Társasházak részére

.. 

Társasházak, lakásszövetkezetek, önkormányzatok,

valamint magánszemélyek részére

épület felújítási, korszerűsítési beruházások lebonyolítása,

vagy ezirányú igény esetén komplex megvalósítása

. 

. 

Az energiatakarékosság, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, a megújuló energiaforrások minél szélesebb körben történő hasznosítása napjaink egyik legalapvetőbb, az emberiség és a bolygónk jövője szempontjából is meghatározó témaköre.

A fentiek alapján érthető, hogy az Európai Unió és Magyarország is kiemelten kezeli a szóban forgó kérdéskört. Ebből következően rendelkezésre állnak ezirányban támogatások, a kormány által meghirdetett állami pályázati lehetőségek.

Például: Környezet és Energia Operatív Program (KEOP), Panelprogram (ez a pályázati lehetőség folytatólagosan, több ütemben valósul meg), Zöld Beruházási Rendszer (ZBR), Klímabarát Otthon Alapprogram, Nemzeti Épületenergetikai Stratégia (NÉeS), majd következett az Otthon Melege Program, amelynek keretében első körben, 2014-től a lakossági energiahatékonysági pályázat indult el, majd 2015-től meghirdetésre került a társasházi energiahatékonysági pályázat is.

A felsoroltak között vannak, amelyek a lakóépület komplex felújítást, valamint az energiahatékonyságra irányuló korszerűsítést, illetve az energiatakarékos épületfenntartást és üzemeltetést hivatottak ösztönözni, elősegíteni, támogatni.

A Tuba Építész Iroda, valamint Partnerei az alábbi szakmai szolgáltatásokkal áll a Tisztelt Ügyfelei rendelkezésére annak érdekében, hogy az imént fent említett EU-s, illetve állami, önkormányzati forrásokat, támogatásokat, pályázati lehetőségeket a Tisztelt Megrendelőink, a szakmai közreműködésünk igénybevételével, az optimálishoz legközelebbi módon kihasználhassák.

. 

Kapcsolódó szakmai szolgáltatásaink:

  • szaktanácsadás (teljes körű, vagy igény szerinti szakmai bontásban);
  • műszaki szakértés (építész, statikai, épületvillamossági, épületgépészeti, épületenergetikai, ingatlanszakmai);
  • épület műszaki állapotfelmérés (épületdiagnosztika, műszeres szakvizsgálatok, tanácsadás, vélemények, javaslatok, írásbeli dokumentáció készítés);
  • energia audit, épületenergetikai minőségtanúsítás;
  • a kapcsolódó pályázat elkészítéséhez szakmai támogatás (műszaki, energetikai);
  • tervezés (építészeti, épületszerkezeti, statikai, épületvillamossági, épületgépészeti, épületenergetikai, munkavédelmi, tűzvédelmi, belsőépítészeti szakterületen);
  • építkezés lebonyolítás (felújítás, korszerűsítés teljes körű lebonyolítása);
  • építési műszaki ellenőrzés (az építkezésen dolgozó összes szakmában);
  • építőipari szakkivitelezés (szakmánkénti kivitelezés);
  • építőipari generál kivitelezés (kivitelezés az összes kapcsolódó szakmában);
  • felelős műszaki vezetés (az építkezésen dolgozó összes szakma vonatkozásában);
  • építész fővállalkozás (komplex megvalósítás: tanácsadás, szakértés, tervezés, kivitelezés - egy kézben összefogva).

. 


. 

Társasházak, lakásszövetkezetek és magánszemélyek részére

Ingatlan energiahatékonysági beruházások megvalósítása.

Többlakásos lakóépület, családi ház, lakás - felújítás, energetikai korszerűsítés.

Például: szigetelés, nyílászárócsere, fűtési rendszer korszerűsítés, megújuló energia alapú melegvíz-ellátás kialakítás, napkollektorok telepítése stb.

Szaktanácsadás, ingatlan állapotfelmérés, épületdiagnosztika, műszeres szakvizsgálat, mérnöki szakértés, komplex tervezés, építőipari generál kivitelezés - egy kézben.

.


.

.

Praktikus tudnivalók a többlakásos épületek felújításáról

és energiamegtakarításra irányuló korszerűsítéséről

. 

A magyarországi lakásállományról készített hivatalos jelentések szerint, a mintegy 4,2 millió lakás nagyjából 25 százaléka még az 1945 előtti időkből származik, és körülbelül úgy a 60 százaléka pedig a szocializmus alatt épült. A hazai lakóépület-állomány 70 százaléka ma még elavultnak minősül. Ezidőszerint még közel egymillió ember él olyan lakásban, amelyek bizony még az alapvető minőségi követelményeknek sem felelnek meg.

Egy rövid áttekintést érdemes tennünk a családi lakóépületek adatai dolgában is. Magyarországon több mint 2,5 millió családi ház van, ebből közel 700 ezer lakóház még 1945 és 1980 között épült, átalagosan 120 négyzetméteresek. A leggyakoribb hagyományos családi lakóháztípus jelenlegi átlagos primer energiafelhasználása közel kétszerese az 1979 előtti iparosított technológiájú épületekének, és több mint a kétszerese az 1980-as évek panelházai energiafelhasználásának.

Arra nézvést pedig, hogy Magyarországon mennyi társasház lehet csak hozzávetőleges becslések vannak. 1992-ben mintegy 800 - 900 ezer lakást privatizált az állam, ennek alapján közel 30 - 60 ezer alakulhatott meg akkoriban. Sajnálatos módon a jellemző az, hogy mindez megfelelő szakmai útmutató, illetve az ingatlanok műszaki állapotának, épületdiagnosztikai vizsgálatának az elvégzése nélkül történt meg anno.

Az épületek szakszerű és gazdaságos állagmegóvására sem akkor, sem azóta nem készültek föl igazán a tulajdonosok. A társasházak működtetését, illetve a közös képviselő feladatait ugyan körülírja a társasházi törvény, de ennek betartása néha azért kívánnivalókat hagy maga után. Ezen kívül további problémát jelent még az is, hogy egyébként jellemzően minden gazdálkodó szervezetnek létezik valamiféle törvényességi felügyelete, de a társasházaknak eredetileg ilyen nem volt.

Már több módosítást is megélt, de még jelenleg is hatályos az a társasházi törvény, amely 2003-ban született, de a társasházak törvényességi felügyeletére anno nem tartalmazott szabályt. Majd később egy 2009-es módosítás egészítette ki ezzel a résszel a törvényt. Akkortól a társasházak törvényességi felügyeletét az ügyészség látta el, amennyiben a törvényesség nem volt biztosítható, akkor az ügyészség a bírósághoz fordulhatott.

Majd ezt a szabályt egy gyors törvénymódosítással a kormány hamar kivette a társasházi törvényből, ezért aztán ismét törvényességi felügyelet nélkül működtek a társasházak. Aztán a társasházi törvény egy újabb módosítása alapján, 2014. február elejétől a társasházak törvényességi felügyeletét a jegyzők látják el, mégpedig a civil szervezetek feletti törvényességi ellenőrzés szabályai megfelelő alkalmazásával.

A társasházakról és az egyesülési jogról szóló, valamint a civil törvény rendelkezései határozzák meg a társasházak működését. A jegyzői hatóság azt vizsgálja, hogy az említett jogszabályoknak megfelelően működik-e a társasház, a közgyűléseken hozott döntések, határozatok és szabályzatok megfelelnek-e ezeknek, illetve az alapító okiratnak.

Vizsgálat csak akkor indul, ha valaki azt kezdeményezi, és az állítás alátámasztására megfelelő bizonyítékkal rendelkezik, ezért csak a fent említett ügyekben célszerű keresni a jegyzői hivatalt. Egyéb esetben, mint például: a szomszédok egymással kapcsolatos személyes ügyei, vagy a lakásszövetkezetekhez tartozó ingatlanok dolgában a jegyzői hatóság (a társasházak törvényességi ellenőrzésének a keretében) nem tud intézkedni, így az ezekkel kapcsolatos kérelmet el kell utasítaniuk. Továbbá, idevonatkozóan még az is tudnivaló, hogy amennyiben az önkormányzatnak érintettsége van az adott társasházban, példának okáért: szociális bérlakás, vagy egyéb ingatlan tulajdonjogával rendelkezik, akkor nem is foglalkozhat a konkrét bejelentéssel.

A jogi kitérő után visszatérve az alaptémánkra, ebben a tárgykörben lényegében kettőféle épülettípusról beszélhetünk, a hagyományos téglaépítésű lakóépületről (tömörfalas építés), valamint az úgynevezett iparosított technológiával készültekről, főleg a panelházakról.

Ezidőszerint jellemzően még a hagyományos szerkezetű lakóépületek vannak rosszabb állapotban, egyrészről azért, mert sok köztük a 100 évesnél öregebb lakóház, másrészről pedig ismerve a szocializmus (inkább csak névleges) ingatlankezelő vállalatainak a munkálkodását, ezek a többlakásos lakóépületek (főleg a városi öreg bérhézak) túlnyomó többsége a napjainkra már igen erősen leamortizálódott.

Például: az elektromos vezetékek már nehezen bírják (a jellemzően egyre csak növekvő) terhelést, a vízvezeték-hálózatok korrodáltak, a kémények romosak, néhol még béleletlenek, a tetők beáznak, és még számos egyéb jellemző problémát sorolhatnánk.

A másik épülettípusnak, az iparosított technológiával készült lakóépületeknek, ezek közül is főként a panelházaknak a legfőbb problémája, hogy igencsak energia-pazarlóak.

Egy épület felújítása, korszerűsítése előtt az egyik legfontosabb dolog, hogy független építésügyi műszaki szakértővel elvégeztessük az épület műszaki állapotfelmérését, az épületdiagnosztikai vizsgálatot, a probléma-feltárást, ha szükséges vagy indokolt, akkor a műszeres szakvizsgálatokat.

Az épület műszaki állapotfelmérése, illetve a házzal kapcsolatos probléma-feltárás során jellemzően a következő szempontokat lehet elkülöníteni: mi a probléma (mit észlelünk, ez honnan ered); milyen az épület meglévő állapota; milyen műszaki megoldások jöhetnek szóba; milyen szakemberek tudják azt megoldani, illetve kivitelezni azt, hogy hosszú távra megszűnjön a feltárt probléma.

Például: egy tetőbeázást többféle hibaok is kiválthat, ha nem a megfelelő hibaokot kezeljük, akkor a probléma tovább fokozódhat (ahogy jellemzően a nemzetközi helyzet is szokott), majd súlyosabb gondokat is okozhat. Példaként: ha már előzőleg az épület homlokzata felújításra került (az oda alkalmas) hőszigetelő rendszerrel, a kezeletlen tetőbeázás, vagy annak nem szakszerűen végzett hibaelhárítása miatt bizony még az egyébként gondosan, szakszerűen felújított épülethomlokzat is nedvesedhet, elázhat, károsodhat.

Az ezirányú tapasztalatok szerint, a társasházi felújítások, korszerűsítések során gyakorta bizony hiányzik a független építési műszaki ellenőrzés. Ugyanakkor az épület felújítása, korszerűsítése során bizony anyagilag sem mindegy, hogy készül-e előzetesen egy alapos probléma-feltárás, épületdiagnosztikai vizsgálat, szakszerű épület műszaki állapotfelmérés.

Nézzük meg ismét egy példán keresztül, hogy miről is van szó pontosan az imént körülírt (érzékeltetni próbált) problémakör dolgában, vegyünk talán egy jellemző esetet, mondjuk azt, hogy: túl nagy az épület hővesztesége, vagy beázik a háztető.

Az utóbbi esetben általában az történik, hogy a társasházi közös képviselő sebtében keres egy szakkivitelezőt, hogy az rögvest kiderítse, ugyan mennyiért lehet ezen majd segíteni. Holott, ekkor bizony még az sem mindegy ám, hogy csak egy csomópont hibás, és elegendő lehet néhány tetőcserepet kicsrélni, vagy magával a tetőszerkezettel is valamilyen komolyabb probléma van.

Mindezt egy független építésügyi műszaki szakértő, első körben szemrevételezéses épületdiagnosztikával, vizesedés vizsgálattal, illetve indokolt esetben műszeres (hőkamerás) szakvizsgálattal, esetleg próbafeltárással szakszerűen meg tudja állapítani.

A probléma okának a pontos ismeretében pedig már célirányosan megkereshető az a szakcég, amelyik megoldást (építőanyagot, iparos szakembert) tud kínálni a bajra.

További gyakorlati tapasztalat az elmúlt évekből, hogy az épület felújítás, korszerűsítés, vagy bármely szakkivitelezés esetén az elsődleges szempont általában az volt, hogy a legolcsóbb anyagokkal dolgozó, a legalacsonyabb összegű ajánlatot adó kivitelező vállalkozót (iparos szakembert) kell választani.

Ugyanakkor napjainkban már egyre inkább jellemző, hogy a társasházi közös képviselők (és ezügyben döntési hatáskörrel felruházott lakóközösségi, társasházi tisztségviselők) illetve a lakás- és háztulajdonosok lassan kezdik megtanulni, hogy több alkalommal is silány anyagból és / vagy szakszerűtlenül megcsináltatni valamit, mindig drágább dolog, mint egyszer minőségi építőanyagok fölhasználásával, szakszerű kivitelezéssel megvalósítani.

Ezt hivatott elősegíteni az a szakmai eljárásrend is, amely szerint a beérkező árajánlatok közül mindig a műszakilag és pénzügyileg is egyaránt a legkorrektebb ajánlatot adó vállalkozó kivitelezőt javasolt kiválasztani a további tárgyalások, szakmai egyeztetések, esetleg áralku megbeszélés lefolytatására, majd a vonatkozó szerződés előkészítésére. Mindennek a szakszerű lebonyolításában igen nagy segítségére lehet az építtető (megrendelőnek) egy független építési műszaki ellenőr szakember.

Nos, az imént körülírt dolog tipikusan a lovacska és a víz esete. Egy angol közmondás szerint: "a lovat el lehet vezetni a vízhez, de megitatni már nem lehet", tehát: vagy iszik a lovacska, vagy nem.

Lefordítva a mi témánkra ez praktikusan annyit tesz, hogy a kapcsolódó szakmai tájékoztatást, a szükséges információkat elérhetővé, hozzáférhetővé tudjuk tenni az érdeklődők részére (mint például ezt a jegyzetet is), de a független építési műszaki ellenőr (vagy építkezés lebonyolító) szakember megbízását nem lehet kierőltetni, akadnak olyan építtetők (megrendelők), akik igénybe veszik ezt a fajta szakmai segítséget, szakértői szolgáltatást, és persze akadnak olyanok is, akik mindezt nem igénylik.

Az építtetői, megrendelői (társasházi közös képviselői) régi rossz beidegződéstől eltérő, kedvező irányú szemléletváltásnak az elősegítését még kettő dolog tovább javíthatja, az egyik a komplex látásmódra ösztönző, jól fölépített állami támogatási rendszer.

Az építtetői (megrendelői) szemléletváltást elősegítő másik dolog pedig az, hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezések már kötelező Iparkamarai (MKIK) Építőipari Kivitelezői Névjegyzéki regisztrációt is előírnak az építőipari kivitelező vállalkozásoknak (cégeknek), illetve az egyéni vállalkozóknak (iparos - mester - szakembereknek).

Ennek alapján idővel már ki lehet majd szűrni, hogy melyek azok a cégek, illetve kik azok az egyéni vállalkozók, akik valóban minőségi építőanyagot használnak, építenek be, és szakszerű kivitelezési munkát végeznek.

Ezeken kívül pedig még további fontos előrelépés az is, hogy egyre több építőanyag-gyártó fordít megkülönböztetett figyelmet a termékvédelemre. Ez a gyakorlatban praktikusan annyit tesz, hogy nehezen hamisítható jeleket helyeznek el a termékeiken, amelyek a beépítés, a fölhasználás bármely fázisában lehetővé teszik az ellenőrzést, az azonosítást.

Ilyenformán az építtetők (megrendelők) a szakmai felügyelettel megbízott építési műszaki ellenőrük (építkezés lebonyolítójuk) szakszerű közreműködésével megbizonyosodhatnak arról, hogy az általuk előzetesen kiválasztott, minőségi építőanyagokat építik be a kivitelezést végző cégek vagy szakemberek.

A fent már említett előzetes épület műszaki állapotfelmérés, épületdiagnosztikai vizsgálatok elvégeztetésének az elmaradása (elspórolása) miatt bizony gyakorta az is tapasztalható, hogy a körültekintő és szakszerű előzetes tájékozódás hiányában a társasház lakói nincsenek egészen pontosan tisztában azzal, hogy valójában milyen állapotú házban élnek.

Ebből persze aztán egyenesen következik, hogy a társasházi közgyűléseken általában nem is merül fel aktuális napirendi pontként az, hogy a lakóközösség, a tulajdonostársak még időben, előzetesen megtárgyalják, majd eltervezzék és valamiféle döntéseket is hozzanak a társasházi épület felújításának, korszerűsítésének a dolgában.

Az is jellemző, de ugyancsak nem kedvező gyakorlat, amikor némely társasházi közös képviselők (illetve ezirányban döntési hatáskörrel bíró társasházi intézőbizottsági tisztségviselők) az éppen fellelhető pályázatokhoz (ad hoc módon) próbálnak meg különböző épület-felújítási és / vagy korszerűsítési munkafolyamatokat hozzárendelni, ahelyett, hogy egy komplex beruházási folyamatként (az egészet, együtt nézve, épületszintű szemlélettel) tekintetnének a társasházi épület felújítására, korszerűsítésére.

Példának okáért: épülethomlokzat-felújítást végezni anélkül, hogy előzetesen felülvizsgálatra kerülne, mondjuk, a villámvédelmi-hálózat, vagy az elöregedett ereszcsatorna-rendszer, bizony úgy nem sok értelme van. Mert a rendszeres nedvesedés, vizesedés még az egyébként minőségi építőanyagok fölhasználásával, szakszerű kivitelezéssel megvalósított társasházi homlokzat-felújítási munkát is tönkreteheti idővel.

Ugyanakkor viszont a magyarországi társasházak meghatározó részénél, főként a városi öreg bérházak esetében különösen fontos volna az épület felújítások, korszerűsítések előtt egy független építésügyi műszaki szakértővel elvégeztetni egy teljes körű (épületszerkezeti, statikai, épületvillamossági, épületgépészeti, energetikai) épület műszaki állapotfelmérést.

Az ingatlan állapotfelmérést követően összeállításra kerülő írásbeli dokumentáció (a többi között) például: az épület energiaköltségeinek az ésszerűsítéseire is kitér, amelynek keretében a megtakarítás elérésére is tartalmaz javaslatokat; az írásbeli szakvéleményből az is megtudható, hogy melyek azok a szakmai lépések, praktikus sorrend, amelyek megvalósítását követően már gazdaságosabban fenntartható és üzemeltethető az épület.

