Az emberbarát épület

. 

Az emberbarát épület

 

Tuba Imre

okl. építész építőmester 

. 

A jelen korunk aktuális témái (a többi között) az elmúlt néhány év, illetve napjaink válságoktól terhelt időszaka: a globális válság, a világgazdasági válság, a nemzetközi pénzügyi válság, a jelenlegi civilizációs modellünk válsága, az új világrend kialakítása, illetve a hazai gazdasági-, pénzügyi-, társadalmi válság, a természeti környezetünk válsága; a nem megújuló fosszilis energiák fogyása, valamint a fosszíliák elégetéséből származó üvegházhatás, az éghajlatváltozás; az élet fenntarthatóságának a kérdései, a hosszú távú (pozitív) jövőkép; a megújuló energiák alkalmazásának növelése, a hosszabb távon is fenntartható építészet (építés) gondolatrendszerei: a környezetbarát, környezettudatos szemléletmód, az energiatudatos, energiatakarékos, energiahatékony gondolkodásmód.

Sokak számára bizony a fenti fölsorolás egyes elemei már nemcsak egyszerű társalgási témák, hanem makacs tények, a hétköznapi magyar valóság szerves részei, mert napjainkban már egyre több ember, sok család, illetve számos vállalkozás is nehéz helyzetben van. Már érzékelhető, hogy a világgazdaság megingása hazánkban is elhúzódó problémákat okoz számos területen. 

A tartalékaikat felélő, megbízóra váró építész cégek, valamint az elmúlt években folyamatos mélyrepülésben lévő, ugyancsak megrendelőre (építtetőre) váró építőipari vállalkozások sanyarú helyzete már közismert tény. Ezen vérzivataros időkben is talpon maradt, még működő cégeket (a többi között) sújtja az erős versenyhelyzettel párosuló folyamatosan csökkenő kereslet, így aztán a fellendülés ezen a területen is várat még magára.

Napjainkban az építészet, az építőipar piacfüggő volta adottságként kezelendő, így (a többi között) a média, az üzleti világ, a piacgazdaság törvényszerűségei (ha úgy tetszik, akkor a pénz uralma) és az építészet, az építőipari közötti (érdek)ellentét diplomatikus föloldása is részét képezi az építész feladatainak.

A válság természetesen nem csupán az építész cégeket, építőipari vállalkozásokat érinti rendkívül kedvezőtlenül, hanem a legtöbb embert, sok családot is egyaránt.

Mivel az energiaárak folyamatosan emelkednek föl kell készülnünk arra, hogy az épületek üzemeltetése (világítás, fűtés, hűtés, szellőzés stb.) a jövőben még költségesebb lehet.

Vannak, akik abban látnak egyfajta megoldást a problémára, ha az ember a lehetőségekhez képest minél függetlenebbé válik a háza működtetéséhez szükséges energia tekintetében, ha úgy tetszik minél függetlenebb a közüzemi szolgáltatóktól.

Az úgynevezett energiatakarékos házak építésének az igényét alapvetően az 1970-es évek első felében kialakult olajválság indította el, majd az idő előrehaladtával egyre erősödő környezetvédelmi vonatkozások csak tovább fokozták / fokozzák az ezirányú igényeket.

Az 1970-es évek első felében (1973-74-ben) kirobbant energiaválságot követően az építészeti, építési kutatások, fejlesztések központi feladata az épületek üzemeltetéséhez szükséges energia csökkentése volt.

Tulajdonképpen főként ez fordította a figyelmet a megújuló energiaforrások, elsősorban a napsugárzás felé. A napenergia hasznosítását az épület temperálására az üvegezett szerkezetek teszik lehetővé.

Ezek a szerkezetek előnyös és hátrányos tulajdonságai egyaránt az üveg sugárzásátbocsátó képességére vezethetők vissza. Télen és az átmeneti évszakokban az általuk átbocsátott napsugárzás a hő és a természetes világítás forrása. Nyáron azonban ezt a hatást kontrollálni kell, aminek praktikus eszközei az árnyékolók, illetve a tér természetes szellőztetése.

Az 1970-es években útjára indult ökologikus gondolkodás szerint az épület nem a természet ellen kell, hogy dolgozzon, hanem inkább használnia kell annak erőit, például: a természetes fényt világításra, a napsugárzást fűtésre és melegvíz készítésére, a felhajtóerőt szellőztetésre stb.

A kedvezőbb áru energia korszaka az 1980-as években lezárult. Napjainkban már a meg nem újuló fosszilis energia (szén, kőolaj, földgáz) fokozódó kitermelésével, a készletek fogyásával állunk szemben, hiszen a Föld ezirányú készletei végesek.

Az európai adatok szerint az épületek megvalósítása és üzemeltetése egy ország teljes energiafogyasztásának mintegy felét teszi ki. Köztudomású, hogy energiaigényük évről-évre növekszik, ami egyrészről rendkívül kedvezőtlen a költségek tekintetében, másrészről pedig a környezetterhelési vonatkozások szempontjából is aggályos.

Ésszerű lépnünk tehát azirányban, hogy csökkentsük az energiafelhasználásunkat, és ezt praktikusan ott célszerű kezdeni, ahol a legtöbbet lehet megtakarítani. Az épületek energiaigényét lehetőség van számottevően csökkenteni, anélkül, hogy mindez a megszokott kellemes komfort- és kényelemérzetünk színvonalának visszaesésével járna.

Ma már lassan újra kezd elterjedni, ha úgy tetszik, akkor ismét népszerűvé válni a mértéktartó (gondos és gazdaságos), minőségi kézműves építészet, a praktikus (racionális) épületmegvalósítás.

Vagyis az egyedi igények és a lehetőségek figyelembevételével, akár szolidabb pénzügyi keretek között is, de mindenkor minőségi, természetelvű, emberbarát házépítés - gondosan és gazdaságosan, ha úgy tetszik, akkor takarékosan.

Napjainkban már a takarékosságnak az élet legtöbb területén bizony meghatározó szerepe van, így van ez az energiatakarékosság esetében is. Az építtetők (érthető okokból persze) szeretnék a ház energiafogyasztást minél alacsonyabb szintre levinni.

Ma már bizonyos, hogy az élet fenntarthatóságához (a hoszabb távon is fenntartható jövő biztosításához) az építészet és az építőipar szakmai területén is szükséges egyfajta szemléletváltás, amely meghatározó előnyben részesíti azokat a szakmai eszköztárakat, köztes technikákat, szelíd technológiákat, illetve megoldásokat, amelyek az épület teljes életciklusa figyelembevételével harmonizálnak a hoszabb távú fenntarthatóság ökológiai szempontjaival is.

A változó klíma kedvezőtlen hatásait is egyre gyakrabban megtapasztaljuk. A gyorsan változó, szélsőséges időjárás ellen az épületek vonatkozásában is némileg behatároltak a lehetőségeink, ezért az építészet és az épületgépészet ezirányú eszköztárát szakszerűen és hatékonyan (praktikusan) kell alkalmazni.

