivatkozik szabványra:

A nemzeti szabványoknak összefüggő rendszert kell alkotniuk, és megfelelően illeszkedniük kell egymáshoz, úgy, hogy ne legyenek ütközések, átfedések, és lehetőleg hiányok sem. Ezért kerülni kell az ismétléseket: egy meghatározott témát csak egyszer kell szabványosítani, más szabványokban már csak hivatkozni kell rá.

Az ellentmondás-mentesség és az összefüggőség érdekében a kapcsolódó szabványok tehát egymásra hivatkoznak. Ha döntöttünk egy adott szabvány alkalmazása mellett, akkor abból szükségképpen következik, hogy feltétlenül használni kell az abban hivatkozott más szabványokat is.

Ezért bármely szabvány alkalmazása előtt meg kell nézni, hogy az adott szabvány milyen más szabványokra hivatkozik. Ezt rendszerint külön fejezetben sorolják föl, de esetenként a folyamatos szövegben is találhatunk hivatkozásokat.

Ezeket úgy kell értelmezni, hogy automatikusan ("kötelezően") az alkalmazás körébe vonják a hivatkozott szabványokat. A szabványokban az évszámmal ellátott és évszám nélküli hivatkozási módokkal találkozhatunk.

A vizsgálati szabványokra való hivatkozások:

Külön megemlítendők azok az esetek, amikor követelményértéket rögzítő jogszabály vizsgálati szabványokra hivatkozik. Mert a példaként való hivatkozás csak a termékszabványok, tervezési - kivitelezési tárgyú, illetve követelményeket meghatározó szabványok esetén tekinthető jó megoldásnak, problémát jelent viszont a vizsgálati szabványok esetén.

Azért nagyon lényegesek a vizsgálati szabványok, mert alapvető szerepük van abban, hogy a követelményeket mindenki azonos módon értelmezze. Bármely műszaki követelmény ugyanis csak akkor tekinthető egyértelműnek, ha pontosan meghatározott vizsgálati módszert rendelünk hozzá.

Hiszen, ha a vizsgálati módszer bármely eleme megváltoztatható lenne, az befolyásolná a vizsgálat számszerű végeredményét. Így egy nem megfelelő építési termékről akár azt is kimutathatnák, hogy mégis megfelel a rá vonatkozó követelményeknek.

Ez pedig akár életveszélyes is lehet, például: falazóelem szilárdsági jellemzőjére nagyobb értéket kapunk annál, mint amivel az ténylegesen rendelkezik.

A vizsgálati eljárások megváltoztatása tehát közvetetten enyhítheti vagy szigoríthatja a követelményt, ami nem elfogadható sem műszeki, sem pedig jogi szempontból.

Az iméntiek szerint megállapítható, hogy a vizsgálati szabványoknál műszakilag nehezen értelmezhető az a megfogalmazás, hogy a szabványok szerint, vagy azokkal legalább egyenértékű módon járjunk el.

Egy vizsgálat során ugyanis pontosan úgy kell eljárni, ahogyan azt a vizsgálati szabvány előírta, mert akkor fogunk egyértelmű végeredményt kapni.

Összegezve tehát úgy fogalmazhatunk, hogy a józan ész és a műszaki logika alapján a vizsgálati szabványokra való hivatkozásokat úgy kell tekintenünk, mintha azok kizárólagos hivatkozások, kvázi "kötelező szabványok" lennének.

Bár jogilag nem kötelező, mégis ragaszkodjunk a hivatkozott vizsgálati szabványok precíz alkalmazásához, azoktól ne térjünk el.

A magyar nemzeti szabványok főbb típusai:

A magyar nemzeti szabványok aktuálisan érvényes állományát a következő csoportok együttesen testesítik meg: a nemzetközi szabványokat bevezető magyar szabványok; az európai szabványokat bevezető magyar szabványok; a tisztán nemzeti kidolgozású magyar szabványok.

Ezen szabványok között (néhány tudatosan alkalmazott kivételtől eltekintve) nem lehet átfedés, mert bármely új szabvány bevezetésével egyidejűleg a vele ütköző, korábbi szabványokat is vissza kell vonni.

Ha tehát egy jogszabály szövegesen nemzeti szabványra hivatkozik, akkor ebbe a körbe bele kell érteni az összes előbbi szabványcsoportot, nem csak a tisztán nemzeti kidolgozású szabványokat.

Kapcsolódóan célszerű áttekinteni a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvényből a nemzeti szabvány (a gyakorlat szempontjából fontos) jellemzőjét:

A nemzeti szabvány olyan szabvány, amelyet a nemzeti szabványügyi szervezet alkotott meg, vagy fogadott el, és tett a nyilvánosság számára hozzáférhetővé. A nemzetközi és európai szabványokat szabványként közzétenni Magyarországon csak nemzeti szabványként lehet. A nemzeti szabvány nem lehet jogszabállyal ellentétes. A nemzeti szabvány csak a nemzeti szabványügyi szerv felhatalmazása alapján forgalmazható és terjeszthető.

Az európai szabványok:

Az Európai Unió fontos gazdaságpolitikai célkitűzése, hogy az úgynevezett egységes belső piac működőképes legyen. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy megszüntetik a tagországok között a műszaki, gazdasági, pénzügyi korlátokat, és biztosítják a termékek, a szolgáltatások, a tőke, valamint a személyek szabad áramlását.

Az egységes belső piac működtetése megkívánja mind a jogszabályok, mind a szabványok összehangolását a tagországokban. Az európai egységes belső piac működőképességének biztosításában (műszaki oldalról) meghatározó szerepe van az európai szabványosításnak és az európai szabványoknak.

A szabványok kidolgozása az európai szabványügyi szervezetek műszaki bizottságában történik. Bármelyik tagország rész vehet a munkában a tagország nemzeti szabványügyi szervezetén keresztül.

Ha európai termékszabványról van szó, akkor a forrásszabvány tagországonkénti azonos műszaki tartalommal való bevezetése azt eredményezi, hogy a magyar szabvány szerint gyártott termék teljes mértékben megfelel, például: a német szabványnak is, illetve fordítva.

Az európai (és nemzetközi) szabványokon túlmenően csak olyan (a helyi szokások, specialitások miatt szükséges) új nemzeti szabványokat lehet bevezetni, amelyek nem gördítenek akadályt az egységes európai kereskedelem és belső piac elé.

A harmonizált szabványok:

Az európai szabványügyi szervezetek az Európai Bizottságtól kapott megbízás (mandátum) alapján dolgozzák ki a jogszabályokhoz kapcsolódóan a harmonizált európai szabványokat. Ezek a szabványok a termék teljesítményjellemzőinek meghatározásával biztosítják az irányelv alapvető követelményeinek kielégítését, továbbá részletesen szabályozzák a megfelelőség igazolásának módját is.

A harmonizált szabványok egy plusz tulajdonsággal rendelkeznek a normál európai szabványokhoz képest. Nemcsak az egységes belső piac működtetését segítik elő (mint minden európai szabvány), hanem a szabvány egyes részei kifejezetten azt a célt szolgálják, hogy a vonatkozó jogszabály általánosságban megfogalmazott alapvető követelményei (az adott termékre vonatkozóan) műszaki szempontból konkrétak, értékelhetőek legyenek.

A harmonizált szabványoknak tartalmazniuk kell az adott termék (vagy termékcsoport) jellemző felhasználási területeit, az ezekhez rendelhető legfontosabb termékjellemzőket. Ezek a jellemzők hatással vannak arra, hogy az épület (amelybe a terméket beépítik) teljesíti-e az alapvető követelményeket.