Az épület állapotfelmérés keretében (egyebek mellett) komplex szemlélettel átvizsgálásra kerül az épület energiafelhasználása, feltárásra kerülnek az energiaveszteségek jellemző forráshelyei, illetve azok mértéke (gyakorlatilag az, hogy hol szökik el a pénz), ezután az adott ingatlan sajátosságait is figyelembevéve kidolgozásra kerülnek az energiahatékony épületfenntartást és üzemeltetést lehetővé tevő megoldások.

Majd ezt követően, a részletes írásbeli szakértői vélemény dokumentáció javaslatainak, megállapításainak a birtokában már körültekintően meghatározhatóak az egymást követő szakmai munkafolyamatok, persze ennek a szakszerű összeállításához azért jól teszi a társasház, illetve a képviselője, ha már idejekorán megbíz egy építési műszaki ellenőr (építkezés lebonyolító) független szakembert.

Az már bizonyára magától értetődő, hogy minden épület esetében lényeges (volna) a rendszeres műszaki fenntartás, karbantartás, szakszerű kezelés, de a társasházi, lakásszövetkezeti, önkormányzati többlakásos épületingatlanok vonatkozásában kiemelten fontos (lenne) az állagmegóvás, a lakóházak szakszerű és gazdaságos karbantartása, sőt ha lehet, akkor még a fejlesztése is akár.

Válság idején (és azt követően is) kiemelt szempontok az épület-felújítás, korszerűsítés (esetleg a fejlesztés) vonatkozásában a tartósság és a megtérülés. Ezt pedig a szakszerű (körültekintő és gondos) kivitelezési munkák, valamint a minőségi építőanyagok használata hivatott biztosítani. Hiszen a szakszerű kivitelezéssel és a minőségi anyagok fölhasználásával, a megbízható termékek beépítésével az épület tulajdonosa, illetve fenntartója, használója, lakója pénzt takaríthat meg.

Az imént megtudhattuk, hogy miként érhető el megtakarítás, akkor nézzük meg néhány gondolat erejéig, hogy milyen módon növelhetnénk a megtakarítást, ennek a lehetőségei például: az önálló (fogyasztói) hőközpont kialakítása, a jobb minőségű nyílászárók beépítése, a megújuló energiaforrások (például: a napelemmel működő szellőzés), napkollektor (a használati melegvíz előállításánál történő) alkalmazása, a hőszigetelés vastagságának, illetve a minőségének javítása (például: grafitadalékos EPS használata).

A megtakarítás elérése persze jellemzően első körben mindig többletráfordítást is jelent, de ez viszonylag rövid távon megtérül, majd később aztán már haszonra termel a beruházás. Az energiamegtakarítást célzó épületfelújítás, korszerűsítés alaposan kimunkált megtervezése, körültekintő előkészítése és megszervezése, a felhasznált termékek, anyagok jó minősége, a kivitelezés szakszerűsége, valamint az építkezés gondos építési műszaki ellenőrzése együtt lehet a garanciája az elvárt megtakarítások realizálódásának. Magyarul: nem a legolcsóbb, hanem a legmegbízhatóbb megoldást célszerű választani.

Idevonatkozóan az még tudnivaló, hogy a nem megfelelő tervezés, kivitelezés, illetve a hiányos minőségű termékek fölhasználása, beépítése komoly problémákat okozhatnak. Ennek a megelőzése érdekében lényeges, hogy az építőipari kivitelezési munkálatok során felhasználásra kerülő anyagok, termékek azonosítása, műszaki ellenőrzése a tervezés és a kivitelezés különböző szakmai fázisaiban egyaránt elvégezhető legyen, illetve hogy ténylegesen megtörténjen ez a típusú ellenőrzés is.

Az építőanyag, a termék és az ő minősítései (például: műszaki engedély, megfelelőség igazolás) mindenkor együtt érvényesek, ezért kiemelten fontos, hogy anyagbeszerzés, vásárlás során mindig meg kell győződni (a többi között) arról is, hogy eredeti terméket, anyagot vásároltunk, hiszen a garancia csak ebben az esetben érvényesíthető.

Egyébiránt pedig a megfelelő építőanyag beszállító kiválasztásához hasonlóan igen nagy körültekintést igényel, komoly felelősséggel jár a megbízható építőipari kivitelező cég(ek) vagy iparos szakember(ek) kiválasztása is egyaránt.

Az építkezéssel kapcsolatos kötelezettségeket és jogokat az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Építési Törvény), valamint a hozzá kapcsolódó rendeletek szabályozzák.

Ezek a vonatkozó jogszabályi rendelkezések tételesen meghatározzák, hogy az építkezés sokszereplős, összetett folyamatában a különböző résztvevőknek (építtetőnek, tervezőnek, építési műszaki ellenőrnek, építőipari kivitelezőnek, felelős műszaki vezetőnek) milyen kötelezettségei, ellátandó feladatai és jogai vannak.

A következőkben most röviden összefoglalva áttekintjük, hogy milyen kötelezettségek hárulnak az építtetőre (megrendelőre), valamint hogy mi a feladata az építtető érdekét védő, helyette (a képviseletében) szakmailag eljáró építési műszaki ellenőrnek, illetve építkezés lebonyolítónak.

Az építtető kötelezően ellátandó feladatai: (egyebek mellett) az építési engedélyezési, illetve a kiviteli (megvalósítási) tervdokumentáció biztosítása; az építésügyi hatósági engedély, valamint a szakhatósági engedélyek, hozzájárulások beszerzése; az építőipari kivitelezés (új építés, felújítás, korszerűsítés, bővítés stb.) ellenőrzése, adott esetben az általa megbízott építési műszaki ellenőrön keresztül.

Kiemelten fontos feladatokat lát el az építkezés során a független építési műszaki ellenőr (építkezés lebonyolító). Hiszen ő az a szakember, aki képviseli az építtető (megrendelő) érdekeit, védi jogait, valamint folyamatosan biztosítja a szakszerűséget az építkezés során.

Az építési műszaki ellenőr (építkezés lebonyolító) néhány főbb feladata (általánosan, a teljesség igénye nélkül): közreműködik a tervezés megkezdésétől, az engedélyeztetésen át, a kivitelező kiválasztásában, a vállalkozási szerződés megkötésében, az építőanyagok és a termékek megfelelőségének, valamint a kivitelezési munkák szakszerűségének az ellenőrzésében, a számlák igazolásában, a pénzügyi elszámolásokban, az elvégzett munkák átadás-átvételi eljárásában, ezen kívül felügyeli a tervdokumentáció és az építési engedély betartását, az építőipari kivitelezőnek a vállalkozási szerződés szerinti teljesítését, valamint szakmailag rendszeresen kontrollálja az építkezést.

. 

Az energiahatékonyságra irányuló épület felújítási, korszerűsítési lehetőségekről:

A fenti címben megnevezett témánk egy rendkívül összetett szakmai feladat, amelynek megvalósítása két fő részterületre összpontosul, nevezetesen: az épület hőveszteségének a csökkentésére és a hőellátási, fűtési rendszerek korszerűsítésére. A témakörünk tárgya a meglévő lakóépületeket érintő energiatakarékosság, de ehelyütt is megemlítendő, hogy az imént körülírt két fő részterület az új épület megvalósítás esetében is irányadó.

Mielőtt azonban belemélyednénk az energiamegtakarítási célú épület felújítási és korszerűsítési lehetőségek, megoldások szakmai vonatkozásaiba, ismét indokolt felhívni a figyelmet, a némileg fentebb már említett, különböző pályázati, támogatási és egyéb lehetőségekre, amelyek ösztönzik, hozzájárulnak, illetve érdemi segítséget nyújtanak a lakóingatlan energiaköltségek csökkentéséhez.

A kapcsolódó pályázatok, ezirányú hitel és egyéb konstrukciók, vissza nem térítendő támogatások feltételeinek megismerése érdekében, első körben mindenképpen ajánlott a területileg vagy helyileg illetékes önkormányzat személyesen történő felkeresése is, ahol az aktuális lehetőségekre vonatkozóan is, napjainkban jellemzően már ügyfélbarát módon, konkrét és szakszerű segítséget kaphatunk. Egyébként a szóban forgó témával kapcsolatos hatályos jogszabályi, pályázati stb. aktuális információk, illetve egyéb vonatkozó internetes elérhetőségek megtalálhatók a kormányzati portálon.

A meglévő lakóingatlan felújításának, korszerűsítésének két fő szakmai részterülete, amelyekre egyébként a kapcsolódó pályázatokban megjelenő szakmai feladatsorok is irányulnak: elsősorban a külső térelhatároló felületek (a nyílászáró szerkezetek, a falazatok, a tetők és külső, fűtetlen teret határoló födémszerkezetek) utólagos szigetelése. Valamint a hőellátás, fűtés korszerűsítése az adott lakóépületben lévő megoldásoktól függően egyedi, lakásonkénti, vagy az egész lakóház fűtési rendszerére vonatkozóan.

Az ezirányú gyakorlat szerint a többlakásos társasházak esetében fölvetődő egyik alapkérdés annak megítélése, hogy melyik munkanemek végezhetők el lakásonként, és melyek azok a feladatok, amelyek a lakóépület egészét érintik, ebből adódóan pedig közös döntést, illetve közös finanszírozást tesznek szükségessé.

Az ablakok szigetelésének a javítása, illetve szükség szerint a nyílászáró szerkezetek cseréje, az adott szakmai feladat esetlegességeitől függő megoldásokkal, lakásonként jó hatásfokkal, sőt akár teljes értékűen is megvalósítható, ugyanakkor például: a külső térelhatároló falazatok, a tető utólagos hőszigetelése jellemezően már az egész lakóházra egységesen tervezve és kivitelezve valósítható meg célratörően.

Az imént körülírt témakörben fölvetődik még a belső oldalról készített utólagos hőszigetelés kérdésköre. Szakmailag ugyan megoldható, hogy körültekintő épületdiagnosztikai szakvizsgálatra alapozott, majd gondos tervezéssel és szakszerű kivitelezéssel megvalósított belső oldali utólagos hőszigetelés optimum közeli eredményt nyújtson.

De ennek ellenére az elmúlt időszak ezirányú gyakorlata sajnos azt mutatta, hogy a gyakorta kényszerűségből, jellemzően szakértelem nélkül, illetve saját (házilagos) kivitelezésben készült belső oldali szigetelések jóval több kárt okoztak, mint amennyi hasznot egyébként eredetileg vártak tőlük. A szakmai felkészületlenség, a rossz anyagválasztás, a szakszerűtlenűl kialakított rétegrend, különösen a csomópontok megoldatlansága bizony számos nagymértékű, nem egy esetben pedig akár még egészségkárosító hatást is kiváltó penész-képződéshez vezetett. Az imént említett kényszerítő körülmény jellemzően abból adódik, hogy a lakóközösség vagy nem tudta, vagy nem akarta egységesen elkészíttetni az épülethomlokzatok komplett hőszigetelését.

A lényeget tekintve ugyanez a kényszerítő körülmény továbbgördülve fölvetődik a hőellátás, a fűtés kérdéskörében is. Azoknál a lakásoknál, ahol egyedi fűtés van, ott általában a korszerűsítés is megoldható az adott lakás keretén belül. Ott viszont, ahol a lakóházba egységes fűtési rendszert építettek ki anno, ez esetben bizony a korszerűsítési munkálatok, még az egyszerűnek tűnő fűtésszabályozók vagy teljesítménymérők felszerelése is komoly nehézségekbe szokott ütközni, sőt akár meg is hiúsulhat, ez elsősorban a lakástulajdonosok pézügyi forráshiánya miatt szokott előfordulni.

A már több alkalommal is említésre került pályázati, támogatási lehetőségek (a többi között) az imént körülírt problémákra (ha nem is teljes feloldásukra, de legalább a megoldásuk elősegítésére) is irányulnak. Ennek a problémakörnek a vonatkozásában megemlítendő még a kivitelezés témája is. Mert az eredetileg célul kitűzött korszerű energiahatékonyságot csak körültekintően előkészített, gondosan megtervezett, szakszerűen kivitelezett, valamint hozzáértően műszak ellenőrzött lakóépület (átfogó) felújítási, (teljes körű) korszerűsítési beruházási munkával lehet eredményesen megvalósítani.

Ennek a témaszakasznak a befejezéseként talán még annyi megemlíthető, hogy a hatékony energiatakarékosság megvalósításához, függetlenül az adott lakóház építési módjától és a lakásszámától, mindenképpen szükséges volna egyfajta érdemi szemléletváltás is. Amelynek elsődlegesen az épületek, illetőleg a lakások mindennapi használatában kellene valamiképpen megnyilvánulnia.

Az nem képezi vita tárgyát, hogy a korszerű energiatakarékosságra, a helyes fűtésre, szellőztetésre vonatkozó tájékoztatás, figyelemfehívás területén az elmúlt időszakban mind az energia szolgáltatók, mind az épületfenntartók, továbbá a különböző társadalmi, oktatási, állami és önkormányzati szervezetek sokat tettek, de mindezek ellenére az az igazság, hogy még mindig temérdek tennivaló van ezen a területen is.

Ezirányban annyi még tudnivaló, hogy a korszerű és hatékony energiatakarékosság, a fölhasznált anyagok és az alkalmazott műszaki megoldások mellett, döntően a függ az épületek, lakások használati módjától, igénybevételétől, valamint kiemelten meghatározó ebben a vonakozásban a lakóingatlanok gondos kezelésének, körültekintő műszaki fenntartásának és szakszerű karbantartásának a megvalósulása is egyaránt.  

. 

Az iparosított technológiával készült többlakásos lakóépületek felújítása, korszerűsítése során elvégezni ajánlott szakmai munkafolyamatok összefoglaló ismertetése, kiegészítve néhány javaslattal, amelyeket nem árt ismerni, mielőtt a lakókörülményeinket évtizedekre meghatározó beruházásba kezdünk:

Mindenekelőt a legfontosabb az, hogy a társasházban a tulajdonostársak, illetve bármely hagyományos vagy iparosított technológiával épült többlakásos lakóházban a tulajdonosok egyetértsenek abban, hogy akarategység alapján, igény van a lakóépület (komplex) felújítására, energiahatékonyságra irányuló korszerűsítésére, amelyenek az elsődleges célja az, hogy általa megvalósuljon az energiatakarékos épületfennartás és üzemeltetés.

A tapasztalatok szerint számos későbbi problémát lehet megelőzni azzal, ha megvalósítható az imént körülírt akarategység, létrejöhet az egyezség, amely természetesen írásba foglalva rendelkezésre áll, ha bármikor szükség lenne rá.

Persze előfordult már olyan eset, ahol nem a fentebb körülírtak szerint jártak el, és néhány elégedetlen (vagy csak túl sok szabadidővel rendelkező) lakótárs vagy szomszéd mindenféle furfangos eszközzel igyekezett minél több akadályt gördíteni a lakóépület felújítási, korszerűsítési munkáinak folyamatos kivitelezhetőségének hátráltatására.

Voltak olyan fondorlatos, mindenre elszánt, akadékoskodó lakók, illetve szomszédok is, akik a kártékony ügybuzgalmuk során még a Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség területileg illetékes hatóságát, sőt a NAV (a volt APEH) közreműködését sem átallották igénybe venni, annak érdekében, hogy a társasházi épület felújítási, korszerűsítési munkáinak gördülékeny megvalósítását valamiképp hátráltatni, akadályozni tudják.

Ugyanakkor az nem vitás, hogy a fent említett egyetértés, egyezség létrejöveteléhez, jellemzően szükségeltetik egy olyan független műszaki szakember is, akit a ház egésze elfogad, és aki szakmailag átlátja, illetve egy kézben összefogja az építkezés lebonyolítását, valamint a megvalósítás (a kivitelezés) építési műszaki ellenőrzését.

Nézzük meg egy példán keresztül, hogy vajon miért is lényeges a független szakember. Napjainkban az építőipari (generál) kivitelezési munkákhoz már sok építőanyag-gyártó kínál jó minőségű termékeket, anyagokat. Az építőanyag-gyártók jól ismerik az általuk előállított termékükhöz kapcsolódó szolgáltatásokat, technológiát, azonban a termékükhöz vagy termék-rendszerükhöz tartozó, kapcsolódó műszaki (szakmai) megoldások, lehetőségek dolgában már általában nem tudnak segíteni, főként akkor nem, ha ezeket a dolgokat az adott építkezési helyszín vagy egy konkrét épület sajátosságaira kell igazítani, alkalmassá tenni (adaptálni). Magyarul: gyakorta hiányzik az egészlátás, az együttlátás, a komplex épületszintű összefüggésekben történő gondolkodás képessége, illetve jellemzően az ehhez szükséges szakismeret és gyakorlati tapasztalat is egyaránt.

Ugyanakkor az építkezés lebonyolítást, az építési műszaki ellenőrzést egy kézben összefogó független szakember (ezirányú gyakorlati tapasztalata és szakértelme fölhasználásával) értelmezi, előkészíti, megszervezi, felügyeli, ellenőrzi, az általa megfelelő módon ütemezett, szakszerű sorrendben egymást követő munkafolyamatokat, szakmai tevékenységeket, eközben pedig az építtető (megrendelővel) is rendszeresen egyeztet, illetve tájékoztatja a munka menetéről, előrehaladásáról.

. 

Az iparosított technológiával létesített lakóépületek közül az alábbiakban a panelházak felújítását, energiahatékonyságra irányuló korszerűsítését tekintjük át, de szakmailag indokolt esetben kitekintést teszünk a hagyományos szerkezetű többlakásos, többszintes lakóépületek irányába is:

Egy panel épület (társasház) felújítása, korszerűsítése több szakmai részterületből áll, amelyek szakaszokra bontva is megvalósíthatók. Természetesen a legcélratörőbb megoldás mindenkor a komplett rekonstrukció (komplex felújítás, teljes körű korszerűsítés).

Ennek szerves részét képezi: a hőszigetelés (a pincefödémen, a homlokzaton, a tetőn), a nyílászáró szerkezetek cseréje (beleértve a lépcsőházi üvegfalakat, közös helyiségeket, valamint a bejáratot is), továbbá a fűtéskorszerűsítés, a hőmennyiségmérésen túlmenően a hőszolgáltatás (kazán), illetőleg a távhővezeték felújítása, valamint a hőleadók (radiátorok) és azok szabályzóinak (termosztatikus szelepek) cseréje.

Ugyanakkor, mivel az iparosított technológiával épült lakóházak az egyszeri szemlélőnek jellemzően egyformának tűnnek, de a valóságban rendszerint valamelyest mégis eltérőek egymástól, így a felújításukra, korszerűsítésükre vonatkozóan némiképp közérthetően általánosítani nem egyszerű dolog.