Nos, lépni kell tehát (a saját jól felfogott érdekünkben is, ésszerűen előrelépni), csökkenteni az energiafelhasználást, a költségeket, általában takarékosabban élni.

Az épületek esetében a fenntartható energiahatékonyságnál az elérendő cél, hogy az elsősorban a helyi erőforrásokat (megújuló természetes környezeti energiákat) hasznosító műszaki berendezések, például: az energiagyűjtő, tároló és elosztó berendezések, valamint friss levegő bevezető, előfűtő - hűtő rendszerek (az egyedi igények és a mindenkori lehetőségek keretein belül) ne kizárólag épület-gépészeti, hanem inkább épület-szerkezeti elemekből álljanak, illetve kerüljenek kialakításra, például: napterek (télikert, üvegezett veranda, üvegezett erkély), amelyeknek mindenkor praktikusan illeszkedniük is kell az elvárt funkcióhoz, a rendeltetéshez, valamint az építészeti kialakításhoz is egyaránt.

Ennek megfelelően természetesen az építészeti műszaki tervezésnek, az épületszerkezeti szaktervezésnek egyaránt szolgálnia kell az épületet használó ember komfortérzetét, az épület energiafelhasználásának (az ésszerű határig történő) korlátozását, valamint az épület és szerkezeteinek védelmét a káros hatásoktól.

Ezzel összefüggésben tudnivaló még, hogy a megújuló energiaformákat (nap, szél, geotermikus energia stb.) alkalmazó épületek klímakoncepciója némileg bonyolultabb, összetettebb, mint azoké az épületeké, amelyeknél a hiányzó teljesítményeket épületgépészeti berendezések pótolják.  

Ugyanakkor az is tény, hogy az energiatudatos elvek alapján megvalósult épületek azt igazolják, hogy az üvegezett szerkezetek és terek, például: a télikert, az üvegezett veranda, az üvegezett erkély, az átrium mind jelentős mértékben képesek javítani az életminőséget, valamint újszerű építészeti műszaki kvalitások hordozói is egyaránt.  

A gondolatmenet egyik lényeges vonatkozása továbbá, hogy az építészetnek mindenkor tekintettel kell lennie a kulturális adottságokra, az individualitás még egészséges szintjéig.

Praktikus építészeti kialakítással megoldható az építkezés helyszínének, az adott élő-helynek a külső és belső erőforrásainak a használata, így adott esetben (maximum) csak ezek kiegészítésére indokolt igénybe venni (hagyományos) energiaforrást.

A helyi meteorológiai realitások (szél, téli hideg stb.) elleni védekezésben a közel optimális felület - térfogat arány, a transzparens (áttetsző, átlátszó) és az árnyékoló felületek tájolása és mérete, a napterek integrálása az épülettömegbe.

A gondolatmenet további lényeges szempontjai az energiatudatos épülethasználat, az intenzív hőszigetelés, a szoláris energia passzív hasznosítása tájolással, transzparens felületek, árnyékoló növényzet, szélvédelem, természetes szellőztetés és világítás, valamint a víztakarékos megoldások előnyben részesítése.

Az építészeti formálás egyik lényeges eleme a természetes építőanyagok minél nagyobb mértékben történő használata, valamint, hogy az épületmegvalósítás elsősorban a köztes építési kivitelezési (a gondos és gazdaságos, minőségi kézműves hagyományok szerinti) technikákkal történjen.

Az energiatermelés helyi lehetőségeinek a használatára is építeni kell, például a megújuló források: a nap, a szél, a víz, valamint a biomassza (növényi és állati eredetű szerves anyagok) bevonásával, továbbá a mezőgazdasági hulladékokkal és / vagy faaprítékkal működő kazánok, a melegvíz előállító napkollektorok, az áramtermelő napelemek (fotovoltaikus napcellák) alkalmazása.

Természetes építtetői igény, hogy az ember olyan házat szeretne, amely az emelkedő energiaárak magas költségeitől is megvédi, ugyanakkor az építési beruházás megtérülési ideje is legyen egy elfogadható mértékű időtartam.

A szerény véleményem szerint általában az olyan elgondolások, amelyek a tökéletes (ideális) ember eszményképére épülnek, és figyelmen kívül hagyják a valóságos (átlagos) ember igazi öröklött természetét (amely már évezredek óta változatlan) nos, minden ilyen szisztéma, munkamódszer, irányzat vagy eszme minimum hiányos, de még inkább hibásnak tekinthető, és mint ilyen idővel kudarcra van ítélve.

Az építészet emberszolgálat - egy humán szolgáltatás reál tartalommal. Az orvostudomány mellett az építészet hat a leginkább az emberek életére, és mint ilyen az építész szakma az egyik legszebb hivatás, hiszen otthont teremt az embereknek.

No persze az már korántsem mindegy, hogy milyen az az otthon, hiszen az épület, az ember háza az egyik legtartósabb fogyasztási cikk.

Egy új épület, például egy lakóépület nagy értékű, utólagosan már csak problémásan és költségesen módosítható, hosszú évtizedekre (vagy tovább) fennálló, a természetes élő (biológiai) és a mesterséges (épített) környezetet is egyaránt alapvetően befolyásoló objektum, amely műszaki (esetenként művészi) alkotás is egyben. 

Jogos kívánalom, hogy a lakóépületünk (a többi között) legyen: megfizethető, fenntartható, kellemes komfort- és kényelemérzetet biztosító, egészséges otthon - emberbarát ház.

A fentiek figyelembevételével jómagam építészként (az egyedi igények és a mindenkori lehetőségek keretein belül) a praktikus (racionális) épületmegvalósítással készülő emberbarát ház megvalósítását javaslom.

A környezettudatos és energiahatékony - emberbarát házak értékesebbek és értékállóbbak más épületeknél, ugyanakkor az üzemeltetésük gazdaságosabb, a fennartásuk költséghatékonyabb, sőt adott esetben még az értékesítésük is egyszerűbb.

A források minden tekintetben egyre végesebbé válásával, a sokak számára nap mint nap érzékelhető gazdasági és pénzügyi realitások, emelkedő energiaárak és rezsiköltségek, valamint a jelen korunk igényeinek együttes figyelembevételével (a saját jól felfogott érdekünkben is) ma már egyre inkább meghatározó szerep jut (a szakmai tájékoztató anyagok, illetőleg általában a szakismeretek terjesztésében is) a felelős és korrekt építész magatartásnak.

A többi között a fent olvasható sorok miatt az építész munkája semmilyen okból, például: aránytévesztés, értékzavar, önmegvalósítás, építtetői elvárás, megrendelői ráhatás stb. nem tolódhat el feltűnően aránytalanul sem az építész építőművészi önkifejezés, a terndiség, a dizájn (a formalizmus), sem a funkció, a rendeltetés (a funkcionalizmus), illetve a konstrukció, a szerkezeti felépítés (a konstruktivizmus), vagy akár a komfort és a kényelem minden áron történő kielégítésére megújuló energiaforrásokkal és korszerű csúcstechnológiával (energiadizájn), illetve az aktív vagy passzív technikák irányába sem,

mert egyik felsorolt tényező sem lehet az építész kizárólagos célja, hanem mindezek együttes figyelembevétele (az egészlátás, az együttlátás, a holisztikus szemlélet), az épületszintű komplex gondolkodásmód ismerete és szakszerű alkalmazása az, ami mindenkor szükséges az optimumközeli cél eléréséhez, a praktikus (racionális) épületmegvalósítással történő emberbarát házépítéshez.