Az európai szabványokat, így a harmonizált szabványokat is, a tagországoknak változtatás nélkül be kell vezetniük nemzeti szabványként, az ütköző nemzeti szabványokat pedig főszabályként ezzel egyidejűleg vissza kell vonniuk. Ez az eljárás biztosítja a tagországok szabványrendszereinek összehangolását.

Az Eurocode-ok mint speciális szabványok:

Az építmények tartószerkezeti (erőtani) tervezésének területét lefedő műszaki előírásokat kizárólag csak harmonizált szabványok formájában  dolgozták ki, a harmonizált szabványok e csoportját összefoglaló elnevezéssel Tartószerkezeti Eurocode-oknak (Structural Eurocodes) vagy röviden: Eurocode-oknak nevezzük.

Az elnevezést írásban általában EC rövidítéssel használjuk, de ezt a rövidítést az Európai Bizottság angol megfelelőjére is használják, ezért mi általában kiírjuk az Eurocode-ot, ha önmagában használjuk, de használható a rövidítés is, ha szám is van mellette.

Ebből adódóan az Eurocode-szabványok jogilag teljes mértékben illeszkednek az Építési Termék Irányelv hatálya alá tartozó harmonizált szabványok egységes rendszerébe. Specialitásuk csupán abból ered, hogy e szakterület (az építmények tartószerkezeteinek erőtani tervezése) szabványait külön elnevezéssel látták el.

CE megfelelőségi jelölés:

Az Európai Unióban a CE megfelelőségi jelölés (Conformité Européenne) feltüntetése a terméken egyrészről azt jelenti, hogy az kielégíti a rá vonatkozó irányelv vagy más jogszabály alapvető követelményeit.

A CE jelölésből az is következik, hogy megvizsgált termékről van szó, vagyis: azt a jogszabályban (illetve harmonizált szabványban) előírt módon megfelelőségértékelési eljárásnak vetették alá. A CE jelölés ugyanis csak a megfelelőségértékelés kielégítő végeredménye esetén alkalmazható.

A CE megfelelőségi jelölés alapvetően arról ad tájékoztatást, hogy a forgalomba hozott termék kellően biztonságos. Az ad neki különös jelentőséget, hogy az ilyen jelöléssel ellátott termékek az egész Unióban korlátozás nélkül forgalmazhatók.

Ezt szokták úgy is megfogalmazni, hogy a CE jelölés útlevélként szolgál a termék számára az egységes belső piacon. Viszont lényeges szempont, hogy a CE jelölés nem minőségi jel, ezért nem feltétlenül jelenti azt, hogy kiváló minőségű termékről van szó.

A nem szabványosított építési termékek egyedi műszaki specifikációi:

Azokra az építési termékekre kell európai műszaki engedélyt (ETA) készíttetni, amelyekre nem létezik harmonizált európai szabvány, és belátható időn belül nem is várható a kidolgozása. Olyan termékek esetén is készülhet ETA, amelyekre van ugyan harmonizált szabvány, de a tervezett alkalmazás jelentős mértékben eltér a szabványban rögzített feltételektől.

A hazai szabályozásban az európai műszaki engedély (ETA) mellett rendszeresítettek még egy egyedi műszaki specifikáció típust a nem szabványosított építési termékekre. Ennek a neve: építőipari műszaki engedély (ÉME). 

Az építőipari műszaki engedély (ÉME): Magyarországon kijelölt jóváhagyó szervezet által (más jóváhagyott műszaki specifikáció hiányában) kiadott műszaki specifikáció, amely tartalmazza a termékre vonatkozó műszaki követelményeket és alkalmazási feltételeket, beleértve a szállításra, tárolásra, beépítésre, üzemeltetésre és az alkalmazható műszaki megoldásra, eljárásra, technológiára vonatkozó követelményeket, továbbá azok vizsgálati, megfelelőség igazolási módozatát is.

Ha összehasonlítjuk az építőipari műszaki engedély (ÉME) és az európai műszaki engedély (ETA) fogalommeghatározásait, akkor megállapítható, hogy az ÉME az ETA-hoz hasonló szerepkörű, szabványt helyettesítő, építési termékre vonatkozó egyedi műszaki specifikáció.

Az egyik legfontosabb különbség a két dokumentumfajta között, hogy az ETA az egész Unióban elismert műszaki specifikáció, és az ETA-nak megfelelő termék CE jelölést kaphat, az ÉME pedig csak hazánkban alkalmazható, és az építési termék ennek alapján CE jelölést nem kaphat.

.

Az Építési Termék Rendelet (CPR),

a teljesítménynyilatkozat és a CE jelölés

Az építési termékek az Európai Unió áruk szabad mozgására vonatkozó szabályai, valamint az épületek biztonságára, az egészségre, a tartósságra, az energiatakarékosságra és a környezetvédelemre vonatkozó szabályok hatálya alát tartoznak.

2011-ben született meg az Európai Parlament és a Tanács 305/2011/EU rendelete az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról és a 89/106/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről.

CPR (Construction Products Regulation). A CPR célja az építési termékekre alkalmazandó jogi keret egyszerűsítése. A rendelet meghatározza az építési termékek forgalomba hozatalának feltételeit, továbbá az építési termékek teljesítményének értékelésére vonatkozó követelményeket, valamint a CE jelölés használatának a feltételeit.

A CPR egy része már 2011. április 24-től hatályos, de az érdemi részét, ami az építési termékek forgalmazására vonatkozik, 2013. július 01-től kell alkalmazni.

Teljesítménynyilatkozat és a CE jelölés:

A CPR alapján a CE jelölés jelentése megváltozik. A gyártónak a CE jelölés jogszerű elhelyezéséhez a megfelelőség igazolás helyett egy teljesítménynyilatkozatot kell tennie, amellyel nem egy műszaki specifikációnak történő megfelelésről nyilatkozik.

Mert a teljesítménynyilatkozatban a terméknek a műszaki specifikációban meghatározott lényeges termékjellemzőiről kell a gyártónak nyilatkozni.

Amennyiben a gyártó egy termék forgalomba hozatala mellett dönt, és az harmonizált szabvány tárgyát képezi, a következő információkat tartalmazó nyilatkozatot kell kiállítania a termék teljesítményéről: a terméktípus meghatározása; a termék teljesítménye állandóságának értékelésére és ellenőrzésére szolgáló rendeletek; őrzésére szolgáló rendeletek; a termék egy vagy több rendeltetése; a nyilatkozatban foglalt teljesítmények.

A teljesítménynyilatkozatban a vizsgálatok alapján legalább egy termékjellemző értéket meg kell adni. De az nem biztos, hogy a termék tényleges teljesítőképessége megfelelő mértékű a termék betervezéséhez, illetve beépítéséhez, amennyiben arra a termékjellemzőre vonatkozóan egy adott ország nemzeti követelményt határozott meg. Majd a teljesítmény nyilatkozat kiállítását követően a gyártónak el kell helyeznie a terméken a CE jelölést.

A fentiek alapján is látható, hogy a nemzeti követelmények nagy hangsúlyt kapnak, hiszen a megfelelő követelményszintek meghatározásával szabályozható egy adott országban egy adott felhasználási területen a beépítésre kerülő építési termékek teljesítményszintje.

A felelős építésztervező kötelezettségei: a tervező feladata, hogy a tervezési programban vagy az építési engedélyezési építészeti műszaki dokumentációban az elvárt műszaki teljesítményeket (az építtető egyetértésével) meghatározza az elvárt teljesítmény adatokkal rendelkező építési termék kiválasztásával. A kiviteli tervek készítése során pedig legalább az elvárt teljesítményadatokkal rendelkező építési terméket kell kiválasztania.