Ezért a szóban forgó témánk dolgában annyi még pontosítandó, hogy minden paneles épület iparosított technológiájú, de nem minden iparosított technológiával készült laképület panelház. Ezt lényeges tisztázni, mert néha még a témában járatosak is hajlamosak egyezőnek vélni, összemosni a különböző építési módokat, illetve rendszereket.

 

A jellemző iparosított technológiák rövid ismertetése:

A vázas építési rendszer: legfőbb jellemzője a teherhordó falak teljes kiküszöbölése, helyettük vázpillérek és kiváltógerendák sorozatából álló térbeli rúdszerkezet kerül létrehozásra. A vázas épület a legjobban talán a tömörfalas épülettől való eltérésével jellemezhető. A tömörfalas épületeknél a födémek terhét a falak hordják, míg a vázas épületeknél a falak teherhordó szerepét a pillérek, illetve az oszlopok és a rajtuk végigfutó "mester" gerendák vagy más néven "koszorú" gerendák, illetőleg "főtartók" veszik át.

A vázkitöltő falak, amelyeket csak a váz és általában a födémek elkészülte után építenek meg, csak térelhatároló szerepűek. Magyarán csak a saját súlyukat hordják, és a térelhatároláson kívül jellemzően csupán hő- és hangtechnikai tulajdonságokat vártak el tőlük. Az ilyen épület szerkezete: a vázból, kitöltő falazatból és a födémekből áll.

Öntött építési rendszer: ezen belül van tábla (sík) zsaluzatos építési mód, van alagút (tér) zsaluzatos építési mód, és van csúszó zsaluzatos építési mód. Az öntött építési rendszer alapelve az, hogy az épület teherhordó szerkezetét az építés helyszínén készítik, zsaluzatba öntött könnyű- vagy nehézbeton falakból, és a rájuk támaszkodó általában monolit, ritkábban előregyártott vasbeton födémekből. Ennek következtében az egész szerkezet dobozszerű, merev térbeli rendszert alkot.

Faltömbös (falblokkos) építési rendszer: az ilyen építési móddal megvalósuló épület teherhordó és térelhatároló falai előregyártott (kis-, közép- vagy nagyméretű) falazó tömbökből (falblokkokból) készültek. A falblokk 7 m2- nél kisebb méretű, előregyártott elem. A blokkok készültek: téglából előre falazva, ezt nevezik előre falazott téglablokkos építési módnak. Készültek könnyűbetonból, leggyakrabban kohóhabsalak-betonból, ezt nevezik könnyűbeton blokkos építési módnak.

Paneles (táblás) építési rendszer: jellemzője, hogy az épület függőleges és vízszintes teherhordó, térelhatároló és térosztó szerkezeteit nagyméretű, lemez (tábla) jellegű úgynevezett panelekből építik. Az előregyártott elemeket akkor nevezzük panelnek, ha felületük 7m2-nél nagyobb, illetve ha vasbetonból készítik őket.

Hazánkban háromféle paneles építési rendszer alakult ki: a tiszta, a vázas és a félvázas panelrendszer. A tiszta panelrendszerben a födémpanelek a teherhordó falpanelekre fekszenek föl. Ebben a rendszerben a falak, a födémek egyaránt nagyméretű panelekből készültek. A teherhordó panelfalak alapján hosszanti és harántfalas panelépület volt kialakítható. A vázas panelrendszerben a teherhordó szerkezetek vasbeton vagy acélvázból készültek. Panelből készültek a vázkitöltő, a födém és a válaszfal elemek. Mivel a panelek a teherviselésben nem vesznek részt, ebben a rendszerben úgynevezett öhordó falpaneleket használtak. A félvázas panelrendszerben a külső falak, a födémek és a válaszfalak panelből, a közbülső teherhordó szerkezetek vasbeton vagy acélvázból készültek.

Térelemes építési rendszer: jellemzője, hogy az épület a (házgyárban) üzemben lehetőleg teljesen készre gyártott, mind a hat oldal felől elhatárolt doboz jellegű elemekből készült. Magyarul: a lakóház építőelemei házgyárban készült helyiségméretű "dobozok".

. 

A felújítási, korszerűsítési munkák szakterületenkénti áttekintése:

A szóban forgó témánkra vonatozó fent körülírt tájékoztató jellegű gondolatok után, illetve a kapcsolódó épületszerkezeti szakmai ismertetést követően javaslom, hogy a következőkben tekintsük át praktikus szakaszokra, szakmákra, szakterületekre bontva azokat az egymásra épülő lépéseket, munkafolyamatokat, szakmai tevékenységeket, amelyek az iparosított technológiájú (többszintes, többlakásos) lakóépület komplex szemléletű felújítása, energiahatékonyságra irányuló korszerűsítése során követendőnek ajánlható.

A panelházak felújítása tárgyában az elmúlt években számos célkitűzés fogalmazódott meg, ebből adódóan persze eltérő irányú és szintű megvalósítási módozatok jöttek létre.

Kezdetben a felújítás tulajdonképpen nem állt másból, mint a hőszigetelésből, valamint a panelhézagok javításából. Ma már (némileg talán köztudomású is), hogy a panelépületek tényleges felújítása, korszerűsítése: a hőszigetelés, a nyílászárók cseréje, illetve a fűtéskorszerűsítés egyidejűleg, komplex beruházásban valósítható meg eredményesen.

Egyébiránt napjainban a különböző kapcsolódó pályázatok is jellemzően már a komplex felújítást, teljes körű korszerűsítést ösztönzik. Szakmai szempontból ez természetesen nem kérdőjelezhető meg, a komplex felújításnak, teljes körű korszerűsítésnek jellemzően inkább forráshiányból adódó (anyagi, pénzügyi) akadályai szoktak lenni.

Ha már az imént említésre került a kapcsolódó pályázatok témája, akkor javaslom, hogy most néhány gondolat erejéig térjünk is ki rájuk.

Hazánkban a lakóépületek felújítására, korszerűsítésére az állam az eddigieknél több, egymástól független (de célját tekintve hasonló) pályázati rendszerben nyújtott és nyújt jelenleg is támogatást, valamint (a hírek szerint) az elkövetkezendőkben is segíteni fogja.

. 

A kapcsolódó pályázati rendszerekről röviden:

Az iparosított technológiával készült lakóépületek energiamegtakarítását eredményező felújítási prorgam - Panelprogram.

A hagyományos szerkezetű családi házak és a többlakásos épületek energiatakarékos felújításának a támogatása.

A távfűtött lakóépületek fűtési rendszerének körszerűsítését szolgáló pályázat.

A Panelprogram az épületek homlokzatainak, alsó és felső födémének hőszigetelését, külső nyílászáróinak felújítását, illetve cseréjét, valamint az épületgépészeti rendszereinek a felújítását, korszerűsítését hivatott támogatni.

Tájékoztató jellegű adatként: a lakások fűtési energia megtakarítása a fűtési rendszer felújítása, illetve korszerűsítése esetén közel 20 százalék, az épület komplex felújítása, teljes körű korszerűsítése esetén pedig az 50 százalékot is elérheti.

Mindezek mellett a komplex felújítások, teljes körű korszerűsítések eredménye az épületek, a városrészek megújulásában, az úgynevezett lakótelepi lét státusának felértékelődésében is bizonyosan megmutatkozik majd idővel.

A Panelprogram folytatása az iparosított technológiával épült lakóházak energia megtakarítást eredményező felújítását, az épületépészeti rendszereik, berendezéseik korszerűsítését, valamint a megújuló energia-felhasználás növelését célzó berendezések telepítését hivatott támogatni.

A fentiekben már előzőleg tárgyaltuk, illetve valamelyest körül is írtuk az épület műszaki állapotfelmérés, az épületdiagnosztika, a probléma-feltárás, az esetleges műszeres szakvizsgálatok elvégzésének a meghatározó jelentőségét a társasházi (vagy bármely) épület felújítási, korszerűsítési munkáinak szakszerű megvalósíthatósága dolgában.

Ugyanakkor a lényeges volta miatt az alább következőkben azért még célirányosan is kitérünk néhány figyelemfelhívó szándékú gondolat erejéig a panelkapcsolati acélszerkezetek korróziós állapotvizsgálatára.

. 

Koróziós állapotvizsgálat: a panelcsomóponti acélkapcsolatok korróziós állapotának vizsgálata a paneles épületállomány állékonyságának megítélése szempontjából egy igen lényeges dolog. Az ezirányú szakmai vizsgálatok tapasztalataiból annyi általánosan, egyfajta összegzésként elmondható, hogy azokon a helyeken, ahol a kitöltő beton a csomóponti acélt annak teljes felületére tapadóan, összefüggően körülveszi, ott nem alakult ki károsodás, illetve korrózió.

Mivel azonban a hézagok némely területein nincs ilyen összefüggő betonvédelem, az acélbetétek egy részénél (az állékonyságot akuálisan ugyan még nem veszélyeztető) korrózió kezdődött meg. Ezért erőteljesen ajánlott a panelcsomóponti acélkapcsolatok korróziós állapotának időszakos célzott szakvizsgálata.

. 

Magastető kialakítása, tetőtér hasznosítása: a lapostető magastetővé alakítható, például: kis hajlásszögű, szeglemezes megoldású vagy szerelt szerkezettel, ekkor nem szükséges komolyabb javítási, felújítási, korszerűsítési beruházást végezni a tetőszigetelésen, megváltozik az épület karaktere, az ilyen típusú tetőszerkezet önsúlya nem számottevő.

Az igények és az adott épület műszaki vonatkozásainak a feltérképezését követően lehetőség adódhat további lakások kialakítására, például: emeletráépítéssel, és / vagy a tetőtér-beépítésével. Az országban vannak már néhány helyen erre a megoldásra is követendő példák, de sajnálatosan még nem számottevőek.

Holott ez praktikus megoldás lehetne a napjaink igen szerényen muzsikáló lakásépítési időszakában, hiszen így viszonylag gyors és aránylag egyszerű megoldással lehet különböző méretű, ugyanakkor igényes kivitelű lakásokat kialakítani.

Mindemellett az új lakások építése, a nekik helyet biztosító, meglévő társasháznak egy komplex épületfelújítással és teljes körű épületenergetikai korszerűsítéssel együtt bizony energiamegtakarítási, költséghatékonysági szempontokat is előtérbe helyez. Magyarul: tetőtérért épület felújítást, energetikai korszerűsítést kaphat a társasház.

Azonban gyakorta előfordul, hogy az imént körülírt kedvező lehetőséget a területileg illetékes önkormányzat vonatkozó hatályos szabályozásai, csak példának okáért: a beépített terület, a szintterületi mutatók, az előírt gépkocsiparkolók hiánya stb. némileg bonyolítják, nehezítik, ne adj' Isten megakadályozzák.

. 

Panelház lapostető felújítása: hazánkban a paneles lakóépületek építése az 1960-as évektől az 1990-es évek elejéig tartott. Az épületek lapostető-szigetelésére az akkori időszak építőanyag-iparának leggyakrabban alkalmazott anyagai, termékei, illetve az újdonságai voltak a jellemzők.

Az iparosított paneles építéstechnológia állandó fejlesztései eredményeként a tervezés és a kivitelezés szinte naprakészen igazodott az az építőanyag-ipar újszerű termékeihez. Sajnálatos módon mindezt gyakorta úgy tette, hogy esetenként még a legszükségesebb tapasztalatok sem álltak a rendelkezésre némely technológiai fejlesztés dolgában.

A rétegrend: a tízemeletes paneleknél a legelterjedtebb megoldás a kéthéjú, átszellőztetett, úgynevezett hidegtetős kialakítás volt. Ezeknek a tetőknek a beázásérzékenysége szerényebb ugyan, de a kiegészítő hőszigetelések elhelyezésénél vizsgálandó, hogy a szerkezet páratechnikai szempontból miként változik meg, hogyan és milyen szerkezeti átalakítással, kiegészítéssel felel meg a felújított konstrukció követelményének.

A hőszigetelés: a költségtámogatású pályázatok műszaki tartalma szerint az épületekre általában 10 - 10 centiméter vastag EPS-hab homlokzat és tető hőszigetelés van tervezve. Ennek a hőszigetelésnek az elhelyezése minden esetben a meglévő vízszigetelésre kerül. A lefektetésük során azonban előzetesen mérlegelni, elsődlegesen vizsgálni kell, hogy a szerkezet, illetve a szigetelés nedvességtartalma milyen mértékű.

A hőszigetelés lefektetése során ugyanis a hőszigetelés nedvességtartalmát is el / ki kell vezetni a felújított konstrukcióból. Amennyiben a födém is rendelkezik beázásból adódó nedvességgel, akkor páratechnikailag a nedvesség elvezetését, kivezetését egyenként, rétegrendenként kell megoldani.

A fentiek ismeretében már érzékelhető, hogy a lapostető felújítási szakkivitelezés mindenképpen alapos előkészítés, a helyszíni vizsgálat értékelése és számításokon alapuló műszaki szaktervezés alapján, illetve mindezek után végezhető csak el eredményesen.

A vonatkozó hőtechnikai előírások, illetve követelmények kielégítését csak pótlólagosan elhelyezett kiegészítő hőszigeteléssel lehet megvalósítani. A leggyakrabban alkalmazott hőszigetelő anyag, az expandált polisztirolhab elhelyezésénél szálas hőszigetelő anyagot is be kell építéni, hogy az esetleges tűz terjedés akadályozva legyen.

Az egyenes rétegfelépítésű tető: az új vízszigetelés lefektetésénél a hazai szakmai gyakorlatban a leggyakrabban alkalmazott megoldás az úgynevezett egyenes rétegfelépítésű tető. Ennek a lényege, hogy a meglévő vízszigetelésre közvetlenül a hőszigetelő anyag kerül mindenféle rögzítés nélkül. A hőszigetelés mindig lépésálló minőségű ásványgyapot vagy polisztirolhab.

A hézagmentesen lefektetett (ásványgyapot vagy EPS-hab) hőszigetelésekre pedig két réteg modifikált bitumenes lemezből készült szigetelés kerül, amely az alátétlemez átfedő sávjába készített lerögzítéssel kapcsolódik a meglévő födém szilárd aljzatához, a zárólemez pedig teljes felületen rögzül az alátétlemezhez, amelynek felső felülete palazúzalék szórással van ellátva az UV védelem céljából.

A polisztirolhab hőszigetelések alkalmazásánál gyakorta visszatérő probléma szokott lenni az, hogy a lefektetett bitumenes lemezek átfedései és toldásai lángolvasztással készülnek. Az alkalmazott gázüzemű hegesztő készülékek lánghőmérséklete 600 - 700 Celsius-fok, ami a polisztirolhabokat (figyelmetlen vagy szakszerűtlen munkavégzés során) megégetheti, és ez gondot okozhat az adott helyen.

Ennek az imént körülírt problémának a megoldására is van szakszerű lehetőség, nevezetesen az öntapadó elasztomerbitumenes alátétlemez alkalmazása. A nevezett terméket szárazon rá lehet fektetni a polisztirolhab hőszigetelő táblákra, miközben az alsó felületéről a védőfóliát el kell távolítani.

Az öntapadó felület azonnal rátapad a hőszigetelő táblára, és az átfedések, valemint a toldások is olvasztó, illetve hegesztőláng nélkül valósíthatók meg. Ezután következhet a zárólemez, amely elasztomerbitumenes palazúzalék hintésű lemez.

Ráhegesztéskor a két lemez anyagfolytonosan épül össze, miközben a alátétlemez alja olyan mértékben megolvad, hogy véglegesen és elválaszthatatlanul rátapad a hőszigetelés felületére. A hőszigetelést a megolvadó bitumen körülbelül: 90 - 110 Celsius-fok hőmérséklete nem károsítja.

. 

A hőszigetelésről:

Az utólagos homlokzati hőszigetelések sajnálatos tapasztalata, hogy a bekerülési költségek csökkentésére irányuló szándék, az esetek döntő többségében, egyúttal a minőség rovására is megy. Ennek legyakoribb előfordulási módja az, hogy nem egy komplett hőszigetelő rendszert alkalmaznak, hanem a valamiképp hozzáférhető, jellemzően a legolcsóbb és többnyire rossz minőségű (különböző gyártótól származó) rendszerelemekből állítják össze a homlokzati hőszigetelést. Ez az imént körülírt megoldás természetesen nem minősül egységes hőszigetelő rendszernek.

Ugyanakkor viszont, idevonatkozóan az még tudnivaló, hogy a homlokzati hőszigetelések tűzvédelmi, hőtechnikai, illetve mechanikai vizsgálatai, és ilyenformán persze az Építőipari Műszaki Engedélyek is, minden esetben a komplett hőszigetelő rendszerre vonatkoznak. Ennek alapján érthető, hogy a vizsgálattal ellenőrzött paramétereik csak az engedélyükben szereplő, valamint egyazon gyártótól, illetve forgalmazótól származó rendszerelemek beépítése esetén garantálhatók.

A különböző gyártóktól összeválogatott egyes alkotóelemek (hőszigetelő tábla, ragasztótapasz, üvegszövet, alapozó és vékonyvakolat) beépítésekor azok összeférhetősége, illetve a szükséges együttdolgozása nem garantált. Ezen felül még további probléma az is hogy, ilyen esetben a garanciális kötelezettségek a kivitelezőt terhelik, hiszen nyilvánvaló, hogy a gyártók a törvényben előírt minőségi garanciát csak a teljes rendszerre vállalják, nem pedig az innen-onnan összeválogatott alkotóelemekre.

A beruházási (épület felújítási, korszerűsítési) költségek csökkentésének túlzott erőltetése általában nem ésszerű, mert ezek a (vélt költségcsökkentő) intézkedések jellemzően a követendő irányok ellenében hatnak, gyakorta a kitűzött célnak nem megfelelő, gyenge minőségű anyagok beépítését eredményezik. Különösen veszélyes ez például a szigetelés mechanikai rögzítésére szolgáló dűbelek esetében. Amennyiben pedig mindez még szakszerűtlen vagy hanyag kivitelezéssel is párosul, a megrendelő (építtető) részére bizony igen kellemetlen és költséges következményekkel járhat.

A fentiek alapján egyértelműen megállapítható, hogy az építtetőnek (mergendelőnek), a tervezőnek, a kivitelezőnek, az építkezést (épület felújítást, korszerűsítést) lebonyolító építési műszaki ellenőrnek, illetve minden érintettnek fokozottan kell ügyelnie (a többi között) arra is, hogy az utólagos homlokzati hőszigetelések a vonatkozó szakmai rendelkezéseknek, jogszabályi előírásoknak megfelelően, mindenkor rendszerszemlélettel, illetve megfelelő minőségben valósuljanak meg. Mert csak így szolgálhatják mind a mai, mind pedig következő generációk megfelelő komfortérzetét.

Az megfelelő és alkalmas hőszigetelő rendszer kiválasztásánál is körültekintően szükséges eljárni. Figyelembe kell venni: a szükséges energetikai méretezésből adódó vastagsági követelményt, az Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ) hatályos előírásait, a teljes homlokzati hőszigetelő rendszer előírásait, a szigetelések esetében a lábazati felületek, vagy az alulról hűlő födémek szigetelését sem szabad kihagyni.