. 

Az építész szakmai szemléletmódom

A szakmát gyakorló és oktató építészként szilárd meggyőződésem és következetes álláspontom, hogy az építész mesterség csak a tényleges szakmai gyakorlattal, a valós szakmai tapasztalattal is kiegészített elméleti tudással végezhető eredményesen.

Ennek a figyelembevételével az építész szakmai szemléletmódom lényege:

az általános műveltséggel magalapozott, az építész szakterületet teljes körűen átfogó társadalomtudományi (humán) és természettudományi (reál) elméleti szaktudás megléte;

az építészeti műszaki tervezői szakismeret, az építés kivitelezés során meg is valósítható építész tervdokumemtáció készítéséhez szükséges építésztervezői és építőipari kivitelezési (tényleges) szakmai gyakorlati tapasztalat megléte;

a mesterségbeli tudás, a kézműves jártasság, a különböző szakmai mesterfogások ismerete, az építőipari generál kivitelezői, a szakkivitelezői, az új építési, a felújítási, a korszerűsítési, az épületkarbantartási, az épületrekonstrukciós, építőmesteri szakismeret, a valós szakmai gyakorlati tapasztalat, az épületmegvalósításban közreműködő szakmákban való jártasság megléte;

az építési beruházás lebonyolítási, az ingatlanfejlesztési, a szervezési (műszaki, gazdasági és jogi) kapcsolódó szakismeretek terén is a valós szakmai gyakorlati tapasztalat megléte;

valamint a kapcsolódó ingatlanszakmai ismeretek területén is szükséges a valós szakmai gyakorlati tapasztalat megléte.

Mert az építészet, az építőipar és az ingatlanszakma mind egyben élnek, az épületben, ezért mind szervesen összefüggenek egymással, állandó kölcsönhatásban vannak, egymástól el nem választhatók, így praktikusan, szakszerűen az építészet nem osztható egésze felé mutatnak.

Meggyőződésem, hogy a korrekt szakmai munkához nem hiányozhat az építész szakember tudástárából a múlt ismerete, az ősi, az autentikus gyökerekből történő táplálkozás, a történelmi és kulturális örökség, a tapasztalatokra és a hagyományokra épülő mesterségbeli tudás, a jártasság, a szakmai (mester) fogások ismerete.

Mint magyar építész a szakmai szemléletmódom a szellemiségében őrzi a magyarországi építészeti és építési tradíciókat, a nemzeti karaktereket, a hagyományos magyar épület stílusjegyeinek a lényegét, illetve a magyar népi építkezés győkerein táplálkozó építészeti és építési hagyományokat, valamint a Kárpát-medencei építészeti tradíciókat is egyaránt.

A nézetem szerint minden épületnek egyéniségnek kell lennie, úgy, ahogy az egyes emberek is mind egyéniségek. Ugyanakkor az emberhez hasonlóan az épületnek is sok mindenhez alkalmazkodia, illeszkdenie is kell, például az őt körülvevő természetes élő (biológiai) környezethez, az épített (mesterséges) környezethez, a helyi tradicionális kultúrához, a helyi társadalmi környezethez stb., mint ahogy az emberek is (többnyire) alkalmazkodnak a társasághoz, általában az őket körülvevő közösséghez.

Az építészet, az építés sajátszerűségéből adódóan mindenkor bizonyos nagyságrendű beavatkozás a teremtett világba, a természetes élő (biológiai) környezetbe.

Az építésznek a szakmája gyakorlása során az egyik kiemelt feladata (természetesen az elsődleges fő feladata, az emberszolgálat mellett), hogy értse, és mindenkor vegye is figyelembe az élő (biológiai) természeti környezet és az általa (az építész által) létrehozandó (mesterséges) épített környezet (épület) összefüggéseit, illetve azok egymásra hatásának a vonatkozásait.

Ennek ismeretében a munkája során az építésznek mindenkor felelősségteljesen törekednie kell az általa megvalósuló (épület) épített környezet és a már meglévő élő (biológiai) természeti környezet egyensúlyának a megteremtésére, valamint a természeti- (biológiai), a mesterséges- (épített) és a társadalmi (emberi) környezet hosszabb távon is fenntartható harmóniájára.

Az építészeti stílusbeli megközelítésem szabad és kötetlen, mert nézetem szerint az építészeti minőség és a magas szakmai színvonalú építőipari kivitelezés több vonatkozásban is túlmutat azon, hogy az adott építkezés (projekt) éppen milyen trend figyelembevételével, illetve milyen építészeti stílusirányzat alkalmazásával kerül megvalósításra.

Az építészeti stílus, illetve az épület jellege, megjelenése tekintetében nincs olyan feltétlen elkötelezettségem egy irányzat vagy trend vonatkozásában sem, amely akadályozná a szakmai munkám során a különböző építészeti stílusok (irányzatok, áramlatok, trendek) közötti szabad és kötetlen átjárhatóságot.

Példának okáért ezirányú megrendelői (építtetői) igény esetén bizony a külföldi stílusokat utánzó épületek mellet (ha úgy tetszik, akkor helyett) a hagyományos magyar épület stílusjegyeit, a nemzeti karaktereket, az adott helyi (az építkezés helyszíne, az adott élő-hely) értékeket is fölmutató épületet (otthont) is lehet építeni.

A manapság látványosan előtérbe tolakodott különféle újfajta (trendinek gondolt) építészeti divatok, amelyek figyelmen kívül hagyják az építészet lényegét, az emberszolgálatot, példának okáért:

a dizájner építészeti tervezés, ezen munkák egységes jellemzője röviden úgy írható le, hogy elsősorban a formára összpontosít, a gyakorlatias szerkezeti megfontolások, a korrekt építéshez, kivitelezéshez (a terv tényleges megvalósításhoz) szükséges részletek kimunkálása már háttérbe szorul, illetve gyakran teljesen elmarad,

ezzel párhuzamosan jelen van még az önmegvalósító építészet, a mainstream (főáramlatú) építészeti irányzat, a magas technikai színvonal, a csúcstechnológia (high-tech) aránytalanul eltúlzott mértékű alkalmazása, az úgynevezett zöld ruhába öltöztetett épületek mesterséges belső terei, a klímadizájn vagy energiadizájn stb. presztízsberuházásai, amelyek az élő természeti környezet majdhogynem teljes negligálásával, többnyire csak virtuálisan kommunikálnak a környezetükkel.

Az így kialakuló mesterséges, a környezetétől szinte elzárkozó tér a benne élő (az ilyen épületben lakó vagy ott dolgozó) embert is elválasztja az élő (biológiai) természeti környezettől, továbbá az elzárkozó ház, illetve annak bizonyos mértékig elszigetelt lakói, használói is kiszolgáltatottak az épületet ellátó, működtető rendszereknek.