Általános értelmű összefoglalásként megállapítható, hogy az építési terméknek teljesítménynyilatkozattal kell rendelkeznie, az a forgalomba hozatalának és az épületbe történő beépítésének a feltétele.

A teljesítménynyilatkozat kiállítása a gyártó kötelezettsége ugyanúgy, mint a CE jelölés elhelyezése. Importőrök, illetve forgalmazók számára csak abban az esetben teszi lehetővé a 305/2011/EU rendelet a teljesítménynyilatkozat kiadását, ha a terméket a saját nevük és védjegyük alatt hozzák forgalomba.

Valamennyi forgalmazott termékhez mellékelni kell a teljesítménynyilatkozat egy példányát nyomtatott vagy elektronikus formában. Ez azt jelenti, hogy a teljesítménynyilatkozaton csak egy termék szerepelhet, nem lehet egy egész termékcsaládra vagy egy sorozatra kiállítani, beazonosíthatónak kell lennie az adott terméktípushoz.

A gyártók az építési termék forgalomba hozatalát követően 10 évig kötelesek megőrizni a műszaki dokumentációt és a teljesítménynyilatkozatot. További előírás,, hogy a teljesítménynyilatkozatot a forgalomba hozatal célországának nyelvén (vagy több nyelven) kell biztosítani.

.

A tervező szerepe az építési termék kiválasztásában

.

Az egyes tervezői szakágak viszonya az építési termékekhez:

A nagy mennyiségű, de azonos minőségű anyaggal dolgozó építészmérnök kevesebb minősítési kérdéssel találkozik munkája során, mint például egy épületgépész mérnök, aki csöveivel, szerelvényeivel, gépeivel, motorjaival számos helyen találkozik a minősítés-engedélyezés kérdésével.

A szerkezettervező mérnök (épületszerkezeti szaktervező) kevesebb anyaggal dolgozik, például: cement, kavics, acél, csavarok stb., mint egy épületvillamossági tervező mérnök, akinek számos termék beépítésével kell működésbe hoznia a rendszerét.

A tartószerkezeti tervező mérnök (statikus) viszont nem tud megfelelően dolgozni érvényes szabványok és számítási módok alkalmazása nélkül, amelyeket igencsak szigorúan szabályoz az európai tervezői piac.

Megállapítható, hogy az egyes szakágak viszonya eltérő a termékválasztáskor, egyesek nagymértékben függenek a rendszer naprakész ismeretétől, mások valójában néhány adat ismeretében is már döntésképesek lehetnek.

Az építési termékek betervezésének felelőssége, a tervfázisok: 

Először azt szükséges tisztázni, hogy melyik tervfázisban, a tervezés melyik szakaszában hoz a tervező döntéseket az építési termékre vonatkozóan. Ez a feladat és felelősség csak a kivitelezési tervfázisban jelentkezik, előbb nem.

A versenyen alapuló piacgazdaságban, tetszik vagy sem, ez axióma, az építési termék megnevezése a kiviteli tervfázis előtt tiltott, versenyt sértő, megengedhetetlen tervezői tevékenység. Ezért ennek a szabálynak a betartását alaptételnek kell, hogy feltételezzük.

Az iméntiekből következik, hogy az építési termékekkel kapcsolatos megállapítások a kivitelezési tervfázisra vonatkoznak. Nem eshet szó konkrét építési termékről (csak tulajdonságokról, specifikációkról) a megelőző tervfázisokban, úgymint: előterv, vázlatterv, engedélyezési terv, ajánlati terv (tender vagy versenyeztetési) tervfázisokban.

Létezik azonban egy jelenkori képződmény, mégpedig az úgynevezett kiviteli terv szintű ajánlati / tenderterv. Ezzel a vegyes tervfajtával az a baj, hogy pontosan a lényeget igyakszik elkendőzni. Hiszen azért tendereztet a megrendelő, hogy alternatív építési termék választékkal kapjon eltérő összegű ajánlatokat.

Tény, hogy akad megrendelő, aki a tervezési díj csökkentése érdekében megpróbálkozik ezzel a kiviteli terv szintű ajánlati / tenderterv fázissal, de a gyakorlat szerint szinte sohasem ússza meg a kiegészítő, úgynevezett igazi kivitelezési terv, azaz: a részlettervek gyűjteményének az elkészíttetését.

Néhány gondolat a tervfázisokról:

Az imént már egyértelművé vált, hogy az építési termék meghatározásáról csak a kivitelezési terv fázisban beszélünk, mégis értelmezni ajánlott az előző tervfázisok ilyen értelmű tartalmát is.

Természetesen a jó és gyakorlott tervező mérnök már az előtervezés (koncipiálás) fázisában is (építési termék megnevezés és cégnév nélkül is) tudja, hogy körülbelül milyen építési termék, szerkezettípus jöhet szóba terbénak adott részénél. Nagy baj lenne, ha a tervező nem lenne ennyire felkészült.

Van ugyanis egy veszélyforrást jelentő gyakorlat a tervezési piacon: az a módszer, amelyben elválik az előterv, az építési engedélyezési tervdokumentációt készítő tervező személye a továbbtervező, a kiviteli tervdokumentációt készítő tervező személyétől.

Ennek a dolognak az erőltetése nagy hiba.

Mert a legegészségesebb és a legcélravezetőbb tervezői gyakorlat mindenkor az, amelyben az eredeti tervező mérnök végig tudja tervezni és kísérni a munkáját. Egy bürokrata szemléletű hivatalnok, vagy csupán a költségekre érzékeny beruházó ezt persze nehezen tudja megérteni.

Mégis érdemes józan ésszel végiggondolni, hogy mit is jelent az a helyzet, amikor az építési engedélyezési tervdokumentációt készítő eredeti tervező elvesztvén a szabadpiaci versenyben tervének a kivitelezési tervdokumentációval folytatódó tervezési lehetőségét, a munkafolyamatból kényszerből kiszáll.

Mennyi új, lényegében fölösleges energia szükségeltetik az új, nyertes tervezőnek ahhoz, hogy kitalálja mindazt, amit egyszer már az elődje elképzelt, kimunkált. A tervezők egymásnak ugrasztása ebben a fázisban biztosan káros, mind gazdaságilag, mind pedig erkölcsileg egyaránt.

Egyébiránt pedig ha elfogadott volna az ajánlott díjszabás használata, akkor nem silányulhatna pusztán versenykérdéssé egy olyan dolog, ami egyébként elsődlegesen szakmai minőségi kérdés, a továbbtervezési fázis szerzőjének a személye.

A kiviteli terv és a megvalósítás folyamata:

A kiviteli terv készítésénél a tervező mérnök már mindig építési termékben, annak megfelelőségében, az optimális választásban gondolkodik. Ha bizonytalan, akkor bekéri a gyártótól vagy a forgalmazótól az építési termék jellemzőit, érdeklődik az építési termékkel kapcsolatos véleményekről, praktikusan információkat gyűjt.

Ugyanakkor persze sem ideje, sem kompetenciája nincs a tervező mérnöknek mindezek leellenőrzésére. Ezért is kritikus a pillanat, amikor a tervező mérnök dönt és választ, megnevez, és nyilatkozatával vállalja döntésének minden következményét.

Napjainkban, amikor a garanciális és a tervezői felelősség már része a tervező mérnök munkájának, sokszorosan megnőtt az építési termékekkel kapcsolatos információk hitelességének a jelentősége.