A paneles technológia esetében a szerkezeti, kéregpaneles megerősítések vizsgálata együtt jár a felkerülő hőszigetelő rendszer adatainak az ismeretével. Lényeges az is, hogy amikor a szerkezeti megerősítés elkészül, akkor a szerelt jellegű megoldások átszellőztetett légréteggel, nem éghető szigeteléssel, könnyűburkolattal is készülhetnek, megfelelően méretezve 1-1 paneles technológiájú lakóházra, a felújításra kerülő épület szerkezetének, típusának az ismeretében. Ezeknek az adatoknak a birtokában lehet méretezést, illetve statikai szakvéleményt készíteni, arra vonatkozóan, hogy az adott épület esetében szükséges-e a kéregpanelek statikai megerősítése.

Néhány gondolat a színvakolatokról: általában diszperziós fedővakolatok kerülnek a felületekre. Ennek az oka elsődlegesen talán az árban keresendő, másodsorban pedig a technológia ismeretének a hiányából adódik. A diszperziós vakolatok hátránya, hogy statikusan töltődnek, így egy forgalmas helyen, nagy porterhelésnek kitéve hamar porosodnak, majd rövidesen elkoszolódnak.

Ilyenformán aztán az eredetileg szép homlokzati színterv néhány éven belül (vagy hamarabb, a kitettségtől függően) bizony már egészen másképp fog kinézni (ekkor szokták volt mondani, hogy nem ilyen lovat akartam).

Azonban a szilikát vagy szilikon fedővakolattal, egy úgynevezett öntisztuló hatás segítségével évek múltán is szép marad a felület, és az élettartam, valamint a műszaki tartalom függvényében ez nem mutat kiemelkedően jelentős árkülönbséget.

Ha túl élénk színt használunk az ronthatja a teljes rendszer tulajdonságait is, és az UV stabilitása sem lesz megfelelő, hamarabb kifakul, egyébiránt pedig egy túlzóan színes homlokzat még kivitelezési pluszmunkákkal is jár, ha szakszerűen akarjuk megvalósítani.

A legjobb tartóstesztet a mindennapok terhelése jelenti. Persze kínálnak olcsó, sőt még olcsóbb homlokzati hőszigetelő rendszereket is, de aki igazán takarékos megoldást szeretne, az hosszú távon gondolkodik, és minőségi termékek mellet teszi le a voksát.

Elegendő csupán egy egyszerű számítást elvégezni arra nézvést, hogy mennyibe kerül egy, például: algásodott, 10 éves épülethomlokzatot átfesteni egy több emeletes társasház esetében (...). Sajátos problémaként szokott fölmerülni a panelházak hőszigetelésénél a szél szívóerejének viharos körülmények között is ellenálló dübeles rögzítés, vagy a felület későbbi algásodásának a kérdése.

Az épülethomlokzat fedővakolatán jelentkező gombásodás, algásodás egy vagy több tényező fennállása esetént szokott bekövetkezni. Ezek a következők lehetnek: az épület építészeti adottságai, a tájolása; a homlokzatfelületek mikroklímája, a felületi hőmérséklete; a környező növényzet közelsége; az időjárási tényezők; a szerkezetkialakítások, a vízelvezetés; a termékjellemzők.

Az algásodás kialakulásának időbelisége és mértéke attól is függ, hogy az imént fölsorolt tényezők milyen arányban, illetve milyen gyakorisággal fordulnak elő. Ezen kívül még kulcsfontosságú dolog a homlokzatfelületek kiszáradási tulajdonsága, mivel a nedvességet beszívó és azt lassan elpárologtató vakolatok egy tartósan nedves időszak után lassabban száradnak ki, elősegítve ezzel a mikroorganizmusok kifejlődését, illetve megtelepedését.

Mivel az imént körülírt probléma hosszú távon nem csupán optikai, hanem fizikai károsodást is okoz a hőszigetelő rendszerben, csökkentve annak élettartamát és hatékonyságát, ezért fokozott figyelmet érdemel az efféle rendellenesség kezelése.

Megoldás lehet a szilikát vékonyvakolat alkalmazása befejező rétegként, mivel a kezdeti magas lúgos kémhatás, magas fungicid és biocid tartalmának köszönhetően hosszabb távon gátolja az alga fejlődéséhez szükséges savas táptalaj kialakulását.

Ezen felül, például: a szilikon vakolatok kötőanyaguk tulajdonságaiból adódóan amúgy is csekély mértékben felvett nedvességet gyorsabban képesek leadni, biztosítva ezzel a homlokzatfelületek gyorsabb kiszáradását. A fentieket is figyelembevéve megállapítható, hogy a homlokzat hosszútávú funkcionális működése és a felületi algásodás kockázatának a mérséklése céljából a szilikát / szilikon vakolat használata javasolt.

A lakókörnyezetünk átalakítása során egy komoly bizonytalansági tényező, hogy mennyire lesz ideális az új összeállítás. Amennyiben új színt kívánunk választani a falakra, akkor azt is mindig vizsgáljuk meg, hogy harmonizál-e a berendezéssel, praktikus a színmintákat hozzápróbálni a bútorokhoz. Bizony nem egyszerű döntés, hogy a megfelelőt válasszuk.

De még ettől is nehezebb az elhatározás akkor, amikor az épület homlokzatáról van szó. Ekkor már igen összetett feladatnak ígérkezik megfelelő döntést hozni, mivel a környezetbe illesztés mellett, itt már az épület tömege, a magassága is befolyásolja a jövőbeni ideális, de lagalább optimumközeli színválasztást.

Mert bizonyára senki sem szeretne egy épülethomlokzat-felújítást követően ismét "szürke" paneltömbben élni. Azonban egy profi módon megtervezett és szakszerűen kivitelezett épületkülső, az ötletes játék a színekkel és a geometriákkal, szinte elfeledtethetik a lakókkal a felújítás előtti egyhangú panelházat.

Persze az nem vitás, hogy a szürke panelkockák felújításánál a leglátványosabb eredmény a színre festés, ha úgy tetszik, akkor az épület megszépülése. Ugyanakkor amíg ide eljuthatunk, addig bizony még számos egymásra épülő szakmai munkafolyamatot kell megfelelő körültekintéssel és nagy gondossággal megvalósítani.

. 

A panelházak utólagos homlokzati hőszigeteléséhez kapcsolódó lényeges dolog még a:

Hézagképzések ellenőrzése: a függőleges és vízszintes hézagképzések ellenőrzésénél egyrészt a hézagok vonalában és környezetében kialakuló hőhídképződésről, illetve annak a homlokzati hőszigetelésre gyakorolt hatásairól kell egyértelmű információhoz jutni. Továbbá vizsgálni szükséges még a szintenkénti vízkivezető bádogok rendeltetésszerű működését, valamint igazolni vagy cáfolni azok létjogosultságát. Ez az utóbbi kérdés igen lényeges, hiszen az utólagos homlokzati hőszigetelési gyakorlatban többnyire a teljes felületre összefüggően kiépítésre kerül a hőszigetelés.

A kérdés az, hogy vajon figyelmen kívül hagyható-e az esetlegesen képződő kondenzvíz kivezetését biztosító vízkivezető bádog a méretezett vastagságú hőszigetelés alatt? Idevonatkozóan lényeges megemlíteni még azt a gyakorta tapasztalható sajnálatos hibát, amikor a vízszintes és függőleges hézagok szakszerűtlen, úgymond teljes kitömése után éppen a hézagképzések működésének lezárása miatt a lakásokban átnedvesedés, beázás és ennek következtében penészképződés alakul ki.

.

Az épületek belső oldali hőszigeteléséről:

A magyarországi régi lakóházak jelentős része az épületekben rejlő építészeti érték miatt szabályozási értelemben védelem alatt áll. Az ilyen épületek külső megjelenése többnyire nem változtatható meg. Ebbe a csoportba tartozó épületekre az egyre fokozódó energetikai előírások ugyan nem vonatkoznak, de az energiahelyzet napjainkban tapasztalható alakulásával egyre gyakrabban válhat gazdaságossá az energetikai korszerűsítésük.

Az építészeti kötöttségek miatt ez esetben érdemi beavatkozás csak a lakótér felőli oldalon engedélyezett, hőszigetelés csak a belső oldalon helyezhető el. Ez viszont a lakóház addigi épületfizikai működését nagymértékben megváltoztatja, és annak érdekében, hogy ez a változás az általunk elképzelt, tervezett irányba történjen, a folyamatok körültekintő megtervezése, szakszerű kivitelezése és hozzáértő műszaki ellenőrzése szükséges.

Az épülethatároló szerkezetekre utólagos belső oldali hőszigetelés csak igen alapos épületfizikai ellenőrzést követően készíthető, ehhez pedig igen megalapozott elméleti és gyakorlati szakmai felkészültség szükségeltetik. A meglévő, szigeteletlen falszerkezet a szigetelés hatására nagymértékben megváltozott körülmények közé kerül, amelynek akár súlyos következményei is lehetnek egy esetlegesen nem szakszerű megvalósítás okán.

A hőmérsékletbeli és a nedvességtechnikai változások mind a falszerkezetben, mind a falba épített, a túlzott nedvességre és a korrózióra érzékeny szerkezetekben, takart helyeken kialakuló károsodásokat okozhat. Ennek az elkerülése érdekében az épületfizikai tervezés során az épületszerkezeteket és azok csomópontjainak felújítását komplex módon, a nedvességviszonyok vizsgálatával együtt szabad csak elvégezni. Annyi még elmondható, hogy az épületek belső oldali hőszigetelésének tárgyában a felkészült és körültekintő tervezés és a szakszerű kivitelezés mellett jellemzően a hozzáértő építési műszaki ellenőrzés meglétével együtt érhető el a kívánt eredmény.

A meglévő épületállomány energetikai korszerűsítésének a problémaköre már régóta terítéken van, ezidáig azonban nem alakult ki még a főbb kérdésekben sem egyfajta szakmai konszenzus. A magyar szakirodalom és a vonatkozó szabályozás is csak igen kevés tájékozódási pontot nyújt a szakembereknek, így a szakmai gyakorlat nagy részben az évitzedes ökölszabályokra épül, vagy megpróbálja kerülni ezt a problémakört.

Ugyanakkor mindeközben a piacon egyre több építőanyag-gyártó által kínált belső hőszigetelési rendszer jelenik meg, az ingatlanok adásvételénél és bérbeadásánál is kötelező energetikai tanúsítás miatt, valamint a növekvő energiaárak okán is az épületek, lakások használóinak a részéről is egyre nagyobb nyomást fejtenek ki a szakemberekre, hogy adjanak konkrét megoldást a meglévő épületek ilyen jellegű energetikai felújítására, korszerűsítésére is. Ahhoz viszont, hogy ezirányban is megalapozott döntések születhessenek, elengedhetetlen az ilyen épületfelújítások energetikai, épületfizikai és épületszerkezeti kérdéseinek részletes és megalapozott ismerete.

Az épületfizikai, illetve az energetikai tervezés mellett a belső hőszigeteléseknek azért a maguk épületszerkezettani, valamint tűzvédelmi megoldandó problémái is megvannak. Amelyek persze a konkrét kiválasztott hőszigetelő rendszer sajátosságai miatt általában eltérőek, mások és mások. A gyártók jellemzően tervezési segédletekkel és csomópont-gyűjteményekkel igyekeznek (a maguk módján) segíteni a szakemberek dolgát, de ezek között a gyártói segédletek között igen gyakoriak az épületfizikai megfontolások okán nem elfogadható kialakítások, vagy a problémásságuk, illetve a plusz költségeik miatt előfordulnak olyan kérdések, amelyeket ezek a gyártói segédletek bizony még csak nem is érintenek, gyakorlatilag figyelmen kívül hagyják.

Ezért aztán minden ilyen jellegű megoldandó feladatnál is szükségessé válik egyedi megoldások kidolgozása, a kompromisszum keresés a jó néhány és gyakorta még egymásnak is ellentmondó szempont között.

A lényeget tekintve elmondható, hogy a nagyvárosaink építészeti arculatát alapvetően meghatározzák a XIX. század végén és a XX. század első felében létrehozott épületek. Amelyek nem csupán a homlokzati megjelenésükben, de a belső térstruktúrájukban, valamint arányaikban is mások, mint ami az utána következő modern építészetre jellemző. A századforduló épületei jellemzően városképi, sőt gyakorta egyedi védelem alatt is állnak, így a homlokzatuk megváltoztatása a kor emlékeinek az átformálását is jelentené egyúttal. A falak külső oldali hőszigetelése, vagy a homlokzati nyílászárók cseréje megszüntetné, de legalábbis jelentős mértékben eltorzítaná az eredeti építészeti megjelenést.

Éppen ezért a megtartandó homlokzatú épületek úgynevezett energia-racionalizálása más eszközöket és főként más szemléletet kíván, így a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket is más, sajátos értelmezéssel ajánlott alkalmazni a történeti épületállományunkra.

. 

Épületvillamossági korszerűsítés: lakásonként az elektromos hálózat korszerűsítése, az elavult belső villamos vezetékek cseréje. Hiszen, ha némileg belegondolunk abba, hogy az 1960 - 1980-as években épült panelházakban az akkor készült elektromos vezetékelés milyen terhelésre lett méretezve, és azóta pedig már mennyivel több elektromos berendezés működik egy-egy lakásban, akkor bizony könnyű belátni, hogy ezeknek az épületvillamossági szakmunkáknak az elvégzése is erőteljesen szükségesnek mutatkozik.

A társasházi lakás felújítása, korszerűsítése során általában javasolt a teljes alumíniumerű vézetékhálózatot kicseréltetni rézerűre, ezzel egyidejűleg pedig ajánlott még kiegészíttetni érintésvédelmi vezetővel.

Minden összefüggő falsíkra, ha a falsík ablakkal, ajtóval meg van osztva, akkor ezek mindkét oldalára, építtessünk ki legalább egy dugaszolóaljzat beépítésére alkalmas csatlakozási helyet. Ezekre a már előre kiépített helyekre az egyszeres vagy többszörös dugaszolóaljzat későbbi fölszerelése, vagy a lakásfelújításkor fölszerelésre kerülő egyszeres aljzatnak a későbbiek során többszörösre való cseréje, ez esetben már nem fog problémát jelenteni, illetve különösebb gondot okozni.

Valamennyi a lakásban vagy a fogyasztásmérőnél (a villanyóránál) felszerelt 15 A-nél kisebb névleges áramerősségű kismegszakítót igen ajánlott kicseréltetni 15 A-esre. Általában is javasolt, de abban az esetben, ha gyerekek is élnek a lakásban, akkor erőteljesen ajánlott, hogy szereltessünk föl áramvédő (életvédelmi) kapcsolót.

Amennyiben több vagy értékesebb félvezetős készüléket használunk a lakásban, de különösen akkor, ha egyébként villámhárító is van a házon, javasolt fölszereltetni még úgynevezett túlfeszültség-levezetőket is.

Világítás és az energiatakarékosság: az emberek, ha takarékoskodni akarnak az energiával, akkor ösztönösen a világítás kapcsolója után nyúlnak, mert úgy gondolják, hogy a takarékoskodás egyik legkézenfekvőbb és leglátványosabb formája a világítás csökkentése, magyarul: valamely helyiségben a lámpa gyakori ki-be kapcsolgatása.

Pedig az úgymond energiatakarékosság imént említett módozata napjainkban már egyrészről szükségtelen, másrészről pedig élettanilag, illetve lélektanilag is egészségtelen. Mert az utóbbi évek rohamos műszaki fejlődése a világítástechnikában is olyan fényforrások kifejlesztését tette lehetővé, amelyek a hagyományos izzók teljesítmény-felvételének töredékével ugyanakkora fényáramot szolgáltatnak.

Mindezek mellett a lámpatestgyártás is célorientáltabb, változatosabb, napjainkban már kiváló hatásfokú egységeket kínál. Összefoglalva tehát: a beidegződött gyakori ki-be kapcsolgatás helyett ma már gazdaságosabb másként, korszerűen takarékoskodnunk.

Villámvédelem, EMC-villámvédelem: a külső villámvédelem (a villámhárító) feladata, hogy a közvetlen villámcsapást károkozás- és gyújtóhatás-mentesen felfogja és a villámáramot, azaz a villámkisüléskor kiegygyenlítődő villamos töltéseket megfelelő keresztmetszetű és villamosan jól vezető áramúton (felfogó, levezető, földelő - a villámhárító jól elkülöníthető három szerkezeti egysége) biztonságosan a földbe levezesse.

A villám legfontosabb károsító hatásai négy csoportba sorolhatók: a hőhatás, a dinamikus erőhatások, a feszültségnövekedés és indukált feszültség. Az épületek külső villámvédelme önmagában csak a direkt villámcsapások romboló hatása ellen nyújt védelmet, de nem véd a másodlagos (ohmos, induktív és a kapacitív csatolásaiból adódó) hatásokkal szemben.

Az épület villamosenergia-elosztó hálózatát és a róla üzemelő fogyasztókat több úton is érheti villámcsapás. A tapasztalatok szerint a leggyakoribb a hálózat épületen kívüli szakaszát ért villámcsapásból adódó lökőhullám vagy a direkt villámcsapáskor az épület földelő-ellenállásán fellépő potenciálemelkedés.

Napjainkban a lakóépületekben már gyakoriak az értékes elektronikus berendezések, amelyek másodlagos villámhatás miatt rendszerint meghibásodnak, tönkremennek, annak ellenére, hogy egyébként az épületen van külső villámvédelem (villámhárító).

A külső villámvédelem (villámhárító) ugyanis nem véd a villámimpulzus másodlagos hatásaival szemben. Ezért az elektronikus berendezéseket az elektromágneses összeférhetőség (Elektro Magnetic Compatibility: EMC) követelményeinek megfelelően túlfeszültségek ellen szakszerűen védeni szükséges, mégpedig a védőkészülékekből felépített többlépcsős védelemmel.

Túlfeszültség-védelem: a túlfeszültség a villamos hálózatokon vagy berendezéseken (ezek üzemszerűen feszültség alatt álló pontjain egymás közt vagy a földhöz képes) fellépő, a legnagyobb üzemi feszültség (névleges feszültség + tűrés) csúcsértékét bármilyen rövid időre meghaladó feszültség.

Az elektronikus berendezések (számítógép, tv, hifi stb.) napjainkban már állandó részei az életünknek. Ezekben a berendezésekben keletkező bármely zavar (főként túlfeszültség) különös jelentőségű, hiszen az elektronikus egységek kiesése súlyos károkat okozhat. Nemcsak a tárgyi sérülések, de a következmények is az elektronikusan tárolt adatokban gyakran komoly kárértéket is elérhetnek.