A magas technikai színvonalú energetiakai berendezések, az elvárt követelményeknek megfelelő anyagok, termékek egymást túllicitálva , sorra jelennek meg, magukat környezetbarátnak hirdetve, de a tényleges működésük, alkalmazásuk, használatuk óta eltelt viszonylag rövid idő még ténylegesen nem igazolhatta számunkra azt, hogy valóban ökologikus működésűek.

Úgy határozhatnánk meg őket tényszerűen, hogy a valóságban inkább csak látványos formai elemként, divatos (vagy trendinek gondolt) épületszerkezetként, épületelemként, építőelemként, szerkezetként, szerkezeti részként, anyagként, illetve berendezésként, szerelvényként, rendszerként, rendszer elemként, eszközként vagy készülék formájában jelennek meg a tervezésben és a kivitelezésben.

Építészként úgy vélem, hogy az a kívánatos, ha az épület csak annyira divatos (trendi), amennyire ideiglenes, például egy kiállítási pavilonépület. Mert egy épület jellemzően több évtizedre készül, így tehát nem javasolt, hogy a legdivatosabb (a legtrendibb) legyen, inkább az a célszerű, ha minden tekintetben időtálló.

Ezért ajánlatos óvakodni a divatos (trendi) szerkezetektől, berendezésektől, illetve a kellő megfontolás nélkül, gyakran túlértékelten divatba hozott (trendinek gondolt) olyan anyagoktól, rendszerektől, amelyeknek az időbeli viselkedése még nem kellő mértékben tisztázott, visszaigazolt.

Mivel jellemzően nem jövőbe látók (jósok) dolgoznak a szakmában, így ki garantálja ma nekünk azt, hogy az akár laboratóriumi körülmények között kikísérletezett anyagok milyen összefüggésben állnak majd az idővel, a környezet, az időjárás, a hosszútávú tartosság követelményeivel, az erkölcsi és fizikai avulás vonatkozásaival.

Az épületszerkezetek az évszázadok során folyamatosan fejlődtek, amelyek beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, azaz a funkciójuknak megfeleltek, azok fennmaradtak. Jellemzően harminc - ötven év a beválási idő.

Egyébiránt a fentebb részletezett, úgymond előtérbe tolakodott (trendinek gondolt) újfajta építészeti divatok bizony ma már a pénzügyi korlátok mellett egyre inkább a valóság korlátaiba is ütköznek, mert lassan kezd működni egy más típusú vagy más jellegű, egy úgynevezett régi / új rend, kezdenek átalakulni a társadalmi elvárások,

így az önmegvalósító- és a mainstream (főáramlatú) építészeten is egyaránt kezd már felülemelkedni az élet kérlelhetetlen akarata, az öntörvényű és szükségszerű rend, amely már a társadalmat józan mértékletességre, az egyéni embert (újra) a bölcs gondolkodásra inti, és minezekkel (a józan ésszel) ellentétes, ráerőltetett dolgokat hosszú távon nem fogad el, azt idővel mindig és minden korban kilökte / kilöki a tárházából, így teszi ezt már (talán néha még bátortalanul ugyan) a napjainkban is, illetve a közeljövőben egyre inkább.

Az általam építészként vállalható szakmai színvonal, illetve építészeti és építőipari szakmai minőség, valamint a szakmám körében uralkodó etikai szabályok keretein belül (a szabad és kötetlen építészeti stílusbeli megközelítésem alapján) lehetőség nyílik a Tisztelt Ügyfelek egyedi (a különböző stílusirányzatok és trendek vonatkozásában is gyakran eltérő) igényeinek a mindenkor optimumközeli kielégítésére.

. 

Az épületmegvalósítási szakmai stratégiám

A szakmai tevékenységem során mindenkor igyekszem a minőségi kézműves gondosság és gazdaságosság hagyományai szerinti, természetelvű, emberbarát építészet alkalmazására törekedni.

A fenti célkitűzésem alapján az épületmegvalósítási szakmai stratégiám egyfajta praktikus (racionális) középutat képvisel.

A szakmai stratégiám egyik lényeges eleme, hogy az emberbarát ház építőipari (generál) kivitelezésében közreműködők között a korszerű építési, szerelési technikát, illetve a modern technológiát alkalmazó szakemberek mellett (korrekt együttműködéssel) megtalálják a helyüket a tradicionális kézműves mesterségek korszerű változatát művelő szakemberek, kivitelezőmesterek is egyaránt.

Az emberbarát ház megvalósításához mindenkor szükséges természetes egyensúly és arányosság kialakítását, egyfajta praktikus (racionális) középútként a köztes (soft-tech) építési kivitelezési technikát, valamint a köztes (slow-tech és a low-tech) gyártási technikák alkalmazása teszi lehetővé.

Egyedi tervezésű új épület megvalósításakor, valamint meglévő régi épület, történeti (historikus) épület, műemlék jellegű épület vagy műemlék épület szakszerű felújítása, rekonstrukciója, illetve restaurálása során alkalmazásra kerülő köztes (soft-tech) építési kivitelezési, valamint a köztes (slow-tech és low-tech) gyártási technikák lényege röviden, hogy a kivitelezési munkák során általában nem kizárólag csak a mai korszerű építési technikák alkalmazása a meghatározó, valamint a gyártási munkák során jellemzően nem a csúcstechnológiás (high-tech) gépsoron, tömeggyártással készülő típus termékek, egyen szerkezetek kerülnek fölhasználásra, illetve beépítésre a kivitelezés alkalmával,

hanem a Tisztelt Ügyfél (a Tisztelt Építtető) személyes igényei és a lehetőségek szerint, mindenkor praktikus (racionális) módon, a gondos és gazdaságos, minőségi kézműves szakmai hagyományok alapján, ugyanakkor a jelen kor igényeinek is megfelelően készülő, korszerű és egyedi, illetőleg a felújítási munkák esetében a korhű szerkezetek, termékek szerepe a meghatározó.

Praktikusan olyan egyedi vagy csak kis szériában készülő termékekről, építőelemekről, épületszerkezetekről stb. van itt szó, amelyek emberléptékű kézműves manufaktúrákban (műhelyben, kisüzemben), a széles körű szakmai ismeretek, a mesterségbeli tudás, a szakmai gyakorlati tapasztalat (a kézműves jártasság, a szakmai mesterfogások ismerete), valamint a szakszerűen karbantartott kéziszerszámok, minőségi kézi kisgépek, emberléptékű telepített gépek, illetve a tradicionális kézműves szerszámok, eszközök, felszerelésrek alkalmazásával készülnek, majd ezt követően az építkezés helyszínén kerülnek beépítésre az épületbe.

Ilyen épületszerkezetek például: az asztalos szakkivitelező mester által készített és beépített egyedi nyílászáró szerkezetek, azaz a Tisztelt Ügyfél személyes igényei alapján, ugyanakkor a mindenkori (pénzügyi és szakmai) lehetőségek keretei között készülő, majd az épületbe beépítésre kerülő egyedi: ajtó, ablak, üvegfal stb. épületszerkezetek.     