Az optimális esetben a kiviteli terv készítésének pillanatától vigig lehet és kell is kísérni a megvalósulás mozzanatait: a kiviteli tervezői művezetések során ellenőrizni lehet még egyszer a tervezés megfelelőségét, az építési termék választásának helyességét.

Példának okáért az épületgépész szakági tervező még fokozottabb körültekintéssel kell, hogy mindezt megtegye, hiszen a gépésztervező a szakhatósági engedélyeket már a komplett kiviteli tervekkel együtt kell, hogy megszerezze.

Az eljárás során a szakhatóság, amelynek az ilyen esetekre vonatkozóan már igen komoly szakmai ismeretei vannak, az alkalmazott építési termékekkel kapcsolatban is, a terv legapróbb részleteibe is beleszólási, jóváhagyási felhatalmazással bír.

Viszont a felelősség természetesen a tervező mérnöké, át nem hárítható, és védekezésként sem fogadja el a szakmai gyakorlat, ha valaki más is átsiklik egy hiba vagy egy rossz építésitermék-választás ténye fölött. Gyakorta kerül a tervező mérnök olyan helyzetbe, hogy a per sem kerülhető el.

A bírósági perek igen nagy százalékában a betervezett építési termék valós és vélt paraméterei közötti különbségek adják a per tárgyát.

A fentiek miatt (is) nagy jelentősége van a tervezői művezetés fázisának, a korrekt megvalósulási tervek, felmérések készítésének, ahol mellékelni kell az építési termék minőségigazolását, illetve a kapcsolódó dokumentumokat. 

. 

Az építési hibák létrejöttével kapcsolatban

egy kis épületmegvalósítás történeti visszatekintés

.    

Az építészeti tervezés, az építőipari kivitelezése, valamint a megvalósításhoz felhasznált anyagok minősége együttesen adják az elkészült épületnek azt a minőségét, amallyel a megrendelő, építtető, illetve az épület használója szembesül.

Tudnivaló, hogy az építőipari (generál) kivitelezés jelenlegi színvonala nem függetleníthető attól a több évtizedes múltbéli gyakorlattól, amely a jelen állapotot megelőzte.

Mert ennek a múltbéli gyakorlatnak az egyik alapvető, fő jellemzője volt, hogy a célkitűzéseket, a választott és alkalmazott megoldásokat nem a piac szabályozta, hanem többnyire a hazai hagyományoktól idegen elvek voltak meghatározók.

Valamint, az építés minősége tekintetében sem a hazai építőipar korábbi, még európai mércével mérve is magas színvonala vált meghatározóvá, hanem a kívülről beáramló általános igénytelenség.

Idevonatkozóan az még tudnivaló, hogy a XIX. század második felétől az I. világháborúig (az 1870-es évektől 1914-ig) terjedő időszakban a világszínvonalú magyar építőiparunk közreműködésével tündöklő magyar építészetünk, az idő tájt bizony, európai rangú volt.

Ezt a fent említett kedvezőtlen tendenciát bizonyos ideig némileg még ellensúlyozni tudta annak a (két világháború közötti, boldog békeidőkben szakmát tanult és gyakorolt) szakembergárdának a lelkiismeretessége, megalapozott szakismerete, gyakorlati tapasztalata, illetve általában is alapos szakmai felkészültsége, akiknek a minőséggel kapcsolatos magatartása még a megelőző korszakban idegződött be. Mert ők nem tudtak (sokan nem is akartak) egyik napról a másikar az igénytelenséggel azonosulni.

Majd az 1990-es években, az úgynevezett rendszerváltoztatás időszakában, a tulajdonviszonyok átrendeződtek, megváltoztak, és a többi között, lezajlott az állami tervező tevékenység, az állami építőipari tevékenység, valamint az építőanyag-ipar gyakorlatilag teljes privatizációja.

Viszont az új építész (mérnöki) tervező cégek, építőipari (generál) kivitelező vállkozások (többsége) a végzett munka minősége tekintetében ugyanúgy csak nehézkesen tudták magukat az előző (1949 - 1989) közötti időszak helytelen beidegződéseitől függetleníteni, mint a II világháború után kialakuló állami építőipar az azt megelőző kor magas szintű szakmai moráljától.

Néhány kapcsolódó gondolat a hazai építészeti és mérnöki tervezői szakterületről: a piacgazdáság szabályai szerint itt beavatkozni, irányítani nem kell, de nem is szabad; így is tett a hazai szakmai irányítás, azt majd az utókor eldönti hogy helyesen tette-e vagy nem.

Ugyanakkor a tisztánlátás okán nem kerülhető meg a hazai tervezői helyzet rövid értékelése, bár a témánkhoz csupán közvetetten kapcsolódik, mégis talán hasznos lehet. Mert a kivülállók számára enélkül a tervezőszakma hozzáállása és helyzete nem igazán érthető, és az elvárt reakciói sem lennének követhetők.

Nos tehát, anno volt egy állami, szervezett és szerintünk (az építész és mérnök szakma szerint) jó és értékes minőséggel működő tervezési kapacitás. Ezer fő felett foglalkoztató nagy vállalatokkal, műszaki osztályokkal, diktatorikusan, de egységesen irányított fejlesztési és ellenőrzési rendszereikkel.

Majd ezt a rendszert felelőtlenül, nem létező szabályokra hivatkozva, gyakorlatilag a piac oltárán feláldozták, lényegében semmilyen segítséget nem adva, egyszerűen hagyták szétesni. A privatizáció végére több ezer egyfős úgymond egyéni, néhányszáz 10-20 fős, valamint néhány tucat 100 - 200 fős cég jött létre.

Ami olyan természetesen adott volt egy nagy szervezeten belül, vagyis az információ- és adatáramlás, a szabvány és rendeletkövetés, az mind hirtelen súlyos teherként zuhant a bátor, elszánt, vállalkozó szellemű, de induláskor anyagilag még gyenge építész és mérnök szakembergárdákra.

Emellett jellemző volt a tőkeszegény egyszemélyes építész és mérnöki vállalkozás, akiknek a friss termékismereti háttere csekély volt, és nehezen volt naprakész állapotban tartható. Hiszen az internetes hozzáférés is drágább volt, mint nyugaton, a nyomtatványok ára, különösen az idegen nyelvű anyagoké már meghaladták az építész és mérnök kisvállalkozó tervezők anyagi lehetőségeit.

Egy nagyobb ugrással folytatva a gondolatmenetet, a fentiekhez jött még egy üdvözlendő európai csatlakozás, a maga angol nyelvű szabványaival, évtizedek óta jól működő terméktanúsítási rendszerével, valamint sok munkát (nem szakmait) adó adminisztrációs kötelezettségeivel és a bürokratikus eljárásaival.

Nos, az imént fent röviden részletezettek eredményét majd később illetékesek értékelhetik.

A növekvő megrendelői, beruházói igényesség, a fokozatosan kialakuló verseny azonban csupán lépésről lépésre képes a kedvezőtlen tendenciákat csökkenteni, idővel talán kedvezőre fordítani, így pedig a jobb minőség irányába terelni az építési szakmai tevékenységet.

Az nem vitás, hogy például: az anyagok, a termékek, a szerkezetek választékának a folyamatos bővülése kedvező hatású. Hiszen, a többi között, ez tágítja a tervező mérnökök lehetőségeit is, valamint jobb feltételeket teremt az építőipari (generál) kivitelezés számára is egyaránt.

A választék bővülése tapasztalható mind a hazai építőanyag-ipar, mind az import forgalom területén, mindez azonban még nem hozza magával automatikusan a minőség javulását, mert sajnos még most is több tényező hat ezzel szemben.