Az egyik legnagyobb zavaró tényező, illetve veszélyforrás a túlfeszültség, ezért javaslom, hogy nézzük át röviden a keletkezési okait. Idevonatkozóan tudnivaló, hogy a túlfeszültség több tényező következtében léphet fel egy adott hálózaton.

Így például: közvetlen villámcsapás okán, ekkor a villám közvetlenül az épület villámvédelmi felfogójába csap be. Az épület, a védővezető és az alapföldelővel összekötött villamos berendezés a másodperc milliomod része alatt ohmos csatolás miatt magas potenciálszintre emelkedik.

Egy távoli becsapás a szabadvezeték-hálózatba nagy amplitúdójú vándorhullámokat indukál, amelyek a betápláláson (házi csatlakozószekrényen) keresztül a hálózatokba jutnak és tönkretehetik az elektronikus berendezéseket.

Felhő és felhő között létrejövő villámkisülések is előidézhetnek túlfeszültséget a hálózaton, vagy a gyengeáramú adatátviteli hálózatokon. Ugyanakkor az elektronika villámcsapás nélkül is tönkremehet, például: ki- és bekapcsolási műveletek, vagy zárlatok következtében, mert ezek is okozhatnak túlfeszültséglökéseket.

A fentiek alapján érzékelhető, hogy az épületben mindig jól átgondolt, a külső és a belső villámvédelemmel koordinált túlfeszültség-védelemre is erőteljes szükség mutatkozik.

. 

Épületgépészeti korszerűsítés: fűtéskorszerűsítés, a meglévő általában pazarló fűtési rendszerek módosítása vagy cseréje, illetve a rendszer hatékonyságának a javítása, mérési lehetőségek biztosítása. A szellőzőrendszerek módosítása vagy cseréje, illetve a légtechnika korszerűsítése.

Az épületgépészeti szakági témakör összetett volta miatt javaslom, hogy nézzük át az alábbiakban egy kicsit részeltesebben is ezzel a szakmai területtel összefüggő feladatokat.

A szóban forgó témánkra is igaz az ismert mondás, miszerint: minden mindennel összefügg. A mi esetünkben ez az összefüggés a nyílászáró csere, a külső hőszigetelés és a fűtéskorszerűsítés dolgában ölt testet. Hiszen, ha csupán a nyílászárókat cserélik ki, az nem célratörő megoldás, ugyanis az új ablakszerkezetek jellemzően már fokozott légzárásúak, így a száraz levegőjű panellakások relatív páratartalma megemelkedik, ha a falszerkezet változatlan marad, mindez pedig általában penészedéshez szokott vezetni.

Ezért mindenképpen célszerű elvégezni a külső falszigetelést akkor, amennyiben nyílászáró csere történik. A külső hőszigetelés és a nyílászárók cseréje után következhet a fűtési rendszer módosítása annak érdekében, hogy ebben a tárgykörben is hamarosan érzékelhető energiamegtakarítás következhessen majd be.

A magyarországi panellakásokban a radiátorok általában már több évtizede működnek, tehát igazán megérettek a cserére. Ugyanakkor a panellakásokban nem csupán a radiátorok cseréjére van szükség, mert az elavult úgynevezett átfolyó, egycsöves fűtési rendszert is korszerűsíteni kell annak érdekében, hogy a radiátorok majd egyenként lezárhatók (cserélhetők) legyenek, valamint hogy a hőmérséklet helyiségenként állítható, illetve szabályozható lehessen.

Ez praktikusan megvalósítható egy úgynevezett átkötő szakasz, valamint termosztatikus szelep beépítésével. Arra viszont kiemelten oda kell figyelni, hogy az utóbbi kizárólag csak kis ellenállású, speciálisan erre a célra gyártott szelep lehet.

A tapasztalatok szerint gyakori probléma még az is, hogy a radiátorok általában különböző anyagból készültek, tehát vagy alumíniumból vagy pedig acéllemezből. Idevonatkozóa az tudnivaló, hogy az alumínium radiátorok esetében enyhén savas víznek kell keringenie a hálózatban, az acéllemez radiátoroknál pedig semlegesnek vagy enyhén lúgosnak.

Szakmailag nem javasolt alumínium radiátorokkal fölszerelt többlakásos épületben egy-egy radiátort kicsrélni acéllemez radiátorra, mert a távhőszolgáltatás ezekben a lakóházakban savas vízzel üzemel, ami az acállemez radiátorokra káros.

A fentieket is figyelembevéve egyértelműen praktikusabb (célratörőbb), illetve szakmailag ajánlott a fűtésrendszer korszerűsítését egyszerre elvégezni a társasház összes lakásában.

Főként a következők miatt: egyrészről ha a régi tagos radiátorok még tovább üzemelnek, előbb utóbb sorra ki fognak majd lyukadni, ekkor darabonként (egyenként) kell majd a cseréjükről gondoskodni, ez pedig mindig költségesebb dolog, mert körülményesebb is, valamint az időigénye is nagyobb.

Másrészt pedig az utolsó, még némileg kedvező költséggel elvégezhető beavatkozási lehetőség az összekötő cső behegesztésekor áll elő, vagyis akkor lehet megváltoztatni a közcsavar-távolságot. Ugyanis olyan közcsavar-távolságú radiátorokat, amelyek eredetileg föl lettek szerelve a panelházakban, már nem gyártanak.

. 

Tűzvédelmi korszerűsítés: ezt a feladatot is egy kapcsolódó szakmai tevékenységként tekintjük át, mert ugyan gyakorta elhangzik, hogy fontos témakör, de mégis (talán a homlokzati tűzterjedéstől eltekintve) több esetben bizony nem veszik kellő mértékben komolyan a paneles épületek felújítása, korszerűsítése során fölmerülő tűzvédelmi kockázatokat, illetve azok szakszerű megoldásait.

A füstmentes lépcsőház kialakítása: ez a szakmai feladat gyakorta a nyílászárócserék előkészítő vagy pályázati szakaszában úgymond elfelejtődik, de a kivitelezés során a tűzoltó szakhatóság már rendszerint előírja a füstmentes lépcsőház megvalósítását is.

Lakásonkénti tűzgátló ajtók beépítése: ennél a tételnél az a fő lényeg, hogy a beépített ajtó ténylegesen tűzgátló legyen, ne csak a kapcsolódó dokumentációk szerint, ha úgy tetszik, akkor ne csak papíron legyen tűzgátló az ajtó, hanem a valóságban is, tűz esetén ugyanis ez a meghatározó, nem pedig a papírokon szereplő adat.

A szellőzőrendszerek burkolati kialakítása, valamint szintenkénti lezárása füstmentesen. Ennek a tételnek a fontosságára, a médiából azért sokak által ismert, sajnálatos miskolci paneltűz is ráirányította a figyelmet.

Az épületen belüli folyosó kialakítások: a biztonsági rácsok fölszámolása, a mentést akadályozó bútorok és egyéb hasonló, a szabad mozgást gátló dolgok eltávolítása, az alagsori tárolók körültekintő felülvizsgálata, illetve az abban tárolt dolgok ellenőrzése, a kockázatot jelentő holmik eltávolítása, továbbá megfelelő minőségű tűzvédelmi berendezések, risztórendszerek szakszerű módon történő telepítése.

A homlokzati tűzvédelmet komplex rendszerben szükséges vizsgálni, ennél a tételnél kiemelt figyelmet kell fordítani a beépített loggiák, erkélyek ügyére, főként abban az esetben, ha ezek ez utólagos beépítések az illetékes hatóság engedélye nélkül készültek.

. 

A nyílászáró szerkezetekről

Az ablakok, erkélyajtók alapvetően képesek befolyásolni az épület energetikai működését. Ilyenformán jelentős részük van az épület hőveszteségében (10 - 25 százalék), ugyanakkor viszont az is megfelel a valóságnak, hogy a nyílászáró szerkezeteken keresztül úgymond megnyerhető napenergia pozitívan befolyásolja az energiamérleget.

Nyáron viszont az imént említett plusz hőmennyiség gyakorta már bizony nemkívánatossá válhat, tehát a nyílászárok árnyékolására is szükséges alkalmasint némi figyelemmel lenni. Az viszont tudnivaló, hogy kellő hatékonysággal inkább a külső árnyékolás rendelkezik, mert ha egyszer a hő az üvegen belülre került, akkor bizony már nemigen van visszaút.

Az épülethomlokzati üvegezett nyílászárók hőátbocsátási tényezőjére (az általánosan jellemző esetekben) a vonatkozó 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet (az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról) U = 1,60 W/m2K követelményértéket ír elő. Ebben a hőátbocsátási tényezőbe az üvegezés, annak távtartói és a keretszerkezet egyaránt beleszámítanak. Ebből következően a nyílászáró forgalmazójától is az egész szerkezetre vonatkozó adatot szükséges megtudnunk.

Az alsó indexekkel is megkülönböztethetjük: Ug = az üveg, Uw = az egész nyílászáró szerkezet hőátbocsátási tényezője. Egyébként az imént fent említett követelményértéket azért ajánlatos valamelyest túlteljesíteni, egyrészről energiatakarékossági szempontból, másrészről pedig azért, mert a lakóépület  hőveszteségének a számításakor is jól jöhet még némi pluszteljesítmény ezen a területen is.

A nyílászáró szerkezet minősége kétségkívül igen lényeges szempont, de ugyanilyen fontos tényező az is, hogy szakszerűen és kellő gondossággal történjen a beépítése. A vonatkozó szakmai kutatások, számítógépes szimulációk azt mutatják, hogy az általános gyakorlat, amikor a nyílászáró szerkezetet egyszerű ütköztetéssel, a rések PUR-hab kitöltésével csatlakoztatják a falhoz, ez bizony nem megfelelő.

Mert ebben az esetben a nyílászáró szerkezet és a fal találkozásánál hőhíd keletkezik, a fal belső felületének hőmérséklete a toknál nagyon alacsony lesz, ami páralecsapódáshoz, penészedéshez vezethet. Ezért a nyílászáróknál plusz hőszigetelések beépítése javasolt. Amennyiben a falszerkezetben nincs plusz hőszigetelés, mert önmagában is megfelel, az ablak kávabélletét akkor is tanácsos hőszigetelni. Ehhez egyébként a szigetelésgyártó cégek kínálatában már rendelkezésre állnak káva-hőszigetelő elemek, a falazóelem gyártóknál pedig úgynevezett kávatéglák.

Amennyiben a fal hőszigetelt, akkor a kiemelkedően energiatakarékos épületeknél, például: a passzívházaknál, gyakorta a külső hőszigetelés síkjában helyezik el a nyílászárókat, a beljebb lévő ablakoknál a hőszigetelést befordítják. Ez az utóbbi megoldás legtöbbször toktoldók beépítését is szükségessé teszi, mert maga a tokszerkezet általában nem elég széles ahhoz, hogy a hőszigetelés vastagságát föl tudja venni.

Kiemelten hangsúlyos volta miatt megemlítendő a nyílászáró beépítés kérdésköre a régi épületek esetében, főleg a felújításához, korszerűsítéséhez kapcsolódó ablakcseréknél. Arra vonatkozóan gyakorta látni példát, hogy a második világháború előtt épült, patinás (többszintes, többlakásos) társasházi lakóépületek nyílászáróit modern ablakokra cserélik. Kétségtelen, hogy előfordul olyan, amikor mindez gondosabban, körültekintőbben, ha úgy tetszik, akkor szakszerűbben, a régi szerkezet osztásait, arányait megtartva történik. Ugyanakkor bizony jellemzően inkább igénytelenül, felelőtlenül, nem teljesen szakszerűen, olykor még a PUR-hab tömítést is látszani hagyva készül.

Amennyiben a vonatkozó esztétikai követelményektől ezúttal most el is tekintünk, az épületenergetikai hatása jellemzően akkor is negatív ezeknek, az egyébként nem olcsó, beavatkozásoknak. Mert ezzel összefüggésben az tudnivaló, hogy az öreg (hagyományos, falazott szerkezetű) lakóépületeknek az eredeti úgynevezett kapcsolt gerébtokos ablakai épületfizikailag átgondoltnak minősülő, jó szerkezetek, persze az adott ház építésekor járatos műszaki-technikai lehetőségeknek megfelelően készítették őket, de ezek a nyílászárók ilyen vonatkozásban ma is jól működnek.

Ablakcserénél viszont az új, keskenyebb ablakszerkezet a külső ablakszárny helyére, a falnak egy hidegebb szakaszára kerül, ahol egymagában már nem tudja elkerülni a hőhidasság veszélyét. Ezért aztán ebben az esetben a csere helyett általában inkább ajánlott a meglévő nyílászáró szerkezet szakszerű felújítása, korszerűsítése, illetve átalakítása, a külső ablakszárnyba pedig hőszigetelő üveg beépítése.

Amennyiben mód van rá, akkor a nyílászárók cseréjénél ajánlott inkább a fa nyílászárót választani, amely azért némileg könnyebben karbantartható, felújítható, korszerűsíthető, illetve átalakítható, mint a műanyag vagy az alumínium nyílászárók. Lehetőség szerint azért törekedjünk arra, hogy az új nyílászárónak az úgynevezett U értéke ne haladja meg az 1,1 W/m2K értéket. Ahogy fent már említésre került, figyeljünk arra, hogy ne az üveg U értéke, hanem a teljes nyílászáróra vonatkozó U érték felől érdeklődjünk a forgalmazónál.

Az a gond is gyakorta előfordul, hogy penészedés jelentkezik akkor, amikor a lakást nem hőszigetelik, viszont új, tökéletesen záró nyílászárokat építenek be. Ezek az új nyílászáró szerkezetek ilyen esetben gyakorlatilag szinte teljes mértékben akadályozzák a pára távozását a lakásból, mindeközben pedig a hőszigetelés hiánya miatt a falak belső felülete hideg marad. A megnövekedett páratartalom aztán a hideg falakon lecsapódik, az így kialakuló nedves felület pedig igencsak kedvez a penészgombák megjelenésének.

Az imént körülírtak megelőzésére a legjobb megoldás az, ha a nyílászáró szerkezetek cseréjével egy időben kerül sor a lakóház szigetelésére is. Amennyiben erre nincs lehetőség, akkor legalább gyakrabban kell szellőztetni. Ezzel kapcsolatban azonban fontos még azt is tudni, hogy a gyakori szellőztetéssel az új nyílászárók beépítésével megsporólni gondolt, szándékozott energiát, sőt akár annak a többszörösét is kiszellöztetjük a szabadba. A külső teret pedig a lakásból fűteni nagyon drága, egyébiránt ráadásul értelmetlen dolog is. Szellőztető rendszer kiépítése viszont egy lakás nagyságrendjében költséges beruházás.

Ellenben az úgynevezett résszellőző beépítése a nyílászáró szerkezetbe már valamiféle előremutató, ugyanakkor költséghatékony megoldást jelenthet a fent részletezett problémára. A résszellőző rendszerek légbevezető és légelvezető elemei a belső páratartalom folyamatos érzékelésével, a zsaluk nyitásával és zárásával a lakás minden helyiségében, illetve annak teljes területén automatikusan és külső segédenergia nélkül szabályozzák a beáramló friss levegő, valamint az elvezetésre kerülő szennyezett levegő mennyiségét, így biztosítva a belső légtérben a mindenkori optimális légcserét és a páratartalmat, mindezek mellett ilyenformán elkerülhető még a penészedés is.

Idevonatkozóan lényeges tudnivaló, hogy amennyiben az új, légtömör nyílászárók mögötti helyiségben nyílt égésterű, hagyományos gázkészülék van, úgy az ablakok tömítése tilos és életveszélyes, mert ezek a készülékek a helyiség oxigénjét fogyasztják, és szükség van a filtráció révén bizonyos mértékű levegő utánpótlására. A gépi szellőztetés hiányában a régi lakóépületekben a teljes légzárás több kárt okozhat, mint a vélt hőveszteség.

Ezért bizonyos esetekben a nyílászáró szerkezetek cseréje helyett praktikusabb inkább a meglévők felújításában, korszerűsítésében gondolkodni. Mert hagyományos falazott szerkezetű, régi, történeti (historikus) épületekben, műemlék jellegű, illetve műemlék épületekben, valamint az önkormányzati helyi védelem alatt álló épületekben lévő tradicionális nyílászáró szerkezetek egyszerű cseréjével egyrészről később már pótolhatatlan történelmi értékek mennek tönkre, másrészről pedig a fenntarthatóság szempontjából is célszerű a meglévő erőforrások lehetőség szerinti hasznosítása.

. 

A kapcsolt gerébtokos ablakok cseréjének épületfizikai vonatkozásairól: Magyarország épületállományának jelentős része származik az 1850-es évektől az első világháborúig terjedő időszakból, a historizmus korából. Jóllehet, hogy azidőtájt az építészetet a különböző történelmi stílusok felelevenítése uralta, mégis olyan egységes városkép jött létre a fővárosban, valamint a nagyobb vidéki városokban, ami Európában ebben az általunk tárgyalt korszakban egyedülálló.

Az ezidőtájt megvalósult épületek szerkezeteikben is magas színvonalon, a hosszú évek alatt felhalmozódott tapasztalatok alapján kialakult megoldásokkal, és a több generációs tartósság igényével készültek. Magyarországon a második világháborút követő időszakban, ha úgy tetszik, akkor a szocializmusban a szükséges és indokolt épületkarbantartási, felújítási munkák elmaradása, illetve az ingatlankezelő vállalatok gyakorta kontraproduktív munkálkodása okán a szóban forgó épületállomány jelentős részének az állapota romlásnak indult, sőt a legtöbbjük felújítása még ezidőszerint is megoldatlan.

A magyarországi épületállománynak a kiegyezés és a második világháború közötti időszakából származó részének jellemző nyílászáró szerkezetei a kapcsolt gerébtokos ablakok, amelyek az épületek homlokzati megjelenésének a szerves részét képezik. Felújításuk napjainkban is aktuális kérdés, ugyanakkor a rekonstrukció szakszerű mikéntjében, illetve ezeknek az ablakszerkezeteknek a műszaki teljesítőképességének értékelésében ezidáig nem került véglegesítésre egyfajta szakmai konszenzus.

Ilyenformán pedig úgy áll a dolog, hogy sok történeti ablakszerkezet esik áldozatul az átgondolatlan és szakszerűtlen cserének, ahol egyébként pusztán csak egyetlen szempontot, a korszerűnek vélt hőszigetelt nyílászárók katalógusaiban szereplő jó hőátbocsátási értéket szokták volt figyelembe venni. Sajnos csupán azt tartják szem előtt, és az ilyen esetekben ismét elmarad az egészlátás, az együttlátás a komplex épületszintű szemlélet, illetve az ez alapján történő szakszerű felújítás korszerűsítés, rekonstrukció.