Egyébiránt a meglévő régi épület, történeti (historikus) épület, műemlék jellegű épület vagy műemlék épület szakszerű felújítása, rekonstrukciója, restaurálása során az építőipari kivitelező felelős műszaki vezetője, illetve a megvalósítást végző szakemberek részéről szükséges egyrészről a felújítandó épület építésének a korából származó szerkezetek, illetve azok anyagainak és működésének az ismerete,

másrészről szükség van a korabeli építési kivitelezési és gyártási technikák ismeretére is, mert a régi épületek felújítási, bontási, bővítési, rekonstrukciós és restaurálási stb. munkái során nem alkalmazhatók kizárólag csak a jelen korunk (korszerű) építési és gyártási technikái, mert ez akár szerkezeti károkat (és pénzügyi veszteséget is) okozhat,

ezért a munkát irányító felelős műszaki vezetőnek, illetve a munkatársainak (a többi között) ismerniük kell - a fent már ismertetett - úgynevezett köztes technikákat is, mert a felújítási, rekostrukciós, restaurálási stb. munkák szakszerű építés kivitelezéséhez a soft-tech köztes technikák, illetve az egyedi épületszerkezetek, például a nyílászáró szerkezetek korhű utángyártásakor pedig a slow-tech és a low-tech köztes gyártási technikák ismerete és szakszerű alkalmazása is szükséges.

A praktikus (racionális) épületmegvalósításban, az építőipari (generál) kivitelezésben közreműködő kézműves szakemberek (a többi között) az építőanyagok, illetve az építési kivitelezési  és gyártási technikák, az épületszerkezeti és tartószerkezeti megoldások szakszerű alkalmazásával (a mesterségbeli tudás, a kézműves jártasság, a mesterfogások ismerete, a gyakorlati tapasztalat fölhasználásával), a tökéletesen kimunkált részletekkel, a mesterégbeli tisztaságú konstrukciókkal, a kézműves gazdaságossággal hagyományosan mindenkor garantálják a magas szakmai színvonalon történő épületmegvalósítást, a gazdaságos és minőségi építőipari kivitelezést.

Így egyebek mellett megvalósulhat minden Tisztelt Ügyfél egyik régi vágya is: 

a minőséget kedvező áron.

Mert a magas szakmai színvonalon végzett, minőségi építőipari (generál) kivitelezés révén bármely épület olyan hatást kelt, mintha több kategóriával drágább anyagok, szerkezetek kerültek volna beépítésre, fölhasználásra az építkezés (új épület megvalósítás, meglévő épület: felújítás, korszerűsítés stb.) munkálatai során.

Az épületmegvalósítási szakmai stratégiám másik lényeges eleme, hogy az emberbarát ház építéséhez használt anyagok között (a természetes egyensúly megteremtésére törekedve) mindenkor arányosan megtalálják a helyüket és a mértéküket az épületben a tradicionális (természetes és tartós) építőanyagok, valamint a korszerű (természetes alapú vagy mesterséges, de környezetkímélő) építési anyagok is egyaránt.

Az épületgépészeti és az épületvillamossági szakági anyagok, szerelvények, eszközök, rendszerek, rendszer elemek, berendezések és készülékek tekintetében az emberbarát ház megvalósításához mindenkor szükséges természetes egyensúly és arányosság kialakítását az úgynevezett szelíd technológiák (soft-tech) alkalmazása teszi lehetővé.

Az emberbarát épület praktikus megvalósítása során alkalmazásra kerülő úgynevezett szelíd technológiák (soft-tech) lényege ebben a vonatkozásban az, hogy egyfajta racionális középutat képviselnek a mostanság előtérbe tolakodott csúcstechnológia (high-tech), valamint a technikát gyakorlatilag elutasító (no-tech) szemlélet között.

A fentiekben viszonylag széles körűen részletezett információk alapján jómagam építészként olyan alacsony energiaigényű (racionális) épület, praktikus, emberbarát ház megvalósítását javaslom, amely elsősorban környezetbarát építőanyagokból, köztes építési technikával kivitelezhető; szelíd technológiával működtethető; megépítése megfizethető; majd ezt követően gazdaságosan üzemeltethető; költséghatékonyan fenntartható.

Az imént fölsorolt lényeges meghatározó tényezők együttes, egyidejű figyelembevételével, műszaki és gazdasági vonatkozásban is racionálisan (praktikusan) megvalósuló, alacsony energiaszükségletű épület, azaz: minőségi, emberbarát ház jellemzője, hogy

a természethez és az emberhez is egyaránt közel áll (alkalmazkodik és illeszkedik is hozzájuk); a gondos és gazdaságos, minőségi kézműves építési technikák és az innovatív kivitelezési megoldások ötvözésével készül (értékálló); az anyaga környezetbarát és időtálló (generációkon át szolgál); a szerkezete korrekt és letisztult (konstrukciója a józan ész logikáját követi); az alaprajzi elrendezése praktikus, jó helyekből és egészséges terekből áll (ahol az embert szolgáló térvilág egyúttal kellemes komfort- és kényelemérzetet, jó közérzetet is biztosít); a formája egyszerű, mértéktartó és arányos (megjelenése esztétikus, ugyanakkor emberléptékű); ember alkotta, emberhez szóló, és mint ilyen - emberbarát ház.

Ezekkel a jellemzőkkel rendelkező alacsony energiafelhasználású épület, praktikus és minőségi emberbarát ház megvalósításának az alapvető föltétele egyrészről:

a mindenkori igényekhez és a körülményekhez, például: adottságokhoz, kötöttségekhez, kényszerekhez történő megfelelő alkalmazkodás, illeszkedés, másrészről:

a lehetőségek mindenkor közel optimális kihasználásához szükséges leginkább megfelelő módszerek és eszközök kiválasztása, valamint azok szakszerű és célratörő alkalmazása is egyaránt a szükséges föltételek részét képezi.

Az épületszintű komplex gondolkodás, az egészlátás, az együttlátás, a holisztikus szemlélet alapján, praktikus (racionális) épületmegvalósítással készülő, alacsony energiaigényű, minőségi, emberbarát ház esetében elmondható, hogy a következő összetevők mindenkor szerves egységet alkotva összefüggésben állnak egymással:

az építési helyszín (az adott élő-hely, a természetes és mesterséges környezet), az épület rendeltetése (tervezett funkciói), az alkalmazott anyagok és az épületszerkezetek, az épületenergetikai szempontok, valamint az épület telken belüli elhelyezése (telepítése), az épület térbeli megjelenése (tömegképzés), az épület tájolása, építészeti megformálása, az alaprajzi kialakítása, a belső és a külső térképzése (helyiségelrendezése), a térkapcsolatai, a nyílászárók kiosztása, a természetes egyensúly, az arányok (épülettömeg-alakítás), továbbá az épület megvalósításakor alkalmazott építési kivitelezési, valamint a kapcsolódó gyártási és helyszíni szerelési, beépítési technikák is egyaránt.