Vannak az általánosan ható tényezők, amelyek a sajátos hazai feltételek között különös módon felerősödnek. Természetes emberi magatartás a költségek csökkentésére való törekvés. A hazai lakosság és a magyar gazdaság viszonylagos tőkeszegénysége kedvező táptalaja az olcsó (költséghatékonynak vélt), de silány termékkel történő megalkuvásnak, a minőség rovására persze.

Ilyen módon aztán viszonylag könnyen talál magának felvevő piacot a gyenge minőségű aru, valamint a rossz minőségű, de (irreálisan) alacsony díjért végzett munka is.

Az álatalában pénzhiánnyal küszködő megrendelő (építtető) jellemzően már az építészeti műszaki tervdokumentáció elkészíttetésénél takarékoskodni szeretne. Aztán a tisztességes kiviteli tervek nélkül készülő épület esetében igen gyakoriak az improvizációk.

Gyakorta folytatódik (a valóságban csupán vélt) takarékoskodás az építési műszaki ellenőrzés kiiktatásával, illetve néha még az adómegtakarítás lehetőségét kínáló feketáru vagy építőanyag és a feketemunka igénybevételével. Mindennek az egyenes következménye a számonkérhetetlen minőség, a reklamációra való jogosultság elveztése.

A fentiek alapján érthető, hogy szétválik az építési piacon a szabályozott feltételek mellett végzett, igényes épületmegvalósítás (amelynek apró eredményeit azért már néhol hazánkban is tapasztalhatjuk). Ugyanakkor sajnos még mindig nagy részt képvisel a lelkiismeretlen, a piaci versenyben gátlástalan eszközökkel rész vevő, a megrendelő felkészületlenségét, hozzá nem értését jellemtelenül kihasználó építőipari kivitelező.

Ez utóbbi visszaszorítása viszont nemzetgazdasági érdek volna. Ebben persze nagy szerep jutna az építési (építészeti) kultúra fejlesztésének is. Hiszen az igényes, ezirányban is némileg kiművelt építtetőt (megrendelőt), aki azért tisztában van a vonatkozó előírások be nem tartásából származó következményekkel is, őt már nehezebb megtéveszteni.

Ugyanakkor a realitások talaján maradva az is világos, hogy a zavarosban halászó ingatlanspekulánsok, a telekkönyvvarázslók, a svindler építési vállalkozók, a terrorista lelkületű befektető cégek, no meg az opálüveg-zsebű hivatalnokok bizony aligha fogják szorgalmazni a köz érdekében is munkáló jogi felügyeletet.

A fentiekből némileg körvonalazódik, hogy a minőségi épület megvalósításhoz (a többi között), művelt építtetőre (megrendelőre), jó építészre, valamint hozzáértő és becsületes építőipari kivitelező vállalkozóra is egyeránt szükség van (illetve szükség lenne).

.

Néhány gondolat a tervezési szakasz azon problémáiról, amelyek továbbgyűrűzve a kivitelezési fázisba, ott előidézhetnek komplikációkat, végső soron a megvalósítandó épület vonatkozásában minőségi gondokat, hibákat okozhatnak

.

A kiviteli tervdokumentáció vagy az építtető (megrendelő), vagy a kivitelező (vállalkozó) megrendelésére készül, az adott munkára vonatkozó vállalkozási szerződés függvényében.

A klasszikus eset az előbbi, vagyis amikor az építtető (megrendelő) szolgáltatja a kiviteli terveket a kivitelezőnek (vállalkozónak); az utóbbi helyzetben a kivitelező (vállalkozó) által készített vagy készíttetett kiviteli terveket általában a megrendelő (építtetőnek) jóvá kell hagynia, ezt követően válnak a megvalósításra, kivitelezésre alkalmassá.

Az építtető (megrendelő) és az általa megbízott építész tervező mérnök (építész iroda) kapcsolata egyre több esetben csupán az építési engedélyezési terv elkészítéséig, illetve a jogerős építési engedély megszerzéséig tart.

Ezt követően az építtető (megrendelő) bizalmi partnereként gyakorta a kivitelező (vállalkozó) által elkészíttetett kiviteli tervek ellenőrzésében, jóváhagyásában működik közre az építési engedélyezési terveket készítő építész tervező mérnök (építész iroda).

Amennyiben a kiviteli tervdokumentáció elkészítésének feladata a vonatkozó vállalkozási szerződés keretein belül a kivitelező (vállalkozó) munkája lett, ennek az esetek túlnyomó többségében általa megbízott építész tervező mérnök (építész iroda) útján tesz eleget. Lényegében ez jogi szempontból alvállalkozói státust jelenthet.

Fontos megjegyezni, hogy a tervezési fázis efféle szervezeti és személyi szétválasztása az építési engedélyezési tervdokumentációra, és attól csaknem teljesen független kiviteli tervdokumentáció készítési szakaszra nagyon nem szerencsés dolog, főként a beruházások átfutási idejének tapasztalható minimalizálása figyelembevételével.

Ugyanis az igencsak lerövidített tervezési munka során összegyűjtött sok gondolat, információ, tapasztalat, kapcsolatátadás elvileg is kétséges az engedélyezési és a kiviteli tervet készítő építész irodák, illetve szakemberek között, ezeket újra megszerezni pedig már rendszerint nincs idő.

Ennek alapján megállapítható, hogy végső soron az épület és a megvalósításhoz vezető szakmai folyamat, valamint az abban részt vevő emberek látják a kárát ennek a kényszerű információ vesztésnek.

Ez elkerülhető például oly módon: ha nagyobb épület kiviteli tervezésekor az építési vállalkozó (amennyiben nincs saját tervező részlege) egyetlen építész irodát bíz meg felelős generál tervezőként a teljes tervezési feladattal. Ilyenformán generál tervezői feladat a szükséges szakági és altervezők bevonása, a munka koordinálása.

Így érdemibb módon lehet kihasználni a gyakorta rövid tervezési időt, és kötelezően egy kézben lesz a teljes épület jellemzően igencsak szerteágazó tervezési feladata.

A tervezési folyamat alapján módosuló munkamegosztás a vállalkozó (kivitelező) felelősségét is döntően megváltoztatja: a kivitelező (vállalkozó) munkája alapját adó tervdokumentáció saját hatáskörben készül, nyilvánvalóan a szerződésben szabályozott építtetői (megrendelői) ellenőrzés és terv-jóváhagyás mellett.

A megrendelővel (építtetővel) történő együttműködés alapkérdései ebben az esetben:

A vállalkozó (kivitelező) által elkészített vagy elkészíttetett tervek valóban teljes mértékben megfelelnek-e a jogerős építési engedély mellékleteként záradékolt terveknek (ez elsősorban a vállalkozó felelőssége);

A vállalkozó (kivitelező) figyelembe veszi-e a kiviteli tervkészítés során a menet közben szükségszerűen megtartott egyeztetéseken elhangzottakat (résztvevők: a megrendelő, az építési engedélyezési terv készítője, a kivitelező vállalkozó, a kiviteli terv készítője);

Elvégzi-e a megrendelő a kiviteli tervek elkészítését követően azok hivatalos jóváhagyását a szerződésben vállalt határidőn belül.

Tudnivaló, hogy igen sok konfliktusforrás húzódhat meg az iménti kérdéssorozattal kapcsolatban a kiviteli tervezés folyamatában. Mindenekelőtt a tervezési tevékenység jellegéből fakadhatnak problémák: sok részletkérdés csak a szakági tervezés során fogalmazódik meg, azok visszahathatnak az eredeti tervezési koncepcióra, az új partnereknek ( az építési engedélyezési terv készítője és a kiviteli terv készítője) szükséges köztes kompromisszumos megoldásokat keresniük stb.