Az eredeti nyílászárók cseréjével egyrészről általában sérül az épület külső megjelenése, végeredményben pedig az egész utcakép, másrészről pedig felborul az egység, amit elődeink az épületek egyes szerkezetei között a sokéves tapasztalat alapján kialakítottak. Hiszen az akkor alkalmazott falazatok és az azokba beépített ablakszerkezetek geometriai kialakítása és összeépítése, hőtechnikai tulajdonságai, valamint légáteresztése együttesen biztosította az épület használati egyensúlyát.

Egy ilyen kimunkált, már bizonyított rendszerhez hozzányúlni mindig csak körültekintően, megfelelően átgondolt módon és szakszerűen szabad. Bármilyen beavatkozás (felújítás vagy ablakcsere) körültekintő megtervezéséhez elengedhetetlenül fontosak az említett összefüggések megalapozott ismerete és figyelembevétele, valamint a beépített ablakszerkezet legfontosabb (komplex) teljesítmény-jellemzőinek pontos meghatározása.

A kapcsolt gerébtokos ablakok a nagy szerkezeti vastagságuk miatt ideális módon illeszkednek a szintén igen vastag, és nem az éppen legoptimálisabb, ha úgy tetszik, akkor relatíve nem kedvező hőszigetelésű falazatokhoz. Az ablakbeépítés miatti hőhídhatás lényegében nem jelentkezik, és a belső felületi hőmérséklet még az elfogadható szinten marad. Ez az imént körülírt egyensúly azonban megbomlik, amikor az eredeti, kéthéjú, nagy szerkezeti vastagságú kapcsolt gerébtokos nyílászáró helyére egy korszerű vékony ablakot építenek be. A térelhatároló szerkezet mindössze néhány centiméterre zsugorodik össze a meglévő vastag faltestek között, és a jó hővezetésű falazatban a vékonyka nyílászárót megkerülő hőáramok jelentősen alacsonyabb felületi hőmérsékletet eredményeznek.

Ezen kívül még fokozza a veszélyt, hogy a korszerű nyílászárók intenzív tömítettsége miatt, ha arról más módon nem gondoskodnak, az épület filtrációs légcseréje a töredékére esik vissza. Az elégtelen szellőzés és a nem megfelelő épülethasználat miatt pedig egy átlagos lakásban fejlődő vízpára az ablakcsere előtti állapotnál jóval magasabbra növelheti a belső levegő páratartalmát, és így a páralecsapódás, a penészedés veszélyét.

Magyarán szólva ez praktikusan annyit tesz, hogy az átgondolatlan teljes ablakcsere szerkezetileg is káros lehet, ugyanakkor még a hőtechnikai teljesítmény javítása szempontjából sem az egyetlen járható út, egyébként pedig az is tudnivaló, hogy a kapcsolt gerébtokos ablakok felújításának hőtechnikai számítására mód van az érvényes szabványokban elfogadott módszerekkel.

A kapcsolt gerébtokos ablakok szakszerű felújítására, rekonstrukciójára rendelkezésre állnak már kipróbált eljárások, amelyekkel lehetséges a korszerű egyrétegű nyílászárók teljesítményével megegyező, sőt akár jobb eredmények elérése is úgy, hogy eközben az új nyílászáróra történő csere esetén fent említet kedvezőtlen következmények is kiküszöbölhetők. Az ilyen speciális feladatok elvégzésére napjainkban már fellelhetők tapasztalt és gyakorlott, megfelelő felszereltséggel is rendelkező szakiparos mesterek.

Mivel ezidőszerint még nem alakult ki szakmai konszenzus a kapcsolt gerébtokos ablakok hőtechnikai megítélésének vonatkozásában, a szakirodalomban föllelhető adatok pedig széles skálán mozognak, így könnyen fölmerülhet annak a veszélye is, hogy a régi ablakok lecserélésében érdekletek a saját érveiket legjobban alátámasztó adatsort emelik ki ezek közül. A kapcsolt gerébtokos ablaktípussal kapcsolatos esetleges negatív tapasztalatok (párásodás, rossz hőérzet, huzathatás) szintén gyakorta vezethetnek ahhoz, hogy a hőátbocsátási tényezőt egy túlzottan magas értéken veszik fel.

Ugyannakkor viszont idevonatkozóan tudnivaló, hogy mind a történeti ablakszerkezetek pontos értékelésénél, felújításuknak gondos tervezésénél, mind az egész korabeli épületállomány körültekintő energetikai megítélésénél fontos, hogy mindig valós értékekkel dolgozzunk, illetve különválasszuk az épületek transzmissziós és szellőzési hőveszteségét. A nyílászáró hőátbocsátási tényezőjének számításán túlmenően az ablak és a falazat hőtechnikai kölcsönhatását is figyelembe kell venni. A beépítési hézagok hőhídjainak figyelembe vételével megállapítható, hogy a kapcsolt gerébtokos ablakok transzmissziós veszteségei a korabeli vastag falszerkezetek esetében nem sokkal rosszabbak, mint amit egy korszerű hőszigetelő ablak ugyanabba a falba beépítve a valóságban nyújtani tud.

A transzmissziós hőveszteségek mellett az ablakok és az egész lakás vagy épület légzárása, filtrációs veszteségei, és az épületszerkezetek, az épületgépészeti rendszer, valamint az épület, illetve lakás vagy a helyiség funkció által megkövetelt szükséges szellőzés bizosítása az, aminek elsősorban meg kell határoznia a történeti ablakszerkezetek esetében a követendő szakmai stratégiát. Annak a célnak az eléréséhez azonban, hogy az értékmegőrző felújítás, illetve az eredethű rekonstrukció, restaurálás ténylegesen is előtérbe tudjon kerülni az átgondolatlan ablakcserékkel szemben, szükségesnek mutatkozik ezirányú támogatási rendszerelem kidolgozása is, a pontos műszaki megoldások kategorizálására és értékelésére, valamint mindezeknek a hatékony kommunikálására, a többi között a lakástulajdonosok irányába is.   

. 

A többszintes társasházi lakóépületek használatát, felújítását, korszerűsítését érintő tűzvédelmi előírásokról:

Az épületben, helyiségben vagy szabadtéren a villamos berendezés kapcsolóját, a közmű nyitó- és záró szerkezetét, a tűzjelző kézi jelzésadóját, a nyomásfokozó szivattyút, valamint hő- és füstelvezető kezelőszerkezetét, nyílásait, továbbá a tűzvédelmi berendezést, felszerelést és készüléket - eltorlaszolni, a közlekedési utakat, ajtókat és kiürítési utakat elszűkíteni még átmenetileg sem szabad.

Az épületben, illetve helyiségeiben nem szabad éghető anyagot olyan mennyiségben és módon tárolni, illetőleg azzal olyan tevékenységet folytatni, vagy olyan tűzveszélyes cselekményt végezni, amely az épület, illetve helyiségeinek rendeltetésszerű használatától eltér, tüzet vagy robbanást okozhat. Idevonatkozóan tudnivaló, hogy például a lakásban fölhalmozott nagyobb mennyiségű éghető anyag egy tűz esetén lényegesen nagyobb tűzterhelést idézhet elő, ezzel együtt nagyobb veszélyt jelent a környezete részére.

Propán-bután gázpalack nem alkalmazható és nem tárolható olyan helyiségben vagy földszintesnél magasabb olyan lakóépületben, ahol az esetleges gázrobbanás a tartószerkezet súlyos károsodását vagy összeomlását idézheti elő, például: panelszerkezet.

Épület felújítást, korszerűsítést érintő tűzvédelmi előírások: a többlakásos társasházi lakóépületek felújítási, korszerűsítési munkáinak keretében beépítésre, fölszerelésre, kialakításra kerülő épületszerkezetek, szerkezeti részek vagy épületelemek, például: a homlokzati hőszigetelő rendszert alkotó anyagok, a tetőszigetelés stb. esetében mindig vizsgálni kell (a többi között) azok tűzvédelmi megfelelőségét is.

Az imént említett vonatkozásban kiemelt figyelmet érdemelnek például: az épület felújítás, korszerűsítés során fölhasználásra, illetve beépítésre kerülő anyagoknak (az adott funkcióra való alkalmassága mellett) általánosan a minősége, illetve az alkalmazott anyagok tűzterjedésének határérték követelményei.

Annak érdekében, hogy hiteltérdemlően igazolható legyen annak a ténye, hogy megfelelő és alkalmas anyagok kerültek beépítése, az anyag útját a gyártótól a kivitelezőig nyomon kell tudni követni, le kell igazoltatni. Egyebek mellett ezért is lényeges, hogy a felhasznált, beépített anyagok mindegyikének rendelkeznie kell tűzvédelmi megfelelőségi tanúsítvánnyal, építőipari megfelelőségi engedéllyel is. Idevonatkozóan még tudivaló, hogy a mostanság használt homlokzati hőszigetelő anyagok bizonyos része (főként jellemzően azok a nem egységes rendszerek, amelyek különböző gyártók anyagaiból összeválogatott rendszer-elemekből kerülnek kialakításra) gyakorta nem elégítik ki a többszintes lakóépületekre vonatkozó jogszabályi előírásokat.

Manapság az épületekben, a lakásokben jelentős mennyiségben föllelhetők a különböző műanyagok, például: a falon kívül vezetett elektromos vezetékek csatornái, burkolatai stb. Viszont a műanyagok égése során olyan toxikus gázok képződnek, amelyek még kis mértékben belélegezve is veszélyt jelentenek az emberi szervezetre.

A műanyagok sűrű füstje nagymértékben akadályozza a menekülést és a mentést, sőt a tűz továbbterjedésében is nagy szerepet játszik. A lakóépületi lépcsőházakban beépítésre kerülő burkolatok csak nem éghető anyagból készülhetnek. Minél kevesebb éghető anyag jelenik meg a közlekedő terekben, annál könnyebb a menekülést és a mentést végrehajtani.

Az épületvillamossági és épületgépészeti korszerűsítést érintő tűzvédelmi előírások: figyelmet kell fordítani az elektromos hálózat, a villámvédelmi rendszer, a hő- és füstelvezető berendezések, a szellőző vezetékek állapotára. Mindezeket az igényeknek és a lehetőségeknek megfelelően, ugyanakkor a vonatkozó jogszabályi előírásokat mindig figyelembe véve szabad felújítani, korszerűsíteni, átalakítani vagy átépíteni.

A lakóépület villamos és villámvédelmi berendezéseit, a vonatkozó előírások szerint, tűzvédelmi szabványossági szempontból időszakonként felül kell vizsgáltatni erre jogosult szakemberrel, majd az esetleg tapasztalt hiányosságok megszüntetéséről intézkedni szükséges. A tűzvédelmi szabványossági felülvizsgálat elvégzését mindig hitelt érdemlő módon kell dokumentálni, azaz: jegyzőkönyvvel kell tudni igazolni a megtörténtét.

Idevonatkozóan lényeges tudnivaló még, hogy a több évtizeddel ezelőtt létesített lakóépületek villamos hálózata (érthető módon) nem a mai igényeknek megfelelően lett méretezve és kialakítva. Egyre több elektromos berendezést használunk, így aztán gyakorta előfordul az elektromos hálózat túlterhelése, amely már tűzkeletkezési ok is lehet.

Ide kapcsolódik még egy, a régebbi többlakásos lakóépületek építésének az időszakából eredő hiányosság, miszerint a lakások közt tűzgátló fallal egyenértékű szerkezetet kell építeni. Még abban az esetben is, ha egyébként a falak kielégítik az imént említett követelményt, általában akkor is van egy gyenge pontjuk, mégpedig az, hogy a panelszerkezetű lakóépületek elektromos dugaszolóaljzatait egybeépítették, így ha az egyik lakásban esetleg tűz van, akkor bizony a másik lakásba ezeken az úgymond lyukakon keresztül is képes továbbterjedni a tűz.

A többlakásos lakóépületek tűzvédelmi eszközei közül kiemelt szerepe van a hő- és füstelvezető berendezéseknek, amelyeket legalább évente szakemberrel ellenőriztetni szükséges. Ezek a berendezések működőképes, rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotukban elvezetik a keletkezett égéstermékeket, elsősegítve ezzel tűz esetén a menekülést és a mentést is egyaránt, eközben csökkentik a tűz továbbterjedésének a lehetőségét, a lépcsőházban pedig a másodlagos kárértéket.

Ennek alapján fontos tudni, hogy a hő- és füstelvezetésre szolgáló nyílászárókat, illetve azok kezelő szerkezetét, valamint a hozzá vezető közlekedési utakat (még átmenetileg is) tilos eltorlaszolni vagy elzárni.

Az épületgépészeti rendszerek közül tűzvédelmi vonatkozásban külön ki kell emelnünk a többszintes, többlakásos lakóépületek szellőzővezetékeit, amelyek a legalsó szintről indulóan végigfutnak az épület tetejéig, és onnan különböző leágazásokkal kapcsolódnak a lakások különböző helyiségeihez.

Ezek a szellőzővezetékek jellemzően nem éghető anyagból vannak, ugyanakkor az évek során a belsejükben akár komolyabb mennyiségű szennyeződés (általában zsíros porréteg) rakódik le. Az ilyen típusú lerakódás igen nagy mértékben képes elősegíteni a tűz továbbterjedését, ezért fontos időnként a szellőzővezeték szakszerű megtisztítása.

További problémát jelent az is, ha ezeket a szellőzőket kívülről éghető anyaggal burkolják, vagy ilyen anyaggal eltorlaszolják, ugyanis az éghető anyagokon keresztül a tűz a szellőző vezetékből a lakás(ok) ba is bejuthat.

A szellőző és egyéb közmű aknákat korábban nem éghető (0,65 óra tűzállósági határértékű) épületszerkezetek (falak, födémek) határolták, azonban a födémszerkezeteket az évek során gyakorta különböző munkálatok alkalmával megbontották, majd a födémáttöréseket olykor éghető anyagokkal vagy egyáltalán nem tömítették.

Ennek a kiküszöbölésére a födémáttöréseket vagy megfelelő és alkalmas tűzgátló tömítéssel kell ellátni, lezárni, vagy az is megoldás lehet, hogy a szellőző vezetékbe, a szintenkénti födémeknél úgynevezett gyors zárak (tűzgátló csappantyú, hőre habosodó előtét) beépítése a megfelelő tűzgátló lehatárolás érdekében.

A lakók tűzvédelemmel kapcsolatos kötelességei: a magánszemélyeknek meg kell ismerniük és be kell tartaniuk, illetve be kell tartatniuk a tulajdonukban, használatukban lévő épületek, lakások használatára és működtetésére vonatkoző tűzmegelőzési szabályokat.

Bizony előfordul, hogy a lakók egyedi lakás átalakítási, vagy lakás felújítási, korszerűsítési munkálataik során is beépítenek olyan anyagokat, szerkezeteket, amelyek nem biztos, hogy kielégítik a tűzvédelmi követelményeket, ilyenformán pedig elősegíthetik a tűz továbbterjedését, egyben hátráltatják a menekülést és a mentést is egyaránt.

Idevonatkozóan fontos tudni, hogy a lakások bejárati ajtaja legalább az EI 30 követelményt (30 perces tűzállóság) elégítse ki. Mert ezzel részben megakadályozható, vagy legalább némileg késleltethető a tűz lakásba, vagy onnan kifelé való továbbterjedése. A műanyag és a fa ajtók egy része bizony nem elégíti ki ezt a tűzállósági követelményt. Ezért mindenkor erőteljesen ajánlott beszerezni a gyártótól, forgalmazótól a megfelelőségi tanúsítványt.

Gyakorta előfordul az is, hogy a lakók olyan mennyezeti burkoló elemeket alkalmaznak (például: hungarocell) a lakáson belül több helyen is, amelyek fokozott füstfejlesztő képességgel rendelkeznek, a tűzzel szemben viszont nincs számottevő ellenállásuk.

Ezen kívül gyakori még az is, hogy a lakók a magántulajdonuk megóvása érdekében a lakásukat, vagy az ahhoz vezető közlekedőt rácsokkal, lezárásokkal védik. Tűzvédelmi szempontból ezek a rácsok, lezárások akkor fogadhatók el, ha a lezárt részen lakók mindegyike rendelkezik az ajtót, a rácsot nyitó kulccsal, valamint a rács még nyitott állapotban sem akadályozza (szűkíti le) a menekülési utakat, lépcsőket. Továbbá az így elzárt területen nem lehet közműelzáró szerelvény (villamos főkapcsoló, gáz főelzáró stb.), tűzvédelmi eszköz, berendezés (fali tűzcsapok, hő- és füstelvezető kezelőszerkezete).

A szomszédos lépcsőházba, vagy a tetőre vezető ajtók lezárása esetén az ajtó mindkét oldalán üvegezett, zárható szekrényben kell elhelyezni az ajtót nyitó kulcs egy-egy példányát. Nagy veszélyt jelent még a tűz továbbterjedése, a menekülés és a mentés akadályozása szempontjából például a közlekedőkben tárolt használaton kívüli régi bútor, az alagsori vagy pinceszinti tárolókban és a szemétledobó helyiségben fölhalmozott nagyobb mennyiségű éghető anyag, illetve az elektromos mérőhelyiségben különböző (oda egyébként nem való) dolgok tárolása, illetve a fölsoroltakhoz hasonló hátráltató tényezők.

Ezeknek a problémás dolgoknak a beszüntetése általában csak folyamatos ezirányú figyelemfelhívással, illetve célzott helyi szemlék, ellenőrzések megtartásával együtt vezethet eredményre. A tapasztalatok szerint, amíg a lakók figyelmét nem hívják fel az általános és a helyi előírásokra, a tárolási szabálytalanságokra, addig ők úgy gondolhatják, hogy mindezt nyugodtan megtehetik.

Már jó néhány társasházi tűzeset vizsgálata során szerzett tapasztalat alapján elmondható, hogy (némelyek által) a legkisebb jelentőséggel bíró kötelezettségnek tartott előírások jelentősége egy tényleges vészhelyzetben bizony igen nagy mértékben felértékelődhet.

Egy igen jó példa erre a tűzvédelmi feliratok és táblák megléte. Hiszen egy tűz esetén elengedhetetlen a menekülők, valamint a mentésben résztvevők számára az alább részletezett feliratok, táblák megléte. Az új lakóépületeknél már kötelező, ugyanakkor a meglévő lakóházak esetén bizony erőteljesen ajánlott az elhelyezésük, felszereltetésük.

Tűzvédelmi feliratok, táblák: A szintek egyértelmű jelölése: egy füsttel félig-meddig telített lépcsőházban óriási jelentősége van, hogy menekülés és mentés közben tudni lehessen, melyik emeleten van az ember, a felirat helye a lépcsőházban van, lehetőleg szem magasságban, legyen feltűnő, még jobb, ha utánvilágító vagy világító kivitelű.

A közmű nyitó - záró szerkezetek megjelölése, például: Tűzvédelmi főkapcsoló be-ki, zárva-nyitva feliratok, helye a szerkezet közelében, az azt befogadó helyiségen, szekrényen van.