Az iménti fölsorolt lényeges összetevök eredményeként, illetve szerves egységeként, praktikus (racionális) épületmagvalósítással készülő, alacsony energiaszükséglető, minőségi, emberbarát házról még az is elmondható, hogy:

vállalja az építkezés (az építés kivitelezés) helyszínének (az adott élő-helynek) a törvényszerűségeit; a működéséhez, üzemeléséhez igénybe veszi a helyi (megújuló természetes) környezeti erőforrásokat is; az éghajlati jellemzők teljes évi ciklusának a figyelembevételével alkalmazkodik a helyi élő (biológiai) természeti környezethez; illetve a mesterséges (épített) környezethez; figyelembe veszi a helyi (tradicionális) építési kultúrát is, illeszkedik a környezetébe (a tájba), továbbá tekintettel van a társadalmi elvárásokra, illetve a helyi (hagyományos) kultúrális elvárásokra is egyaránt.

Egyébiránt a praktikus (racionális) épületmegvalósítással készülő, természetelvű, minőségi, emberbarát ház a működése során nem (kizárólag) a nagy energiaigényű hagyományos épületgépészetre támaszkodik, hanem a megújuló természetes környezeti erő- és energiaforrásokat (a mindenkori igények és a lehetőségek szerint) bevonja a működésébe.

Ennek az elősegítésére a természatelvű, emberbarát ház praktikus (racionális) épületszerkezeti megoldásai, térkapcsolati kialakítása mindenkor lehetővé tesz a kapcsolatot (a kommunikációt) az élő természeti környezetével.

Az építkezés (az építés kivitelezés) helyszínéhez (az adott élő-helyhez) történő igazodással megvalósítható a megújuló természetes környezeti energiák integrálása az épület működésébe.

A napenergia passzív hasznosításához elsősorban az építészet tárházában lévő, a szakmai eszköztárában fellelhető megoldások kerülnek alkalmazásra, példának okáért:

a nyílászárok helyes tájolása, az üvegezett és a tömör homlokzati felületek megfelelő aránya, a részben épületgépészetként is működő épületforma és épületszerkezetek megválasztása, amelyek a megújuló természetes környezeti energiák passzív hasznosítására is alkalmasak,

az épület célratörő tájolása, a tudatos épülettömeg alakítás, a napenergiára épülő passzív rendszerek használata, vagyis az épületgépészet feladatát is ellátó épületszerkezetek alkalmazása, a hőtároló tömeg, a transzparens (átlátszó, áttetsző) felületek, a hőszigetelés, a szoláris (a napsugárzásból származó) hőnyereség növelése, plédául: déli tájolású transzparens felületekkel.

Ugyanakkor ezirányú kívánság esetén, a mindenkori igények és a lehetőségek keretein belül persze, de egyúttal korszerű épületgépészeti eszközök alkalmazásával a megújuló természetes környezeti erőforrások aktív vagy hibrid módon történő hasznosítására is kínálkoznak különböző lehetőségek, például: 

napkollektor, napelem (fotovoltaikus napcella), hőszivattyú, hővisszanyerő szellőztetőberendezés használatával.

Az aktív vagy hibrid környezeti energiahasznosító renszerek (részben vagy egészben gépészeti eszközökkel) begyűjtik, tárolják és hasznosítják:

a nap, a levegő, a föld, a talajvíz hőenergiáját; illetőleg a napelemek (a fotovoltaikus napcellák) a Nap energiáját fölhasználva közvetlenül termelnek villamos energiát.

Az energianyerés céljára használt (passzív) épületszerkezetek és / vagy (aktív) épületgépészeti berendezések alkalmazásával előállított energiát épületszinten például a következőkre tudjuk hasznosítani:

fűtésre, hűtésre, használati melegvíz termelésre, fűtésrásegítésre, valamint az elektromos árammal működő berendezések üzemeltetésére.

Itt lényeges megemlíteni, hogy az elérni kívánt cél, az épület energiahatékony működése (a racionális energiafelhasználás) érdekében komplex felépítésű épületgépészeti rendszer kialakítása ajánlott.

A komplex kialakítású épületgépészeti rendszer esetében, például: a fűtés, a hűtés, a légkezelés stb. nem egymástól függetlenül működnek, hanem összehangoltan üzemelnek egymás mellett.

Az építészet és az épületgépészet eszköztárát is egyaránt fölhasználva, hazánk éghajlati jellemzőihez is igazítva megvalósított, összetett épületgépészeti rendszer esetén a különböző funkciók (például: fűtés, hűtés stb.) ellátásakor, egy optimális vezérlésre alkalmas számítógépes szabályozás gazdaságos energiafelhasználást biztosít.

Az épületenergetikai szempontok tekintetében természetesen az egyik legfőbb cél mindenkor az energiaszükséglet ésszerű határig történő csökkentése.

Egyrészről a fosszilis energiák takarékos, hatékony fölhasználásával, másrészről a megújuló energiák bekapcsolásával az épület használatába, működésébe, üzemelésébe.

Az úgynevezett ökologikus építészet, a bioklimatikus építészet, a fenntartható építés (építészet), a környezettudatos és energiahatékony építés (építészet), azaz:

a környezetbarát és energiatakarékos, alacsony energiaszükségletű (racionális) épület, természetelvű, minőségi, emberbarát ház mindenkor optimumközeli megvalósítása a fentiekben (viszonylag részletesen és széles körűen) ismertetett szempontok egyidejűleg történő figyelembevételét, valamennyi paraméter:

műszaki, gazdasági, energetikai, egészségügyi, ökológiai, esztétikai, építésjogi követelmények, illetve az emberi és egyéb kapcsolódó tényezők összehangolását, az egészlátás, az együttlátás, a holisztikus szemlélet alkalmazását, az épületszintű komplex gondolkodás képességét követeli meg az építésztől.

A hosszabb távon is fenntartható építészet (építés) gondolatrendszerei: a környezetbarát, a környezettudatos, az energiatakarékos, az energiahatékony és az energiatudatos szemléletmód (a mindenkori igények és a lehetőségek szerint) természetesen mindenkor érvényesítésre kerül az építész és mérnöki szakmai szolgáltatási tevékenységünk, valamint az építőipari kivitelezési szakmai munkáink során is egyaránt.

Mert a fentiek alapján praktikus (racionális) épületmegvalósítással készülő, alacsony energiaszükségletű, természetelvű, minőségi, emberbarát ház úgy képes kiszolgálni az igényeket, hogy egyúttal (optimumközeli módon) összhangban is van a környezete teherbíró képességével, az ökológia (a környezetbiológia) elvei szerint illeszkedik a természet körfolyamataiba, így nem károsítja az ember és más élőlények egészségét, illetve a természeti környezetet sem.

Egyébiránt a környezet által kínált természetes előnyök használata, a praktikus (racionális) épületszerkezeti megoldások alkalmazása, a környezetbarát és energiahatékony építés, vagy más néven az ökologikus építészet, bioklimatikus építészet, fenntartható építés (építészet) nem jelen korunk egyik nagyszerű találmánya (legfeljebb a napjainkban használt elnevezései származnak a jelen korunkból), hiszen már eleink is alkalmazták mindezeket.