Másrészről az elkészült kiviteli tervek jóváhagyása nem egyszerű feladat, a felelősség nagy, amin osztozni akar a megrendelő az általa megbízott tervezővel - ebből adódóan gyakorta hiányosan és határidő után kerül sor a tervek megrendelői (építtetői) aláírására.

Az épület megvalósítási, építés kivitelezési munka felelős műszaki vezetőjének ebben a folyamatban is irányító szerepkört szükséges betöltenie, valamint lényeges pontosan dokumentálnia is a megrendelői (építtetői) egyeztetések, tervjóváhagyások lépéseit, egyúttal határozottan fel kell hívnia az érintettek figyelmét az ezen a téren tapasztalt építtetői (megrendelői) késedelmek következményeire.

Az is lényeges, hogy a kivitelező vállalkozónak, illetve az építkezés egyszemélyi felelős irányítójának, a felelős műszaki vezetőnek az általa megbízott vagy foglalkoztatott építész tervező mérnök munkáját rendszeresen ellenőriznie kell.

A tervek jó minősége, határidőre történő elkészítése az építőipari kivitelezést meghatározó alapfeltételek közé tartozik.

Az ezzel kapcsolatos problémák általában ritkán maradnak meg a tervezési szakszban: rendszerint továbbgyűrűznek az építőipari (generál) kivitelezési fázisba, ott pedig jellemzően minőségi és határidő gondokat okozhatnak, amikor már mindezek kockázata bizony sokkal nagyobbra növekszik.

.

A hibás teljesítésről 

. 

A szerződésben vállalt bármely szolgáltatás minőségével kapcsolatban általános törvényi követelmény, hogy alkalmas legyen a rendeltetése szerinti, tehát az ilyen szolgáltatások esetében általánosan megszokott céljának betöltésére, valamint rendelkezzék az azonos fajtájú szolgáltatások szokásos elvárható minőségével.

A hibás teljesítés megítélése során ezért elsősorban a generál klauzula (általános törvényi elv, keretszabály) követelményeiből kell kiindulni: hibás a szolgáltatás, ha bármely okból nem alkalmas a rendeltetésnek megfelelő felhasználásra, vagy nem rendelkezik az ilyen szolgáltatások szokásos jogosult által elvárható minőségével.

Külön jogszabályok ugyanakkor minőségi követelmények rögzítésével előírhatják az adott dolog konkrét tulajdonságait is. Ilyen minőségi követelményeket fogalmaznak meg például: a szabványok, a szakmai útmutatók és egyéb műszaki előírások.

A kötelező szabványban és más kógens (kötelező) formában előírt követelmények a szolgáltatás törvényes kellékei közé tartoznak, így a szolgáltatás minden esetben hibásnak minősül, ha nem felel meg az ezekben előírtaknak.

Az önkéntesen alkalmazandó szabványok és más előírások pedig olyan szerepet töltenek be, mint általában a szerződésjog diszpozitív (eltérést engedő) rendelkezései.

Az ilyen szabványokban és egyéb előírásokban megfogalmazott minőségi követelmények a szerződés részévé, tartalmává válnak, vagyis a szolgáltatás elvárható minőségének vizsgálata során ezeket a követelményeket kell alapul venni.

.

A hibás teljesítés Polgári törvénykönyv (Ptk.) szerinti fogalma 

A kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatás a teljesítés időpontjában nem felel meg a szerződésben megállapított minőségi követelményeknek, vagy a jogszabályban megállapított minőségi követelményeknek.

A leggyakoribb szerződésszegés az, amikor teljesíti ugyan a fél a megállapodásban foglaltakat, de nem a megfelelő minőségben, vagy nem a szerződött tartalommal teszi azt. A hibás teljesítés jogkövetkezményeit az úgynevezett kellékszavatosság szabályai határozzák meg. A Ptk. egységesen szabályozza a hibás teljesítéshez kapcsolódó jogkövetkezményeket: a kellékszavatosságot, a jótállást és a kártérítést.

Lényeges, hogy a szakmai elvárásoknak megfelelően, körültekintően legyen meghatározva az, hogy mit kell elvégeznie az építőipari kivitelező vállalkozónak. Példának okáért: a teljes körű épület vagy lakás felújítás megfogalmazás gyakorta vezet jogvitához, mert (precíz körülírás hiányában) utólag derül ki, hogy a szerződő felek nem ugyanazt értik alatta.

Ebből következően, szakszerű és pontos meghatározás hiányában egy esetleges peres eljárásban még az is vitás lehet, hogy milyen követelményeket állított fel a megrendelő a szerződéskötés során.

Ha a megrendelő által átadott anyag nem volt megfelelő, az még nem mentesíti a vállalkozót a hibás teljesítés alól, önmagában az anyag hibájának bizonyítása sem elegendő. A vállalkozó csak akkor mentesül a hibás teljesítés jogkövetkezményei alól, ha az anyag hibájára a vállalkozó a jogosultat figyelmeztette. Például: elektronikus építési napló (e-építési napló) bejegyzés, és / vagy cégszerű aláírással ellátott tértivevényes levélben történő figyelmeztetés.

Ez azért lényeges, mert az anyag hibájára való figyelmeztetést sem lehet igazolni, ha az nincs dokumentálva. Amennyiben a figyelmeztetést a kivitelező vállalkozó saját nyilatkozatán túlmenően mással nem tudja bizonyítani, akkor egy peres eljárásban a vállalkozó pervesztes lesz.

Egyébként ugyanez a fent említett szabály érvényesül a célszerűtlen vagy szakszerűtlen megrendelői utasításokra, és a nem megfelelő adatszolgáltatásra, igazolni kell tudni azt, hogy a vállalkozó a megrendelőt figyelmeztette arra, hogy ő nem javasolja a kért munka ilyen formában történő elvégzését.

A kellékszavatosság objektív felelősség. A kellékszavatosság azt jelenti, hogy a kötelezett a szavatossági időn belül köteles az esetlegesen felmerült hibákat kijavítani, vagy egyéb módon a hibát elhárítani, a jogosultat a hibáért kompenzálni. Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett a hibás teljesítésért kellékszavatossággal tartozik.

A kötelezettet a kellékszavatosság attól függetlenül terheli, hogy felelős-e a dolog, a szolgáltatás hibájáért, tudott vagy nem tudott róla, pontosan ezért minősül objektív felelősségnek, jogkövetkezménynek.

A kötelezett nem tartozik kellékszavatossági, jótállási és kártérítési felelősséggel az alább következő esetekben:

Ha a jogosult a szerződéskötéskor ismerte a hibát (vagy ismernie kellett) a kellékszavatossági mellett kártérítési igényt sem érvényesíthet a kötelezettel szemben.

A jogosult közreműködése miatt bekövetkező hiba. A kötelezett mentesül a hibás teljesítés jogkövetkezményei alól, ha a hiba a jogosult által adott: anyag alkalmatlanságára vagy hibájára; adat hiányosságára vagy hibájára; vagy utasítás célszerűtlenségére vagy szakszerűtlenségére vezethető vissza.

Ezen hibák felmerülése esetén azonban további feltétel a kötelezett mentesüléséhez, hogy a fenti körülményekre, például: az anyag hibájára, a kötelezett a jogosultat igazolhatóan (dokumentáltan) figyelmeztette.