A menekülési útirányt jelölő felirat, piktogram, EXIT vagy KIJÁRAT felirat, esetleg a jogszabály szerinti piktogram, helye a menekülésre figyelembe vett terekben van (közlekedők, lépcsőházak), minden irányváltást és ajtót is meg kell jelölni, és külön a legutolsó, a szabadba vezető ajtót is, nem praktikus, ha a helyiség legfelső pontján van a tábla (felirat, piktogram), mert a füst először ott telítődik, ezeknél a tábláknál a világító vagy utánvilágító kivitel követelmény.

A lift használatát tiltó felirat (tűz esetén, mert pánikhelyzetben sokan így próbálnak menekülni, ami veszélyes és tilos), a tábla helye a felvonó kezelőszerve mellett van, szemmagasságban, az utánvilágító felirat követelmény.

A tűz- és füstgátló ajtók feliratozása: a tűz terjedésében, a menekülés feltételeinek biztosításában elengedhetetlen, hogy a lakók tudják ezeknek a nyílászáróknak a funkcióját, illetve azt, hogy ezek épülettűz esetén zárva tartandók, ezért a TŰZ (FÜST) GÁTLÓ AJTÓ, ZÁRVA TARTANDÓ! felirat szükséges.

Végezetül a tűzvédelem dolgában talán még annyit, hogy a hajdan volt félrevert harangtól a napjaink intelligens tűzjelző rendszeréig, tapasztalatokban is bővelkedő, hosszú út vezetett. A tűzjelző rendszer adott lakóépületre történő kiépítésének mikéntje általában a megrendelői, tervezői, kivitelezői és a szakhatósági egyeztetések során alakul ki.

. 

A lakóépület felújítások, korszerűsítések akusztikai vonatkozásairól: 

A közelmúltban (a többi között) a gazdasági válság kényszerítő körülményei miatt is a meglévő hazai épületállomány felújítása, korszerűsítése többnyire a zajvédelem hozzáértő vizsgálatának és szakszerű megoldásának a mellőzésével történt.

A lakóépület felújítások, korszerűsítések tartalmának meghatározását, valamint az építési beruházás során alkalmazni kívánt módszerek megválasztását azonban mindenkor csak átfogó műszaki szemlélettel ajánlott elvégezni.

A lakóépület felújítások, korszerűsítések energiafelhasználást csökkentő alapvető megoldásai mellett figyelmet kell fordítani az épülethasználat egyéb lényeges igényeire, ennek keretében a lakások zaj elleni védelmének megoldására is.

Egyébiránt pedig ingatlanpiaci vonatkozásban is kedvező dolog, hogy a hangszigetelési és zajterhelési minősítéssel is rendelkező lakóépületek és lakások ingatlanforgalmi-értéke magasabb m2 árakkal határozható meg, mint a minősítés nélküli lakóingatlanok esetében.

A zaj elleni védelmet szolgáló akusztikai szabályozás két legfontosabb jogi eszköze a vonatkozó: 27/2008. (III. 28.) KvVM-EüM sz. rendelet, és az: MSZ 15601-1, 2: 2007 sz. szabvány. A rendelet a környezeti és az épületen belüli zajhatárértékeket tartalmazza, és kötelező érvényű. A szabvány az épületekre vonatkozó hangszigetelési követelményeket írja elő, kielégítése nem kötelező, megállapodás alapján történik.

Az érvényben lévő hangszigetelési szabvány újdonsága az, hogy különbséget tesz az elérendő akusztikai komfort szempontjából az átlagos lakás és az igényes lakás között. Ennek következményeként a szabvány lehetővé teszi, hogy az új és felújított épületekben elvégzett hangszigetelési vizsgálatok eredményei alapján a magasabb akusztikai igényű lakások kiemelhetők lettek a lakáspiac átlagos kínálatából.

A szakértői vizsgálat: az épület akusztikai teljesítményének meghatározása, illetve a hangszigetelési és zajterhelési jellemzők megállapítása, továbbá a zaj elleni védelem mértékének és megfelelőségének igazolása az épületen végzett helyszíni hangszigetelési és zajvizsgálatok alapján történik.

Lakás vagy otthon: a városi ember a lakásában szeretné otthon érezni magát. Ugyanakkor az új lakásba költözők egy részét bizony nem várt meglepetések is szokták érni. Szeretnének kikapcsolódni, és pihenni, de gyakorta nem tudnak. Mert az életük, a nyugalmuk többnyire mások életmódjától is függ, mivel általában hallják a szomszéd lakók élettevékenységeinek járulékos zajait.

Az otthonnak nevezhető lakásnak akusztikai vonatkozásban is több feltételt ki kell elégítenie egyszerre. Meg kell teremtenie a lakó életviteléhez tartozó tevékenységek feltételeit. Meg kell védenie a lakót a környezetből érkező zavaró zajhatások ellen annak érdekében, hogy a privát élet egyénileg kialakított feltételei, körülményei megteremthetők legyenek. A kellemes közérzet kialakításához a lakónak szabadon kell éreznie magát a lakásban anélkül, hogy a szomszédok létével, tevékenységével, zavarásuk kérdésével foglalkozna.

A lakóépület felújítás, korszerűsítés akusztikai feladatai: a lakóház, illetve a benne lévő lakások akusztikai felújítása röviden összegezve az alább következő szakmai feladatok elvégzésével oldható meg szakszerűen.

Az akusztikai hibák, hiányosságok meghatározása, szubjektív értékelés a használati tapasztalatok alapján, a zavaró áthallások mértékének meghatározása, a kommunikáció zavaró hatásainak megállapítása alapján. A tervek vizsgálata, helyszíni feltárások, a tervezett és kivitelezett szerkezetek megállapításához, a beépített szerkezetek és az alkalmazott építési rendszerek akusztikai értékelése korábbi vizsgálati eredmények alapján.

Helyszíni akusztikai vizsgálatok, hangszigetelés és zajszint vizsgálatok elvégzése. Akusztikai számítás készítése a feladat teljesíthetőségének a vizsgálatára, a beépítésre kiválasztott szerkezeti elemek teljesítő képességének az ismeretében. Mindezeket követően pedig javaslatok műszaki akusztikai megoldások kidolgozására, valamint az elvárható eredmények rögzítése.

A lakásfelújítások eredményeként az energiafogyasztás költségeinek csökkenése közvetlenül kimutatható, számszerűsíthető. A zajterhelés hatásai viszont nem mutathatók ki közvetlenül, ezért aztán a mai, eredmény centrikusnak csúfolt, világban jellemzően háttérbe szokott kerülni az zajvédelem kérdésköre.

Ugyanakkor viszont az idevonatkozóan tudnivaló, hogy az új energetikai rendelet előírásainak teljesítése mellett gondot kell fordítani a hangszigetelési és zajvédelmi követelmények egyidejű kielégítésére is.

Figyelemmel kell lenni még arra is, hogy az új energetikai rendelet előírásainak megfelelő igényes lakás kialakításához lényegesen több épületgépészeti berendezés alkalmazására és beépítésére van szükség, amelyek jelentősen megemelik a lakóterek zajterhelését.

Az érvényben lévő hangszigetelési szabvány megteremtette a jogi hátteret a magasabb akusztikai igényű lakások megvalósításához. A lakások felújítása, korszerűsítése során azt is szükséges figyelembe venni, hogy napjainkban már egyre több igény mutatkozik a magasabb akusztikai teljesítményű otthonokra is.

Az építési, felújítási, korszerűsítési beruházás indításakor az akusztikai elvárásokat és követelményeket számszerűsítve, egyértelműen kell rögzíteni, mint például: a megmaradó funkció, vagy a tervezett új funkció által meghatározott akusztikai igények.

Az ingatlanpiac működését (a többi között) az a tény is befolyásolja, hogy a hangszigetelési és zajterhelési minősítéssel rendelkező lakóépületek, lakások ingatlanforgalmi-értéke magasabb összegben határozható meg, mint az ilyen minősítéssel nem rendelkező, bizonytalan zajterhelésű és hangszigetelésű házak vagy lakások esetében.

. 

A panel lakások értéknövelő felújításának akusztikai vonatkozásai:

A panelházi lakások korábbi ingatlanforgalmi-értékének kialakulásában a magas fűtési költségek mellett a zavaró mértékű zajterhelésnek is meghatározó szerepe volt. A paneles épületek emergiahatékony felújítása, korszerűsítése a komplex épületfizikai szemlélet alkalmazásával válik ténylegesen is értéknövelő megoldássá.

Ezért a lakóépületek energetikai célú felújításával, korszerűsítésével egy időben meg kell oldani az akusztikai problémákat is. Minden felújításra kerülő szerkezet kiválasztásánál az akusztikai szempontokat is figyelembe kell venni: a lakásbejárati ajtótól egészen a homlokzati hőszigetelés anyagának (rendszerének) a megválasztásáig.

A paneles építés és az akusztikai szabályozás összefüggései: a panelházi lakások akusztikai felújításához, korszerűsítéséhez kapcsolódó kérdések közül előzetesen lényeges még annak a tisztázása is, hogy mi a paneles lakóépület-állomány várható akusztikai műszaki értéke. A paneles lakóépületeket 1958 és 1991 között építették, mai szemmel nézve bizony több évtizeddel korábbi igények szerint.

Az akusztikai szempontok alapján a házgyári paneles épületeket két eltérő csoportra lehet osztani: az 1958 - 1981 között épült lakóépületek az eltérő házgyárak megoldásaival készültek; az 1981 - 1991 között épült házgyári lakóépületekben az egyesített házgyári rendszer megoldásait alkalmazták.

Kettő lényeges tényadat még a szóban forgó támánk vonatkozásában megemlítendő: 1.) 1980-ban jelent meg az első magyar hangszigetelési szabvány; 2.) a lakásépítésben alkalmazott építési rendszerek többségéhez hasonlóan a paneles építési rendszert sem minősítették akusztikai műszaki szempontból.

Az akusztikai felújítás, korszerűsítés módszerei: a módszerekkel kapcsolatban először azt kell kiemelni, hogy a felújításra a jelenleg hatályos akusztikai követelmények vonatkoznak. A zajhatárértékek betartása kötelező, a hangszigetelési követelmények kielégítése megállapodás alapján történik, de az tudnivaló, hogy rosszabb eredmény nem lehet a vonatkozó szabványban előírt értéknél.

Az akusztikai felújítást meghatározó körülmények: a lakások akusztikai megítélésében meghatározó jelentőségű a külső és a belső zajterhelés idővel történő megváltozása. Megnövekedett a közúti forgalom, illetve a lakásokban alkalmazott berendezések hangteljesítménye. Mindemellett megváltoztak a lakáshasználat feltételei, valamint a komfortigények is egyaránt.

A panelházi lakások felújításával, korszerűsítésével kapcsolatban hazánkban legnagyobb problémát az akusztikai minősítés elmaradása okozza. Az akusztikai és zajterhelési panaszok részletes felmérése, a hibák átfogó és körültekintő elemzése sem történt meg ezidáig teljes körűen. Az akusztikai hibák feltárása, valamint az okainak áttekintése csak alkalomszerűen történik meg, jellemzően bírósági perek keretében, konkrét épületekben végzett akusztikai vizsgálatok eredményei alapján.

A paneles lakóépület felújításának akusztikai feladatai: az akusztikai felújítás, a megoldások kidolgozását megalapozó helyszíni hangszigetelési jellemzők meghatározása minden esetben akusztikai szakértő bevonásával történik. A helyszíni akusztikai vizsgálathoz léghang- és lépéshang-szigetelési, továbbá zajszint vizsgálatok elvégzése szükséges.

A panelházi lakások akusztikai célú felújításához, illetve korszerűsítéséhez az alább következő szakmai feladatok elvégzése is szükséges: a lakáselválasztó falak esetében szubjektív értékelés és a használati tapasztalatok alapján a zavaró áthallások helyének meghatározása; a lakáselválasztó födémek esetében szubjektív értékelés alapján a zavaró lépészaj áthallások helyének meghatározása, továbbá a korábbi felújítások során beépített nem megfelelő padlóburkolatok beazonosítása; a tervek vizsgálata (ha vannak), helyszíni feltárások készítése a falakon és födémeken lévő lyukak, és tömítetlen áttörések meghatározása érdekében; javaslatok műszaki akusztikai megoldások kidolgozására; az elvárható eredmények rögzítése.

Összegzésként az akusztika dolgában: az új energetikai rendelet előírásainak teljesítése mellett gondot kell fordítani a hangszigetelési és a zajvédelmi követelmények egyidejű kielégítésére is. Az akusztikai vonatkozások dolgában is szükséges felhívni az érintettek figyelmét arra, hogy a paneles épületek energiahatékony felújítása, korszerűsítése a komplex épületfizikai szemlélet alkalmazásával válhat valóban értéknövelő megoldássá.

Végezetül pedig az akusztikai felújítások tárgykörében még az alábbiakat lényeges megemlíteni: 1.) a felújítást ki kell terjeszteni a zajterhelés csökkentés megoldásaira is. Zajos környezetű épületek energetikai felújítása során a hangszigetelési igényeket is figyelembe kell venni. 2.) az akusztikai célú szerkezeteket másképp kell tervezni, mint a hőszigetelési célú szerkezeteket. 3.) az ablakcserék következményeként meg fognak emelkedni az áthallási panaszok. A fokozott áthallási panaszok megelőzése érdekében: meg kell oldani a lakáselválasztó falak hangszigetelési hibáit, nem lehet megengedni a tetszés szerinti padlóburkolat cseréket; 4.) a felújítások zajterhelési hatásait ellenőrizni kell, például: a szellőzés, illetve a levegő bevezető nyílások hatása.

. 

Az értékteremtő épületkarbantartásról és az értéknövelő épületfenntartásról

Az épületkarbantartási szaktevékenység lényege: a műszaki ingatlankezelés keretében, tervszerű épületkarbantartási módszer alkalmazásával végzett, szakszerű műszaki épületfenntartási tevékenység egy olyan épület műszaki üzemeltetési szolgáltatás, amellyel hosszabb távon is gazdaságosan fenntartható az épület jó műszaki állapota, ezáltal pedig a lakóház rendeltetésszerű és biztonságos használatra való alkalmassága is egyaránt.

A gondos és gazdaságos épületkarbantartási szaktevékenység keretében végzett komplex felújításnak nem csupán a ház vagy a lakás helyreállítása, az eredeti használhatóság, az üzembiztonság, a műszaki és technikai körülmény visszaállítása a feladata, hanem az ingatlan értékének a növelése is, mégpedig az igények és a lehetőségek szerinti műszaki lehetőségeket fölhasználva, a ház vagy lakás használati értékének, teljesítőképességének, üzembiztonságának a növelése, vagyis a teljes körű korszerűsítés.

Az imént körülírt komplex felújítás, teljes körű korszerűsítés egyik legfőbb alapföltétele az egymásra épülő szerkezeti elemek összességének vizsgálata alapján az épület egységes egészként történő kezelése. A komplex épületdiagnosztikai feltáró vizsgálat eredményei alapján a lakóház rendeltetésszerű használatának teljes értékű helyreállításán túlmenően korszerű, új megoldások kivitelezésére, megvalósítására is lehetőséget biztosít.

Ebben a célratörő szakmai tevékenység folyamatban kerülhet sor a többi között például: az épülethomlokzat felújításával egyidejűleg az utólagos hőszigetelésre, a fűtési rendszer korszerűsítésére, az épületgépészeti és az épületvillamossági hálózatok, valamint a nyílászárók cseréjére, a vízelvezető szerkezetek korszerűsítésére, a vízszintes és a függőleges burkolatok, a különböző korlátok cseréjére, átalakítására stb.

Mindezeken felül ebbe a szaktevékenység sorozatba tartoznak még az olyan építési és szerelési munkák, átalakítások, átépítések, mint például: az emeletráépítés, a tetőtér-beépítés, a teraszkialakítás, az esetleg kihasználatlan társasházi közös terek praktikus hasznosítása, a térszint alatti helyiségek korszerűsítése, pince, tárolók vagy garázsok kialakítása. Továbbá idesorolhatók még azok a mélyépítési munkák, geotechnikai szolgáltatások is, amelyek szakszerű megvalósításával hosszú távra biztosítható az épületet a talajból támadó víz és nedvesség elleni átfogó és tartós védelem.

Régi, történeti (historikus) épület, műemlék jellegű épület, műemlék épület, illetve önkormányzati helyi védelem alatt álló épület, valamint az ilyen típusú épületszerkezetek, épületelemek felújításánál fő szempont az értékmegőrzés, az eredeti formában történő megtartás, a főbb stílusjegyek, a maradandó értékek megóvása.

Ugyanakkor olyan műszaki helyzetekben, mint például a részleges vagy teljes cserét igénylő tetőszerkezet, díszítőelemes párkányképzés esetében, illetve műemléki nyílászárók és egyéb épületszerkezetek esetében, amikor az eredeti állapotnak megfelelő rekonstrukció, restaurálás, eredethű helyreállítás már a részleges vagy teljes körű értékmegőrző felújítással nem lehetséges, ott olyan, korhűen, eredethűen utángyártott épültszerkezetek, épületelemek beépítése szükséges, amelyek az eredeti, korhű jelleg, homlokzati és utcakép megtartása mellett, a mai kor elvárásaihoz történő megfeleléshez is igazodnak, egyúttal a szükséges biztonságot is nyújt.

A praktikum kétségtelenül általában az épületek komplex felújítását tenné szükségessé, ezt azonban főként a társasházak esetében a szűkös anyagi lehetőségek gyakorta nem teszik lehetővé. Ennek a forráshiánynak, illetve az ebből következő bizonytalanságnak és döntésképtelenségnek a következménye többnyire az a helyzet, amikor például egy-egy társasházi épület esetében néhány lakás komplex felújítása, teljes körű korszerűsítése során megvalósult új épületgépészeti és épületvillamossági hálózatok a társasházi épület egészét ellátó, ugyanakor még az eredeti korszerűtlen (még felújításra, korszerűsítésre váró), elavult rendszerhez csatlakoznak. Az ilyen módon létrejövő furcsa, ha úgy tetszik, akkor felemás műszaki állapotok aztán ismételten erőteljesen érzékelhetővé teszik, a fent már körülírt gondos és gazdaságos (tervszerű) épületkarbantartási ciklusok, a komplex felújítási, teljes körű korszerűsítési munkák összehangolásának szükségességét is.

Egyébiránt az ingatlanszakmai gyakorlatban forgalmi érték befolyásoló tényező (a többi között) a tágabb környezetnek a műszaki, jogi és egyéb állapotai. Egy-egy lakás esetében a társasházi közös tulajdonú épületrészek állapota is meghatározó tényező, például: a homlokzatok, a párkányképzések, a külső csapadékvíz-elvezető szerkezetek, függő ereszcsatornák, lefolyócsövek, kémények, továbbá a közös tulajdonú kapuk, lépcsőházak, közös belső terek, felvonók, adott esetben még a kerítések és a kerti elemek is.