Mégpedig a kulturális hagyományok, a jól ismert, tartós és természetes építőanyagok használatával, az apáról fiúra szálló, a generációkon átívelő mesterségbeli tudás, a kézműves jártasság, a gyakorlati tapasztalat ösztönös felhasználásával létrehozott épületek voltak ezek.

Amelyek mindenkor figyelembe veszik a helyi környezeti hatásokat (nap, szél, csapadék, növényzet, terepviszonyok, helyi légáramok stb.), a megvalósításnál ösztönösen, a józan (paraszti) ész logikáját követve használták a természet adta lehetőségeket és a helyi adottságokat, alkalmaztak praktikus (racionális) épületszerkezeti megoldásokat, az így készült épületek mindenkor szerves kapcsolatban álltak az élő (biológiai) természeti környezetükkel.

Itt helyénvaló, hogy néhány mondat erejéig megemlítésre kerüljön az ebben a vonatkozásban is kiváló példaképül szolgáló magyar népi építészet alkotásaiból, a kézműves népi építkezés nagyszerű produkcióiból, a magyar települések (falvak, mezővárosok) tornácos épületei, a tornácos parasztházak, a kereskedők, a kézművesek, az iparosok tornácos gazdaházai.

A tornác a magyar népi építészet, a (gondos és gazdaságos) minőségi kézműves népi építkezés egyik praktikus építészeti eleme, jellemzően közlekedésre, emberi tartózkodásra, munkára és tárolóhelyként is szolgál.

Hasznos épületrészletként a tornác az alacsonyan járó téli napnak szabad utat enged a ház belseje felé, de a magasan járó nyári nap elől viszont leárnyékolja a belső helyiségeket.

Ugyanakkor a tornác óvja is az épület szerkezetét, valamint minden évszakban védelmet nyújt az embernek az időjárás viszontagságaitól.

Az igazi ökologikus építészetre, a valódi bioklimatikus építészetre, a ténylegesen környezetbarát és energiahatékony építésre nagyszerű (és egyben követendő) példa a hagyományos magyar népi építészet, a (gondos és gazdaságos, praktikus) minőségi kézműves magyar népi építkezés, de bármely földrajzi hely tradicionális népi (vernakuláris) építészete is egyaránt.

A szerkezeti gondolkodás az emberrel és az ő építészetével együtt született, és minden korban, bármely stílusirányzatban együtt él vele.

Az iskolázottságon alapuló építészet (építés) mellett minden korban jelen volt, és van az ösztönös építés (építészet), hiszen az élet kérlelhetetlen akarata mindenkor megkövetelte, és megköveteli az őt (az embert) szolgáló praktikus térvilág megteremtését.

Például a korabeli magyar parasztmesterek is ösztönösen építettek, a józan (paraszti) ész logikájával, amely (a többi között) azt is diktálta a számukra, hogy az építkezés során fölösleges anyagot, szerkezetet ne alkalmazzanak, szükségtelen munkát ne végezzenek.

Vagy példának okáért a régi épületek megvalósításában közreműködő iparosok, mesterek, a különböző kézműves mesterségek szakemberei (ács, asztalos stb. mesterek) által készített, a részleteiben is tökéletesen kimunkált épületszerkezetek, a mesterségbeli tisztaságú konstrukciók (tetőszerkezetek, nyílászárók stb.) mind olyan dolgok,

amelyek a népi építkezést, a természetelvű, tradicionális kézműves építészetet a magas szakmai színvonalú építőipari kivitelezés, a gondos és gazdaságos, praktikus, minőségi építészet (etalonjává) hiteles mintapéldájává tették.

A tradicionális kézműves építészet, a gondos és gazdaságos népi építkezés praktikus épületszerkezeteinek az anyaghasználata tekintetében mindenkor érvényesült az ősi hierarchia, az egymás fölé rendeltség elve, a gyengébb szerkezetet védelmezte az erősebb szerkezet, az időtállóbb anyag.

Ugyanakkor a tradicionális (minőségi) kézműves építészet, a gondos és gazdaságos népi építkezés logikus szerkesztésű és összeépítésű, szerkezeteiben is korrekt, időtállóságot sugárzó, anyaghasználatában a szerkezetek ősi hierarchiáján alapuló, igaz konstrukciói egyszersmind esztétikusak is voltak.

Mert a megvalósításuk mindenkor a praktikus (racionális) kézműves gondosság és gazdaságosság természetes egyensúlya és arányai szerint történt, az arányosság pedig az építészeti esztétika egyi fő erénye, így a népi (vernakuláris) építészet alkotásai mindenkor szép formavilágot képviselnek.

Ahogy a természetben is, úgy ezeknél az épületszerkezeteknél is érvényesül az élet akarata, a tartós maradandóságot sugárzó létezés anyagban, szerkezetben, épületben történő megnyilvánulása.

Nos, ez az igazi, a valóságos, a természetes, a természetközeli, az élő (ha úgy tetszik, akkor szerves vagy organikus) építészet.    

A fentiek alapján már fölismerhető, hogy a praktikus (racionális), gondos és gazdaságos épületmegvalósítás, a természetelvű, minőségi, emberbarát házépítés leghitelesebb képviselői bizony a népi építkezés, a tradicionális kézműves építészet.

Az általuk megvalósított építési produkciók, építészeti alkotások, az épületszerkezetek tökéletesen kimunkált részletei, a mesterségbeli tisztaságú, esztétikus és igaz konstrukciók mind az organikusság megtestesítői, ez a természetelvű, természetközeli, élő (szerves) építészet valósága.

Egyébiránt a tradicionális kézműves építés, a népi (vernakuláris) építészet szervessége praktikusan összecseng az elérni vágyott ökológiai szervességgel, a környezetbarát (környezettudatos) és energiatakarékos (energiahatékony) - az úgynevezett fenntartható építészet (építés)  eszméjével, illetőleg az ezirányú törekvéseivel.

Egyebek mellett ezért is meggyőződésem, hogy a tradicionális, minőségi kézműves építészet, a gondos és gazdaságos, praktikus (racionális) népi építkezés kiváló előképül szolgál a részünkre.

Egyúttal szakmailag is felelősen javasolható a korszerű változatának az alkalmazása napjainkban a praktikus (racionális) épületmegvalósításhoz, a természetelvű, minőségi, emberbarát házépítéshez.

A szerény véleményem szerint a fentiekben található az a közös nevező, ami a régit az újhoz kapcsolhatja, ez az a terület, ahol az építésznek föl kell ismernie, hogy a régi út talán egyé válhat az újjal, amely már egyfajta irányt is mutathat a számunkra a jövőre nézvést.

A személyes szakmai meggyőződésem szerint jó irányban haladonk (a régi / új úton) akkor, amikor a fent részletezett kristálytiszta logika szerves folytatásaként napjainkban a természetelvű, gondos és gazdaságos, minőségi kézműves építészet korszerű változatát, a praktikus (racionális) épületmegvalósítási stratégia szerve részeként, illetve annak keretein belül alkalmazzuk az emberbarát házépítés során.

. 