Hibás teljesítés, a szavatossági jog (igény) érvényesítése:

A szerződésszegés általános szabályai szerinti jogkövetkezményei mellett, például: visszatartási jog, elállási jog stb, a kellékszavatosság alapján  a jogosult az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazhatja.

A jogosult választása szerint döntheti el, hogy az azonos szinten található igények közül melyiket választja. Elsődlegesen választható igény: a kijavítás vagy kicserélés.

A másodlagosan választható igények: az árleszállítás, javíttatás és elállás.

Áttérés más kellékszavatossági jogra: 

A jogosult a választott kellékszavatossági jogról másikra térhet át. Az áttéréssel okozott költséget köteles a kötelezettnek megfizetni, kivéve ha az áttérésre a kötelezett adott okot, vagy az áttérés egyébként indokolt volt.

.

Az építési hibák, hiányosságok feltárása, a megfelelőségi vizsgálatok, a reparáció, a levonási szabályok elvi alapjai az építőipari árak vonatkozásában


Az építési hibák, hiányok feltárása esetén erőteljesen kívánatos tisztában lenni az építési hibák fajtáival. Az építési hibáknak a csoportosítása a hibák keletkezési oka szerint történik. A hibákat általában négy időpontban lehet észleni.

A hibák észlelési időpontjaik szerinti fajtái: 

1.) A tervezés, kivitelezés közben, illetve azt követően (rész-átadás, átadás) azonnal, közvetlenül jelentkező hiba. Ezek az úgynevezett nyílt hibák, amelyeket még a nem szakember is szabad szemmel felfedezhet.

2.) A tervezést, kivitelezést követően (rész-átadás, átadás) rövid határidőn belül (1 - 6 hónap), használat közben észlelhető meghibásodás.

3.) A tervezést, kivitelezést követően (rész-átadás, átadás) 1 - 3 éven, illetve a kötelező alkalmassági idő (korszerűsítési kötelezettség) tartamán belül (jogvesztő határidők), használat közben észlelhető hiba.

4.) A tervezésnek, a kivitelezésnek a építésügyi mérnök (igazságügyi) szakértői vizsgálat során feltárt hibája, hiánya. Ezek a rejtett hibák, hiszen csak a károsodás bekövetkeztekor válnak észlelhetővé.

A megfelelőségi vizsgálatokról:

Amikor már felfedeztük az építési hibát, akkor azt épületszerkezeti vonatkozásban pontosan meg kell határozni, meg kell jelölni a fajtáját. Ezzel kiderül az elkövető, így pedig a felelősség is körvonalazódik.

Következik az építési hiba mértékének a meghatározása, illetőleg minősíteni is kell azt. Ehhez pedig el kell végezni a megfelelőségi vizsgálatot.

A megfelelőségi vizsgálat során azt kell megállapítani, hogy a vizsgálat tárgya mennyiben felel meg a rá vonatkozó követelményrendszernek, kívánalmaknak.

A vonatkozó követelményrendszer főbb elemei a következők: a jogszabályok, a szabványok előírásai, a szakmai szabályok csoportja.

A megfelelőségi vizsgálatok fajtái:

A jogszabályi, az általános és az eseti hatósági előírásoknak történő megfelelés.

A műszaki-technológiai szabályozási: (magyar) szabványossági, termék szabványossági, műszaki irányelvi, ajánlási, segédleti, továbbá tervezési előírásoknak, kivitelezési előírásoknak, üzemeltetési előírásoknak, szakmai szabályoknak (szakoktatásban, szakkönyvben, szakfolyóiratban, szakkiadványban, tudományos dolgozatban, szakmai tanulmányban követelményként megfogalmazottaknak), valamint használatnak, igényszintnek való megfelelőség.

Fenntarthatósági megfelelőség: ökológiai, szociális, gazdasági.

Pénzügyi szabályozási megfelelőség.

Az átadott dokumentumoknak való megfelelőség. Például: szerződésnek, megállapodásnak, tervdokumentációnak, költségvetési kiírásnak, egyéb dokumentumoknak, iratoknak.

Adtagyűjtéssel, célirányos kutatással beszerzett dokumentumoknak történő megfelelőség. Például: térképtári, tervtári, levéltári, földhivatali, költségekre vonatkozó, archi-informatikai, egyéb adattári (pl.: geotechnikai adattári), adatbázis adatoknak való megfelelőség.

Az imént részletezett szakmai tevékenységeket követően, a hiányos, hibás épületszerkezet a fenti szempontok szerint kerül minősítésre, a vonatkozó előírásoknak megfelelően.

Ez pedig a munkanemben szereplő szerkezetekre végrehajtott több minőségi osztályozástól függő követelmény megvizsgálásával, a minőségi osztályba sorolás külön-külön végrehajtásával, az összes osztályos követelmények számához viszonyítottan arányosan, és minősítésük figyelembevételével határozható meg a hibatétel átvételi minősítése.

Az átvételi minősítésnek tartalmaznia kell, hogy az egyes minőségi osztályban lehetséges osztályon kívüli, illetve osztályos tartalommal szemben a vizsgált szerkezeteket milyen minőségi osztályba lehet sorolni, valamint hogy milyen osztályon kívüli tartalommal bírnak.

Ilyenformán a minősítés lehet: osztályon kívüli, nem megfelelő, alkalmatlan, nem javítható, bontandó, III. osztályú, II. osztályú, valamint I. osztályú.

Reparáció - az építési hiba kijavítása, vagy árcsökkentés (díjleszállítás):

Amennyiben az építési hiba, hiány egyértelműen megállapítható, akkor a kivitelező vállalkozót fel kell szólítani a hibás teljesítés reparációjára. A megrendelő (építtető), ugyanazon épületszerkezetre vonatkozó, ugyanazon hiba esetén, kettő egymást kizáró lehetőség közül választhat.

Az egyik lehetőség, hogy a megrendelő (építtető) teljes kürű kijavítást kér a kivitelező vállalkozótól, ésszerű határidőn belül. A hibák gyakorlatilag szinte mindig javíthatók, előfordulhat azonban, hogy a kijavítást az eredeti kivitelező vállalkozó nem képes elvégezni, mivel nincs rá elegendő erőforrása.

Például: megfelelő szakismeret, szakember létszámhiány miatt, vagy nem állnak rendelkezésre megfelelő eszközök, gépek, szerszámok, vagy a segédeszközök, segédszerkezetek hiánya miatt. Ezen kívül, a technológia felhasználhatóságának hiánya is gyakorta jelenti akadályát a kijavításnak.

Az építőipari kivitelező vállalkozó gyakran nem hajlandó elvégezni a kijavítást, az írásbeli felszólítás ellenére sem. Ha a kijavítás olyan sokba kerül, hogy érdemesebb árcsökkentést (díjleszállítást) alkalmazni. De az is megesik, hogy a kijavítás olyan mérvű beavatkozással jár, hogy az cserének, újra-előállításnak minősül.

A másik lehetőség, az árcsökkentés (díjleszállítás) a megbomlott értékegyensúly helyreállításának az érdekében. Ehhez figyelembe kell venni a levonási szabályokat, amelyek a minőségi hibák, hiányok kiterjedtségének, előfordulási mennyiségének megfelelően írják elő a levonás mértékét, egyúttal szem előtt tartva a Legfelsőbb Bíróság ezirányú elvi állásfoglalásait.

A Legfelsőbb Bíróság elvi állásfoglalásai a árcsökkentés (díjleszállítás) céljáról, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének biztosításáról és az értékegyensúly megbomlásának vizsgálandó tényezőiről (az értékcsökkenés, értékváltozás, a használhatóság változása, az élettartam változása, az esztétikai megjelenés változása, a kijavítás, illetve az újra-előállítás értéke) rendelkeznek.