Hiszen az magától értetődő, hogy a műszaki vonatkozásban egyébként szakszerűen korszerűsített, mutatósan felújított lakás értékét is kedvezőtlenül befolyásolhatja a társasházi épület egészének a rossz műszaki állapota. Amennyiben figyelembe vesszük, hogy egy-egy ingatlan értékét a szomszédos épületek (esztétikai) megjelenése, általános állapota, sőt az utcakép, illetve a városrész milyensége is befolyásolja, akkor bizony (az egyébként ezirányban nem szakember számára is) érthetővé válik a jelen jegyzet tárgyát képező felújítási, korszerűsítési szakmai feladatok meghatározó jelentősége.

A fentiek alapján már némileg az is érzékelhető talán, hogy a különböző épületelemek, épületszerkezetek, illetve szerkezeti részek műszaki és esztétikai állapotának a kölcsönös egymásra hatásának a jelentősége nem képezi vita tárgyát, így az sem lehet kétséges, hogy az épületingatlanok az utcára, a közterületre, a településre, a városra, sőt, végső soron még az országra is közvetett és / vagy közvetlen hatással bírnak.

A hazai lakásállomány tulajdonjog szerinti összetétele döntően az 1990-es években megvalósult tömeges lakásprivatizáció során jelentősen átalakult. Budapesten és a vidéki (nagyobb) városokban az addig központi irányítású úgynevezett ingatlankezelő vállalatok fokozatosan megszűntek, az így megüresedett helyüket pedig a tömeges számban tulajdonossá avanzsált volt bérlőknek kellett (volna) átvenniük.

Az elmúlt évtizedek ezirányú tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a bérlőből lett tulajdonosok anyagi helyzete csak részben teszi lehetővé azoknak az épületkarbantartási feladatoknak, illetve lakóépület felújítási, korszerűsítési szakmunkáknak a finanszírozását, amelyek egyrészről az épületek műszaki állapotának gazdaságos fenntarthatóságához, ezáltal pedig a lakóházak rendeltetésszerű használhatósághoz és a biztonságos üzemeltetéshez, másrészről pedig az imént fent körülírt értéknővelő, értékteremtő beruházásokhoz is egyaránt szükségesek lennének.

Összegezve tehát az elmondható, hogy az ezidőszerint jellemző helyzet, az egymástól független (de célját tekintve hasonló) pályázati lehetőségeken túlmenően, erőteljesen szükségessé és indokolttá tette olyan támogatási konstrukciók, az érdekeltséget megteremtő, illetve azt növelő rendszerek létrehozását, amelyek már közvetlen módon is képesek támogatni, valamint hosszú távon is ösztönözni, elősegíteni, az összességében egybként a nemzeti vagyon részét is képező, magántulajdonú lakóépület ingatlan állomány értékteremtő karbantartását, illetve értéknövelő fenntartását egyaránt.

. 

Az épület felújítások, korszerűsítések megtérülési ideje

Az lakóépületek felújítása, korszerűsítése során a többi között az is lényeges kérdés, hogy milyen mértékig érdemes egy épületet felújítani, korszerűsíteni. Vajon ebbe az építkezési beruházásba (lakóház felújításba, korszerűsítésbe) befektetett pénzösszeg, milyen energia megtakarítási szintnél, százaléknál térül meg a leggyorsabban.

Az épület-rekonstrukciók során elért energia-megtakarítás általában 10 - 30 százalékra becsülhető, amely alacsony értéknek nevezhető csupán. Egy megszokott építési technikákkal felújított, 20 százalékos megtakarítást elért épületet már nem valószínű, hogy 30 - 40 éven belül újra komplex módon felújítanak, teljes körűen korszeűsítenek.

Az a megtakarítás-különbség, ami például egy 20, illetve 90 százalékos szinttel elérhető lett volna, így nem valósulhat meg, ha úgy tetszik, akkor bezárva marad. Ez a feltételezett 70 százalékos különbség nagy mennyiségű szén-dioxid kibocsátást okozna, amelyet később sem lehet megakadályozni. Emellett az is érzékelhető, hogy az építkezési beruházás (épület felújítás, korszerűsítés) - a befektetés nem így térül meg a leggyorsabban.

A költségmegtakaritás közel optimális szintjét a már megvalósult épületfelújítások, korszerűsítések alapján célszerű keresni. Idevonatkozóan az tudnivaló, hogy az eddigi lakóépület felújításokkal, korszerűsítésekkel kapcsolatban komplex energetikai megtérülési felmérést igen keveset végeztek Magyarországon, ez a környező országokra is igaz.

Ezért a következtetések levonásához építész cégek, építőipari vállalkozások, az épület felújítási, korszerűsítési támogatások pályázatait elbíráló szervezetek, lakóközösségi szervezetek, lakószövetségek, illetve a mintaként szolgáló külföldi adatokra is szükség van. Ennek alapján a felhasználható adatok körülbelül a fele származik Magyarországról, ez a rész főként a 0 - 40 százalékig való megtérülést fedi le. Mivel nálunk ezidőszerint még ennél magasabb megtérülési mutatójú felújításra, korszerűsítésre nincs figyelembevehető példa, ezért azok más országokból származnak, úgymint: Ausztria, Németország, Dánia.

A megtérülés számítás célja általában az építkezési beruházások, ezen belül is az energiatakarékosságot szolgáló intézkedések gazdaságosságának megállapítása, azok megfelelő rangsorolása. Akkor alkalmazható sikeresen, ha a lakóépület felújítási, korszerűsítési, átalakítási beruházás következtében az épület üzemeltetési költségei remélhetőleg pozitív (kedvező) irányban megváltoznak.

A megtérülés számítás módszere az, hogy egy egyszeri ráfordítást egy majdan, hosszabb idő alatt jelentkező megtakarítással vetünk össze. A legfontosabb kiindulási adat az épület felújításba, korszerűsítésbe befektetett pénz összege. Ide tartozik például: az építész (és szakági épületgépész, épületvillamossági, energetikai stb.) tervező, szakértő díja, az építőipari kivitelezési (felújítási, korszerűsítési) fizikai munkát végző dolgozók bérei, az anyagköltségek, az eszközök, a gépek, a felszerelések költségei. Ezek az adatok a már megvalósult épület felújítások, korszerűsítések esetében ismert fix összegek.

Az építkezési beruházás (felújítás, korszerűsítés, átalakítás) befektetés összegéhez kell viszonyítani a használatbavétel utáni évek energia megtakarítása által elért, a fenntartási költségben jelentkező megtakarítást. Ismert a felújítás, korszerűsítés, átalakítás utáni és az előtti fűtési energiafogyasztás, a kettő különbsége kifejezi a megtakarítást kWh-ban.

Idevonatkozó információ, hogy a gázárak változására az amerikai kormány energiagazdálkodási információs központja (U.S. Energy Information Administration, Independent Statistics and Analysis) prognózisokat készített 2030-ig.

Az iménti információ szerint már előre ismertek a prognosztizált gázárak euro/kWh-s egységekben. Az épület energia megtakarítása szintén ismert már korábbról, így a kettő szorzata kiadja az egyéves megtakarítás összegét euróban. Az építkezési (felújítási, korszerűsítési) beruházás - befektetés dolgában a megvalósításról vagy annak elvetéséről kell dönteni. A beruházó az épület felújításnál alkalmazott ráfordításait veti össze a beruházásból származó nyereségeivel, vagyis: eltérő előjelű pénzáramokat hasonlít össze.

Ilyenkor a nettó jelenérték számítás módszerét kell alkalmazni: NPV=C/(1+r) egy periódus esetén, ahol "C" a pénzáram a periódus végén (megtakarítás egy év után), az "r" pedig a kamatláb. A pénz jelenértékét pedig a jövőbeni pénzáramlás diszkontált értéke adja meg. Ugyanakkor a gázárakból adódóan a megtakarítás nagysága minden évben eltérő, ezért a jelenértéket évente meg kell határozni, ez a diszkontált megtakarítás.

A nettó jelenérték számításához szükséges az "r" kamatláb meghatározása, amely több tényezőtől is függ. CAPM modellel határozható meg, amely a tőkepiaci árfolyamok modellje. A befektető kockázatát állítja párba az elvárt megtérüléssel. A következők szerint értelmezhető: r = rf + ß (rm - rf), ahol rf a kockázatmentes hozam (3%), rm a tőkepiaci hozam (6%) és ß az iparági kockázati tényező. Az építőszektor iparági kockázati tényezője: 1,36. Az egyenletbe behelyettesítve megkapjuk a diszkontrátát: r = 0,0708, azaz: a kamatláb 7 %.

Az optimális szint meghatározása. A fentiek szerint beszerzett adatokat a megfelelő áttekinthetőség érdekében diagramban praktikus ábrázolni. A pontdiagram vízszintes tengelyén az energiamegtakarítás szerepel százalékban kifejezve. A függőleges tengelyén pedig a befektetett költség / energia-megtakarítás abszolút értéke található, vagyis az, hogy egy kWh megtakarítás mennyi euróba kerül. A megtérülési felmérésben szereplő egyes felújított, korszerűsített épületek diszkréten, pontonként jelennek meg a diagramban.

A közelítő görbéből megállapítható a befektetés-megtérülés optimuma, illetve az attól való eltérés. A görbe minimuma, tehát a befektetés optimuma a 40 %-os megtérülésnél található. 0-tól 40 százalékig a függvény csökken, ezen a szakaszon az egy kWh energia megtakarításra jutó költség is csökken. Nem csak környezeti szempontból, hanem financiálisan is megéri a magasabb megtakarítási szintet választani.

Ez azzal indokolható, hogy az építkezési beruházáskor (az épület felújításkor, korszerűsítéskor, átépítéskor) egy bizonyos fix összeg mindig felmerül, példának okáért mondjuk: az utólagos homlokzati hőszigetelés elhelyezésénél a felvonulásból, állványozásból és egyéb járulékos dolgokból származó költség. Ezzel szemben a megtakarítást eredményező költségek csak minimális ráadást jelentenek.

40-től 100 százalékig a föggvény nagyobb ütemben meredeken emelkedni kezd, ami azt jelenti, hogy az energiamegtakarítás ára növekszik. A környezeti érdekekkel ellentétben, például: egyéni szempontból nem érdemes ezt a megoldást választani (befektetni), mert lassan térül meg. 40 % fölött az önkéntes változtatás nem követelhető meg a befektetőktől, mivel az ő egyéni érdekük azzal ellentétes. Ezeknek a fejlesztéseknek az ösztönzésére egyéb keretek lennének szükségesek, például: ezirányú célzott állami támogatások, kedvezményes hitelkonstrukciók, adókedvezmények igénybevételének a lehetősége.

Összegzésként a fent körülírt tendergörbe alapján az érzékelhető, miszerint a mai épület felújítási, korszerűsítési irányok, nemcsak a környezeti igényeknek nem felelnek meg kellőképpen, de még költségmegtakarítási szempontból sem használják ki a lehetőségeket. Az épületenergetikai rekonstrukciók közel optimális szintje 40 százalék, ezért az épület felújítási, korszerűsítási befektetésekkor a leggyorsabb megtérülés érdekében legalább ilyen mértékig kellene a lakóházakat átalakítani (felújítani, korszerűsíteni).

. 

Környezetterhelés-csökkentési lehetőségek a panel-rehabilitáció folyamán:

A fenntartható épületfelújítás célja, hogy a létesítmény korszerűsítésén túlmenően annak avultságát is felszámolja, megnöveli az épület élettartamát és védi az épített örökségünket, mindezt pedig úgy teszi, hogy eküzben figyelembe veszi az épületfelújítás időpontjában érvényes müszaki követelményeket és az ökológiai szempontokat is egyaránt.

Meglévő épületek felújítása esetében az esztétikai és gazdaságossági szempontok mellett az energiahatékonyság és a környezeti hatások is fontos tényezők. Az Életciklus Elemzés egy tudományos módszer, amelynek segítségével egy termék környezeti hatásait  elemezzük és optimalizáljuk annak teljes élettartamán át. Meglévő lakóházak esetében a felújítás több lehetséges variációjára elvégzett Épület Életciklus Elemzéssel az egyes forgatókönyvek (szcenáriók) környezetterhelése összehasonlítható, és a kiértékelés után már a közel optimális megoldással hosszú távon jelentősen csökkenthető a lakóépület üzemeltetési energiaigény, ezáltal pedig a környezetterhelés is.

Az előregyártott vasbaton paneles építési mód a II. világháborút követő újjáépítések során terjedt el szerte Európában. Az ilyen épületeink tervezési, szerkezeti, valamint esetlegesen a kivitelezési hibái következtében igen magas energiafogyasztással, és így egyúttal nagy környezetszennyezéssel is bírnak, ezért ezen épületek átfogó felújítása sürgető feladat.

Magyarországon az előregyártott paneles építési mód területén végzett első kísérletek 1954-ben zajlottak, aztán 1966-tól indult meg a paneles épületek üzemszerű termelése. Majd az ezt követő évtizedek folyamán a tíz hazai házgyárból és a hat vidéki panelüzemből évente átlagosan 30 - 35.000, összesen pedig mintegy 510.000 lakás épült szerte az országban, ezidőszerint a magyar lakosság közel 14 százaléka él ilyen típusú lakásokban. Az akkori adott kor gazdaságossági követelményeinek megfelelően, típustervek alapján, jellemzően földszint + 4 szint, illetve földszint + 10 szintes sávházak épültek, néhol még magasabb pontházakkal is kiegészítve, de szinte kivétel nélkül lakótelepi elrendezésben.

Az energiatudatos épületfelújítások esetében a beruházók a megtérülési időt a beruházási költségek és a megtakarítások alapján számítják ki, de amikor a kérdés az, hogy a lakóház felújítást, korszerűsítést elvégezzük-e vagy nem, megéri-e vagy nem, ez esetben nem csupán a megtérülési időt, hanem egyéb aspektusokat is vizsgálni szükséges.

Csupán a döntési időponttól számított első néhány év során mutatkozik előnye annak, ha az épületet felújítás nélkül, az eredeti állapotában hagyjuk. Azonban utánna már az épületfelújítási variációk alacsonyabb energiamérleggel bírnak, ílyenformán pedig a lakóház felújításhoz használt, és az építőanyagok által beépített energia gyorsan megtérül a környezetterhelés tekintetében.

A szakmai vonatkozások mellett azért idevonatkozóan még az is tudnivaló, hogy a beruházók általában nagyon rövid időtartamban szoktak gondolkodni, hiszen ők az ezirányú érdeküknek megfelelően, minél gyorsabb megtérülést szeretnének. Ezügyben talán a helyi önkormányzatok, illetve végső soron maga az állam lehetne képes az lakóépületek vonatkozásában hosszabb távon, mintegy 10 - 15 éves időintervallumban gondolkodni, ám a lépéseik több vonatkozásban is, de főként politikailag igen erősen befolyásoltak, ilyenformán pedig lényegesen korlátozottak, behatároltak is egyúttal.   

. 

A panelházak földrengés-állóságával kapcsolatos tudnivalókról röviden:

Amikor arról beszélünk, hogy a panelházakat ötven évre tervezték, akkor ez az öt évtizedes tervezési élettartam méretezés nem azt jelenti, hogy ez idő alatt tönkremegy az épület, hanem azt hivatott érzékeltetni, hogy 50 éves a felújítási ciklus.

Egyébként a tapasztalatok szerint jellemzően akkor következik be komoly leromlás, ha például rendszeres vagy folyamatos beázások vannak, illetve egyéb károk keletkeznek.

Ötven év után mindenképpen szükség van szerkezeti, állapotbeli felülvizsgálatra. Amennyiben az épület állapotfelmérés szükségesnek vagy indokoltnak ítéli meg, akkor el kell végezni a javasolt felújítási, korszerűsítési munkákat.

A lakóépület állagmegóvásához, az élettartam megnöveléséhez hozzátartozik a szigetelés megvalósítása, valamint az épületgépészet korszerűsítése is.

Szakmailag elmondható, hogy a paneles épületek földrengés elleni biztonsága nagyobb vagy ugyanakkora, mint az egyéb épületeké. Mert Magyarországon az 1973. évi kötelező Műszaki Előírás következményeképpen a paneles épületeket méretezték földrengésre, ez egyéb épületeket viszont nem. A fentiekből következően már érthető, hogy a paneles épületek ellenállóbbak a földrengéssel szemben.

A jelenlegi információk alapján az elmondható, hogy még nem dőlt össze panelház földrengések miatt, ellentétben például a vasbeton vázas szerkezetekkel. Az első házgyári panelépületekre vonatkozó műszaki előírásban még nem volt benne a földrengésre való méretezés, de 1973-ban aztán már ez is belekerült.

Előtte még nem épültek ilyen technológiával négyszintesnél magasabb épületek, így azoknál fel sem merül a földrengésre méretezés kérdése. Ennek a témának a felvetődése akkor történt, amikor már a jóval magasabb, sokszintes házsorokat kezdték tervezni.

A panelházak szerkezetéről elmondható, hogy emeletenként a csomópontokban, más esetekben közbenső kapcsolatok is vannak, megfelelően méretezve. Az persze lehetséges, hogy valahol bekövetkezett valamiféle kivitelezői hiba, de a tervezett és a műszakilag ellenőrzött állapotban ez általában kizárható.

A vonatkozó hivatalos szakmai álláspont szerint a panelházak esetében jellemzően inkább erkölcsi elavulásról lehet szó, viszont statikai leromlásról általában nem beszélhetünk. Állagromlás esetén, illetve a szerkezeti megerősítések címén jellemzően a lakóház építési költségének legfeljebb 20 százalékával lehet számolni, amely azért még mindig jóval gazdaságosabb dolog, mintha elbontanák az egész lakóépületet.

A fentieket összegezve megállapítható, hogy a paneles épületeket méretezték földrengésre; a panelházak 50 évre történő tervezése nem az épületek végét jelenti, hanem azt, hogy addig elvégzendő a felújításuk, korszerűsítésük; a paneles épületeket nem az elemek elöregedése miatt szokták lebontani külföldön, hanem az erkölcsi avulásuk miatt.

 

Jó egészséget kívánva,

Tisztelettel üdvözli:

Tuba Imre

okl. építész építőmester, ingatlanszakember

Tuba Építész Iroda

. 

. 


. 

. 

Online kapcsolatfelvétel 

. 

. 

Kapcsolatfelvétel

Név *:
E-mail cím *:
Telefonszám *:
Üzenet:

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!

 

 

Ajánlatkérés

Név *:
E-mail cím *:
Telefonszám *:
Ajánlatot szeretnék kérni a következőre *:


















Üzenet:

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!

 

 

Kérdőív

Kérjük, hogy az alábbi kérdőív kitöltésével segítse a munkánkat! Köszönjuk!

Név *:
E-mail cím *:
Telefonszám:
Hogyan talált ránk?:




Üzenet:

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!

. 

.