A fentiekben részletezett épületmegvalósítási szakmai stratégia gyakorlati alkalmazhatóságának az alapvető feltételei

Nos, annak a mértéke, hogy a fent leírtakból egy adott építkezés (ingatlanfejlesztés, építési beruházás, projekt) esetében mennyi valósítható meg a gyakorlatban, az mindenkor igen nagy mértékben függ elsősorban attól a ténytől is, hogy a Tuba Építész Iroda, illetve a munkatársaim és jómagam az építkezési beruházás (a projekt) melyik fázisában (például: elképzelési, tervezési, engedélyezési, építés kivitelezési szakasz) kapunk megkeresést, felkérést, azaz: bizalmat a Tisztelt Ügyféltől (Építtetőtől - Megrendelőtől) az alábbi építész és mérnöki szolgáltatások, illetve építőipari szakmai tevékenységek valemely részére:

építési műszaki ellenőrzésre (ennek a keretében: építkezés lebonyolításra, építésügyi szaktanácsadásra, építész projektmenedzsmentre);

vagy:

felelős műszaki vezetésre (ennek a keretében: az építkezés felelős szakmai irányítására, építésügyi szaktanácsadásra, generál építésvezetésre, építési projektvezetésre);

vagy:

építész fővállalkozásra (ennek a keretében: az elképzeléstől, a gondolat megszületésétől, a használatba vételi engedély megszerzéséig, a beköltözésig tartó időszakban a komplex épületmegvalósításra, teljes körű szolgáltatással - egy kézben összefogva).

Egyebek mellett a szakmai szempontból is mindenkor az a kívánatos és felelősen javasolható is, hogy az építész az építkezési folyamat minél korábbi szakaszában bekapcsolódhasson a munkába.

Egyébiránt ez mindenekelőtt a Tisztelt Ügyfél, a Megrendelő (de elsősorban az Építtető) mindenkori érdeke is.

Amennyiben már az építkezés (a projekt) egészen kezdeti szakaszában, például: már az elképzelések időszakában, illetve még az építési telek kiválasztása és megvétele előtt megkeresést, felkérést, bizalmat kapunk (a munkatársaim és jómagam) a Tisztelt Ügyféltől, akkor kínálkozik még a legkedvezőbb állapot az igények és a lehetőségek praktikus összehangolására, az optimumközeli cél elérésére.

Mert ebben a konstrukcióban az elképzeléstől a beköltözésig tartó időszakban egy kézben összefogva, szakszerűen koordinálható (a személyes egyeztetések, az építészeti műszaki tervezés, az építkezés - a projekt - előkészítése, az építés kivitelezés megszervezése, majd az építőipari - generál - kivitelezési munkák), műszakilag és pénzügyileg ellenőrizhető, komplex módon felügyelhető az építkezés (a projekt) teljes folyamata.

Amennyiben már egy későbbi szakaszban, például: az építőipari kivitelezési munkák megkezdése előtti fázisban kapunk megkeresést, felkérést, bizalmat (a munkatársaim és jómagam) a Tisztelt Ügyféltől, amikor már jóváhagyott tervekkel, esetleg már engedélyezett építészeti műszaki tervdokumentációval, valamint akár már jogerős építési engedéllyel is rendelkezik az adott építkezési projekt, akkor bizony már adottságként kell kezelni, hogy úgymond nagyobb részben hozott anyagból, vagyis már a felkérésünk előtt elkészült, meglévő dokumentáció alapján kell dolgozni.

Nos, ebben az utóbbi konstrukcióban persze már némileg szűkebb, behatároltabb a mozgástér is, akár építési műszaki ellenőrzésről, akár felelős műszaki vezetsről, illetve építőipari szakkivitelezésről vagy generál kivitelezésről van éppen szó.

Természetesen mindegyik konstrukcióban (a rendelkezésre álló lehetőségek keretein belül) a magas szakmai színvonalon történő épületmegvalósítás, a gondos és gazdaságos, természetelvű, minőségi építőipari szakkivitelezés, illetve generál kivitelezés, azaz: a Tisztelt Ügyfelek igényeinek mindenkor optimumközeli kielégítése a fő cél.

. 

Az építész szakmai munkamódszerem

Jómagam (a mindenkori lehetőségekhez képest) már az építész szakmai pályám kezdetétől következetesen igyekszem törekedni arra, hogy a munkám során a klasszikus (évezredes) nemzetközi építész szakmai hagyományokat is tiszteletben tartva,

a magyar műszaki élet valaha volt sikerekben gazdag időszakában, a világszínvonalú magyar építőiparunk közreműködésével tündöklő magyar építészetünk fénykorában, a XIX. század második felétől az I. világháborúig virágzó építész fővállalkozói szakmai hagyományokat folytatva végezzem a munkámat,

illetve a jelen kor igényeinek megfelelően és a mindenkori lehetőségek szerint az építész fővállalkozói (építész projektmenedzseri) szakmai koncepció szerint igyekszem kiszolgálni a Tisztelt Ügyfeleimet.

Az építész fővállalkozói (építész projektmenedzseri) koncepció szerint, mint építész építőmester generál koordinátor az építkezés (a projekt) teljes vertikumát jómagam, egy kézben összefogva vezénylem le, a különböző szakmai (és szakági) részterületekért felelős szakember munkatársaim aktív közreműködésével. Akik természetesen (ahogy jómagam) a kellő szaktudással és szakirányú szakmai gyakorlati tapasztalattal, valamint a szükséges szakmagyakorlási személyi jogosultságokkal (engedélyekkel) is egyaránt rendelkeznek.

A személyes szakmai meggyőződésem és következetes álláspontom szerint az építész fővállalkozói (építész projektmenedzseri) szakszerű és célratörő gyakorlat, amely biztosítja a magas szakmai színvonalon történő épületmagvalósítást, illetve az elvárt építészeti és építőipari minőséget, ugyanakkor gazdaságos és költséghatékony is egyaránt.

Az építész fővállalkozói szakmai koncepció létjogosultságát, a maradandó voltát (a többi között) az építész szakmatörténeti, építészettörténeti és építéstörténeti visszatekintés is megerősíti, hiszen a XIX. század második felétől az I. világháborúig (az 1870-es évektől 1914-ig) terjedő időszakban a világszínvonalú magyar építőiparunk közreműködésével tündöklő magyar építészetünk bizony az idő tájt európai rangú volt.

A fenti összefoglaló szakmai ismertetés természetesen nem meríti ki a teljesség igényét, a célját tekintve elsősorban csupán tájékoztató jelleggel készült, így inkább csak vezérfonalként kezelendő.  

Megkeresés esetén a szaktudásommal, több évtizedes szakmai gyakorlatommal, tapasztalatommal készséggel állok a Tisztelt Ügyfelek rendelkezésére.

 

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmét!

Budapest, 2012. június

Jó egészséget kívánva,

Tisztelettel üdvözli:

Tuba Imre

okl. építész építőmester, ingatlanszakember

Tuba Építész Iroda 

.

. 


.

.

Online kapcsolatfelvétel 

. 

. 

Kapcsolatfelvétel

Név *:
E-mail cím *:
Telefonszám *:
Üzenet:

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!

. 

.