Ezek alapján vizsgálható a teljesítés.

A vizsgálatnál a következő szempontokat is szem előtt tartva kell megállapítani az árcsökkentés (díjleszállítás) mértékét. Történt-e értékcsökkenés, értékváltozás? Megváltozott-e az épület használhatósága? Az építési hiba következtében csökken-e az épület élettartama? Az esztétikai megjelenés eltér-e a tervektől? Mekkora a kijavítás, illetve az újra-előállítás értéke, amelyben kimutatást nyer az építési hiba jellege, mértéke?

A levonási szabályok elvi alapjai az építőipari árak vonatkozásában:

A már régebben hatályon kívül helyezett, 3/1982. (I. 20.) ÉVM-ÁH számú rendelet az építési és szerelési árakról alapján kialakított és alkalmazott bírói gyakorlat az alábbi szakmai minősítés elvi alapjait, kvázi szabályait alakította ki a gyakorlatban.

Az építési - szerelési munkák minőségi követelményeit a szabványok (MSZ) minőségi osztályozástól független és függő előírásai szerint, a munka a minőségi követelmények kielégítésétől függő: I., II., III. osztályba és osztályon kívüli besorolásával minősítették.

Ha a szerkezet a minőségi osztályozástól független követelményeknek sem felel meg, akkor az nem megfelelő (alkalmatlan), nem javítható, csak cserélhető, illetve bontás után újra megvalósítható, amely esetben az alkalmazandó levonás mértéke, az esetlegesen újra alkalmazható anyag mértékétől függően:

Ha a szerkezet I. osztályú az alkalmazott levonás mértéke: -0%; ha a szerkezet II. osztályú az alkalmazandó levonás mértéke: -8%; ha a szerkezet III. osztályú az alkalmazandó levonás mértéke: -15%; ha a szerkezet osztályon kívüli, de még használható az alkalmazandó levonás mértéke: -25%; ha a szerkezet osztályon kívüli, de részben használható az alkalmazandó levonás mértéke: -50%

A kontár munka miatt (vállalkozási engedély, iparűzési engedély, Iparkamarai regisztráció, felelős műszaki vezető nélkül végzett munka, szerződéskötés, számlaadás, adófizetés, járulékfizetés, telephely fenntartás és építési általános költségek, valamint garancia vállalása nélkül), a kialakult gyakorlat szerint, alkalmazható levonás mértéke a díjból: -50%

. 

Kapcsolódó záró gondolatok utószó gyanánt  

Egy építkezés, például: a családi otthon megvalósítása, lakás kialakítás lakóház építés, az esetek többségében, bizony egy életre szóló, több generációra kiható döntés, ugyanakkor általában komoly pénzügyi (valamint: szellemi és fizikai) erőforrásokat igénylő beruházás.

Meghatározó jelentősége okán, a fenti példánál maradva elmondható, hogy a családi otthon (ház, lakás) fontos vagyontárgy, jelentős befektetés, ha úgy tetszik, akkor az ember életének nagy beruházása.

Ennek tudatában nem javasolt az új lakóház építéssel, a meglévő épület, lakás felújítással, korszerűsítéssel, átalakítással, bővítéssel, tetőtér-beépítéssel stb. kísérletezni. Hanem inkább erőteljesen ajánlott profi szakemberre, az Iparkamaránál is regisztrált szakvállalkozóra vagy szakcégre bízni a megvalósítást.

A megrendelői bölcs mértékletesség, a józan igányesség; a felkészült hozzáértésen alapuló, körültekintő és gondos építészeti tervezés; a megfelelő és alkalmas építőanyagok kiválasztása; a józan és naprakész szakszerűséggel, becsülettel végzett építőipari kivitelezés; valamint a szükséges szakértelemmel és megalapozott szakmai gyakorlati tapasztalattal, okos előrelátással, fontolva haladó módon végzett műszaki ellenőrzés.

Az iménti felsorolás összességében véve a legfontosabb alapvető együttes feltételei annak, hogy a megvalósítandó épület használói: egészséges környezetű, jól funkcionáló, kellemes lakóvilágú, korszerű, energiatakarékos, időtálló, fenntartható és értékálló, emberbarát házban, lakásban élhessenek, amely akár generációkon át is képes szolgálni a lakóit.

Az építési hibák általában lecsökkentik az imént felsorolt követelmények és megvalósíthatóságának a mértékét, általában véve is rontják a minőséget, felesleges és gyakran igen jelentős többletköltséget jelentenek, egyúttal pedig időpazarlást és stresszt okoznak az építtetőnek (megrendelőnek).

Az építési hibák többnyire károsan befolyásolják, még az egyébként jó minőségű építőanyagokból készült épületszerkezetek, épületelemek, illetve általában véve az épületek stabilitását, funkcionális működését, valamint az élettartamát is egyaránt.

Magyarországon az elmúlt időszakban az építési hibákról nem készült úgymond reprezentatív statisztika. Az építésügyi mérnök (igazságügyi) szakértői vélemények, valamint a vonatkozó bírósági építési hiba peres ügyek (viszonylag) nagy száma alapján azonban már okkal következtetni lehet arra, hogy a (körülményekhez képest) szépnek mondható épületmegvalósítási eredmények mellett azért az építési hibás teljesítések hányada sajnos még mindig jelentősnek nevezhető.

Ennek az okán (is) az építésügyben dolgozó minden szakember, de főként: az építész tervező, az építőipari kivitelező, valamint az építési műszaki ellenőr - gyakorlatilag kötelező feladata a megbízójával, a megrendelőjével (az építtetővel) szemben, hogy a lehetőségeihez mérten mindenkor törekedjen az építési hibák létrejöttének a megelőzésére.

Mert az építési hibák elkerülésére történő fokozott odafigyelés, illetve az ezzel összefüggő problémák szakszerű kezelése, az esetlegesen ütköző érdekek diplomatikus feloldása mind olyan dolgok, amelyek biztosítani tudják a megrendelő (építtető) érdekeinek a védelmét.

Ezen kívül pedig, ha a fentiek szerint járunk el, akkor mindez némileg hozzájárulhat: az építész tervezők, az építőipari kivitelezők, az építési műszaki ellenőrök, illetőleg általában az építő szakma (valaha volt) presztízsének a helyreállításához is egyaránt.

Mindenesetre annyi bizonyos, hogy a kollégáim, a munkatársaim és jómagam, a fentieknek is a tudatában végezzük a szakmai tevékenységeinket - a Tisztelt Ügyfelek szolgálatában!

.

A megtisztelő figyelmét megköszönve,

Jó egészséget kívánva,

Tisztelettel üdvözli:

Tuba Imre

okl. építész építőmester, ingatlanszakember

Tuba Építész Iroda 

. 


.

. 

Online kapcsolatfelvétel

.

Kapcsolatfelvétel

Név *:
E-mail cím *:
Telefonszám *:
Üzenet:

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!

.

.

Kérdőív

Kérjük, hogy az alábbi kérdőív kitöltésével segítse a munkánkat! Köszönjuk!

Név *:
E-mail cím *:
Telefonszám:
Hogyan talált ránk?:




Üzenet:

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!

.

 

Kapcsolat

.

Tuba Építész Iroda

Telefon: 06-20-385-62-40

E-mail: tubaepitesziroda@gmail.com 

.

.

Tuba Imre

okl. építész építőmester,

bejegyzett ingatlanszakember

E-mail: tuba.imre@gmail.com

.

.

Szakmai működési terület:

Budapest és Pest megye

.

.

Hírek

Megosztás